A melbourne-i együttes 1980-óta a mai napig mûködik. Nem hiszem, hogy lenne ember, ki ne ismerné az eredetileg '83-as kiadású "Send Me An Angel" címû remeket. Egy másik sikerdal a:"Catch Me I'm Falling". Szerintem az utóbbi közel nem olyan jó, mint a másik.... E mûvek az elsõ, Heartland albumon találhatók. A Pete Burns-féle Dead Or Alive-val tudnám párhuzamba állítani a Real Life zenekart. Ami A DOA-nak A "You Spin Me Round..." az a RL-nek a "Send Me An Angel"...a fene sem tudja hány kiadást éltek meg....
A Real Life szerintem soha sem tudott kibújni a fent említett dalok árnyékából, pedig van több értékes daluk, persze leginkább a '80-as évek tájáról. Sajnos a skatulyázás ebben az esetben is jól mûködött...
Ha már így megszólíttattam, feltolom ide az egyik legnagyobb favoritom az osztrák újhullámból, ez itt a szomszédomban abszolút alaptevés !! Ilyesfélékre lehet számolni, ha a kolléga úr hozzákezd az osztrák ndw ecseteléséhez. Ebben szívesen segítek neki
A következõ célpont Ausztria lesz. Még 2-3 zenekart bemutatok és jöhet. Mivel a NDW kedves neked, és az osztrák (nem túl népes) új hullámos elõadók/együttesek is e halmazba tehetõk - idõben szólók. Falco már odaát ki lett vesézve, úgyhogy biztos meglepõdünk majd a te felhozatalodon, amennyiben szánsz rá energiát.
Jó felkészülést, bár ismerve zenei ismereteidet, lehet, hogy csípõbõl löksz egy kazallal.
Érdekes dolog ez, nekem, ha a Mental as anything kerül szóba, akkor nem a Live it up jut elsõsorban eszembe, bár másodszorban feltétlenül, mint egykori discosiker. Ellenben elsõsorban a '81-es Cat's & Dog's címû lemez alapdala rémlik fel, amelyik sztem 1981 egyik legjobb zenéje volt. Idõnként még szoktam zenélni másoknak a régi idõk tánczenéibõl, akkor ezt mindig játszom:
Szerintem a site fenntartóinak a dolga, hogy mibõl csinálnak lóvét, azért, hogy legyen az sg, ahol van lehetõséged a topikodat csinálgatni. Neked legyen ennyi elég. Lacinak meg érdekes, hogy "szúrja a szemét a Sasszem", pedig neki is így javult meg a látása. Bár lehet, hogy nem ennél a cégnél és azért (is) emelt szót ellene...
A dolgom után fogok nézni. Mental is Anithing lemez jelenleg nem ugrik be :) Apropó ugrálás: ha zavar a sasszem reklám, gyere fel néha mobilról a fórumra. Itt ugyanis nincs reklám :P Csak a színtiszta totyikság :D viva la mobilnet :)
Amíg a mi öreg cimboránk dolga után (is) néz, addig én (kevés szabadidõmet rááldozva) egy auszi csoportot citálnék ide.
Mental As Anything
Az 1976-ban létesült zenekarról a '80-as években nekem nem igazán volt tudomásom. A '90-es évek legvégén (amikor már megszerezhetõek voltak, innen-onnan az akkor korabelinek nevezhetõ zenék) került a látókörömbe. Gyakorlatilag az 1985/86(?)-ös/-os "Fundamental" album ismert elõttem. Rajta egy igencsak ismerõs dal: a "Live It Up". Természetesen ez nem a véletlen gonosz játéka velem, hisz ez a nóta munkásságuk legismertebb portékája, mely a "Crocodile Dundee" címû film egyik betétdala. Maga az album is sikeresnek mondható a maga kétszeres platina státusával. A mai napig létezõ zenekar leginkább hazájában népszerû. Szerintem a "Live It Up " mellett a "Big Wheel" a "Bus Ride" a "Date With Destiny" és a "Surf And Mull And Sex And Fun" is remek muzsikák.
Annyit még hozzátennék, hogy a banda lemezei a 80-as évek végéig, tehát az új hullám teljes megszûnéséig/átalakulásáig, mindig nagy példányszámban fogytak.
