Igazából szép amit mondasz. De az elhízás fõ oka az, hogy ami méreganyagot a máj nem dolgoz fel, azt letárolja zsírban. Megoldás a kaja.
A rák okát te ismered? Mert akkor nagyon sok dolgot megosztottak veled, amit velem pl. nem. Nekem mindig olyanokat mondogatnak, hogy ott bejátszik az immunrendszer (persze, megint a máj és a mérgek), meg valami vírus is.
A génsebészetnek viszont lehetnek érdekes feladatai néhány veleszületett betegség kiküszöbölésében. Amiktõl az ember még ember, meg egészséges is, leszámítva, hogy pl. se keze se lába. Mert egy génhiba miatt így született.
"A rák okát te ismered? Mert akkor nagyon sok dolgot megosztottak veled, amit velem pl. nem. Nekem mindig olyanokat mondogatnak, hogy ott bejátszik az immunrendszer (persze, megint a máj és a mérgek), meg valami vírus is."
A rákról nemrég volt egy nagyon jó dokfilm a DaVinci learning csatornán, és föl is vettem, ha lesz idõm átvenni (pontosabban a másik gépben van a tv tuner, úgyhogy az is szabad kell legyen amikor én is ráérek beállítani xD) akkor fölrakom majd youtubera, egyébként vírusnak nem igazán van köze ehhez. Én inkább nem kísérlem meg elmagyarázni, mert lehet a pontatlanság miatt hülyeséget írnék. :) Ami a lényeg, hogy a sejt osztódását szabályozó dolgok sérülnek meg (egy gén, meg a kijavító mechanizmus is), és még van néhány tényezõje. Osztódási hiba rendszeresen elõfordul a szervezetben, természetes körülmények között is (ezért is volt hülyeség amit dronkZero írt, szinte ugyan olyan eséllyel alakulhat ki normális esetben gyerekeknél mint felnõtteknél), csakhát persze az ételekben található nem természetes anyagok (mint a szinezék), a dohányzás, alkohol, a szmog, mûanyagok és még sokminden többszáz szorosára növelik ezeknek a meghibásodásoknak a számát, és így az esélyét is, hogy a rákhoz szükséges meghibásodások is egyidõben létrejöjjenek.
"A rák okát te ismered? Mert akkor nagyon sok dolgot megosztottak veled, amit velem pl. nem."
Itt az volt a lényeg, hogy anélkül állunk neki a rák gyógyításnak, hogy tudnánk pontosan hogy mi az. És amirõl nem tudjuk hogy mi az, arra a megoldás általában ugyan az: elõ a legnagyobb létezõ fegyverrel, és lõjünk az arcába! Nyisd ki a történelemkönyvet, rengeteg példát fogsz erre látni. Vagy inkább ne nyisd ki, mert a rémtetteket gondosan kitörölgetik a könyvekbõl, ahogy a wikipédiáról is...
Elméleteket felhozhatnék a rákra én is, de minek, nem ez volt a mondandóm lényege.
"Mert egy génhiba miatt így született."
És a génhiba hogy került oda? Lehet hogy a génhiba megelõzhetõ más módon is? De nem, mi hagyjuk az okokat. Minket az okok nem érdekelnek. Na de ez hogy lehet, hogy nem foglalkozunk az okokkal? Azért lehet, mert valójában tudjuk az okokat, de számunkra az okok fontosak hogy megmaradjanak, mert ezekbõl az okokból áll össze a XXI. századi életvitelünk. Ezért az okokat a szõnyeg alá söpörjük, mert az okok felemlegetése feszültséget eredményez a társadalomban, mint minden olyan eset feszültséget okoz mikor megkérdõjelezzük valaki életvitelét, hitvallását, vagy úgy általában a dogmákat.
