És mikor kilépnek a szimulált küldetésbõl akkor mindenhol csönd és véres húscafatok lesznek és és és 28 hónappal késõbb ....címû zombis horrort láthatjuk :)
Igazából sokkal jobb lenne, ha tényleg ilyen technológiával hajtanák a göbzit, az idõ ugyan is azt is jelenti, hogy probléma esetén egyrészt jelentõs pályamódosítást tudnak végrehajtani, másrészt sokkal kevesebb idõ alatt vagy õk érnek már biztos helyre, vagy éri õket utol a mentõhajó.
Bármilyen végzetes probléma esetén, pl "csak" annyi, hogy megmérgezõdik, elfolyik a víz. A kémiai meghajtású rakétával 1-2 évig tartó utónn, az emberiség nézhetné a valóság sót ahogy szépen 1-2 hét alatt kimúlnak. A fejlettebb meghajtással meg gyakorlatilag szinte bármikor menthetõk lennének.
Másrészt a páros dolgot azért sem tartom jó ötletnek, mert az egyik tag elvesztése esetén nagy valószínûséggel lelki okokból még egy ember kiesik a melóból. Egy haverság/barátság azért ennél sokkal lazább kapcsolat. A haverság esetén az ember bármikor kereshet "póthavert", és ez lehet fiú lány tökmindegy. Pár elvesztése esetén kiszámíthatatlanná válik a közösség dinamikája (hú ez szép kifejezés lett:))). Az egyedül maradt lehet öngyilkos, nekiállhat gyilkolni, feldúlhat más párkapcsolatot, bármi lehet.
A mars utazás szerintem egész más lesz. Más a motiváció. Szerintem akik elöször mennek a marsra, azzok kapnak pár oldalt a törikönyvben, meg az életükröl forgatnak vagy 20 filmet. Szóval nem egy "névtelen senki" lesz, hanem akire többszát/ezer év múlva is emlékezni fognak. Szóval lényegében "halhatatlanok" lesznek.
Lányokat vinni? Ez nehéz kérdés. Több évet eltölteni lány nélkül? Ez számomra lehetettlen. De sokkal rosszabb lenne ha John, és CSin Csiung reszel naponta, nekem meg nincs párom. De pl ha csak én mennék, vagy 10 lányal azmár más lenne. :D:D
ez csak egy makett
pedig barmi megeshet. aki pedig nem erti, hogy ez a kiserlet mirol is szol, az sajnalom. higyjetek el: nem a Marsrol.
"Ha olyan döntést kell hozni a közösség érdekében aminél a társ esetleg veszélybe kerülhet"
Ez fogas kérdés. Szerintem erre biztosan jó válasz nincs. (én legalábbis nem tudok)
Elsõ közelítésben én úgy képzelem, hogy az ûrhajósokat leginkább az unalom és a csontritkulás fogja veszélyeztetni. Egy ilyen döntési helyzet létrejöttét leginkább el kell kerülni az összes lehetséges eszközzel. Mert akkor már jó döntés nincs, csak rossz vagy még rosszabb.
Nagyon szûk lesz az a sáv, ahol ilyen döntésnek lenne értelme. Mert ugye ha nem történik semmi a 6 hónapos út alatt (ez a legvalószínûbb) akkor nincs probléma. Ha viszont eltalálja õket valami meteor, akkor nincs döntési helyzet, game over.
Ha csupa férfiak mennek az útra, azzal sem lehet ilyen döntési helyzetet megelõzni. Hiszen barátságok szövõdhetnek (most tekintsünk el a férfi-férfi kapcsolattól), aztán ha ketten egy nemzethez tartoznak, akkor is megvan az összefogás veszélye a többség rovására, illetve egyéb történelmi gyökerû ellenszenvek és rokonszenvek is ébredhetnek.
De egy ilyen (elképzelt) döntési helyzetben mindenféle személyes kapcsolat NÉLKÜL is igen komoly probléma lehet. Pl.: most kinek adjak oxigént: a parancsnokomnak, aki tud navigálni, vagy a többi 4 embernek, akik mégiscsak négyen vannak...nélkülük az expediciónak értelme sincs. Szóval a lényeg: ha ilyen döntési helyzet kialakul, akkor ott már minden elromlott.
