Csak azt tudom ajánlani, hogy nézzétek meg a hopnlapomon (www.megismerhetetlen.com) a Hold árapály vándorlását, amely a Föld közelében kezdõdött. Roppant érdekes az egész. Ne fitymáljátok le, mert sokat veszítetek rajta. Számításaim szerint 3 Mrd éve még ~200000 km, nagyjából a fele távolságon volt a Földtõl. Nem azt kérem, hogy higyjetek. De legalább "játékként", beszéljük meg. Én bármely számítást, amit itt lehet prezentálok. Modellezek rövid idõn belül más állapotot is, mert van rá programom. Hihetetlen számomra, hogy mindez senkit se érdekel. Nem indulhat ilyen párbeszéd egy tudományos fórumon, csak döfködni tudjuk egymást?
Köszönöm a linket. De csak mosolyogni tudok a válaszodon. A Cassini rés a Szaturnusz USP (másképp szinkronpályája) közelében van. Ami közelebb van, zuhan, ami távolabb, az távolodik. Ami meg rajta van, ráadásul a ROCHE pályán belül, az szétszakad. A többi csendbe vigadozhat. A tudás erõt ad a gyengének is.
"Hogy miért nem csomósodnak veszettül egy minutumban a Szaturnusz övei?" Nem? Hát, pedig de. Például ott, ahol a résekvannak benne. Nyilván.
Vagy nem bánom: ti mondjátok el: - hogyan születtek a Naprendszer bolygói, és az óriási, 15 dkg-os Oorth övi meteoritok a jéghideg világürben? - Hogy miért nem csomósodnak veszettül egy minutumban a Szaturnusz övei? Ott kereng az a két büdös porszem tíz centire egymástól, és fütyölnek az égimechanikára százmillió évig, amikor külön lezuhannak? - Mit jelentenek azok a kis földméretü gömbök a Nap mellett, megjelennek, és eltünnek, ha nem ufók (szerintem sem). - Hogyan jelennek meg az exobolygók olyan közel a Napjukhoz? Stb. Biztos van ezekre és még sok másra is magyarázatotok! Vitassuk meg.
Kérlek titeket, gondoljuk át együtt! Ha nem sikerül, még mindig ott marad vigaszként a porbacsomósodási elmélet! Hiszen csupán szellemi játék ez. De én már tudom, hogy nagyon érdekes.
Hadd modjak el egy "gondolati játékot", ami a Naprendszer keletkezésérõl szól. Ezen belül a Földérõl, és a Holdról is.
Elsõként azonban Nap gravitációs terérõl szeretnék beszélni, mikor még nem forog a tengelye körül.
A Nap gravitációs gyorsulás maximuma sem a peremén, hanem valahol a sugarának 1/5-részénél van. Ott többszöröse annak, mint a peremén számított. A közepén viszont: nulla. Egyfajta haranggörbét ír le tehát. Ha valami a közepérõl elindulna kifelé, elõször még nem lenne nehéz dolga, de azután mintha egy nagyon meredek hegyet mászna, amíg végül a maximum után már egyre könnyebb távolodnia. Végül a peremén túl ~ négyzetesen csökken a vonzás. Ez önmagában is nehezen elképzelhetõ folyamat, de a Föld vonzása is pont ilyen. Valahol a kétharmad sugaránál 10 m/s^2-nél nagyobb a gyorsulás, ami a közepén nullára csökken. Ezt természetesen megbolygatja a forgása miatti centrifugális erõ, ami ott is nyilván az egyenlítõnél a legnagyobb. Ugyanott legnagyobb a forgási sebessége is. Ez önmagában is elég változatos áramlást jelent, amin még sokféle tényezõ, elektromágneses erõk, összetétel, stb. igazit.
