Ha a tömegtöltést szerepét valamely formában általánosíthatnánk, anélkül, hogy "hordozót" (anyagot ) is kapcsolnánk hozzá, akkor egy olyan "tudati tervet" vélelmezhetnénk, amelynek egy háromdimenziós gömbszimmetrikus térben határa van, amelyen belül, középen nulla a gravitációs gyorsulás fajlagos (viszonylagos) értéke, kifelé pedig fokozatosan nõ, a határán eléri a maximumot, és azután négyzetesen csökken minden irányban.
Vagyis akkor is kell, hogy geometriai mérete, határoló felülete, gömbi, és gyorsulási tere is legyen, ha ennek a töltésnek a környezete csupán egy geometriai vákuumtér. Ilyenkor azonban a gyorsulási vektorok értéke is nulla lenne benne mindenüt.
Ilyen egy elméleti tömegpont...
Ha viszont ehhez a töltéshez egy valóságos környezetet is rendelhetünk, akkor ez a töltés azt úgy alakítja át, hogy a nullától eltérõ, a terv szerint változó gyorsulási vektor tér alakuljon ki.
Ilyen a valóságos tömegpont!
Ilyen lehetne a Neyton tömegpontja is, azzal a különbséggel, hogy annak közepén nem nulla értékü a gyorsulási vektor.
És ez az az ok, ami miatt nem látható be, hogy a tehetetlen és a súlyos tömegek azonosak. Hogy gyorsuláskor a kialakult gyorsulási mezõ úgy bomlik meg, hogy a korábbi vonzás immár msagára a valóságos tömegpontra hat, és húzza vissza azt, fékezve annak gyorsulását.
Ez a parányi filozófiai különbség teljesen galyra vágja a fizikát?