Mit ért az emberek többsége tudat alatt? Egyébként én egy valaki által kinyilatkozott, mások által meg nem vitatott egyszerû definiciót fogadom el:
Az (egyszerû) TUDAT= Észlelés + Döntés+ Cselekvés (fõképpen). A tömegtöltés észleli a környezetét, dönt, hogy megnyilvánul, és gyorsulási vektormezõt bocsát ki, a belétervezett program alapján. Minden Tudatosan létezõ rendelkezik legalább ilyen egyszerû tudattal, pld. a számok is. Különben nem léteznének.
Hát te meg milyen "tudatra" gondolsz? Amilyen az embernek van? Nem vagy egy kicsit fennkölt? Sakkban egy gyengébb számítógép is megverne...
Tehát akkor az általad definiált elméleti tömegpont észlel, dönt, cselekszik (ezekbõl következik, h saját akarata is van), h hogyan azt meg csak rajta múlik. Te ebbõl a def.-bõl akarsz is vmi értelmeset is kihozni? Mert bármilyen következtetést is próbálsz majd kihozni az õ felhasználásával, akkor mindig mondhatjuk, de majd õ máshogy dönt, lehet, h vak és nem észlel. Felveti a kérdést, h hogyan észlel... Lehet még sorolni mennyi baj van ezzel, de mind1. Elég baj, h ezt nem látod magadtól.
Egyébként, ha van 1értelmû összefüggés arról, h hogyan viselkedik, akkor hogyan állíthatnánk, h dönt, holott az összefüggés szerint cselekszik (ergo nem "dönt" másképp). Ha anyád megmondja, h vidd ki a szemetet, akkor dönthetsz úgy, h nem viszed ki, de a pofon után kiveszed, akkor te tényleg döntesz?
Nah mind1, ez inkább filozófia, mint fizika, csak akkor nem értem mit szólsz bele a fizikába filozófiai alapokon, holott már meg van alkotva a filozófiai alapja és az elõdjeinél hatékonyabbnak bizonyult. Majd szólj, ha a te paradigmáddal a valóságot jobban le lehet írni.
"számok is tudattal bírak" És akkor az 1 az eldönti, h hozzáadódjon-e a másik 1-eshez? Mutasd be, h az üres dumán kívül miért jó ez, ha te így vélekedsz a számokról.
"Hát te meg milyen "tudatra" gondolsz? Amilyen az embernek van? Nem vagy egy kicsit fennkölt? Sakkban egy gyengébb számítógép is megverne..." Miért az embernek megint másféle tudata van? Te nem észlelsz, döntesz, cselekedsz? De számítógépnek nincsen tudata, azt teszi, amit beprogramoztak neki. Nehogy felvesd azt, h nah de az ember nem így van-e, mert az megint mélyebb filozófia és semmi köze a fizika tárgyához.
Elég nehéz komolyan válaszolni ennyi üres fecsegésre. Javaslom keress fel egy filozófia fórumot, ott szívesebben szánják ilyenre az idõt. Ugyanis a def. alkotás próbálkozásodból is jól látszik, h inkább azon a területen mozogsz, mint a fizikáén (és azt csak felszínesen kevergeted).
Nemcsak a tömegpont,de bármi más is így tesz- mert minden más létezõvel kompatibilis tudata van!. Mondom, a 3-as szám tudata se hagyja magát 2-vel úgy osztani, hogy egész szám maradjon. Egyszerûen: ilyen minden dolog, ami tudatosan létezik. Márperdig a tömegtöltés is tudatos. De nem emberi értelemben, ami már egy összetett, "alkotó" tudat, és ami még sokféle más készséggel, pld. emlékezet, értékelés, tervezés stb. is rendelkezik, és plusz még egy olyan általános döntési kritériummal, hogy mi a jó, és hogy mi a gonosz? Amelyre azonban kezdetben nem volt irott szabály, késõbb is csak néhány általános, ám korlátozott hatályú. Mert mindenre nem lehet. Egy hidrogénatomnak nincs módjában mérlegelnie, hogy hozzámenjen másofdik hitvesként is a férfias oxigén atomhoz (akinek két vegyértke is van, -az egyik biztos elõl, a másik hátul-amirõl mi csak álmodozhatunk, vagy még azt se...), hogy azután mindhárman nyakig legyenek a vízbe?. Mert hiányzik az alkotó készség belõlük, ami néha úgy tûnnik, hogy az emberekben sem teljes? Muszáj ezt megbeszéljük, különben sohasem érik be a "Töltés- Fizika", ami megmondja, hogy pld. a tömegtöltés nem megfogható, tudati dolog, ami valamely tudathordozón keresztül a környezetét alakítja. Úgy, hogy pld. kibocsát egy gyorsulási mezõt, oda- vissza köráramlású gyorsulásvektorokkal, amelyek a környezetre jellemzõ sebességgel (fénysebességgel?) terjednek. Enélkül a Töltés- Fizika nélkül továbbra is csak az ismeretlen vákuumban tapogatózhatunk, aminek ezotérikus szépsége jóformán mindenkit, aki nem érti, hogy az csak a semmi (hogy a királynak nincs ruhája) megejt. Engemet is megejt, de számomra már nemcsak a "meztelen" szépség, de az értelem is érték. (Az én koromban...)