Azért kezdem ezzel, mert szeretném, ha energiát fordítanánk arra, hogy vajon milyen feltételekkel, mikor és hogyan szakadhatna ki egy olyan nagyságú gáztömeg belõle, mint például a Juupiter? Ami persze nem a pályáján csomósodik. A csomósodás csak akkor elképzelhetõ, ha sem az égimechanika, sem a termodinamika alapjait nem ismerjük. Vagyis egy olyan gondolati játékot ajánlok, amit én a "Naprendszer bolygó kiszakadásos elméletének" nevezek. Úgy gondoltam, hogy ezt mindenki izgalmasnak, és érdekesnek találná. Beszéljünk tehát arról, hogy a különféle gázbolygók, különbözõ idõkben és okokból a Nap különféle zónáiból szakadtak ki, és teszik ezt még ma is, csak kisebb léptékben. Képzeljük el a Napot még viszonylag hideg, ám kritikus sebességgel (2-3 óra/ford) keringõ állapotban, amikor valamiért éppen csak elkezdõdött benne a fúzió. Azok a gáztömegek, amelyek a határán voltak, már régen leszakadtak, vagy meg se közelítették már, õket az árapály rég szétszórta, illetve eltávolította, mint a diszkóvetõ diszkóját a lendület. Van tehát egy hideg Napunk, amely iszonyatos gyorsasággal (mekkorával?) kezd felmelegedni. Termo és elektrohidrodinamikai folyamatok kezdõdnek, a hõmérséklet és a nyomás a közepén hallatlanul megnõ (ott, ahol még kicsi a gyorsulás)! Mondjuk az elsõ gázbolygó, (az Anonymus 1) ekkor indul útjára, felgyorsulva kolosszálisan, és kivetve a Napot a csillagkarból, elfordítva a pályasíkját is, maga pedig elosont a Naprendszerbõl, hátrahagyva az Oorth felhõbeli törmelékeket. Utána már kevésbé vérmes gázbolygók jöttek. Azonban menetközben, 600-1000 km/s sebességgel száguldva ,mind lefialta a maga légkörében kikondenzálódott mono és iker (Föld és Hold)gázbolygóját. Hihetetlenül érdekes téma ez, aminek sok részletét számítottam, nem mindet persze. Tényleg senkit se érdekel?
Nem így van, szerintem Te képes leszel felfogni.
De megy. Jó lenne, ha játszhadozatnánk gondolatokkal. A tietekkel, és az enyémekkel is.
Az árapályerõk belsõ erõrendszert alkotnak, eredõjük nulla. Csak belsõ feszültségek, és ezáltal alakváltozások keletkeznek, a tömegközéppont pályájára semmilyen hatással nincs. Tudom hogy képtelen vagy felfog, nem is neked írom igazából, hanem a többieknek.
"Amíg nem szóltam, észre se vettétek. Ez egy ilyen sajt, de szép kerek- gondoltátok. Mindenre így néztek. "Szép kerek sajt"- a tudósok már biztos megkostolták, ugatni se érdemes!"
-enélkül nem megy? A saját szabályaid egyedül rád nem érvényesek?
Mondtam már, hogy mit ne emlegess! Nem fogok visszaanyázni, mert attól hányingerem van. Viszont tudom, hogyan tegyelek a helyedre!
Az árapály az oka, hogy a gyorsabban forgó Föld távolította, a gyorsabban lassuló forgású Hold pedig magához rántotta a keringõ törmelékeket. Azért is sokkal borostásabb, mint a Föld. Már megirtam, hogy a Hold a földi élet védelmezõje. Másoknak is van ilyen véleménye. (Tud a Föld is elég bajt okozni magának, nem szorulunk mindenbe az Oorth felhõre.)
Egyébként feleslegesen írsz neki. Azt szereti mikor õ ír, és mindegy hogy mi az, ha az édesanyja nem ért õ attól már boldog.
Fogalmatok nincs (uwu-val az élen), mi az, hogy árapály,és hogy az mit okoz. Sajnos, nem csak nektek. Így születnek a fantáziátlannál- bárgyúbb ütközéses Hold keletkezési teóriák.
uwu- szeretni való vagy...
Persze, hogy nem volt kötött mindig, de egy milliárd év után már valószínû. De ennek köze sincs az óceánokhoz. Valamik mindig a Föld felõl csapódtak belé, mégpedig sok- sok év alatt, lassacsként. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha mindig a Föld felõl érkeztek.
ok minden van írva a te forrásodfon, csak én másképp olvasom: "A Hold túlsó oldala sokban különbözött a jól ismert közelebbi félgömbjétõl. Például csupán egyetlen nagyobb mare tûnik fel rajta, a Moszkva-tenger; jóllehet a Hold innensõ felén legalább tizenötöt ismerünk, némelyikük pedig átnyúlik a túloldalra is. E jelenség oka nem teljesen nyilvánvaló. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy az égitest innensõ felébe egy hatalmas üstökös csapódott be, amely óriási sebhelyekként hagyta maga után a tengereket." Nem vitatom, csak azt mondom, hogy kb 3 Mrd éve zuhant bele a hold inensõ oldalába de nem egy üstökös, hanem egy sor hatalmas kisbolygónyi törmelékdarab. Ezek megolvasztották a felszinét, eltüntetve azt a milliónyi, kisebb törmelékdarabtól származó krátert, amelyek máshol megmaradtak. A kisebb kráterek nyilván korábban keletkeztek.
