Ez már inkább populáris, sem mint tradiciónális. A zenészek meglátták benne a pénzt...kicsit didgeridoo-ztak, majd hirtelen "indián zenélni" kezdtek. Vagy fordítva.
Volt idõ amikor Ausztráliát néztem ki lakhelyemül, közelebbrõl Canberrát.
Ausztrália is rendelkezik bõven ismert és elismert zenésszel, zenekarral, énekessel.
Íme "néhány":
AC/DC Divinyls Mental As Anything Midnight Oil Air Supply Icehouse INXS Men at Work Bee Gees The Easybeats Nick Cave/The Boys Next Door/The Birthday Party The Church Hoodoo Gurus The Go-Betweens Dead Can Dance Savage Garden Pendulum ...
:D Próbáltál már didgeridoo-zni? Folyamatosan fújni és "ujjongani" beszélni benne nem 2hetes gyakorlást igényel, és Jamiroquai és a Sepultura is rakott pár didgeridoo-t pár nótájukba. Vannak olyan utcazenészek külföldön, akik didgeridoo-znak, és amikor dobsz neki, akkor megköszöni a didgeridoo-n keresztül, de azt ha nemfigyelsz oda, akkor nem is veszed észre!:) Õket tegnap láttam élõben, elég erõteljes és jó koncertet nyomtak!
Volt egy kis (nagy)családon belüli történés és ez (is) kicsit visszavetett. Ráadásul munka után sem sok kedvem van itt okoskodni.
Azt is gondoltam, hogy váltani kellene, olyan témára ami engem is sokkal jobban érdekel. Bár olyan már van...de az elvek...
Gondoltam egy Kajagoogoo kor- és szaktársai topiknévre...ezzel a címmel ugyanúgy belehet "járni" a világot...és nem kell töltelék világzenéket is hozzáadni. A változás elõszeleként jó érzékkel választottál videót.
A klasszikus New Wave topik visszahódítása nincs napirendemen és nem is lész. Meghagytam volna ndmlovagnak és az õ ebm zenéinek, de mióta én nem járok arra, õ se nagyon...érthetetlen.
Majd kitalálom...a címet. Nagyon sok érdekes zenét találtam a "felszín alatt" a szakterületrõl.
Megemlítenék e helyütt egy hagyományos ír-ausztrál balladát, amely számos változatban is létezik.(nekünk elsõsorban az auszi és az ír a fontos) Ez dal egy Jack Donahue/Jack Duggan nevû ír lázadó "hõstetteit" eleveníti fel meg azt, hogy milyen jól elpusztult... Õkelme amolyan ír betyár volt, hogy ezt a képzavart használjam. Esetleg ír Robin Hoodnak is titulálhatnám - ha tetszik.
A nótát Dr. Hook, Rolf Harris, Larry Kirwan, és a The Clancy Brothers is feldolgozta.
Na most ennek a balladának - nem hiszitek el - még címe is van.
A Redgum nevû csoportosulás 1975-tõl létezett. Politikus dalaik nem kerülték az erõsebb odamondogatásokat (ebben az országban lehetett). Egy ilyen szerzemény 1983-ban az ausztrál kislemez listán elsõ lett. Ez a dal a "I Was Only Nineteen (A Walk in the Light Green)". (Érdekesség, hogy ez a mû a vietnami háborút "fiataljait idézi", csak úgy, mint (a két evvel késõbbi) a témájában megegyezõ Paul Hardcastle kompozició!)
A megalakulásuk utáni 3. évben készült el az elsõ albumuk, mely sajátos stílusának köszönhetõen igen sikeres lett.
Az 1984-es albumuk, valamint addigi munkásságuk hatására Angliában és Európában is turnéztak. Azonban a romlás virágai ebben az esetben sem maradtak csíra állapotban...két a zenekar sikerét nagyban befolyásoló tag távozott. Egyikük John Lewis Schumann, aki szóló- illetve politikai karrierbe kezdett...a második volt sikertelenebb. A zenekar 1990-ben szûnt meg.