Édesanyámat meg ne említsd, ha velem óhajtasz társalogni. Sem ma sem holnap. Mert én minden nap emlékezem rá nélküled is. Egyáltalán, van amirõl én is viccelek...de valahogyan én se mindenrõl.
Javasolom, inkább te keress egy anyázó topikot. Mert ezt én nyitottam, és pont a fizikáról, és a csillagászatról. Amirõl én írok is.
Az üres logikátokkal segget törülhettek!
polarka csak ennyit mondott: "Ha anyád megmondja, h vidd ki a szemetet, akkor dönthetsz úgy, h nem viszed ki, de a pofon után kiveszed, akkor te tényleg döntesz?"
Ez neked mióta "anyázás"? "anyád" helyett mondhatott volna jegesmedvét is, egyáltalán nem azon volt a hangsúly...
A 246-os hsz-ed miatt meg simán kaphatnál még egy felkiáltójelet...
Ja, és Gyuri bá', az igaz, hogy Ön a (jövõbelátó) Adolf Hitler öngyilkosságát követõ évben született?
Nézd, megpróbálom, mert normálisnak, gondollak titeket. Édesanyám elhunyt, emléke szent nekem, és nemcsak az emlékezés napján, amikor hasonló tapintatlanság kétszeresen gonosz. Ezt tudnod kell neked is, meg mindenkinek. Hasonlatod a jegesmedvével meg tereád utal, ezt se tedd többé. Szóval, ahogy elnézlek titeket, hát ... Ennek ellenére csak magamat jegyeztem büntire- megnézheted. Érthetõ?
Én valószínûleg te elõtted sztülettem, de ez nem jelent semmit. Na és olvaskodtál, mi a véleményed? itt sokan kíyváncsiak rád, hiszen bejelentetted. Magam részérõl köszönöm, ha megtetted.
Pont az volt az elõzõ hsz-em lényege, h polarka-nak sem állt szándékában megsérteni édesanyád emlékét...
Az olvasgatással kapcsolatban meg annyit, h lehet, h majd a késõbbiekben hasznát fogom venni eddigi munkáidnak, de az is lehet, h nem. Ki tudja mit hoz a jövõ. A további munkáidhoz pedig sok sikert kívánok! De én azt tanácsolom neked, h akármilyen elméleten is töröd a fejed, mindig próbálj meg olyan irányba menni, h "kézzelfogható" gyakorlati eredménye is legyen, úgy, mint ahogy pl. Egely György csinálja. Hajmeresztõ ötletei, elméletei vannak, de emellett meg is alkotott olyan dolgokat/"gépeket", amik bárhol, bármikor mutatják az általa felfedezett jelenségeket. És így már nem mondják neki azt, h csak üres fecsegés, amit mond, mert a kételkedõk láthatják saját szemükkel is az "üres fecsegés" eredményét.
Jézusom... Égely, mint a gyakorlatban alkalmazott áltudomány úttörõje? Nebasszá' má'... Ha akár csak egyetlen "találmánya" is igazolná a légbõl kapott fasz feltételezéseit, és mûködne, akkor már a zsebében lenne a Nobel-díj, és a Bahamákon szürcsölgetné a koktélját, nem pedig egy szaros kerületi önkormányzati választáson akarná a politikába nyalni magát... (tudom, visszalépett)
Égely baromsága továbbra is üres fecsegés, amit a saját szemeddel látsz, az nem az, aminek õ beállítja. 21. századi vásári mutatványos az ürge, semmi több.
A TV-ben mutatott egy dobozt, amelybõl két madzag lógott ki, s alámpa világított. Azt mondta, nem mondja meg mi van benne, de ha engednék, hogy nagyléptékben megcsinálja, akkor egy egész várost ellátna árammal. Bizony ám!!
Bár azt is írja egy másik lapon Egely, h "A mérés közben lejátszódó folyamatokra ma még nincs tudományos magyarázat, de a kontroll kísérletek sorozata azt bizonyítja, hogy a keréknek a mérések során tapasztalt forgását nem az eddig már ismert hatások (pl. hõáramlás, elektromágneses energia) okozzák.", de ez nem jelent semmi rosszat Gyurira nézve, csak egy megoldandó probléma.
Nah már most ez egy állítás, amit alá kell támasztani: "Nemcsak a tömegpont,de bármi más (a bármibe a nemlétezõk is beletartoznak) is így tesz- mert minden más létezõvel (tehát már nem bármi, hanem létezõ? és mit értesz a létezõk alatt, a "tudat" is az?) kompatibilis (hogyan kompatibilis? szabványos interface van köztük? van nemszabványos is? bocs, de velem az utcán még nem jött szembe semmi, ami azt mondta volna, h az én tudatom nem kompatibilis a tiéddel és azt sem mondtad, h ezt hogyan teszteljem) tudata van!."
