Inkább már nem. Bocs, de láthatóan nem vagyok képes kommunikálni veled. Semmit sem értesz amit én mondok. Úgyhogy vedd úgy, nem is írtam semmit. Köszönöm!
A megfelelõ hõmérséklet a gravitáció hatására összesûrûsödõ anyag molekulák nyomása miatt alakul ki.Ha eléri a a kritikus tömeget és ezáltal a megfelelõ hõmérsékletet, indul a fúzió.
Vajon mit jelent az a fogalom, hogy endoterm?
Hali! "Az elsõ, hogy rengeteg csillag már rég kiégett addig is, amíg a fõsorozatbeliek beindultak." Ezzel egyet értek de a többivel vannak fenntartásaim.A megfelelõ hõmérséklet a gravitáció hatására összesûrûsödõ anyag molekulák nyomása miatt alakul ki.Ha eléri a a kritikus tömeget és ezáltal a megfelelõ hõmérsékletet, indul a fúzió.A vas és más elem jelenléte világos de én nem arra gondoltam de erre késõbb kitérek. Nem értek egyet a Jupiter kiszakadásának lehetõségével sem.Hogy szakadhatott ki vagy mi váltotta ki a kilökõdést?. Ha a nap forgása okozta a kilökõdést akkor a nap egyenlítõje mentén az anyagnak szét kellet volna szóródnia mint kihûlt gáz. (Forgass egy vízzel teli palackot magad körül úgy hogy a palack szája kifelé mutasson)A kicsapódó anyag nem egy pontban válik ki hanem vonalban. Amikor kihûlt és elég távolra került a csillagtól akkor a napszél tovább sodorja, vagy megkezdõdik a csomósodás, vagy ha nincs ilyen tényezõ akkor keringeni fog a csillag körül mint gáz felhõ. Ha a kilökõdést más égitest váltotta volna ki azt valószínûleg a napunk sem élte volna túl.És itt jön a vas.Tehát ha egy mûködõ naptömegû csillagba vas kerül az a csillag halálát jelenti.Idézet"Ugyanakkor a csillagok meghalhatnak más módon is. Elõfordul hogy a csillag élete folyamán az összetevõinek változatossága következtében vasat fog termelni.
Gondolnánk –e , hogy egy csillagot vassal MÁSODPERCEK ALATT el lehet pusztítani?
Abban a pillanatban ha a csillag belsejében megjelenik a vas , a csillag életébõl már csak másodpercek vannak hátra. Ennek oka hogy a vasnál magasabb periódus számú anyagok elégetése már nem gazdaságos. A csillag olyan hatalmas energiát kezd el mozgósítani a vas elégetése során amely feléli készleteit, ugyanakkor a periódusszám miatt a csillag életéhez szükséges energia már nem fog termelõdni." A teljes cikk ITT olvasható de más forrásokból is hallottam illetve olvastam.(Discovery Science) Azt hogy a Jupiterbõl nem lesz csillag az csak annak köszönhetõ hogy nincs meg a kritikus tömege és ezáltal a megfelelõ hõmérséklete.(mint ahogy Te is írtad )Mindazonáltal a Jupiter több energiát sugároz ki magából mint amannyit a naptól kap.
"Hiszen a Nap még ma is micsoda fleurokat ereget?"
A Nap nem ereget fleurokat (fler-eket)hanem létre hozza mint egy kifényesedett pont.Amit TE az eregetésen értesz az valójában a korona kidobódás.A flerek nem járnak anyag kilökõdéssel.