Már ne haragudjatok, de csak nem az jut eszetekbe, hogy a Hold ütközéses teoriája esetén is keletkezõ rengeteg törmelék egyetlen pillanat, vagy akár millió év alatt is "felszívódhatott"? Ilyet csak egy beteg elme gondolhatna! Akár milliárd évig is keringtek, amíg ide, vagy oda zuhantak. A földre korán lehullt meteoritok majdnem mind ilyen törmelékek lehettek.
Szegény uwu, már mukkanni se mer, csak a kezét nyujtogatja...
Köszi a képeket. Pontosan azt írtam, és jól is látható, hogy a nagy "tengerek" az innensõ oldalon vannak, amely védettebb volt, hiszen a Hold sokkal közelebb is keringett kezdetben. Ezt nem én, de mások is állitják, bár õk a kezdõ pályáját távolabbról indítják. De így, vagy úgy, nagy különbség van a két oldal között, és a nagyobb kiterjedésû eltérések a földi oldalon. Az, hogy a tulsó oldalán is rengeteg kisebb meteorit kráter látható, szintén természetes. Oda is jutottak, azonban kisebb meteoritok. Ti mivel magyarázzátok, hogy a Hold innensõ oldalán vannak óceánnyi kráterek? Semmivel. Amíg nem szóltam, észre se vettétek. Ez egy ilyen sajt, de szép kerek- gondoltátok. Mindenre így néztek. "Szép kerek sajt"- a tudósok már biztos megkostolták, ugatni se érdemes!
Azt írtad: "Azt olvastam, hogy a Holdnak pont az a fele van meglyukkagatva jobban, ami a Föld felé néz, s így elvileg védettebb." Azért kérdeztem rá erre, mert nem egyértelmû az állítás. Képpel: Ez van "belül", ahol ugye "elvileg védettebb": és ez a túloldal:
Ha úgy érted a "jobban meglyuggatva"-t, hogy a "mare" területek korai nagy becsapódások nyomai, és ezek valóban a belsõ oldal legnagyobb részét lefedik, (gyors számolással 10-15 nagy kört lehet találni), még igazad is lehet. Viszont becsapódási kráterbõl akkor is kívül van több, viszont "mare" területek ott tényleg nincsenek. (mare-bazalt van néhány kráter fenekén, de az nem ugyanaz) A dolog ott válik érdekessé, amikor megnézed ugyanezeket a képeket a magassági adatokkal kiegészítve. Belül: És kívül:
A negyedik képen van a lényeg. Nem lehetséges, hogy a kék terület és a sárga területek egészen addig "mare" területek voltak, amíg a kívülrõl jövõ bombázás el nem törölte õket? Néhány vonalat megjelöltem, kék terölet mellett a vörössel jelzett terület határai a legszebbek. Mindez persze erõsen kérdõjeles, csak annyi, hogy ránéztem a képre és ezt láttam:
(a képeket Innen "szereztem", a "PDS archive" felületérõl, elnézést a benne maradt kezelõelemekért, de így volt a legegyszerûbb a szükséges képeket elõállítani.) remélem mûködik így a linkelés... mehet...
"A legnagyobb kráterek a Hold túlsó oldalán találhatók."
Sajnos, nem sikerült a képrátételem. De lényegében így is válaszoltam. A holdi tengerek ~4 Mrd éve keletkeztek, és fõképpen a Föld felõli oldalon. Ami szerintem azt (is) jelentheti, hogy elõtte vagy fél-egymilliárd évig kóvályogtak a Föld, és a Hold között, ám a Hold gyorsabb forgáslassulása miatt inkább reáhullottak, mint a Földre. Ettõl lettünk mi ilyen egészséges, pirospozsgás arcúak, szemben a dínókkal, akiknek még kijuthatott ezekbõl a törmelékekbõl.
Ám te miért nem furcsállod, hogy a csillagászat egyáltalán szót sem ejt a Hold keletkezésekor nyilván keletkezõ törmelékek sorsáról, sem hosszú, sem rövid távon? Hanem inkább kitalál valamiféle Oorth övi meteor bombázást? Pedig- ez mutat rá leginkább az elméleti csillagászat fantáziátlanságára, és populista szájbarágós füllentéseire.