Lenne egy alternativa: Erosebb hajtomu kell a jarmure. Ha felutig 1g-vel gyorsul, feluttol 1g-vel lassul a jarmu akkor vegig foldi gravitacio van a fedelzeten es raadasul az ut is joval rovidebb. (kb. 1-2 het) Ilyen hajtomuvet fejleszt az usa-ban az egyik maganceg is, a prototipus nemsokara megy fel az iss-re.
A nasa egyebkent urhajos parokat kuldene, ok fel vannak keszitve a kuldetesre, fel vannak keszitve arra, hogy kb. 50% a tulelesi eselyuk es mivel egymast ismero hazasparokrol van szo, ezert biztos nem alakul ki tobb feszultseg, mint amennyi floridaban az urhajosok szallasan a felkeszules soran kialakul. Ez is egy megoldas, sot ha veletlenul maradniuk kell (mert egy hiba miatt nem tudnak visszajonni), akkor konnyebben birjak ki amig odaer a masodik hajo.
Kirúgni a buzikat? Nem szeretem az ilyen liberális megoldásokat. Kiherélni! (Én miért nem kapok felkiáltójelet sohasem??? DISZKRIMINÁCIÓ!!! Csak nehogy az éhezõ afrikai terroristák kezére kerüljön!)
Végül is nem hülyeség amit mondasz. J.I.Jane és J.I.Joe párokkal meg lehetne csinálni. Elõtte lehetne õket tesztelni stresszhelyzetben. Ez nem is lenne bonyolult. Aki bent marad az megy küldetésre.
Meggyõztél.
Már csak egy valami lehet probléma. Ha olyan döntést kell hozni a közösség érdekében aminél a társ esetleg veszélybe kerülhet, akkor bizonytalanná válik a dolog. De ez a kockázat szerintem bevállalható, illetve ez is elõzõleg tesztelhetõ. (Lehet hogy utána titkosítani kellene a teszteket. :) )
A buzulás a hadseregben nem kizáró ok. Legalábbis a néphadsereben (kötelezõ, sorozás) Amikor én voltam katona, akkor is volt egy rakás homár pedig akkor még eléggé titkolta aki az volt. Egy százados is volt köztük.
Gondold meg, hogy abban az idõben, amikor sok ember még öncsonkításra is képes volt, hogy a katonaságot elkerülje (nem véletlenül, tényleg nagyon szar volt) akkor hányan valloták volna magukat homárnak, csak azért, hogy leszereljék õket? Nem, ez így egyáltalán nem mûködött.
A zsoldoshadsereg (önkéntes) az persze lehet más (nincs tapasztalatom). Ám egy Mars expedicióból nem lehet valakit csak úgy "kirúgni" mint egy hadseregbõl, félúton a Föld és a Mars között. Tehát valahogyan együtt kell élni azzal, akirõl útközben derül ki...
"ha párok mennek ki. Viszont a párkapcsolatok a szélsõséges körülményeket, és ez az, nagyon megviselik. Semmivel nem lenne jobb a helyzet mint elõbb"
Én pont erre a megoldásra gondoltam. Az átlagos emberekbõl létrejött párokat valóban megviselik bizonyos fajta nehéz helyzetek, ám az is elõfordulhat, hogy jobban összehozza õket. Embere válogatja és a helyzetek is sokfélék. Egy ilyen expedicióba azonban nem átlagos emberek kerülnek be. Az õ sorsukat, reakcióikat nem lehet -- szerintem -- elõre megjósolni abból, hogy Kovács 1234 Józsi és Nagy 93444 Marika 2 év után elváltak mert a Jaózsi horkolt...
Miért van az hogy a legjobb kísérletek etikátlanok.
A hadseregek többsége alapvetõen férfiszervezet és mondhatni a buzulás gyakorlatilag összeegyeztethetetlen vele. Az elõzõ érában simán kicsapták, akirõl kiderült, pedig akkor tényleg szinte 100% pure fériközösség volt.