"Mondom, a 3-as szám tudata se hagyja magát 2-vel úgy osztani, hogy egész szám maradjon." Ez megint definíció kérdése (amit érdekes módon mi emberek hozunk meg, nem a szám). Ha tetszik, akkor úgy határozzuk meg az osztás mûveletét, h az egész rész legyen az eredmény (bár ez felbontható az egész rész és a klasszikus értelemben vett osztás mûveletére). Továbbá a 3db-ot azért nem tudod szétosztani két egyednek, mert 3 nem kettõ többszöröse, de ez nem indokolja a tudat fogalom alkalmazását. Hacsak nem mutatod be végre, h annak milyen elõnye van (amire úgy látszik, h az elmúlt 5nap is kevés volt). Hiszen, ha volna tudata, akkor néhanapján bal lábbal is felkelhetne és engedhetné, h 5-öt adjon eredményül, vagy inkább pont e-ot, esetleg szeppukut is elkövethetne.
"Egyszerûen: ilyen minden dolog, ami tudatosan létezik." Most ezt is magyarázatnak szántad? Kijelented, h ami tudatosan létezik, annak van tudata. Ez legfeljebb a "tudatosan", mint jelzõ értelmezése.
"De nem emberi értelemben, ami már egy összetett, "alkotó" tudat, és ami még sokféle más készséggel, pld. emlékezet, értékelés, tervezés stb. is rendelkezik, és plusz még egy olyan általános döntési kritériummal, hogy mi a jó, és hogy mi a gonosz?" Ennek az alapvetõ gondolatával már beelõztek pár ezer évvel (Platón/Szókratész, Arisztotelész). Tehát nekünk van 1 alkotó tudatunk (ember ideája/formája), h pontosan mi ez, azt is el tudnád nekem mesélni? Mert ez után mondod, h ez a vmi rendelkezik még készségekkel, amiket felsorolsz (ezekkel nagyrészt az állatok is rendelkeznek). Nem tom, h általános döntési kritériumon azt érted-e, h ez általánosan minden emberre jellemzõ-e. De, h jó-e vagy gonosz-e vmi, ez eléggé vitatható, vkinek kellene egy listát alkotnia arról, h mi melyikhez tartozik, aztán már sorra zárhatnád ki az embereket (mai értelemben) a meghatározás alapján, hiszen egyesek tettei nyilván nem felelnének meg listádnak, vagy ez vmi plasztikus fogalom, ami egyénenként változik (egyéni jó/gonosz)? Szociopatákat már most is kizárhatjuk az emberek körébõl? Továbbá egész kultúrákat is?
"Egy hidrogénatomnak nincs módjában mérlegelnie..." Tehát akkor, mivel tudata van, akkor észreveszi, h a bigámista oxigén rákacsint, majd úgy dönt, h hozzámegy, de nem mérlegelhet (-> ez nem döntés) és cselekszik.
"Muszáj ezt megbeszéljük, különben sohasem érik be a "Töltés- Fizika"... [további önismételgetés spanyolviasz hittel, egzakt indoklások nélkül]" "Engemet is megejt, de számomra már nemcsak a "meztelen" szépség, de az értelem is érték. (Az én koromban...)" Itt látszik, h lassan érõ típus vagy és le vagy maradva azoktól, akik ezekkel már fiatal koruktól kezdve foglalkoznak.
Mivel: "Ne tételezzünk fel több okot a természeti dolgokban, mint amennyi igaz és elégséges a jelenségek megmagyarázására." Newton Kérlek mutasd be, mely jelenségben van szerepe a tudatnak és hozol te ki pontosabb eredményt, mint amit a fizika jelenlegi állásával kihozna (azért leeshetett volna már, h mindenki ezt várja tõled, h bemutasd, nem csak filozofálgatsz).
"Édesanyámat meg ne említsd, ha velem óhajtasz társalogni. Sem ma sem holnap. Mert én minden nap emlékezem rá nélküled is. Egyáltalán, van amirõl én is viccelek...de valahogyan én se mindenrõl." Én igazából vele óhajtanék társalogni, az nagyobb szám lenne! Bocs, ha embertelen vagyok és nem ugyanazt tartom jónak/rossznak, mint te.
"Javasolom, inkább te keress egy anyázó topikot. Mert ezt én nyitottam, és pont a fizikáról, és a csillagászatról. Amirõl én írok is. " Az anyázó topik unalmas volna és tudom mit várhatok, gyorsan kihalna, ergo próbát sem teszek (ez is 1 1szerû gondolatmenet, nem is értem miért nem futottál rajta végig a hsz.-od elõtt). Továbbá pont azt bizonyítod, h a fizikáról, ami empirikus, materialista módon van filozófiailag megalapozva te nem akarsz beszélni, csak a régi platóni, arisztotelészi(, keresztény) természetfilozófián alapuló általad módosított változatáról. Közben meg bírálod a jelenlegi fizikát, holott azt sem ismered mélységeiben, legalábbis erre utal, h az "érveléseid"-bõl hiányzik.