Lehet, hogy Zef polcán ott röhögcsél a Crocodil Dundee soundtrack CD/MC/LP?
Igen, ilyen öreg vagy, legalábbis a csitrik szemében, azért bácsiztak le. A beszámolókat meg várjuk.
Ne bácsizz légysz. Mindig az a szomorú esemény jut eszembe errõl, mikor a kisebbik lányom két barátnõje a Gyulai lánykoleszból nálunk aludt :) A csajszik vadítóan szexisen egy szál pólóban és bugyiban alig betöltve a 17-et így kívántak jó éjszakát: "Aludjon jól Zoli bácsi!" :( Aznap este a tükörbe nézve feltettem magamnak a kérdést: "Ilyen öreg lennék már?" Amúgy - visszatérve a jelenbe - van Man at Work lemezem (tudom, mert emléxem rá) és van egy Cargo lemezem is. Már csak azt kellene kiderítenem, mert erre viszont nem emléxem sajna: ez a Cargo vajon az a Cargo ami M.a.W-os, vagy az valami egészen más? :P Egyelõre még be kellett néznem a melóba, de holnaptól 3 hétig otthon telelek :) Ez lesz az az idõszak, mikor az új szobában (mert hogy közben elkészült (beüzemelem a hi-fi rendszer oda szánt elemeit :) Az eredményrõl és a Cargo rejtélyrõl is be fogok majd számolni. Közben elõfordulhat, hogy kezembe akad egy-egy new wave album is...természetesen azt is jelzem majd ;)
Remélem Zef bácsi hanyatt-homlok rohan leemelni a rá kajánul vigyorgó Men At Work zenét tartalmazó kõolaj alapú produktumot, és azt rongyossá hallgatja.
Szerintem errõl a 1979-ben alakult melbourne-i zenekarról sokaknak egy dolog világos igazán. Létezett egy dal, még az új hullám (h)õskorában, melyet õk voltak szívesek prezentálni: a "Down Under".
Bizony bizony még 1981-ben követték el. Az történt, hogy gyakorlatilag az elsõ megmozdulásuk világsikerré vált. Az 1981-es "Business As Usual" címû korong rettenetes borzalmas népszerû volt tényleg az egész világon. A szélrózsa minden irányában többszörös platina-lemez. Viszont az elképesztõ, hogy ezt a szinte csak a "Down Under"-nek köszönhették. A Men At Work-láz kitartott még az 1983-as "Cargo" albumig. Azt gondolom, hogy ennek a lemeznek a (még mindig) kedvezõ fogadtatása is a "Down Under" folyamánya. Az LP még jól fogyott, de a visszaesés érzékelhetõ. Az 1985-ös "Two Hearts" címû munkát pedig a kritika egyértelmûen bukásnak ítéli. Természetesen én ennek az albumnak jártam utána. Nem tartom annyira vészesnek. Van rajta 3 track ami megüti a mércémet: A "Giving Up" a "Hard Luck Story" és a "Sail To You".
Sajnos a divat, a trend, a pénzcsinálók nem tették lehetõvé, hogy a "Down Under" után is legyen élet.
A "remek" népszerûségi mutató oda vezetett, hogy 1986-ban a zenekar megszûnt, majd 1996-ban újjá szervezõdött....
A Men At Worknek A "Down Under" az, mint a Knack-nek a "My Sharona". Egy bélyeg!
"Men at work meg ott vigyorog rám a bakelitok közt a polcról, hogy hallgassam ugyan már meg :) Ez eddig még nem történt meg.."
Egyszer mondtam, hogy "már megint hülye vagy", most mondanám mégegyszer (ha közben nem jutna eszembe, hogy ízlések és pofonok...). Men At Work rulez.
Hopssz :) Hirtelen begyorsultál :D Ezek engem is érdekelnek... A Flash-éktõl két nóta tetszett annó, az Inxs-tõl egy kazal :) Men at work meg ott vigyorog rám a bakelitok közt a polcról, hogy hallgassam ugyan már meg :) Ez eddig még nem történt meg..
Belassultam....ez van. Van egy kis életmód váltás...
Én mutogatom a zenéket, van amelyik tetszik, van amelyik nem. Majd jön a Real Life a Church a Flash And The Pan az Icehouse az INXS a Men At Work a Mental As Anything meg ilyenek...