Szia Clarck (Tényleg sok minden érdekel téged is). Az elsõ, hogy rengeteg csillag már rég kiégett addig is, amíg a fõsorozatbeliek beindultak. Ugyanakkor a megfelelõ hõmérséklet stabilan való megtartásához nem elég pusztán az öszetevõk jelenléte! Ha próbáltál már tábortûznél szalonnát sütni, akkor tudhatod, hogy vagy a füstmérgezés határáig fújnod kell a lángot, vagy pedig megfelelõ parazsat tartasz, ahol a kiszabaduló éghetõ gázok esküvõi nászmenetben találkozhatnak a levegõ oxigénjével, és összekelhetnek pl. széndioxiddá, vagy vízzé. Mert parázs nélkül nincs sült szalonna, azt pedig a fúziónál a vas jelenti, ami a Napban ma is tömegével található ionizált formában, anélkül, hogy az tönkremenne, sõt vígan sugároz. (Amire te gondolsz, az már a kihûlt parázs.). Lehet, hogy a tokamakba is tüzivasat kéne dugni? Mert a vas 20-30 millió, vagy tízszer nagyobb fokon is türelmesen megvárja, hogy végbemenjenek azok a logisztikai folyamatok mellette, amelyek során az iruló-piruló deutérium- kisasszony daliás párt választhat magának! Nem elég tehát az idõ, hogy mindnyájan ivaréretté válljanak, mert még találni kell valakit is, aki idõben összeadja õket! És ez a valaki a VAS, (a NIKKEL), aki lelkileg az acélnál is erõsebb! És amikor õ megjelenik, még a legtiszteségesebb elemek között is nagy láng lobbanhat! De hogy olyankor mi történik! Ne tudjátok meg, hogy milyen egy kazánrobbanás! Nos, ez az apró logisztikai momentum az, ami hiányzik az összes magfizikán alapuló elméletbõl (beleértve a Big-Bangot is) amellyel a fizika minden létezõ titokzatosságot, amelyet maga teremtett, reménytelenül próbál megoldani. A Jupiterbõl sohasem lesz Nap, pedig már vagy 6 Mrd éve õ is állitólag arra vár. Ahogyan a Földön se lesz olyan Nap. Mert hiányzik a stabil nyomás, meg a hõmérséklet hozzá. Amíg megvan, addig persze van fúzió. Csak az a kis logisztikai láncszem egyelõre nagyon hiányzik, pedig van még a biciklimbe is! Azért kell, hogy épüljenek egyelõre az északi és a déli áramlatok. De azok is acélcsõbõl.
A csomósodási zónák pedig valóban léteznek, én is ma írtam róluk, mint a galaxis halmazok szülõhelyérõl. Azonban a Lagrange, és egyéb gyülekezési helyeken is csak "Görögök" és Trójaiak" találhatók, a többi bolygó nem ilyen helyeken van. Mégegyszer javasolom, próbáljátok elképzelni, hogyan és mi történt, amikor egy még szélsebessen pörgõ Nap magjában hirtelen több ponton is elindult a fúzió. Hiszen a Nap még ma is micsoda fleurokat ereget? Elképzelhetõ talán, hogy mi sem történt, amikor a lökéshullám a magjából lassan elindult? Pedig a mögött még hosszú ideig szerintem a poklok- pokla volt, amelybõl a gázbolygók elindultak.
Ha van tudománytalan elmélet, akkor az a bolygók jelenleg elfogadott porbacsomósodása, és a Hold ütközéses teóriája. (Szerintem)
Hali! Valóban érdekes dolgok.Bár nem vagyok csillagász de minden érdekel ami természet tudománnyal foglalkozik de sok egyéb tudományos illetve áltudományos dolog is.Mindezt azért írtam hogy ne várjatok magasröptû bizonyításokat. Az hogy a csillagok megközelítõen ugyan olyan idõben indulnak be az valószínûleg ez miatt van Idézet WIKI "A Nap energiájának forrását az 1930-as években értették meg, amikor Hans Bethe, George Gamow és Carl von Weizsäcker azonosították a lényeges nukleáris reakciókat.
Az energiatermelés termonukleáris reakciók révén folyik, amelyekben hidrogén alakul át héliummá. A termelõdõ energia 98,5%-át az úgynevezett „p-p lánc”, a fennmaradó 1,5%-ot pedig a CNO-ciklus adja (CNO = szén-nitrogén-oxigén). Ezen reakciók során a tömeg 0,7%-a sugárzássá alakul (amit Albert Einstein E = mc2 energia-ekvivalencia egyenlete ír le).
A fõ energiatermelõ folyamatként azonosított p-p lánc lefolyása két hidrogén-atommag (proton) egyesülésével kezdõdik (erre az egyesülésre átlagosan 5 milliárd évet kell várniuk az atommagoknak), így deutérium (nehézhidrogén) képzõdik. Melléktermékként egy pozitron és egy neutrínó keletkezik. A pozitron azonnal összeütközik egy elektronnal, és energiává (fotonná) alakul. Ezután csak 1,4 másodpercet kell várni, hogy a deutérium egy újabb protonnal egyesüljön és hélium-3 (3He) jöjjön létre. Ezután átlagosan 240 000 év telik el, míg két hélium-3 egyesül, létrehozva a folyamat végtermékét, a hélium atomot (4He), valamint felszabadítva két hidrogénatomot (protont). A folyamatnak létezik egy másik ága, amelyben láncreakciók során berillium (7Be) és lítium (7Li) is részt vesz végül természetesen ebbõl is hélium (4He) keletkezik.[22]
A nehéz elemekkel kapcsolatban nem másolok inkább linkelek:Itt olvashatsz róla. A bolygók keletkezése.A legújabb elméletek szerint nincs szükség csillagra ahhoz hogy bolygók kialakuljanak.Elég egy gravitációs csomópont a mély ûrben -ahol nem hatnak a naprendszerek illetve más bolygók gravitációs hatásai-és beindulhat a csomósodás.Tehát nem a csillagból keletkezik hanem egyszerûen összeáll és csúnya szóval gravitálni kezd. Az összeállóanyag határozza meg hogy mi lesz kõ ,gáz esetleg jég.Az elmélet szerint sok ilyen bolygó lehet távol az ûrben arra várva hogy valamelyik naprendszer vagy csillag gravitációs tere befogja. A hold keletkezése:Az eddigi elmélettel szemben (a Föld gravitációs tere befogta a Holdat)most azt mondják a hozzáértõk hogy a Hold egy a Földnek ütközõ égitest okozta törmelék felhõbõl keletkezett. Az ár-apály egy gravitációs jelenség,amely valóban képes kisebb nagyobb bolygókat porrá roppantani. Ez az ár-apály mozgás melegíti Jupiter holdjának, az Európának a jeges felület alatti tengereit,de ez készteti a Napunkat is egy úgymond bólogató mozgásra.De a Jupiter a naprendszerünk söprögetõje is mert gravitációs tere magához vonza a kisbolygók többségét ezzel megakadályozva hogy a belsõ naprendszerbe kerüljenek így védi a Földet is. Egyébként, ha a naptömegû csillagokba vas kerül az a csillag halálát jelenti.