Példa: Segélyeket küldünk most már régóta Afrikába, de a afrikai helyzet csak nem akarja megoldani magát, és "még mindig ott tartunk mint 30 éve". (Ugye, Molnibalage?) Mindez azért van, mert nem vizsgáljuk meg az okokat, azt, hogy miért van szükség segélyekre. Mert ha megvizsgálnánk az okokat, akkor kényelmetlen dolgokra bukkannánk, mint pl. hogy az õ nyomoruk teszik lehetõvé ezt az überfejlett, csodaszép, nagyondemokratikus posvány nyugati rendszert.
======================== Eddig a reakcióm. És most egy kis továbbgondolás, mindentõl függetlenül:
De persze a többségre nem hatnak a fenti mondatok, mert hosszú éveken keresztül sulykolják belénk azokat a sztereotípiákat, melyek helyettünk megadják a választ a minket érõ hatásokra. Pl. leírtam amit leírtam. Az emberek többsége nem azt a választ adja ezekre a leírtakra, amit ö maga gondol, mert ö maga nem is gondol semmit. Hanem helyette megelégszik azzal a sztereotípiával ami ilyen helyzetekben, mikor valaki egy elképzeléssel szembesíti, a tudatalattijából elõtör. És a sztereotípia valami olyasmit mond, hogy õk keresték a bajt maguknak, meg mindenkinek csak magával kell foglalkozni, sõt még talán azt is mondatja velünk a sztereotípia, hogy aki felett képesek vagyunk uralkodni, a felett uralkodnunk kell, mert ez Istennek (kinek mi az Isten, ugye) tetszõ dolog, mert ha Istennek nem tetszõ dolog lenne, akkor nem lennénk képesek uralkodni felettük. Na de könyörgöm. Ennyi erõvel az is istennek tetszõ dolog, hogy az ember kivágja maga alatt a fát. Mert hogy megtehetõ? Meg. Akkor? Nem kellene inkább elgondolkodni azon hogy mik a mostani életmódunk, társadalmi berendezkedés, gazdasági rendszer, és agresszív külpolitika, agresszív orvoslás következményei? Nem? Ugye hogy nem! Miért nem? Mert ez kényelmetlen. Kényelmetlen dolog gondolkodni, mert ha gondolkodunk, olyan dolgok jönnek szembe, melyekre nem vagyunk kíváncsiak. Helyette foci VB-t nézünk, fekszünk a strandon mert meleg van, és megelégszünk azzal, hogy fejünket a rádióból vett sztereotípiák töltsék ki.
Off- a rákot nagyon kevés helyen de tudják gyógyítani. Csak a többségben levõ önzõ orvosok -nem vicc- hülyék lesznek átküldeni a betegeket a szegedi orvoshoz, aki mellesleg az új módszerével eddig hibátlan. De nem terjed el a híre, mert ez valami rohadt nagy "összeesküvés"
Szíves figyelmetekbe ajánlom: Márkus Csaba: Rákközelben c. könyvét. Nem kevés info az EU rákkutató csoportjától kezdve olyanokig, akik a gyógyításban is tudnak mit tenni.
Egyébként nem az orvosok a hunyók, hanem a gyógyszergyári érdekvédelem.
Nah fölraktam youtube-ra a Da Vinci Learning csatornáról fölvett dokumentumfilmet a rákról (3 részletben van, többi linkjét megtaláljátok ott). Sejtbiológia és rákkutatás
Az orvos is csak ember, nem szent. Esendõ, gyenge, etetnie kell a gyerekeit stb. És a nagy pénz a gyógyszerekben van...
Igen. De a beteg is csak ember. Etetnie kell a gyerekeit, meg ilyenek. És az életbenmaradás számára nem biztos, hogy a gyógyszer. Sõt többnyire nem. Ha jól emlékszem, orvos van kevesebb.