Csákó Tyia. Régebbi írásaidat tanulmányozva kijelenthetem: belassultál :) Hol a régi tûz? Amikor még olyan new wave elõadókat is bemutattál, akiket szeretsz/szeretünk vagy épp valaha szerettünk... Amúgy bocsi, hogy hanyagoltam a totyikodat (amit mellesleg mindig szerettem, csak nem mindig tudtam hozzászólni). Volt fél év világjárás (asszem lesz még valamikor megint) de most örülök, hogy "látlak" :) Viva la new wave!
Ezt a (gyakorlatilag) duót úgy 8-10 éve ismertem meg, és már akkor sem ájultam el tõlük. Több oknál fogva a számaik nagy többségétõl hidegrázásom van. pl.: inkáb vokális rock zene ez, sem mint post-punk/new wave, nõ énekel...
DE!!!
Van néhány daluk ami kimondottam tetszik. Az énekesnõk/nõi énekesek döntõ többsége arra késztet, hogy jó messzirõl kerüljem el õkelmüket. A Divinyls "Back To The Wall" a "Good Die Young" a "Plaesure And Pain" és a "Pinxie" címû dalai már számomra is értékesek! (nem mintha én olyan marha nagy mérvadó volnék)
Azt gondolom ez a négy dal kiválóan megfelel a New Wave "kritériumainak".
Bigivan által bemutatott "I Touch Myself" már a leszállóágban készült (1990-es a dal) mégis a legismertebb daluk...kérdés miért...én nem tudom. Semmi különöset nem találok benne...
Érdekes a hölgy hangja...egyes dalokban tisztára, mintha Pat Benatart hallanám. Tessék megfigyelni.
Összességében elmondhatom, mintegy pozitív zárásaként a Divinyls "aktának" , hogy négy remek dalt tudtak nekem is produkálni...
Ha vannak videók tolok, ha nincs.....
Az álcák és az autobotok régóta köztünk élnek már...
Az 1980-ban alakult perth-i Euroglidersnevû zenekart hozom szóba. Igazából én a feloszlásuk elõtti idõkbõl ismerem õket - azaz 1988 körül. Egész pontosan a "Groove" címet viselõ korongot. 1982-tõl vannak jegyzett dolgaik, a fáma szerint a '84-'85-ös esztendõ volt sikereik csúcsa. A 2005-ben a "nagy újraegyesítés" idején õk is összeverõdtek, és hamarosan meglepték az Eurogliders zenéjére kiéhezett rajongókat egy friss-meleg albummal.
A "Groove" album nekem zeneileg még (akár) meg is felelne, csak...csak az a nõi énekhang... Az Lp elsõ számában ("Listen") a basszus engem eltalált (ha más nem is), míg a második track ("It Must Be Love") teljesen megidézi nekem a Dream Academy nevû új romantikus zenekart. Az 5. dal("Lights Go Red") kicsit súlyosabb - nekem végül is tetszik. A címadó pedig tuti sláger(a mutatók szerint - is) - volt akkor. Szerintem sokaknak ismerõs lesz.... ha megmutatom... Az utolsó dal ("Walk On Water") elsõre kicsit zavaros lehet, de többszöri nekifutásra már rendben lehet.
Egy viszonylag rövid életû zenekarról tennék említést, hiszen 1981 és 1986 között létezett a melbourne-i Beargarden.
Egy albuma ismert elõttem, mellyel rendelkezem is. Persze ne tessenek, valami über-brutál minõségi cuccra gondolni, már csak azért sem, mert egy Rare albumválogatás akárhányadik csomagjában volt. (.mp3 192) Kevésszer vettem a fáradtságot a meghallgatására, gyakorlatilag "b" kategóriás bandának tartottam õket, de most, hogy auszi muzsikusok vannak terítéken - elõkotortam.
Az album címe: "All That Fall" - 1985-bõl.
Az album 2. dala kimondottan slágeres, gyakorlatilag minden második szám slágergyanús. 01 - A Minute In Black & White 02 - The Tell Tale Heart 03 - A Year In The Shade 04 - I Write The News 05 - Drink Drink Drink 06 - A Seaside Song 07 - All That Fall 08 - She's Crying 09 - Bright Penna 10 - Drink Drink Drink (Extended) 11 - Instrumental No.1 (Bonus Track) 12 - Lounge (Bonus Track)
A kedvenc a 2. track... Azt gondolom, jó hogy "csak" félre raktam és nem a kukába!