Ami a Jupitert illeti, õ legutolsók között szakadhatott ki a Napból. Magával hordozva annak a kezdõ zónának a nagyobb hõmérsékletét (jelenleg is 25-30000K a maghõmérséklete, és birtokolva a Naprendszer impulzusmomentumának túlnyomó részét. Amelyet a Nap elveszített azok kiszakadása, és árapály távolodása során (A Nap forgásperiódusa kezdetben 2-3 óra lehetett csak).
A Föld az egyik elszáguldó gázbolygó légkörének gyors lehülésekor szakadhatott arról le, egyidejüleg leválasztva magáról a még folyékony Holdat. És megkezdték árapály távolodásukat a Naptól, és egymástól. Ahogyan a többi bolygó is. Kivéve, amelyek túl közel voltak a Naphoz- az un USP kritérium távolságon belül. Mert azok visszazuhantak már rég. Ahogyan a Földre-Holdra is azok a törmelékek, amelyek születésükkor keletkeztek (a "placenta"...). Nagyon sok kráter emlékeztett rájuk, és nem a távoli jövevényekre...
Érdekes témák ezek, örülök hogy beléptetek. De van még egy furcsa dolog: az ún fõsorozatbeli csillagok kb. 6 Mrd éve egyszerre kezdték el a fúziót. Miért? És az is miért van, hogy a bolygók is egyidõben kezdtek csomósodni, állitólag 4,5 Mrd éve?
A bolygók csomósodási elmélete jelenleg az elfogadott, holott nemigen tapasztalható, hogy egy rendezett keringési körben bármi is csomósodik. Sokkal inkább széttöredezik. Tehát az a fajta csomósodási elmélet, amirõl a Naprendszer bolygóival kapcsolatosan beszélnek, szerintem nem állja meg a helyét.
Én úgy gondolom, hogy a csillagok stabil fuziójához nehéz elemekre volt szükség: elsõsorban vasra (a Napban is van), mert az a legstabilabb. És az valahonnan, egy hatalmas kohóból(Zeusznak hívom), ami az Univerzumunk kollapszusa során alakult ki, kb. 5-6 Mrd éve érkezett ide, hogy "megtermékenyítse" a Tejút békésen legelészõ csillag- tehénkéit.
A fúzió kezdetekor pedig olyan instacioner folyamatok játszódtak le, amelyek gázbolygók kilökõdéséhez vezettek a Napból. A Naprendszer minden más anyaga, a Földszerû bolygók, és a meteoritok is belõlük kondenzálódtak ki. Legelõször a nehéz elemek, ezek még a Nap körül álltak pályára (pl. Föld). A víz és a metán holdak viszont már követték a gázbolygókat.
Ami pedig a legszebb: hogy a legnagyobb, a legelsõ gázbolygó (Anonymus -1 nek neveztem)még a Naprendszerbõl, sõt a galaxisból is kirepülhetett! Õ (is)lehetett a Plutó,a Szedna, és a legtávolabbi üstökösök "mamája". Ezekrõl rengeteg gondolatom és számításom is van. Valakit érdekel?
Most még az de van még ideje úgy 4,5 milliárd év.De lehet hogy nem vár és lesz belõle egy mini csillag .A tudósok szerint évente 2cm-t csökken az átmérõje. Hogy, hogy mérték meg ne kérdezd mert nem tudom.Valahol olvastam lehet hogy a Wikin.