Lásd WIKI: "A mare területek általában hatalmas, becsapódások által vájt medencék, amelyek 3,9-3,6 milliárd évvel ezelõtt keletkeztek és amelyeket a mélybõl feltörõ bazaltláva töltött fel (a bazalt sötétebb színe miatt látjuk ezeket a területeket sötétebbnek)....
Érdekes, hogy holdtengerek szinte kizárólag a Föld felé nézõ oldalon helyezkednek el, a túloldalon egyedül a Ciolkovszkij-kráter tekinthetõ mare területnek, ám az is csak jelentéktelen kis kráter az innensõ oldal hatalmas holdtengereihez képest."
Ezt még markánsabban láttam valahol, de megpróbálok betenni képet is.
(...már dolgozom rajtuk...)
Most megfogtál, gothmog Ez az a kategória, amire több év távlatából is emlékszem, de nem emlékszem, hogy hol olvastam? Ezért ezt tartozásnak tekintem én is. Vagyis most a tulajdon dugomba döltem, mert bizonyítási kényszer is lett a hascsikarásom mellé. Ezek külön is kellemetlenek, de együtt? Szóval- kérlek, légy türelmes, már dolgozom rajta!
A fejed helyén van az említett szerv, vagy legalábbis mindkettõnek azonos a tartalma. Nem ismersz jelzõket. Siralmas. Papírjaid szerint hány éves vagy?
Valóban az. Nagyon tetszett. És nagyon félelmetes. Mert hihetõvé, elképzelhetõvé tudja tenni azt, ami minden tapasztalatnak ellentmond. Ami elképzelhetetlen. Ami akkor bajm ha végleg elfogadjuk, anélkükl, hogy más lehetõséget is keresnénk. Mert van, bizopnyára több is. Én is tudnék leírni ihasonló forgatókönyvet, de az egész másról szólna (a fogásimpulzusról, árapály távolodásról, égitestek kiszakadásáról stb.), és ugyanúgy elképzelhetõ lenne.
Pedig a Föld-Hold története a köztes törmelékek árapály távolodsása függvényében roppant izgalmas! Nincs is izgalmasabb jóformán semmi, dehát a bolygók porbacsomósodásával szemben az árapály távolodás egy kalandfilm.... Én nem is értem se a csillagászokat, sem a nem azokat. Imádják az unalommal teli, éretlen, buta, nem igaz teóriákat? Mert a törmelékek árapályvándorlását és zuhanását- távolodását ez esetben a két égitest: a Föld, és a jóval kisebb tömegü Hold együtt határozták meg! A Föld kezdeti forgása a kritikusig ~1+-2 óra gyorsult, amikor rengeteg törmelékkel együtt a Holdat szinte egészében, egy hosszú csóvaként kivetette. Mindezt nyilván akkora távolságra (>Roche sugár~15-20000 km), hogy az árapály erõk iziben szét ne szaggassák. A kiszakadással egyidejüleg a Föld forgása hirtelen lelassult -tõle kis távolságban megjelent az Univerzális Stacioner Pálya (USP= szinkron pálya, általánosítva). Ezen belüli törmelékek kezdtek azonnal visszazuhanni, a távolabbi Hold azonban gyorsan távolodott (évi 20-30 cm-t), kezdetben hatékonyabban lassítva a Föld forgását. Ezáltal annak USP-je is gyorsan távolodott, befogva újabb, és újabb törmelékeket, amelyek reá visszazuhantak. Azonban a távolabbi törmelékek is gyorsan távolodtak, azokat csak sokkal késõbb érte be, és vonzotta vissza. Ezeknek a törmelékeknek egyike sem juthatott távolabb, mint 42500 km a Földtõl.Ha pld. a 65 M évi meteor, ami a dinókat üldözte, ilyen volt, akkor az elõbb 2,3Mrd évig távolodott a Földtõl, csökkenõ tempóban, majd zuhanni kezdett ugyanannyit. (Ezért nem valószínû, hogy az is ilyen volt). De mi lett a többivel, amelyek a Föld mindenkori USP-sugarántúl jutottak? Hol vannak azok? Hát azokat bizony a Holdunk kellett, hogy befogja, vagy elküldje a világürbe, ha már olyan szépen eltüntek, hogy mostanra egy se maradt! Amikor ugyanis a Hold a Földbõl kiszaskadt, meg kellett õrizze annak a rétegnek az impulzusmomentumát, amibõl kiszakadt. Ahogyan kihült, a forgása gyorsult, ugyanakkor a távolodásával meg a keringési impulzusával lassult is. Ehhez adódott a Földi árapály hatása is. Így a kezdetben a még gyorsan forgó Hold USP*je távolította a törmeléket, azonban ahogyan maga is távolodott a Földtõl, a forgása lefekézõdött, kötötté vált. Vagyis éppen egy holdhónappá. Jelenleg már 92000 km az USP-je, amin belül mindent magához ránt, ami a Föld, vagy õ körülötte kering! És hát volt elég idõ arra, hogy a Föld körül keringõ, attól távolodó törmelékeket is magához rántsa. Ezzel megtisztította az ûrt körülöttünk, saját sebhelyes arcát érve el ezzel. És ezzel is lehetõséget adva a földi életnek a kialakulásához. A Hold: a földi élet nagy jótevõje! (Ezt se vizsgálja a SETI program?) Itt többezer leütéssel, nagy fáradtsággal egy unikális, igaz történetet meséltem el, illetve csak kezdtem leírni, a szörnyförgeteges porbacsomósodással szemben. Igazán méltó rá, hogy senki se válaszoljon!