Attól még, mert bemutat egy jelenséget, amit õ máshogyan magyaráz még nem üti ki a fizikát a nyeregbõl. Majd, ha min. minden jelenséget az akkori fizika állásával összemérhetõ pontossággal magyaráz számszerûen, akkor megfontolandó. 1ébként ez az elméleti fizikusok hivatása. Pl. funk.anal vagy tenzorok nélkül nem tudhatja mi a fizika jelenlegi állása (legfeljebb ismeretterjesztõ szinten, ami lófasz se). 1ébként, azért mert Egely azt állítja, h a tud. nem tudja magyarázni, az nem jelenti, h a tud. nem tudja magyarázni.
Senki, soha nem látott még töltést. Csak azt, amit az "betölt", vagyis a töltéshordozót. Pld. elektront. De van olyan is, amelynek több töltése is van. Sõt. A környezetet azonban a töltés alakítja, és nem az elektron, proton, oxigén.
A gondolataink ugyanígy nem megfoghatók. Azoknak magunk vagyunmk a töltéshordozói, próbájuk általuk alakítani a környezetünket, mindenki valamilyen szempontból. Hazudik, aki ezt nem ismeri be. Én azt látom, hogy a fizika a töltést a töltéshordozójával próbálja azonosítani. Hogy nem létezik még olyan, hogy "Töltés- Fizika". Ami ezeknek a tudati egyedeknek az azonosításával, tulajdonságaival foglalkozna. Hogy a tömeg töltés olyan, amely létrehozza maga körül a tömegvonzást, és a tömegtaszítást. És hogy minden, amiben ez a töltés jelen van, megismeri a másikat, mert e tekintetben kompatibilis a tudatuk. És nemcsak, hogy megismeri, hanem kölcsönhatásba is lép vele. Ugyanígy az elektromos töltés is, ami létrehozza az elektromos, és mágneses jelenségcsoportokat. Amelyek közvetlenül nem lépnek a tömegtöltésekkel kapcsolatba. És hogy a töltések átalakulhatnak. És hogy ki tudja hányféle tudati töltés létezhet még? És hogy ugyanannyi világ? És hogy milyen kapcsolataik lehetnek? És hogy a tudatos létezésnek megismerhetetlenül sok megismerhetetlen, és megismerhetõ, színes válfaja van? És hogy a Big -Bang csak egy nagy rakás szürkeség? A fizika mosta tömeg töltést keresi, valamiféle Higgs bozon képében. Ha megtalálja, talál egy új tömegtöltés hordozót... Ezt az én tudati töltésem hülyeségnek tartja,. és próbál alakítani a környezetén. Mert én is csak egy összetett, butácska, kívül szõrös, azonban belül amúgy kedves, 100 kg-os tudati töltéshordozó vagyok.
Kedves tõled Koppixer, hogy elolvastad. Ez egyébként elsõként nem az én találmányom, már a 10 századtól vizsgálták a hatványösszegeket, és van olyan elmélet "Newton- Girard". Szokásom szerint lényegében csak újrafelfedeztem azt, azonban más úton, és másképpen folytattam is. Kezdetben próbáltam gyakorlati alkalmazást találni, például több ismeretlenes sorok összegét talán gyorsabb meghatározni így... Végül is elméleti alkalmazást találtam rá: a Fermat sejtés megoldását. Az "igazi Fermat sejtését" (IV. kötet), és nem azt a lényegében tõle teljesen függetlent, amit állitólag megoldottak, szerintem meg még azt sem. (Megjegyezhetõ, hogy Fermat leginkább angol matematikusokat bosszantott a talányaival- most azután többszáz év múlva visszavághattak! (Valóban?)
A Fermat sejtés topikom csúfosat bukott, pedig roppant érdekes, és tanulságos annak "humán" háttere is! Hogy szerintem Fermat nem tett pontot a kézirata végén, így jelezve, hogy a megoldás "végtelen", vagyis hogy végtelen, nem szakaszos, tehát "irracionális EGÉSZ szám!" Ezt a helyesírási hibát azonban már akkor is egyetlen szerkesztõ, vagy szedõ nem viselhette el: és egy furcsa, inkább vesszõnek tûnõ írásjelet végül is kitett (a fia adta nyomdába). Így Papp Jancsi vicclett belõle- 350 évig nem értetették, (az eredeti eltünt) végül megoldottak valami mást, azt is félig rosszul. Azt a felét (lényegében egy segédtételt), ami jó, A. Wiles csinálta, õ joggal meg is dicsõült. A másik felérõl, ami rossz, meg egy szó sem esik.
Az hogy én 100 kg, és 183 vagyok, nem változtatna a gondolataimon, amikor csak 90 voltam. Ugyanez jutott az eszembe.
A protonnak, és az elektronnak van tömege (súlya, mérete). A te elõzõ gondolataidnak mekkora a mérete, és a súlya?
"A protonnak, és az elektronnak van tömege (súlya, mérete)." Hogy mérték meg a méretét? Bizonyos erõterek kölcsönhatása útján, tehát nem "érintés" történt. A "tömege" szintén bizonyos gyorsítással szembeni ellenállás, ahol a gyorsítás szintén valami erõtéren keresztül történik.