Vagyis akkor a napkezdemény nem homogén hidrogén volt, hanem a felhõben levõ mindenféle anyaggal "szenyezett". Késõbb amikor akkora lett a tömege, már nem tudott könnyebb hidrogén kiszökni.
Rosszul fogalmaztam! A Jupiterbõl majd valamikor csillag lesz de még nem érte el a kritikus tömeget.Bár nem felel meg a csillag osztályba való besorolásnak, ennek ellenére majd az válik belõle.
Nos ha a könnyebb gázok ki tudtak volna sodródni akkor a Nap valószínûleg soha sem lobban (robban )be. A sûrûsödõ anyag gravitációja legyõzte a centrifugális erõt így a hidrogén nem tudott "elszökni" mindaddig amíg el nem érte a kritikus tömeget és elkezdõdött a fúzió.Az immár mûködõ Nap hõje felmelegítette a környezõ anyagot(cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú gázokat ) és az életre kelt napszél kirepítette a naprendszer azon részére ahol most a gázbolygók keringenek.Itt lehûlve ismét elkezdtek "csomósodni" és néhány milliárd év alatt elérték azt az állapotot ahogyan mist látjuk.(Jupiter, Szaturnusz ...)Csak megjegyzem hogy a Jupiterbõl valamikor majd Nap lesz de még nem érte el a kritikus tömeget.
A cél manapság már nem is annyira az új tudás megszerzése, mintsem a hamis tudás kiszûrése lehet.
Michelson már 1884-ben kijelentette, hogy a fizikának vége, és a fizikusoknak már nincs más dolguk, mint a természeti állandókat hét tizedesjegy pontossággal megmérni.
Minden korszaknak megvannak a maguk michelsonjai. Ma is ez történik. Miközben a leírt, tanított tudományos elméletek döntõ többsége igazolatlan, sõt sok közülük hamis, senki sem akarja hivatalosan felülvizsgálni õket. Talán akkor majd mi?
Igen pont ez az. Azért is vannak a nehezebb fajsúlyú bolygók a központhoz közelebb, de amikor a Nap még nem lobbant be, akkor hidrogén "sûrítménybõl" kellett, hogy álljon. S a hidrogén a táblázat legelején van. Tehát neki kellett volna legelõször "szélre" kerülni. Vagyis a forgás indulásának kezdetén. Egy nem forgó testnek van-e grav. tere? Már ha a világûrben létezik ilyen.
Én nem is konkrétan a keletkezés mikéntjére kérdeztem, hanem, hogy a könnyebb gázok hogy nem sodródtak kifelé. Hiszen a naprendszerünkben is a nehezebb fajsúlyú bolygók vannak a központhoz közelebb.
Tudomásom szerint egy csillagban, mint pl a Napban is hidrogén atomok egyesülnek héliummá. A mi naprendszerünk pedig egy a Nap tömegénél sokszorosan nagyobb csillag felrobbanásának szüleménye.
Ez a baj, hogy ennyire ostoba és ennyire igazolatlan elméleteket tanítottak és tanítanak ma is. A Nap belsejében zajló folyamatokról fingja sincs a fizikusoknak. Ésszel felfoghatatlan nagy nyomás és ésszel felfoghatatlan nagy hõmérséklet. Ezt tudjuk. Mégis a földi fizikával akarjuk értelmezni? A tudósok együgyûségére vall, hogy azt gondolják, a fizika egy és oszthatatlan. Biztosan nem az. Csak az a biztos, hogy ott minden másképpen van. Hogy hogyan, azt valószínûleg egy ember sem tudja ezen a bolygón.
Lenne egy kérdésem: Tudomásom szerint egy csillagban, mint pl a Napban is hidrogén atomok egyesülnek héliummá. A mi naprendszerünk pedig egy a Nap tömegénél sokszorosan nagyobb csillag felrobbanásának szüleménye. Egy csillag amikor felrobban gondolom a nehezebb elemek tömegét ontja magából. A mostani elméletek szerint a Föld és a többi kõzetbolygó azon csillag anyaga. Amikor a naprendszerkezdemény elkezdett forogni, akkor hogy nem került a mostani Napban levõ hidrogén a perem szélére. Mert ugye a csillagunk még mindig rendelkezik elegendõ hidrogénnel ahhoz, hogy még kb 7 milliárd évig éljen. Honnan szerezte azt tömérdek hidrogént?
Azt állítják: a csillagsugár útja elhajlik a Nap közelében, a térgörbület miatt, ami legjobban egy gumilepedõvel és golyóval demonstrálható. Én meg úgy gondolom, a fényatomok tömegtöltése lép gravitációs kapcsolatba a Nap tömegével.