Kár, hogy nem érdekel senkit, hogy bármely keletkezési elméletnél a Holdra még évmilliárdokig hulhattak kisbolygó nagysáágû törmelékek, ahogy a Földre is? Hiszen valamennyiük így vagy úgy-de magából a Földbõl szakadhatott ki, csak más pályára álltak, a Föld, és a Hold körül is. Vagyis a Holdra a saját és a Föld körül keringõ törmelékek hullhattak!
Régen olvastam, megpróbálok emlékezni. Most hirtelen pasz. De biztosan tudom, hogy olvastam. Bármely Hold keletkezési elméletnél a Hold, és a Föld közé juthatott egy csomó törmelék, ami a kettõ között keringet, és vagy a Földbe, vagy a Holdba hullot. A legtöbb, leghatalmsasabb meteoritok "kondritok" vagyis kõzetbõl vannak. Keletkezésük homályos. Ha így lenne, akkor az ütközési sebességük nem lehetett több 7-8 km-nél. Így a tömegük a kráterátmérõbõl megsaccolható. Arra is volt linkem, már kerestem is. (A kráter mélysége és energia,, abból a tömeg ha a sebesység ismert). Még valami: A Hold még majdnem olvadék lehetett, amimkor a tengerei létrejöttek. Vagyis a Hold a kezdet kezdetén kapta õket, telibe. Mert szerintem igen gyorsan kötötté válhatott.
Azért a videó egy kicsit csalóka, hiszen sokkal nagyobbnak "mutatja" a kisbolygókat, mint amekkorák azok valójában. Szóval tényleg ilyen sok van belõlük, de azért a valóság nem ennyire sûrû. Szerencsére (ahogy a Galaxis Útikalauz írja) "az ûr nagy".
Kipinil. Azt olvastam, hogy a Holdnak pont az a fele van meglyukkagatva jobban, ami a Föld felé néz, s így elvileg védettebb. Nem lehet, hogy aok a tömegek zuhantak rá, és a Földre is vissza, amelyek még a szétszakadásuknál jutottak fel, és keringtek sokáig? Tehát nem is "külföldi" kisbolygók voltak? Mert furcsa, hogy 2 Mrd éve keletkeztek! Miért nem mindjárt a Naprendszer születésekor?
A linken megnézhetõk idõ, és átmérõ szerint. A legrégibb 2,4 Mrd éves, a legnagyobb, egy dél afrikai 300 km átmérõjû, kondrit meteorit lehetett.
Egy kisbolygót- bárhol is van, a Föld csak a II. kozmikus sebességre képes felgyorsítani. Annál nagyobb sebességû ütközés, ami igazán kárt okoz, csak a Nap gyorsító hatása miatt léphetne fel. Ha pedig valami az Oorth felhõbõl elindul, azt inkább a Nap gyorsítja, mint a Föld. A Naptól való szökési sebesség pedig a Földnél 42,1 km/s vagyis ennél nagyobb sebességgel nem érkezhetne semmi, amit csupán a nap gyorsít, a végtelentõl. Egy kicsit kevesebb az Oorth felhõtõl, és lényegesen kisebb a kisbolygó õvtõl. Az Oorth felhõ valószínûsége viszont kisebb, mint a kisbolygó övé, valójában attól félhetünk igazán. Onnan azonban csak 20-30 km relatív sebességre számíthatunk, ha elindul. És nem mindegy az sem, hogy milyen fázisban lesz a találkozás. Attól függõen lehet nagyobb, vagy kisebb, hogy éppen utolér, vagy szembõl érkezik (A Föld sebessége 30 km/s.) Persze ezek csak elsõ becslések, van már errõl adatotok?