Van még egy tényezõ, szintén katonáknál figyelték meg. Ha beraknak közéjük egy csajt, akkor függetlenül attól, hogy ki milyen viszonyban van vele vészhelyzetben azonnal automatikusan elkezdik védeni. Ami gáz mert az adot feladatát meg lexarja, ha ezen múlik a többiek túlélése akkor biztos halál mindenkinek.
Amúgy csak így belegondolva, hogy miben különbözhet a valóságtól ez a szimuláció? Egyrészt tudják, hogy csak szimuláció, bármikor kiugorhatnak, ami megnyugtat.
A valóságos repüléskor viszont ott van, hogy õk az elsõk, a szuperhõsök, ami meg óriási motiváció.
Ha szerencsénk van a két dolog gyakorlatilag kinullázza egymást.
Amúgy volt egy film, hogy ugyan ezt élesben nyomták és a résztvevõk sem tudták, hogy kamu. Ja és volt valami novella is, hogy ezt ráadásul több generációs csillagközi utazásra csinálták meg. Dúrva volt. 1-2 emberke szépen öngyi is lett benne.
De remélem, hogy az amit mi életnek hívünk valójában nem egy ilyen pszichó kísérlet.
Igaz.
Abban viszont nem értek veled egyet, hogy a garantáltan nõmentes expedíciókra csak buzik jelentkeznének. Az idõk folyamán nem véletlenül alakult ki, hogy bizonyos helyzetekben kizárólag férfiakból álló csoportot alkalmaztak. Ennek meg volt az oka. (És ez nem a férfisovinizmus.)
Alternatív lehetõségek: -Ha egy nõ is van közöttük, akkor biztos, hogy valakivel kialakul valami bensõséges viszony. Nem fogják körbeadni, hogy mindenki kiélhesse rajta a vágyait. Ha egy valaki baszik a többi meg nem, az rosszabb mintha senki sem baszna.
-Ha annyi a nõ ahány férfi, akkor is kizárt, hogy kialakul az ideális mindenkinek van párja felállás. Valószínûbb, hogy néhányan egyedül maradnak, másokra pedig több jelentkezõ akad. Ez durva konfliktushelyzetet szülne.
-Egy alternatíva ha párok mennek ki. Viszont a párkapcsolatok a szélsõséges körülményeket, és ez az, nagyon megviselik. Semmivel nem lenne jobb a helyzet mint elõbb.
Azt hiszem semmit sem hagytam ki.
Addig amíg nincs akkora ûrhajó amiben hosszabb távon elkerülhetik egymást az emberek, a legjobb megoldás az egynemû közösség.
Lehet hogy ifjú titánként szinte hihetetlen, de egy férfi kibír hosszú idõt is nõ nélkül. A tengerészek, katonák vagy a hosszabb expedíciók tagjai is kibírják sex nélkül. És képzeld el van olyan férfi akit évekre elszakít a sors a párja mellõl és nem csalja meg. És ezek nem buzik.
"Említették a pszichológiai (elõzõleg rosszul írtam) kísérletet is. Ezer egy hosszú idejû összezárási kísérlet volt már. Ez miben más? Vörös homok a díszlet?"
Igen, mert a vörös szín az nyugtat! (Csaplecsacsi)
Ha bebizonyították, akkor elhiszem, biztos úgy volt. Már csak arra lennék kíváncs, hogy pontosan hogy is hasonlították össze pl. a nõi, és a férfi vetélések számát, illetve a nõk illetve a férfiak által kihordott magzatok károsodását.
A sztochasztikus hatás a hosszú idõn keresztül, kis adagokban kapott sugárterhelésre jellemzõ. (ún. foglalkozási sugárterhelés)
2-4 Gy már komolyabb sugárbetegséget kiváltó tartomány.
"Van egy olyan dózistartomány ami egyes embereknél pár napon belüli halált okoz, másoknál viszont még hosszú távon sincs semmi." Pontosítsunk: az azonnali hatásokban (egyszeri nagydózis) nincs ekkora különbség. Van egy ún. <félhalálos dózis 30 napon belül> nevû mennyiség, ha valakit pár nap alatt akarunk kinyírni, ahhoz legalább 8 Sv kell, amibe mindenki belehal 30 napon belül.