Foglalkoztat az analógia, hogy a fényatomok egyfajta gázként szolgálnak, amely betölti az univerzumot. A fényatom- gáznak is lehet nyomása, sûrûsége. Univerzumunk tömegsûrûsége kb. egy nukleon 1 m3-ben. A fénysebesség, ahogyan a hanggé is a levegõétõl, az univerzum átlagos sûrûségétõl függ. Így ha az univerzum sugara nõ, a fénysebességnek is nõnie lehet.
Ennek a teoriámnak az a bizonytalan pontja, hogy nem tudom, mi tölti ki pl. a mi fényzárt (=fekete lyuk)univerzumunk terét? Csak azt gondolom, hogy azt a valamit töltések alakítják. Amelyek tudati jellegûek, olyanok mint egy terv. A tömegtöltés pl. azt tervezi el, hogy ebben a környezetében elindít egy gyorsulási vektort, és ugyanazt vissza is fogadja, így olyan, mintha mi sem történne. (Azért mondom, hogy a töltés forrás és nyelõ egyuttal). Ez a vektoráram azután távolodva elágazik, betölti a teret, gyöngül, de összegezve azért bármely távolságban ugyanolyan intenzitású. Így képviseli a tömegtöltést, ami elindította, bárhol. Stacioner állapotban ez a "vektor mezõ" akár a végtelenig kiépül! Azonban van egy bázis- sebessége (ami valszeg a fényé is). Ebbõl következik, hogyha gyorsul, vagy csak sebesebben halad, mint korábban, akkor nem csak a többi tömeg, de a saját korábbi mezõjével is kölcsönkapcsolatba léphet, ami vagy növelheti a tömegét (specrel) vagy tehetetlenséget okoz. Erre mondom, hogy a "Tehetetlenség a tömeg saját, korábbi állapotának visszahatása az újra". Ez általános gondolatom, hisz magam se szívesen csinálok új dolgokat. (Csak a bosszantásotokra, az még lelkesít).
Így a tömegtöltés a fényben létrehozza maga körül azt a vonzási vektormezõt, amelynek a tehetetlenségi tart ellent. Ez a hatás cos (omega)* t.
Hasonlóan viselkedik az elektromos töltés is- létrehozva a mágneses mezõt is a fényben, csak térben 90o-ra eltolva, azonban fázisban azonosan. Ez a sin (omega *t). Ahogy a két töltés váltakozva erejét veszíti, és növeli periódikusan, létrehozva és kioltva (átalakítva) a saját vektormezõit, azt hívom fényatomnak (lehetne akár foton is.) Azonban ez maga nem repked, hanem ahogyan a fényhullám terjed, annak hatására ott a helyszínen alakul ki. A paramétereit (hullámhossz, periódus) mint DNS, az érkezõ hullámtól kapja. Pontosan ezért is nevezném a fényatomot "bivalens" hullámnak, mert két töltés alakítja! Ezért egy önmagában zárt világgá alakul, amely voltaképpen egyetlen periódusú töltés-hullám, egyetlen fényatom. Az univerzumunkat gondolom ezek töltik meg, a fény és a gravitáció rajtuk hullámként terjed, mint a hangya a levegõben.
Még messze nem teljes az elmélet, de azt jónak gondolom benne, hogy a fény nem csak elektromágneses, hanem gravitációs-inerciális hullám is, így önmagában megéll, nem kell hozzá a kétséges vákuum. Az ilyen fény Poynting teljesítménysûrûség vektora állandó lehet, nem tûnik el periódusként. Vagyis megismerhetõ építõeleme és bázisa az univerzumnak.
A ZI-ZI is.
ugye nem gondolod, hogy valaha is nobelt kapsz? vagy csak egy matematikus vagy egy fizikus is komolyan fog venni? irónia volt.
Szerintem is így van, ha fotonnak nevezhetem azt, amit én fény-atomnak hívok, és annak azt az állapotát tekintem, amikor az éppen a tömegtöltés állapotában leledzik.
Mert a fényatom: a tömeg, és az elektromos töltések periódikus váltakozása. (Ez az oszcillációs folyamatok egy ismeretlen formája.) Az elektromos töltés hatása szinuszosan, a tömegtöltés meg 90o fáziseltolással, vagyis coszinuszosan nõ és csökken. Mindkettõ két részbõl áll, amelyek nem fázisban, hanem térben vannak 90o-al eltolva. - Gravitáció és tehetetlenség - Elektromosság és mágnesesség. Így kettõjük összes Poynting teljesítménysûrûség vektora állandó. (Nem mint Maxwellnél, hogy az periódusonként megsemmisül, és újra keletkezik.) A fény pedig, mint hullámjelenség, ezeken a fényatomokon, mint hullámjelenség terjed, és észlelése függvényében mutat tömegszerû, vagy hullámjeleségeket. Mert a fényatom" (foton?) nem szükségszerûen kell, hogy elmozduljon ahhoz, hogy a fényhullám terjedjen. Ahogyan a hang is.
