Egy hónapja voltam Izraelben egy Jeruzsálem-Betlehem-Holt-tenger körúton. Egyiptomból mentünk át a határon, ami úgy nézett ki, hogy a buszból leszálltunk az egyiptomi oldalon, és a kordonok között álltunk sorban jó 3 órát (ami gyorsnak számít, mert elõfordul 5-6 órás várakozás is). Volt olyan, hogy háromnegyed órán keresztül egy métert nem haladt a sor, mert éppen mindenki kávészüneten volt. A csomagvizsgálatkor engem kikapott a sorból egy kedves gépfegyveres ember, hogy enyém-e ez a fotótáska, nem adott-e nekem valaki valamit, és kinyitnám-e. Mint kiderült, valószínûleg lõszernek nézték a kupac aksit a szkenner képernyõjén.. végül is megoldódott a tényállás, de azért feltettek pár kérdést a miért jöttem és mikor megyek már el innen témakörben. Izraelbe nem jött át az egyiptomi busz, ott egy izraeli zsidó sofõr várt minket, aki viszont Betlehemben nem mehetett be a palesztin területre, úgyhogy ott ismét buszt kellett cserélni, mert ott csak a palesztin arab sofõrrel lehet közlekedni. A város két fele között van egy aranyos, 9 méter magas betonfal, rajta õrtornyokkal. Kifele csak gyalog tudtunk menni egy ellenõrzõ ponton keresztül, aminek kb. olyan feelingje volt, mint a Half Life 2 elején, amikor leszállsz a vonatról. Egy rohadt nagy hangár kordonokkal, tele gépfegyveres õrökkel, akik üvöltöznek az arabokkal meg csak úgy passzióból.
Hát, nem túl barátságos nép, azt kell mondjam.
Személyszerint én nem tartom emberi "élõlényeknek" az izraelitákat
Megvetem az ilyeneket, akik tenni nem tennének semmi a közösségért. De elvárják, hogy a közösség kiszolgálja õket . . . Tipikus önzõ én felfogás.
Informatika és tudomány