Tehát azért mert gyorsítással szemben ellenállása van, a kölcsönhatásokra egy bizonyos térrészben erõsebben reagál, nem jelenti, hogy bárki látott volna egy elektront, vagy protont. Amit látunk, az elektronok energia változásából keletkezõ elektromágneses rezgés.
Olyasmi mit a mozdonynak a hangja, de a mozdonyhang nem egyenlõ a mozdonnyal.
A látás felvetése is értelmetlen. Hogyan látnál vmit, ami a fényt pont egy bizonyos frekvencián bocsátja ki, ami általában nem a látható tartományba van? És amit megfigyelnél nem viselkedik úgy, mint egy golyó az asztalon. Más anyagról van szó, amit nem lehet vkinek a kezébe adni, mondván: "Nesze, így néz ki." Csak a kísérletekkel mutathatók ki a tulajdonságai.
Nézd polarka: én eltudok képzelni tudati, és valós fizikai dolgokat, és hogy azok különbözõk. Most is tervezek, a gondolatokat, amik tudati tényezõk, vetem az autocadre, ami viszont fizikai. A tudatom lestrapált tudathotdozója vagyok én, és most épp azt hintem, hogy egy szélesvásznú, öblös WC csésze készüljön végre valahol, amelyen egyszerre többen is ülhetnek. Újítás ez, tudati dolog, ami szabadalmaztatható. És készülök feltalálni pénzt is, mert már nagyon kell... Mások meg el se tudják képzelni ugyanazt. Ez a baj a töltés fizikával is. Aminek a hiánya leszûkíti a világunkat, a gondolkozásunkat. De talán jobb is így. Úgyhogy nem is nagyon erõszakolom. Azonban a gravitáció elmélet megérett már arra, hogy újragondolják.
Hiteles források hiányában csak interpolálni tudom: 8 éves koromig átlag 6 cm-t nõhettem, vagyis 5 évesen lehettem 90 cm. Arányos növekedést feltételezve (ami nem igaz...) a felületem négyzetesen, a súlyom meg köbösen változott. Vagyis akkor ~12,5 kg lettem volna? Pfú, olyan sovány? Az lehetetlen, hiszen én voltam! Izé- hány kg egy átlagos, 90 cm magas gyerek?
Én a protonok és elektronok tömmegét karos mérlegen szoktam mérni. A gondolataim súlyát meg nem tudnám, akkor is, ha tele van velük a fejem, meg akkor is, ha olyan üres, mint épp most. Csak van némi különbség köztük...
Én nem ismerem be, h a gondolataim önmagukban változtatnának bármit is a környezetemben, ahhoz cselekednem is kell és akkor sem csak az változik, amit szeretnék, h változzon. Én már csak ilyen hazudós vagyok ^.^
Igazából csak az tûnik ki, h te vmiért (hogy ez miért jó, az még mindig nem derült ki) bevezetsz egy elvont, kísérletileg megismerhetetlen töltés fogalmat és azt mondod, h amit tapasztalhatunk, az ennek a vminek a hordozója. Majd sérelmezed, h nem ezt vizsgálja a fizika. Holott a fizikának az empirikus megalapozása alapból kizárja, h megismerhetetlen, háttérben levõ dologgal (ideával) foglalkozzon. Az ilyen ideákkal való magyarázat még Platón idejébõl származik és a természetfilozófia része, csak ismételni tudom magam: te inkább természetfilozófiáról beszélsz (ezt az is bizonyítja, h nekiállsz a fizikában alapvetõ dolgokat átfogalmazni és új szavakat bevezetni), mint a fizikáról. Megj.: Nem véletlen, h a technika nagy iramú fejlõdése csak a fizika megalapozása után indult be és nem platónék idejében.
Majd szólj, ha be tudod mutatni, h a te természetfilozófiád vmit pontosabban ír le a jelenleginél. Addig is további jó idõpazarlást és önismételgetést!
Jól van, ebben megállapodunk, akkor is, ha rettenetes hülyeségeket katyvasztasz. De az a jó, hogy ezt elég sokan olvassák, és látják, s így egy idõ múlva talán gondolkodni is fogsz. Kisérletileg én sem a te tudatodat, sem a magam tudatát nem látom, mégis vannak, sõt különbözõek, ahogy a tudathordozó hsz.-bõl kiderül.
A technika nagyarányú fejlõdése egyébként annak a filozófiai "háborúnak" az eredménye, amely két festõ-filozófus, Leonardo és Michelangelo között 1503-1505-ben játszódott le. Annak gyümölcseit, és ha úgy tetszik, a kárát is élvezzük most. Legalább is szerintem. Olvass bele a honlapom mûvészettörténelmi részébe is, megtisztelnél vele.
Én mint csak kérdezõ: olyanon vitatkoztok, hogy a tudati töltés az a semmi? Felteszem, hogy a gondolatok ugyanúgy energiát vonnak el környezetükbõl, mint bármely más "tettek". Talán csak kevésbé mérhetõek.