A modern fizika szerintem nagy mértékben a "vákuum" téveszméjén alakul. Ezt kell, hogy majd felváltsa egy, a tudati töltéseken alapuló: "Töltés-Fizika"! Ami majd sokszorosan kiszélesíti a jelenlegi, "beszûkült" tudatunk határait...
Ha nem veszed rossz néven, elmondanám a véleményem. Maxwell fényelmélete olyan, mint a régi geocentrikus világkép, mûködik, de nem a valóságot tükrözi. Falábú- mert csak pótlása van annak a lábának, amivé az elektromágnesesség nevû lába periódusonként át kell, hogy alakuljon. Azt a pótlást vákuumnak képzelik, de az nem jó oda. Arra a célra valamiféle "tömeg" lenne jó. Szerintem ha a fénynek létezik elemi atomja, akkor az egy elektromos és egy tömegtöltés periódikus átalakulása adott helyen. (A "töltés" azonban itt csak egy tudati tényezõ, egy "terv", ami a környezetét alakítja. Te mint- designer kell, hogy a "terv" lényegét értsd, egyébként én is designer vagyok).
Akkor semmiféle vákuum nem kell ahhoz (vagyis az nincs is sehol) hogy a fényhullám úgy terjedjen, mint a hang a levegõatomokon, miközben maguk a fényatomok nem kell, hogy helyet változtassanak! Vagyis nem röpködnek, mint egy golyóbis, hanem periódusonként gravitációs-tehetetlenségi (GI), és elektromágneses (EM) hatást fejtenek ki az adott helyen. Ezért Maxwell (Vákuum)- EM fényével szemben ez egy GI-EM fény, ami hullámzásként terjed. Érkezése helyén azonban megjelenhet tömegként, vagy energiaként, vagy EM jelenségként. Ezért gondolhatják most, hogy egy foton repül. Nagyon érdekes felírni a GI-EM fényhullám Poynting teljesítménysûrûség- vektorát, ami így constans lehet, míg Maxwellnél a nulla-maximum között változik. (A fény periódusonként vákuumba fullad?) Mert amíg az EM hányad az idõben sín, a GI rész cos függvényként változik, a két rész négyzetes összege meg constans. Ez a legjobb bizonyíték, a (vákuum)-EM teoriával szemben. Amibõl következik, hogy vákuum nincs, és a modern fizika az ezotéria legfõbb hirdetõje, a sötét tömegeivel (hogy mást mondjak, ne a dicsõ kvantum fizikát). Amit viszont én errõl gondolok- azt "Töltés-Fizikának" hívnám. Ami jelenleg csak bennem érlelõdik. Ha hagyom.
Remélem nem engem kellett volna ignorálni :) De a válaszod annyiban kielégítõ hogy visszavezette a "Hol a világ vége?" kérdéskörhöz és így tudom hogy nincs pontos válasz. Köszi.
Kár, h már nem müxik az ignoráló scriptem.
pl. egy hipergömb esetén a folyamatos elõrehaladással visszajuthat kiindulásának helyére
A válasz attól függ, h az univerzum mely topológiájában gondolkodunk. enwiki Ugyanis kísérletileg csak a megfigyelhetõ univerzumról tudunk mit mondani, h azon túl milyen az univerzum, azt nem tudjuk, ergo biztos választ nem lehet rá mondani.
Üdv. Lehet hogy azonnal kiderül, hogy hülyeség, sõt amit írok az nem egy szakképzett ember nyelvezete, de amíg nem válaszol rá valaki, addig úgyis rágni fog belülrõl a kérdés.
Ez a gondolatmenet futott át az agyamon: A fotonnak nincs tömege, de részecske. Magyarul keletkezik valamibõl, és késõbb ugyancsak valaminek a része lesz. Láthatólag nem egy elhanyagolható dolog. Az univerzum egyik pontjából elindul, majd elér a távcsõbe, vagy akárhova máshova. DE ha keresztül halad az egész univerzumon anélkül hogy bármi elnyelje, akkor megy tovább, és én ebbõl azt veszem le hogy egy részecskével csökkent az univerzum, mert aligha fog megfordulni. De ha feltételezzük hogy megfordul a gravitációhoz hasonló erõ miatt, akkor ez az ingázás addig tart amíg az összes foton nem centralizálódik az univerzum origójában? Ebbõl következik hogy a fõ kérdésem, az "elnyeletlen" fotonoknak mi a sorsa?
Tehát arra gondolsz, h a tér maga vmiféle sok dimenziós test, ami elõttünk zuhan végig?