Ez érdekelhet titeket, ha még nem vót meg. http://www.unb.ca/passc/ImpactDatabase/index.html
Azonban kérdezem: milyen relativ sebességgel ütközhetnek ezek a nagyjából rendezett pályán haladó földközeliek? A problémát inkább az Oorth objektumok jelenthetik, amelyek nagy sebességüek is lehetnek. Vagy akár a kisbolygóöviek.
Nem tudom láttad-e az NG-n, hogy egy a Szudánban becsapódott aszteroida keletkezési helyét kiszámították, meghatározva, megnevezve annak a kisbolygónak a nevét, melyik most is ott kering az övezetben. Csodálkozz!
Jó. Az idõ valóban korábbi, és én nem számoltam az égitest nagyságával sem. De a számítások mindig változhatnak. Azonkívül szvsz nagyobb veszélyt az égitestre ható földi tömegvonzás jelentheti, ami ha nem is most, de okozhat meglepetéseket.
Ez egy '99 jún. 4-ei írás, ha kicsit utánanézel, akkor máris láthatod a frissebb adatokat (2008. ápr.). Mondjuk ez nem elég szenzáció ahhoz, h hírezzenek róla mindenfelé. Ha megnézed az Earth MOID-ot, akkor látszik h a pályától ≈86ezer km-re van minimuma, viszont a close aproach data-ból látszik, h 2027-ben lesz elõreláthatólag a legközelebb és akkor is ≈388ezer km-re.
Továbbá a 32ezer km is bõven az atmoszféra felett van. elég gyorsan haladna el a Föld mellett és sztem egy csupán 1kmes tárgy meglepõ volna, ha komolyan befolyásolná a Föld mágneses mezejét. Továbbá milyen földrengést okozna és hogy volna ennek komoly grav. hatása?
Nagyon élethû az animáció de egy dologot tévesen csinálhattak benne: Londonban állnak az épületek de egy ekkora becsapódásnál szerintem a körbefutó lökéshullám a Föld minden pontján akkora földrengéseket generálna hogy kõ kövön sehol nem maradna,igaz a becsapódás Ausztrália mellett van tehát a másik oldalon-de akkor is elmozdulnának a kõzetlemezek.
A Holdnak nincs légköre a Földnek van és ez védi a kisebb meteoritoktól mert elégeti õket.A Hold kráterei a földtörténeti ókorban keletkeztek úgy tudom,nem sokkal a naprendszer kialakulása után,mostanában már ritka az ilyesmi.
Nem tudom, hogy 32 000km-es távolság már nem-e lesz hatással a föld mágneses mezejére, és a légkörre. Nem beszélve a földrengésekrõl, és az égitestre ható földi vonzerõrõl.
Ebben a cikkben csupán a kisbolygókkal foglalkoznak, és ezeknél is az a baj, hogy a kiszámított keringési pályájuk változhat, mivel a kibolygó övet is keresztezik. Itt viszont már vannak nagyobb objektumok, melyek hatással lehetnek rájuk. És ekkor még nem is volt szó az üstökösökrõl. A statisztika szerint már be kellett volna következni egy nagyobb karambolnak. Az a szerencsénk, hogy a statisztika átlagol.
Hüm-hüm, nézd csak meg a Hold felszínét. Odáig eljut?
Persze igazad van, mert amit még nem ismerünk arról nem alkothatunk mennyiségi képet. Gondolom itt a tudósok a valószínûséget vették alapul, hiszen a naprendszer azért nincs teljesen feltérképezve. Pl az Oort-felhõben számtalan objektum felénk veheti az útját.
Ekkora tömeg becsapódása még a pályájáról is kilökné a Földet nyilván vagy a Napba zuhanna vagy más bolygókkal ütközne-bár ez már mindegy lenne mert semilyen élet nem élne túl egy ilyet.
Arról nem lehet infót adni, h maximum mennyi van (ezért arról sem, h mennyit derítettek fel), ami veszélyezteti a Földet. Pl.: a Kisbolygóövben a pálya alapján nem veszélyes, de ütközések során, ill. Jupiter hatása miatt módosul a pálya és már veszélyessé válik. Ugyanígy a távolabbi pályákon is történhet változás.