A sugárzás nemcsak rákot okoz (késõi hatás, sztochasztikus, a baj valószínûsége a gyakorlatban jóval 1 alatti)) hanem egy sor szervet károsít: csontvelõ, szemlencse, bõr, hajhagymák, általában is minden élénk anyagcseréjû szervet (azonnali, determinisztikus hatás) Az eset (más tapasztalatok mellett) arra utal, hogy a szervezetben (sejtekben) van valami védekezõ és önjavító tulajdonság, talán nem minden életkorban egyforma.
Szóval csak azért írtam errõl az esetrõl, mert borzasztónak találom ezt a nõellenes hozzáállást, amit némelyik döntéshozó megpróbál kierõszakolni. Ráadásul az ésszerûségtõl is messze van, ugyanis egy garantáltan nõmentes expedicióra szerintem garantáltan csak buzik jelentkeznek. Onnantól pedig ugyanott vagyunk: szerelem, verekedés, kés...
A sugárzásvédelem az egyik sarokkõ, ezt a problémát mindenképp meg kell oldják mielõtt fölskiccelik az elsõ marshajó-terveket, nõ/férfi kérdés itt már egyre megy, másfél év a Földtõl ilyen távol nagyon sok idõ - amíg ebbõl van bármilyen számszerûsíthetõ kockázati tényezõ, amíg a legénység nettó halálraítéltként indul útnak, az nem biztos hogy jó ómen.
A világtól és minden segítségtõl elzárt kis kutatócsoportok problematikájára számtalan korábbi példa áll rendelkezésre, a történelem hajnalán a világot kenukon behajózó õsemberrel kezdve, Kolombusszal együtt a legtöbb korabeli felfedezõ, a sarki kutatóállomások személyzete (persze nem a mai ellátási szinten) vagy a megboldogult MIR ill. az ISS mindenkori lakói /és nyilván lehetne még hosszasan sorolni/ nagyon hasonló problémával álltak/állnak szemben, testközelbõl, élesben, tisztában egy apró technikai malõr várható következményeivel (amelyek adott esetben sokkal kellemetlenebbek, mint a hirtelen dekompresszió az ûr vákuumában) - tehát nagyon jól tudjuk, hogy a megfelelõ emberek csoportja lelkileg alkalmas a feladatra.
A kérdés itt sokkal inkább az, hogyan választod ki a _megfelelõ_ csapatot. Erre ez a "kísérlet" semmiféle választ nem ad, illetve annyit elárul hogy ez a konkrét válogatási procedúra mûködött-e egy olyan tesztcsoportra, akik "mindössze" a valódi küldetés leginkább megterhelõ tényezõi alól mentesültek - mindezt 1x, statisztikailag feldolgozhatatlan módon. Ezért szvsz. ez inkább tekinthetõ pénzkidobásnak, esetleg PR/marketing tevékenységnek mint elõrelépésnek az emberes Mars-programban.
"1954-ben méhnyakrákot diagnosztizáltak egy TERHES nõnél (valahol az USA-ban). Abban az idõben ezt rádiumos tûk beszurkálásával "gyógyították". (úgy nézett ki egy ilyen tû, mint egy nagyon nagyfejû gombostû, a fejében volt rozsdamentes fémburokban a rádium)" Sugárterápia. Ebben nincs semmi meglepõ.
"1978-ban a "magzat" 24 éves volt, és két egészséges gyermeke is volt." A radioaktív sugárzásnak sztochasztikus (véletlenszerû) hatásai vannak. Ezért ez sem meglepõ. Pl.: Van egy olyan dózistartomány ami egyes embereknél pár napon belüli halált okoz, másoknál viszont még hosszú távon sincs semmi. Vagy ott van annak a japán férfinak az esete aki mind a két atombomba támadásnál ott volt túlélte és 9X évesen halt meg és soha sem volt rákos.
A radioaktív sugárzás szó szerint oroszrulett, csak éppen sokkal több a variáció.