De ugye azt is "látod", h ez néhány ism. terjesztõbõl elcsípett dologból való filózgatáson kívül semmivel sem több. És ennyibõl még nem tudtunk semmivel sem többet a világról, hol van az ezen elméletbõl levezetett jelenségek sora? Eddig az egész annyit ér, mintha azt mondanám, h a világ valójában csak abból áll, amit látok és valójában New York sem létezik, amíg én nem vagyok ott, h érzékeljem és minden csak az érzékelõterembe teremtõdik. Ez is tartható filozófiai álláspont mégsem tudunk meg belõle többet a világról. Ez az egyik alapvetõ különbség filozófia és fizika közt.
Hozzátenném: nemcsak a Hold, de a Föld kérge is asszimetrikus volt és lesz is. Õ azóta keresi a szimmetriáját, amióta egy, a Napból kiszakadt, attól elszáguldó óriásbolygó légkörében kikondenzálódva, a Nap vonzása miatt lemaradva a forgása a gyors lehûlése miatt felgyorsult. Amiatt pedig ugyanakkor, még olvadék állapotában a Hold is levállt róla! Õrületes, de számításokkal igazolható körtáncuk volt akkor. Majd a Hold elkezdte lassú árapály távolodását, amely több százezer km-t jelent. Becsléseket végeztem arra is, hogy vajon melyik Napból kiszakadt gázbolygó lehetett Földünk és a Hold szülõanyja? Elsõként az Uránuszra gondoltam, aki ebbe a szülésbe rokkanhatott bele, pedig emberek még akkor nem is voltak. Végleges választ erre az ürhajózás adhatna.
pet0330 Nem mondhatom persze, hogy mert még nem végezted el az egyetemet, ne olvass engem, és hogy fogadd, vagy ne fogadd el, amit írok! Csak azt javasolhatom, hogy az egyetemre mindig az elfogadott tananyag szerint készül! És ha bármilyen eltérõ, idegen, vagy saját gondolatod támad, azt úgy fejtsd ki, hogy ne akadályozza az elõmeneteled. (Ahogyan pl. nekem akadályozta). Várd ki a megfelelõ idõpontot. Ha valami nem megfelelõen történik, akkor úgy lesz, ahogyan a szegény Fermat tétellel, hogy ma se értik. Én is pl. bizonytalan vagyok, hogy most megfelelõ helyen, idõben, és módon fejtem ki azt, amit szükségesnek tartok?
Shakwill Tetszik, hogy számodra is izgalmas kaland ez. Egyedül miattad, meg néhány más érdeklõdõ, pl. pet0330, meg sokan korábbiak miatt szívesen leírnám akár ide is a Naprendszer elképesztõen izgalmas, valóságos keletkezése történetét. Ami eleve azzal kezdõdik, hogy már az elsõ gázbolygó, amely a tüzesen vemhes, instacioner, forrósodó Napocskánkból kiszakadt, és amelyet én Anonymus1-nek hívok, már messze jár, talán a galaxis halójában! Kimozdítva Napunkat annak fõsíkjából, és az Orion csillagkar sûrûjébõl. Naprendszerünk keletkezésének köze sincs a süket és vak "porbacsomósodáshoz", amelyet a tudati vakság szûlt, de ahhoz képest jól prosperál még mindig.
Nézd meg pl. az alaptörvényt. (T1/T2)^2=(a1/a2)^3... T1/T2= (a1/a2)^1,5 A forgási periódus a sugárral gyorsan nõ. Ha a sugár kétszeresre nõ, a periódius több, mint kétszeres lesz. A keringési sebesség pedig annak a reciproka. Vagyis a távolodással a KERÜLETI sebesség gyorsabban csökken, mint ahogy a sugár nõ. Ez a magyarázat. Ez az égimechanika egy alaptörvénye. Amit én (csak) azzal egészítek ki, hogy a RADIÁLIS távolodási sebesség, az USP-n túl attól való távolsággal nemhogy csökken, hanem hogy növekedik, és hogy az a Hubble törvény egyik fele. (persze milliószor, milliárdszor kisebb) Mert a másik fele, amelyrõl se a fizika, se a csillagászat nem tudom, (mert túl "jól" képzett?), hogy az USP-n belül ugyanígy zuhanás történik, mégpedig szintén gyorsulóan, az USP tõl távolodva.
A többiekhez nincs mit hozzászóljak, egyfelõl, mert nem hozzámszóltak (ez még nem lenne baj), hanem mert értelmetlen hülyeségeket lefetyelnek. Összekeveik a kozmikus sebességet a fazonnal, magasságról írnak, meg mit tudom én? Egyszóval: kíválóan képzettek!!!
comissioner Köszi. Ez segítség, akkor is ha, esetleg már olvastam. Küldj tehát linkeket, és kapcsolódj be a beszélgetésbe. Több arcom van, a konstruktiv partnerek felé ugyanolyant próbálok mutatni.