Albumok:
1978 - If You Don't Fight You Lose 1980 - Virgin Ground 1981 - Brown Rice and Kerosene 1982 - Cut to the Quick EP 1984 - Frontline 1986 - Midnight Sun 1988 - 4 Play Vol 19 EP
Gyárilag skót a folk énekes-dalszerzõ. 1969-ben emigrált Ausztráliába és jelenleg Õ is Adelaide környékén él. Munkássága jelentõs Ausztrália zenei életében.
A mûvész 1980-tól ad ki albumokat...nem keveset.
Azt gondolom, hogy a "kezdõ" Bogle-rajongók egy válogatás albummal bombázzák hallójárataikat.
1971-ben Melbourne-ben alakult folk/country zenekar. A hagyományos hanszerek mellett használnak zenélésre (is) alkalmas eszközöket-tárgyakat, mint például csontokat, kanalakat...
Munkásságuk több fontos szerzeményt eredményezett: "Faces in the Street" "Beneath the Southern Cross" "Bushfire" "Murrumbidgee" "The Shearers Dream"
1974-tõl gyakorlatilag évente jelentetnek meg lemezeket.
Ahogy visszatekintek az eddigi termésre, hát-hát... Úgy ítélem meg, és talán nem tévedek bazi nagyot, hogy a World Music nem igazán érdekel senkit. Nem beszélhetünk a topik kapcsán folyamatos és lázas diskurzusról, vagy esetleg vad véleménykülönbségekrõl.
Például senki sem vitatta az algériai elõadókról idebiggyesztett monográfiáimat.
Miért?
Miért, miért, mert a kutyákat, macskákat és egyéb háziállatokat sem érdekli...
Döntés van. Ha kivágnak innen, ha nem a World Music topik átalakul. Olyan témát választok ami (a '80-as törzsgárda jól ismeri) engem sokkal jobban érdekel, és késztet a (viszonylagos) jelenlétre...
Természetesen fenntartom annak a lehetõségét, hogy világzenék is bemutatásra kerüljenek. A tematikán nem változtatok. Világjárás. Most éppen Ausztrália.
A topik mostantól az Új Hullámos zenérõl fog szólni. A megemlítendõ elõadók/zenekarok A KAJAGOOGOO kor- és szaktársai lesznek!!!
Szóba hozom - ha már lentebb meg lett említve - a Midnight Oil zenekart. Azt gondolom, hogy a magyarországi zenekedvelõknek leginkább a '80-as évek közepétõl lehet tapasztalásuk a bandát illetõen. Pontosabban az 1987-es "Diesel and Dust" album kapcsán, melyrõl az akkori Magyar Rádió is szemezgetett. Igazából három dal is "sláger" lett, de nagy mennyiségben a "Beds Are Burning" szólt idehaza. (kicsivel lejjebb Musachy kolléga már volt szíves belinkelni eme kiváló alkotást. Az 1990-es "Blue Sky Mining" lemez is még okozott örömet a magyar Midnight Oil fanoknak, fõleg a címadó dal. Majd itthon többé nem hallottunk róluk....
A Oils természetesen ennél többet "tud", ha nem is sokkal. Peter Garrett, aki Sal Solo-hoz hasonlóan Yul Brynner-féle frizurát tartotta követhetõnek, sokkal magasabb szintekre vezette csapatát... Az tény, hogy a "Beds Are Burning" elõtti korszak kissé gyenge - volt honnan fejlõdni. A zenekar nagy sikert hozó albumáig nem kevesebb, mint 5 korong került a boltokba...valószínûleg ott mindig eltakarták egy jobban futó sztárocskával...nem tudom.
Garrett igen érdekes hangja és a zenekar sok estben "hangos zenéje" miatt (általam) csak sokára megkedvelt zenekar a '90-es években is aktív, sõt kicsit munkálkodtak még 2000 után is. A siker már nem üldözi õket, bár a 2000-es "The Real Thing" album és a róla kimásolt címadó dal még megemelte a tengeralattjáró orrát (lásd: Acélcápa címû könyv), de aztán annyi.
Összességében egy remek (esetleg dupla) best of albumon tudom elképzelni az életmûvet.
1982-ben a "10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1" címû album háromszoros platina Ausztráliában.
Egy viszonylag rövid életû zenekarról tennék említést, hiszen 1981 és 1986 között létezett a melbourne-i Beargarden.