"Amúgy meg igen okos vagy,vélhetõen pr-ból kibasz az ESA meg az Orosz Ûrügynökség milliókat egy ilyenre." Igen. Sokszor van olyan hogy egy projekt kap pénzt és azt el KELL költeni. (Azért KELL mert ha nem költik el akkor az azt jelenti hogy több pénzt kaptak mint amennyire szükségük lett volna. Ez pedig azért baj, mert a következõ pályázatukon éppen ezért kevesebbet fognak kapni.)
"Volt váratlan(a személyzetnek váratlan) vészhelyzetük,amit maguknak kellett megoldani,és sikerrel megoldották" Természetesen az ûrbeli tevékenységeket a földön szimulálni szokták. A konkrét tevékenységeket! Van egy földi makett és azon begyakorolják a különbözõ mûveleteket. De itt nincs konkrét eszköz. Ráadásul ezek az emberek nem fognak a Marsra menni hiszen addigra túl öregek lesznek.
Említették a pszichológiai (elõzõleg rosszul írtam) kísérletet is. Ezer egy hosszú idejû összezárási kísérlet volt már. Ez miben más? Vörös homok a díszlet?
Milyen tudományos eredménnyel járt ez az egész? Megtudták hogy az a 6 ember együtt tud tölteni 2 évet és közben meg tudnak oldani bizonyos technikai problémákat. Ez ValóVilág (ál)tudományos köntösben. "Golbin"-nak teljes mértékben igaza van: "Drága játék, és valójában csak pótszer, a valódi utazást próbálja helyettesíteni, olcsó hülyeséggel."
Bár a drága elég relatív dolog. Nekünk ez a pénz rengeteg, nekik viszont a költségvetés egy kis része. Lehet róla írni majd ár tanulmányt "A Marsra való utazást szimulációja"-címmel.
Ráadásul meg lehet érteni õket is hiszen van egy "Marsra megyünk" nevû alulfinanszírozott project. De mivel alulfinanszírozott nem nagyon lehet lényegi elõrelépést tenni. Azt a pénzt amit kaptak viszont el kell költeniük, illetve "eredményeket" kell felmutatni, mert ha nem teszik akkor megszüntetik a projectet. Na ebbõl született ez az egész. A tanulmányt majd oda lehet rakni a politikusok elé. Õk elkönyvelik hogy haladunk. És mindenki boldog.
Szerintem.
De gyõz meg az ellenkezõjérõl, hogy ez az egész pótolhatatlan információkhoz juttatott minket. Az meg nem érv hogy õk az ESA és ezért minden amit csinálnak kétségbevonhatatlanul fontos. Ha tudnád hogy mennyi bullshit téma van a tudományos világban...
A nõk kérdése valóban érdekes. Az oroszok Tyereskova után jópár évig nem engedtek nõt az ûrhajóik közelébe,mert ezt Tyereskova repülése után,Koroljov maga parancsolta meg. De Szavickaja például többször is repült,ûrsétát is tett,viszont az tény,hogy az oroszoknál máig nincs valami sok nõi ûrhajós. A Mars utazásra,meg vélhetõen a korábban leírtak miatt nem akarják õket az oroszok: nem hiányzik a legénységi bunyó,ne adj Isten késelés,és egy terhes ûrhajósnõ sem.
A sugárzás nemcsak az emberekre jelent veszélyt, hanem az elektronikára is. Persze meg lehet oldani (ld. Pioneerek) de figyelembe kell venni, és a Marsra elküldhetõ elektronika nem biztos hogy hasonlítani fog az asztalunkon terpeszkedõ számítógépre.
Eddig nem tudtam meg pontosan,hogy volt e a "Mars-felszínen" oxigén.Az ESA-s ember annyit mondott a híradóban,hogy a kísérlet során mindent jól tudnak szimulálni,kivéve a gravitáció hiányát. Ez arra enged következtetni,hogy nem véletlenül voltak szkafanderben.