Nem értem miért lenne ez ok. Nemrég volt cikk arról, hogy egy elmélet szerint régen 2 holdunk volt, ezek ütközése után egyesültek, és ezzel magyarázzák az eltérést.
Igen, a pongyola fogalmazás és a rossz szóhasználat problémákat tud okozni, fõképp egyeseknél. Amúgy az eltérõ Holdkéreg vastagságnak lehet az is az oka hogy a belsõ folyékony részek jobban tudnak mozdulni a Föld felé mint a szilárdak,nem?
Én csak arra céloztam, hogy ha pályán belül nézzük a magasságot, amikor közelebb halad az adott pályán, gyorsabban kell haladnia.
Viszont távolabbi pályákhoz nagyobb átlagos keringési sebesség tartozik, ahogy írtátok. Igazából errõl volt szó eredetileg, ez tisztán látszik, csak bele tudtam kötni mert pongyolán fogalmaztatok. Mondjuk én is épp azt csinálom XD
Nagyon világosan magyarázol. Ennek ellenére nem értem a csökkenõ sebesség-távolodás dolgot. Elliptikus pálya esetén érteni vélem, hogy a mozgási és helyzeti energia folyamatosan egymásba alakul, tehát nagyobb pálya sugárhoz kisebb sebesség járul és fordítva. Mivel a pálya zárt, ezért a pálya sugarának középértéke is állandó kell legyen(?) Mivel a hold folyamatosan távolodik, ezért nem "zárt" pályán, hanem egy "spirálpályán" távolodik. (Direkt nem írtam keringést.) Ha a pályát az elõrehaladás és a zuhanás eredõje adja, akkor magasabb pályához nem kell nagyobb elõrehaladás? (nagyon leegyszerûsítve) Az a bajom, hogy a hozzá nem értésem miatt jól kérdezni is nehéz... Számomra ez az egész egy izgalmas kaland.
Nem élcelõdök, és nem fogadok el mindent magyarázat nélkül (lsd. a tieddel is kötekedek). Csak olyan fogalmakat használsz amiket ezelõtt még nemis hallottam (nem mondom hogy nincs mert még egyetemista se vagyok), pl a gyorsulási tér életemben nem hallottam ezelõtt. Ennek megfelelõen az utóbbi magyarázatot nemis nagyon értem, de azért köszönöm. Én egyelõre nem foglalkozok az árapállyal és stb, mivel már az alap feltevéseidet sem értem.
Akkor, ha a test változatlan sebességû, ezek a mezõk idõben egymást átfedik, de nem összegzõdnek, mert ugyanazon ütemben el is halnak. Az elõremenõ (antigravitációs), és a visszatérõ (gravitációs) gyorsulási vektorok ugyanis kioltják egymást. Gyorsulási mezõ van, de nem észlelhetõ. Ebben a veszteségmentes forrás-nyelõ állapotban a töltés végtelen hosszú ideig létezhet. Ami csak akkor változik,vagy lesz észlelhetõ, ha a mozgásállapota változik, vagy más tömeg jelenik meg ott. (Ez történik akkor is, ha csak mérni próbálod)
Ha azonban megjelenik egy másik töltés, vagy õ mozdul el, a gyorsulási vektorok idõbeni egymásra hatása következik be. Ez lehet összegzõdés, ami skaláris mûvelet, akkor a tömege nõ. Lehet vektoriális szorzat, amikor erõ is felléphet. Errõl ennyit egyelõre. Most viszont az árapályra, és a Hubble törvényre koncentrálnék, és szeretném. ha ti is. Az nem érdekel?
Jól érvelsz, valóban mitõl más? A gyorsulási mezõ nem más, mint maga a tömeg, bárhol van, azt reprezentálja. Annak egy darabja. Ezért nincs vákuum, mindenütt van valamely gyorsulási tér. Amely születik, és elhal, majd újraszületik. Ez egy áramlás, amely a merõleges helyvektorok által alkotott R2xR3 felületvektoron halad, gömbszerûen osztódva. Ezek az áramlások összegzõdnek, és hatnak egymásra, egyszer így, egyszer úgy. Te úgy látom, szemrebbenés és abrakadabra nélkül befogadsz minden zöldséget, ami a tehetetlenségrõl, és a relativitásról szól, azok minden indoklása nélkül is. Velem, aki viszont azt érteni próbálja, élcelõdsz. Ilyen az izlésed, ezen nem változtathatok! Te szereted és elfogadod a homályost, a misztikust, valamiért talán egyedül a "blabpa ka kd blablabbla balsbab labka.."-t nem. Vagy tévedtem? Én meg azokkal nem értek egyet, akik minden érthetelent értenek.