Azt próbáltam kifejezni, hogy néha maga az orvos a hunyó, az általam felsorolt okokból. Az orvos a hunyó, de nem általánosságban, hanem konkrétan az a személy, aki megelégszik annyival, amennyit a rendszer - melyben õ egy kis porszem - elvár tõle. És vajon kinek áll hatalmában megszabni azt, hogy a rendszer milyen elvárásokkal álljon elõ? Egy hiány alapú gazdaságra épülõ világban - mint amilyen a miénk - az képes erre, akinél a pénz van. Lásd: "gyógyszergyári érdekvédelem".
Szerencsére elég sok orvost ismerek, aki nem hajlandó gyógyszert se írni, elsõre. Azt mondják: elõbb keressük meg a probléma okát, küszöböljük ki, aztán meglátjuk.
Ezért jön be nekem a kínai orvoslás hagyománya. Ahol az orvos addig kapott fizetést, amíg a rábízottak egészségesek voltak. Függõen attól, hányan betegedtek meg, annál kevesebbet. Ha fõrangú ember orvosa volt, a megbetegedésért akár ki is végezték. Kicsit másképp mûködnének a dolgok. Fontosabb lenne a megelõzés.
Szerintem annak is meg lehet a szerepe. Csak ki kell találni, mire hasznos. Mennyire korrigálhatók vele veleszületett rendellenességek, esetleg születés elõtt. Gondolok itt pl olyanokra, mint nyitott hátgerinc, hogy egy egyszerûbbet említsek.
Csak nehéz ezt elképzelni a gyakorlatban. Nem is tudom már hol hallottam valamit errõl, talán egy filmben, hogy a géntérkép alapján valószínüsítik hogy milyen betegségekre lesz hajlamos a gyerek. Mint pl. 5% vesebaj, 15% cukorbetegség, 30% mentális problémák, 75% homoszexualitás (oops. ezt direkt kevertem ide). És a szülõk eldönthetik hogy akkor akarnak-e ilyen gyereket, vagy sem.
Még az is beugrott nekem, hogy ugyanúgy, ahogy ma is kötelezõ bizonyos tünetegyüttesek megléte esetén gyógyszerezni a gyereket, úgy majd a még meg nem született gyerek eletéröl is lehet az állam fog dönteni. Pl. ha 45%-nál nagyobb kockázat van a szívbetegségre, akkor kötelezõ abortusz.
Persze ha már lesz lehetõség genetikai rendellenességek kiszûrésere, akkor a tesztet is hamarabb fogják elvégezni, még a mesterségesen megtermékenyített (hogy máshogy?) petesejt beültetése elõtt. Így az abortusz is elkerülhetõ.
Sõt, ha bizonyos rendellenességek gyógyíthatóak is, akkor talán még a megtermékenyítés elõtt létrehoznak valami GMO (genetically modified) ivarsejtet.
Gyerekgyár. Eugenika/eugenetika. Fajnemesítés. Az államra a kutyámat nem bíznám, nemhogy a gyerekemet.
Szóval erre még aludnom kell egyet. Esetleg ha valakinek van pozitívabb elképzelése, azt felüdülés lenne olvasgatni.
Igazából egyetértek. Csak egy régi élmény nyomaszt kicsit. Valamikor régen egyik kolléganõm terhes lett. Tõlem kérdezte, mit tennék, ha kiderülne, hogy a születendõ gyerekem nem lesz egészséges. Én azt válaszoltam, nem tudom. Befolyásolná az, mikor tudom meg és az, mi a baj.
Azt mondta, igaz, de ha õ most elvetetné a gyereket, a fiúja nem venné feleségül. Férjhez ment, megszülte. Nyitott hátgerinccel, egy lábbal. Már két - két és fél hónapos terhesen tudta. A férje meglátta a gyereket és azonnal elvált, mivel várható volt genetikailag, hogy kettejüknek nem születhet egészséges gyereke.
Tudod, ilyen élmény után az ember másképp gondolkodik. Lehet, csak a vágy mondatta velem, hátha fejlettebb tudománnyal lehetett volna tenni valamit a gyerekért még akkor is, ha az anyja tök hülye és csak a saját státusza fontos számára. Mondjuk egy házasulandó párnál érdemes volna vonatkozó vizsgálatokat elõre elvégezni. Olyat is ismerek, aki megtette. És olyan vizsgálati módszert is, ami messze nem állami, beavatkozás mentes, viszont iránymutatónak remek.