A sugárzás szerintem nem indokolja a nõk mellõzését. Sõt, kizárólag férfiakból álló csapat tagjának lenni kifejezetten RETTENETES! Pl. a börtönben is -- szerintem -- ez lehet a legszörnyûbb. Nem véletlen, hogy kínjukban egymást izélik
Ami az ionizáló sugárzásokat illeti, nem egyértelmû a helyzet. Az egyik folyóiratban (Health Physics 1978 februári szám, ha jó az emlékezetem) leírtak egy esetet: 1954-ben méhnyakrákot diagnosztizáltak egy TERHES nõnél (valahol az USA-ban). Abban az idõben ezt rádiumos tûk beszurkálásával "gyógyították". (úgy nézett ki egy ilyen tû, mint egy nagyon nagyfejû gombostû, a fejében volt rozsdamentes fémburokban a rádium) A nõt 3 részletben kezelték: 3 hónapos, 5 hónapos és 7 hónapos terhes korában. A magzat által kapott dózisokról térkép készült (mérések és számítások által) Ennyi év után már csak egy adatra tudok visszaemlékezni: a magzat csípõje 4,5 Gy dózist kapott. Úgy rémlik, hogy mellkastáján 1,7 Gy volt, de ez nem biztos (elõ kéne keresni a lapot, néhány könyvtárnak biztosan megvan) 1978-ban a "magzat" 24 éves volt, és két egészséges gyermeke is volt.
Másik, hogy egy Marsra utazó ûrhajóban nyilván az összes üzemanyagot és a raktárkészletet az utaskabin körül (nagyobbrészt talán a Nap irányába) fogják felhalmozni.
"Orvosi tények bizonyítják, hogy a nõk sokkal érzékenyebbek a sugárzásra" Ez tény. De az eltérés nem jelentõs. Illetve az eltérés oka is csak az eltérõ átlagos testalkat. A nõkön kevesebb az izom mint a férfiakon. De egy hasonló testalkatú férfi és nõ esetében nincs eltérés. Ember és ember között van akkora eltérés mint férfi és nõ között. Épen ezért sugárvédelmi szempontból (pl munkahelyen) a férfit és a nõt azonosként kezelik, és csak a terhes nõt különböztetik meg.
Sugárvédelmi szempontból a >100kg-os kigyúrt, vitaminokat és antioxidánsokat szedõ, sok folyadékot fogyasztó (tehát nem a ki vízhajtózott) emberek a legellenállóbbak.
Tudtommal nem volt levegõ a szimulált Mars felszínen,de utánanézek. Amúgy meg igen okos vagy,vélhetõen pr-ból kibasz az ESA meg az Orosz Ûrügynökség milliókat egy ilyenre. Volt váratlan(a személyzetnek váratlan) vészhelyzetük,amit maguknak kellett megoldani,és sikerrel megoldották ha nem tették volna meg akkor nyitják a kamrát õk pedig szépen mennek haza mint "halottak" és a bérük további részét vélhetõen nem kapják meg. A rádiózásaikra is 20 perc késéssel válaszolt az irányítás,valószínû,hogy a vákum dolgot is meg tudták oldani. Nem kell hozzá más,mint egy barokamra,amiben például a vadászpilóták,helikopterpilóták orvosi vizsgálatának egy része is zajlik. Kecskeméten,Budapesten is van ilyen.Nem valószínû,hogy pont a moszkvai, ûrorvostannal foglalkozó intézetben pont ne lenne,akár több is... De persze te jobban tudo mint az ESA meg az orosz szakemberek,melleseg az oroszok máig rekorderek a hosszú idõtartamú ûrutazásban, egy felszállásból 438 napig volt az ûrben egy Poljakov nevû ûrhajósuk a MIR-en aki civil szakmájára nézve orvos,jól felkészült és ennek eredményeként nem lett maradandó károsodása,jól visszailleszkedett a földi életbe,az egészségügyi minisztériumban dolgozik.De persze te jobban tudod,hogy van e értelme az egésznek. Bár érzésem szerint inkább a csillagos-sávos zászlót hiányolod.
A terhes nõk igen. A szaporítószervek érzékenyek, de ebben a férfiaknál a nagyobb a kockázat. A nõknél sokkal több szövet védi az érzékeny sejteket mint a férfiaknál.