Egy albuma ismert elõttem, mellyel rendelkezem is. Persze ne tessenek, valami über-brutál minõségi cuccra gondolni, már csak azért sem, mert egy Rare albumválogatás akárhányadik csomagjában volt. (.mp3 192) Kevésszer vettem a fáradtságot a meghallgatására, gyakorlatilag "b" kategóriás bandának tartottam õket, de most, hogy auszi muzsikusok vannak terítéken - elõkotortam.
Az album címe: "All That Fall" - 1985-bõl.
Az album 2. dala kimondottan slágeres, gyakorlatilag minden második szám slágergyanús. 01 - A Minute In Black & White 02 - The Tell Tale Heart 03 - A Year In The Shade 04 - I Write The News 05 - Drink Drink Drink 06 - A Seaside Song 07 - All That Fall 08 - She's Crying 09 - Bright Penna 10 - Drink Drink Drink (Extended) 11 - Instrumental No.1 (Bonus Track) 12 - Lounge (Bonus Track)
A kedvenc a 2. track... Azt gondolom, jó hogy "csak" félre raktam és nem a kukába!
Próbálok keresni videót, ha nincs fellököm az egész albumot....
Az 1980-ban alakult perth-i Euroglidersnevû zenekart hozom szóba. Igazából én a feloszlásuk elõtti idõkbõl ismerem õket - azaz 1988 körül. Egész pontosan a "Groove" címet viselõ korongot. 1982-tõl vannak jegyzett dolgaik, a fáma szerint a '84-'85-ös esztendõ volt sikereik csúcsa. A 2005-ben a "nagy újraegyesítés" idején õk is összeverõdtek, és hamarosan meglepték az Eurogliders zenéjére kiéhezett rajongókat egy friss-meleg albummal.
A "Groove" album nekem zeneileg még (akár) meg is felelne, csak...csak az a nõi énekhang... Az Lp elsõ számában ("Listen") a basszus engem eltalált (ha más nem is), míg a második track ("It Must Be Love") teljesen megidézi nekem a Dream Academy nevû új romantikus zenekart. Az 5. dal("Lights Go Red") kicsit súlyosabb - nekem végül is tetszik. A címadó pedig tuti sláger(a mutatók szerint - is) - volt akkor. Szerintem sokaknak ismerõs lesz.... ha megmutatom... Az utolsó dal ("Walk On Water") elsõre kicsit zavaros lehet, de többszöri nekifutásra már rendben lehet.
Ezt a (gyakorlatilag) duót úgy 8-10 éve ismertem meg, és már akkor sem ájultam el tõlük. Több oknál fogva a számaik nagy többségétõl hidegrázásom van. pl.: inkáb vokális rock zene ez, sem mint post-punk/new wave, nõ énekel...
DE!!!
Van néhány daluk ami kimondottam tetszik. Az énekesnõk/nõi énekesek döntõ többsége arra késztet, hogy jó messzirõl kerüljem el õkelmüket. A Divinyls "Back To The Wall" a "Good Die Young" a "Plaesure And Pain" és a "Pinxie" címû dalai már számomra is értékesek! (nem mintha én olyan marha nagy mérvadó volnék)
Azt gondolom ez a négy dal kiválóan megfelel a New Wave "kritériumainak".
Bigivan által bemutatott "I Touch Myself" már a leszállóágban készült (1990-es a dal) mégis a legismertebb daluk...kérdés miért...én nem tudom. Semmi különöset nem találok benne...
Érdekes a hölgy hangja...egyes dalokban tisztára, mintha Pat Benatart hallanám. Tessék megfigyelni.
Összességében elmondhatom, mintegy pozitív zárásaként a Divinyls "aktának" , hogy négy remek dalt tudtak nekem is produkálni...
Csákó Tyia. Régebbi írásaidat tanulmányozva kijelenthetem: belassultál :) Hol a régi tûz? Amikor még olyan new wave elõadókat is bemutattál, akiket szeretsz/szeretünk vagy épp valaha szerettünk... Amúgy bocsi, hogy hanyagoltam a totyikodat (amit mellesleg mindig szerettem, csak nem mindig tudtam hozzászólni). Volt fél év világjárás (asszem lesz még valamikor megint) de most örülök, hogy "látlak" :) Viva la new wave!