Próbálok keresni videót, ha nincs fellököm az egész albumot....
A '80-asnak semmikép, az öngól volna.
Én csak vegytiszta New Wave-zenével foglalkozó topikot szeretnék - végre. ...van még egy kis tenni való a másikkal, kérdés sikerül-e...
viva la New Wave :)
Ha minden jól megy New Wave 2.0 lesz a topik címe...
Szóba hozom - ha már lentebb meg lett említve - a Midnight Oil zenekart. Azt gondolom, hogy a magyarországi zenekedvelõknek leginkább a '80-as évek közepétõl lehet tapasztalásuk a bandát illetõen. Pontosabban az 1987-es "Diesel and Dust" album kapcsán, melyrõl az akkori Magyar Rádió is szemezgetett. Igazából három dal is "sláger" lett, de nagy mennyiségben a "Beds Are Burning" szólt idehaza. (kicsivel lejjebb Musachy kolléga már volt szíves belinkelni eme kiváló alkotást. Az 1990-es "Blue Sky Mining" lemez is még okozott örömet a magyar Midnight Oil fanoknak, fõleg a címadó dal. Majd itthon többé nem hallottunk róluk....
A Oils természetesen ennél többet "tud", ha nem is sokkal. Peter Garrett, aki Sal Solo-hoz hasonlóan Yul Brynner-féle frizurát tartotta követhetõnek, sokkal magasabb szintekre vezette csapatát... Az tény, hogy a "Beds Are Burning" elõtti korszak kissé gyenge - volt honnan fejlõdni. A zenekar nagy sikert hozó albumáig nem kevesebb, mint 5 korong került a boltokba...valószínûleg ott mindig eltakarták egy jobban futó sztárocskával...nem tudom.
Garrett igen érdekes hangja és a zenekar sok estben "hangos zenéje" miatt (általam) csak sokára megkedvelt zenekar a '90-es években is aktív, sõt kicsit munkálkodtak még 2000 után is. A siker már nem üldözi õket, bár a 2000-es "The Real Thing" album és a róla kimásolt címadó dal még megemelte a tengeralattjáró orrát (lásd: Acélcápa címû könyv), de aztán annyi.
Összességében egy remek (esetleg dupla) best of albumon tudom elképzelni az életmûvet.
Szép Napot Kívánok Minden Kedves Zenebarátnak!
Ahogy visszatekintek az eddigi termésre, hát-hát... Úgy ítélem meg, és talán nem tévedek bazi nagyot, hogy a World Music nem igazán érdekel senkit. Nem beszélhetünk a topik kapcsán folyamatos és lázas diskurzusról, vagy esetleg vad véleménykülönbségekrõl.
Például senki sem vitatta az algériai elõadókról idebiggyesztett monográfiáimat.
Miért?
Miért, miért, mert a kutyákat, macskákat és egyéb háziállatokat sem érdekli...
Döntés van. Ha kivágnak innen, ha nem a World Music topik átalakul. Olyan témát választok ami (a '80-as törzsgárda jól ismeri) engem sokkal jobban érdekel, és késztet a (viszonylagos) jelenlétre...
Természetesen fenntartom annak a lehetõségét, hogy világzenék is bemutatásra kerüljenek. A tematikán nem változtatok. Világjárás. Most éppen Ausztrália.
A topik mostantól az Új Hullámos zenérõl fog szólni. A megemlítendõ elõadók/zenekarok A KAJAGOOGOO kor- és szaktársai lesznek!!!
1971-ben Melbourne-ben alakult folk/country zenekar. A hagyományos hanszerek mellett használnak zenélésre (is) alkalmas eszközöket-tárgyakat, mint például csontokat, kanalakat...
Munkásságuk több fontos szerzeményt eredményezett: "Faces in the Street" "Beneath the Southern Cross" "Bushfire" "Murrumbidgee" "The Shearers Dream"
1974-tõl gyakorlatilag évente jelentetnek meg lemezeket.
Gyárilag skót a folk énekes-dalszerzõ. 1969-ben emigrált Ausztráliába és jelenleg Õ is Adelaide környékén él. Munkássága jelentõs Ausztrália zenei életében.