Egyszer olvastam egy könyvet, amiben egy tudós sorra raboltatta el a nagyon szép, egyben nagyon okos embereket, tenyészetet hozva létre belõlük egy szigeten. Innen az egyik pasi lelépett valahogy, majd a haditengerészet segítségét kérte az emberrablások felszámolásához. És elvitte a szigetre a flotta legrondább matrózait. A tudós öngyilkos lett, mikor meglátta, hogy az általa tenyésztett gyönyörû nõk sorra vetik magukat a matrózokra. :)
Az elviekben egyetértünk. De a gyakorlatban mindig a gyakorlattal vannak problémák.
Az jó, ha komoly problémákra még idejében fény derül. Komoly problémák általában a kérdést fekete/fehér? szintre egyszerûsítik. De az élet nem ilyen. Azt ki határozza meg, hogy pontosan milyen tulajdonságok jelentenek hátrányt egy gyerek számára, azaz mik azok a tulajdonságok melyek nem öröklõdhetnek tovább? Ma még arra se tudunk egyértelmû választ adni, hogy milyen tulajdonságú emberek jelentenek hátrányt a társadalom számára.
A hátrányt jelent a társadalom számára eset: vannak elismert és megszavazott rétegek, akikkel jobban jártunk volna, ha itt is van Tajgetosz. Ezt tényleg nem lehet ilyen egyszerûen. Nálam a veleszületetten alap önellátásra alkalmatlan kategóriánál van a határ.
"Nálam a veleszületetten alap önellátásra alkalmatlan kategóriánál van a határ."
Elviekben ezt el tudom fogadni. A gyakorlatban viszont meg vagyok gyõzõdve róla, hogy kellõ igyekezettel ebbe bármi belemagyarázható. Pl. az is, amit írsz: azok az emberek, melyek jól meghatározható genetikai állománnyal rendelkeznek, és képtelenek az önellátásra (értsd: mi tartjuk el õket), azokat életképtelennek minõsítjük, és így megtiltjuk az adott génállomány továbböröklését.
Hát spec én kortól, nemtõl, bõrszíntõl függetlenül láttam már ilyet. Pl. kisgyereket csövön tápláltak, mert úgy született, hogy nem tudott nyelni és üríteni. Igaz, fél évet élt csak, de nagyon durva volt.
Ezek durva dolgok tényleg, de azt érted, hogy hogy arra próbáltam csak rávilágítani, hogy ha valaki nagyon akarja, akkor félreértelmezheti az egészet, és csinálhat belõle politikai kérdést? Mert a paraméterek amik alapján döntünk, nem feltétlen objektívek. És ha nem azok, akkor meg azt magyarázunk bele amit akarunk.
Ha már egyszer nem objektív, akkor én rábíznám a döntést a szülõkre. Mert hogy mi is szól ez ellen?
Szerintem amiket írsz téged is, sõt mindannyiunkat befolyásol. Igaz, más-más mértékben.
Ma már elég jól felmérhetõ korai terhességi szakaszban a rendellenességek egy része. Egészen õszinte leszek hozzád. Nem szülnék gyereket nyitott koponyával. Nem szülnék gyereket ha se keze se lába. Akkor se, ha minden vágyam egy gyerek lenne.
Abbann az értelemben egyett értünk hogy szerintem nem érdemes olyan életet 'létrehozi', vagy akár csak életben tartani ami bizonyítottan csak szenvedés és nyomoruság lenne.
Nem teljesen ide tartozik de azért nem kéne teljesen felborítani a természetes kiválasztódást, mindenki úgy értelmezi ahogy akarja... Úgy hogy figyeljünk oda magunkra és éljünk egészségesen, boldogan.