Ja persze azt sejtem, hogy a tudati töltés alatt ti mást értetek, de a végeredmény =
Dolgozgatunk, s közbe beszélgetünk... Érdekes a felvetésed, de elmesélnék egy történetet, amit valaha olvastam. Száz évekkel ezelõtt az Angol Királyi Akadémia tudósai vitatkoztak, hogy az "életnek", mint olyannak, van e súlya? Végül vettek egy halat a piacon, lemérték élve, azután fejbeólintották, és a vita eldõlt, a hallal együtt. De csak látszólag, mert ma is ezen vitatkozunk még. Hogy a "tudat" az fizikai dolog, vagy nem? Úgy néz ki, hogy meg kellene azt a kísérletet ismételni, de most már inkább egy bálnával (amíg még van belõlük), hogy a mérés pontosabb legyen.
A Biblia, mint "bölcseleti" mû, világosan, a legelsõ soraiban utal arra, hogy a "káosz" nem tetszett Istennek, és hogy az õ szándékát kifejezõ ige: hogy "legyen" hozta létre a világosságot (fényt), ami jó volt, elválasztható, névvel nevezhetõ, és rendeltetéssel bíró, s így tudatos,megismerhetõ része lett a világunknak. Azután is mindent így teremtett meg, tudatot adva a káosznak. Nincs ez másképpen a fizikában sem. Tudati töltése van minden anyagi, élõ és nem élõ dolognak. Ezzel kezdõdik a fizika, és minden más ismeret is. Csak az a dolgunk, hogy mi is ezt az eredendõ tudati töltést jól megismerjük, és mint Ember, vagy Emberközösség újjabbakat: jobbakat, (vagy legalább kevésbé rosszabbakat, mint eddig) létrehozzunk. Ez egy õsi bölcselet, ami talán még régebbrõl eredeztethetõ, mint a mi univerzumunk, és valahogy mégis õseink tudomására jutott. Egyébként talán azért, mert bárhová néztek, ezt tapasztalták, és megértették? Ahogyan mi is, legfeljebb nem értjük? Azért nem eléggé tudományos nektek? Vagy talán, mert nem vagytok képesek elképzelni olyan Istent? De akkor mit tudtok elképzelni?
Helyes, többé Istent nem említem. De mindennek a tudati töltését- igen, mert kell! És a "Töltés- Fizika" szükségességét is.
Vélem, hogy értetted mire gondolok. Én azért vetettem fel ezt, mert szvsz a világegyetemtõl elvonatkoztatott energia nem létezik. Bármit amit teszünk, gondolunk ua az energiát használja. Az az "energiasúly", ami a Nagy Bumm" pillanatában valamennyi volt, ugyanannyinak kell lennie ma is. Azok a gondolatok (maradjunk ennél) már akkor is léteztek, csak más formában. Ismétlem ez a véleményem.
Ha nem haragszol, én káosz törvényében hiszek, de az én olvasatomban a káosz magát a rendet jelenti. Tehát igazából semmit nem lehet elõre megtervezni. Ha én nem rendelkeznék számgéppel, akkor most nem dumálnánk. Remélem érted a gondolatmenetemet?
"Ha én nem rendelkeznék számgéppel, akkor most nem dumálnánk." Ez igaz, de mindent megtettél, hogy legyen, s bár nem tudtad, hogy a cél, többek között, hogy ezek a beszélgetések is létrejöjjenek. Mindennek amit csinálsz oka van, s hogy vagy annak is. Ezért nem állíthatod a következmények véletlenszerûségét, legfeljebb számodra elõre nem láthatóságát.
Nah látod, most még jobban bebizonyítottad, h nem konyítasz a tudomány történethez. Csupán kiragadtál 2 mûvészt és alapból feltételezted, h õk voltak a világra nagy hatással. Érdekes, h az õket követõ filozófusok és természettudósok nem nagyon hivatkoztak rájuk. De te biztosan jobban látod mindenkinél, h õk voltak a természetfilozófia nagy alakjai.
Igazából nem vitatkoztunk sosem, én csak érdeklõdtem a kinyilatkoztatásainak alapjai után. De sajnos semmit sem tudott megfelelõen megindokolni. Közben forrai is elismerte, h õ nem fizikáról, hanem természetfilozófiáról beszél és olyan felvetéssel áll elõ, amitõl már elfordultak jó pár évszázada (nem véletlen). Õ az akkori döntést tévesnek ítéli. Majd a régi alapokkal új ismeretekkel (amiket ráadásul pont a fizika szerzett) próbál újat alkotni.
De csak miután meggyõzõdtem róla, hogy sok mindent jobban látok, mint legtöbben a világon. Úgy mondják, van szemem hozzá. Viszont nem túl jól biciklizek. Valamit- valamiért.
Kétségkivül, minden ismeretet- régit és újat megpróbálok felhasználni. Így adózom tisztelettel minden régi, és új Gondolkodó elõtt. Hogy miért emeltem ki éppen azt a két mûvész- filozófust? Leírtam már a honlapomon. Mert Õk az idõközben megszületett Emberközösség szellemi atyjai! Amelynek domináns énje: a korlátozás nélküli modernizálás eszméjének nemtõje- Michelangelo. Aki kigúnyolta, és legyõzte ellenfelét: a konzervatív reformista Leonardot a firenzei"Palazzo Vecchioi csatájukban". Azt, hogy te errõl nem tudsz, és soha észre se vennéd, az téged jellemez. Mert nem ismered sem az adott kort, sem az elõzményeket, és nem érted a következményeket. "Kérész" gondolkodású vagy. Nem baj, de legalább ne hencegj vele. Látod, én se teszem. Csak elmondom.
A tudati töltés nem virtuális, azaz nem látszólagos, hanem valóságos, ami azonban nem anyagi, vagy fizikai jellegû. Talán jobban illene a látens, rejtett meghatározás reá. De ha a kvantumfizikai vákuumot el lehet fogadni, anyagi részek nélkül is, hogy azután részecskékké változzon, akkor ezt, ami soha sem változik maga részecskévé, miért oly nehéz elfogadni? Félsz talán a szelemektõl? Akkor félj a kvantumfizikától!
Korábban én (is) úgy gondoltam, hogy az elektromos töltés az maga az elektron. Most meg már úgy gondolom, hogy a töltés és a részecske nem összetartozóak, hanem külön fogalmak. És hogy az elektron csupán egy töltéshordozó, talán a legkisebb tömegü, vagy méretü, ami azonban egyuttal tömegtöltést is hordoz! Vagyis a kettõ együtt alakítja az elektront olyanná, amilyen. A fényben (fényatom) is mindkettõ jelen van, de periódusonként váltakozó arányban, és így a hozzátartozó tömeg kisebb, és nagyobb is lehet, mint az elektroné. Mindez az "energiáján" keresztül számítható, vagy érvényesül. A Nap is energiát sugározva szét tömegét veszíti. Vagyis az elektromos töltés sem köthetõ egyetlen részecskéhez- az elektronhoz. Ugyanúgy a tömeg- töltés sem, hiába keressük a Higgs bozont. Az is csak egy lesz a sok tömegtöltéshordozó közül. Mert ugyanazon "alapból", vagy egymásból a töltések változva mást és mást "varázsolnak". Nos, a mai fizika is pont így varázsol. Ugyan olyan elbûvölõ, mint amilyen talmi, da ha a nézõ a pénzéért azt szeretné látni? Amilyent a nézõ kíván, olyant játszik.
A tudati töltés önmagát, és környezetét alakítva bezáródhat, vagy teret foglalva a végtelenig terjedhet.(monovalens és multivalens tudati sugárzások. Amikor azt írjuk le, hogy a=G*m/r^2 akkor a monovalens tömegtöltés gravitációs sugárzását méltatjuk, amellyel tudatja: "Itt vagyok, létezem, ha akartok- gyertek ide, vagy menjetek a fenébe, de ha úgy tetszik, akár ácsoroghattok is mellettem (csak el ne vegyétek a disznósajtom)!
Ha hasonlatot szeretnénk, akkor egy atom és a körülötte keringõ elektronok úgy hasonlanak egymáshoz, mint egy dómban (szegedi) egy kis labda, és körülötte a falak az elektronok. Akkor a labda és falak között mi van? A semmi? Avagy maga a tömegvonzás?
Látod az a baj, hogy Te is a hagyományos módon értelmezed a káoszt. Mint rendetlenség. Nem az! A káosz a kiszámíthatalanság. Vagyis hiába tervezel el valamit (leegyszerûsítve) nem biztos, hogy a végeredmény a Te általad várt lesz. Ha nagyapám nem jön haza a háborúból, akkor, már nem dumálnánk. Ja, hogy hazajött? De ez a múltra vonatkozik. A jövõ mindig többesélyes.
Az egyik tudós azt mondta: "az élet a véletlenek sorozata" Persze ezt a sort nem véletlen pötyögtem be. De véletlen, hogy épp nem lett áramszünet stb + stb.
Ha a tömegtöltést szerepét valamely formában általánosíthatnánk, anélkül, hogy "hordozót" (anyagot ) is kapcsolnánk hozzá, akkor egy olyan "tudati tervet" vélelmezhetnénk, amelynek egy háromdimenziós gömbszimmetrikus térben határa van, amelyen belül, középen nulla a gravitációs gyorsulás fajlagos (viszonylagos) értéke, kifelé pedig fokozatosan nõ, a határán eléri a maximumot, és azután négyzetesen csökken minden irányban. Vagyis akkor is kell, hogy geometriai mérete, határoló felülete, gömbi, és gyorsulási tere is legyen, ha ennek a töltésnek a környezete csupán egy geometriai vákuumtér. Ilyenkor azonban a gyorsulási vektorok értéke is nulla lenne benne mindenüt. Ilyen egy elméleti tömegpont...
Ha viszont ehhez a töltéshez egy valóságos környezetet is rendelhetünk, akkor ez a töltés azt úgy alakítja át, hogy a nullától eltérõ, a terv szerint változó gyorsulási vektor tér alakuljon ki. Ilyen a valóságos tömegpont!
Ilyen lehetne a Neyton tömegpontja is, azzal a különbséggel, hogy annak közepén nem nulla értékü a gyorsulási vektor. És ez az az ok, ami miatt nem látható be, hogy a tehetetlen és a súlyos tömegek azonosak. Hogy gyorsuláskor a kialakult gyorsulási mezõ úgy bomlik meg, hogy a korábbi vonzás immár msagára a valóságos tömegpontra hat, és húzza vissza azt, fékezve annak gyorsulását. Ez a parányi filozófiai különbség teljesen galyra vágja a fizikát? És ti azt kérdezitek, mire jó a Töltés- Fizika? Mulatságos...
A labda és a fal között levegõ van, amiben terjed a hang. A proton és az elektron között bivalens fényatom van, amelyenm a fény és a gravitáció terjed (a levegõ molekulák között is, egyébként). Hívhatnám akár "vákuumnak", is de juszt se teszem. Az kezdettõl fogva más, amit az elektrotechnika és a kvantum fizika csak kisajátitottak.
A káoszelméletben van, hogy kaotikus viselkedés esetén, hosszú távú egzakt elõrejelzés csak a kezdeti feltételek végtelen pontosságú ismeretében lenne lehetséges, de emellett a rendszer determinisztikus. Erre gondoltál?
Sok minden eszembe jutott a felfogásodról, mert az igen érdekes. De van valami, ami mégis irányt szab a változásoknak? Talán az, hogy valami jobb legyen? Hogy a tudati szint, a rendezetség növekedjen? Nézd csak: - A töltések részecskéket generáltak a káoszból (az mi?). - A részecskék atomokat - Az atomok molekulákat - A molekulák szerves molekulákat - Azok kis szervezeteket, szervekkel - Élõvilág, növény, ember, sejtekkel, és szervekkel - Emberközösség, emberekkel és szerverekkel.
(Isten bottal nem ver, Elég, ha szerverrel ver!)
Elénk tárul tehát a "tudat" fejlõdésének útja! Amelynek része sajna az is, hogy periódikusan minden lebomlik, fordítottan is haladva vissza: - Emberközösség Emberre, - Ember sejtekre, ... - Molekula atomra, - Atom részecskére - Részecske a töltésre és a káoszra
Hogy majd újra kezdje, magasabb "jobb" szintet érve el?? Pedig talán ez figyelhetõ meg!
Akkor lenne determisztikus, ha minden közbensõ feltételek teljesülnének. Hiába határozom el vitázok veled, ha Te nem akarsz. Ott a bibi, hogy a káosz elméletet csípõbõl veti el mindenki, mert nem divatos. Pedig a Káosz NEM káosz, és nem kaotikus.
Kérdezhetitek: de mi az a káosz? Mi az, ami Istennek nem tetszhetett saját elsõ teremtményében? Erre sajnos nem tudok válaszolni. Hiszen pont az nem teszhetett benne Istennek sem, hogy az "Megismerhetetlen"? Ebben persze nem lehetnék bizonyos, azonban a Káosz: - tulajdonság nélküli (pontosabban talán nem jó - Mérete sincs, nem szétválasztható részeire, - Rendeltetése sincs. Csak neve van. : Káosz. (Tohu va bohu, ha jól tudom)
Értem mire gondolsz. A világûr rendeltetése az volt, hogy az legyen, ami lett? Csak egy százalékkal volt több az anyag, mint az antianyag. Nem tudjuk miért. Akkor is a káosz uralkodott, s valamely oknál fogva az anyag vitte a pálmát. Ha nem így lett volna mi most nuku. Egyes tudósok szerint, ha nincs Hold, nincs földi élet, legalábbis nem ebben a formában. Gondolom az az idegen égitest sem egy elõre beprogramozott utat követett, mely ütközöütt a Földdel.
A káosz az, amibõl a tudati töltések "Megismerhetõt" teremthetnek,vagy alkothatnak, ami viszont már jó. Ehhez a tevékenységhez azonban olyan összetett tudat kell, amely jónak- gonosznak tudója. Ezzel csak az Isten, az Emberek, és Emberközösségek (különbözõ szinten)rendelkeznek (állitólag. E háromféle tudat minden emberben megtalálható, azonban különféle, idõben is változó arányban. Ezek határozzzák meg a döntéseinket. Például, hogy mit reggelizzek? - Istennek bizonyára mindegy - Nekem lecsós rántotta. - Az emberközösségnek génkezelt kukorica, mert az fajlagosan olcsó. De lehet másképp is. És ezt mind én döntöm el, magam.
Már értem, mire írod. Nos, én kibékültem azzal, hogy létezik a Megismerhetõ, és a Megismerhetetlen. Neked nem kell ezt tenned! Pozitívista szemléleted van, úgy gondolod, minden megismerhetõ. Ebbõl következhet, hogy semmit se fogsz jól megismerni. De ez is lehet cél.