A két dolog nem függ össze. Pontosabban, ha már ledobták az atomot, és elfoglalták az országukat, azt tehették velük, amit akartak. Az orvosokat meg komolyan érdekelte a sugárfertõzés hosszútávú hatása. De nem azért dobták le az atombombákat, hogy aztán jót kísérletezhessenek rajtuk.
Az ilyen jellegû "kísérleteket" az ötvenes években végezték el az atomhatalmak, amikor az atomkísérletek területére százával parancsolták a saját katonáikat.
"Nincs, és várhatóan sokáig nem is lesz visszatérési lehetõség egy ilyen misszióról. Ezzel a majdani elsõ "telepeseknek" is tisztában kell majd lenniük."
Ez nettó hülyeség, bár terjeszti itt néhány ember.
A marsnak gyakorlatilag alig van légköre, alig van rajta oxigén, alig van rajta viz, nincs termöföldje és semmilyen infrastruktúra nincs.
Szóval jobb ha tisztában vagy vele, hogy sokkal olcsóbb és egyszerübb odaküldeni egy ürhajót, leszálni rá, kitüzni a zászlót majd hazajönni, mint éveken át odaküldeni a szükséges felszerelést, nyersanyagokat, élelmiszert, vizet, levegõt majd elmenni oda, leszállni rá és az un. telepeseket életben tartani évtizedekig (ne legyen kétséged, földi utánpotlás nélkül nem sokáig húznák).
Nem mellesleg, marketing értéke pont annak van, ha odaküldesz ürhajósokat, leszálnak a marsra, majd a zászló után épségben hazajönnek. Ha odamennek és szándékosan meghalnak, azzal rosszabbul jársz mintha meg se próbáltál volna eljutni a marsra.
"Szerintem nem érzékenyebbek, csak nagyobb gáz ha nekik károsodnak a szaporító szerveik, hogy szakszerûen fejezzem ki magam."
Orvosi tények bizonyítják, hogy a nõk sokkal érzékenyebbek a sugárzásra, illetve a fejlõdõ magzat pláne. Például a mikrohullám, de a többi sugárzás is nagyon sok vetélést okozhat a terhesség korai szakaszában. Ugyancsak magasabb a sugárzásnak kitett terhes anyák körében a fejlõdési rendellenességgel világrajött babák aránya. Ezeket az állításokat a nagaszakii és a hirosímai túlélõk közötti, az amerikai hadsereg által végzett orvosi kutatások egyértelmûen bebizonyították.
Az európai kultúrában könnyebben küldünk halálba, vagy nagy kockázattal járó küldetésbe férfiakat. Persze, ha egy nõ mindenáron el akar menni, az az õ dolga, de jobb, ha tisztában van a kockázattal.
Persze pszichiátriai kísérlet is egyben, de olyat már végeztek csak éppen nem "Marsa megyünk" sztorival. A sztori szerintem mellékes, szóval egyetértek. Szerintem is pótcselekvés, valami minimális haszonnal.
A díszlet szerintem is felesleges. Így is úgy is tudják hogy mi a valóság. Ennek így több a PR, mint a tudományos értéke.
Ha már mindenképpen szimulálni akartak, akkor építhettek volna egy mélytengeri teszthelyet, vagy lehetett volna vákuumkamrában meg széndioxid atmoszférában a makett. Lehet hogy nincs meg a Mars feeling, de legalább ott a stresszfaktor hogy ~2 évig kell potenciális életveszélyben lenniük. Itt milyen veszély volt? Rájuk dõl a díszlet? :)
...hát legalábbis a diszlet tök fölösleges, jó lett volna egy lakás pár szék, meg mondjuk egy poszter csillagokkal......
Akkor fel kell majd találni az újrahasznosítható óvszert és majd mehet a prücskölés az ûrben. Csak egy olyan ûrhajósnõt kell keresni akit nem nagyon zavar ha naponta egyszer kuffantania kell az egyik ûrhajóssal. Persze ha ez a munkája akkor jár a hétvége és meg is van oldva a probléma.
Álláshirdetés: Keresünk olyan szabados gondolkodású mérnököt, aki hajlandó a 0-gravitáció körülményei között, kamerák nélkül, összezárva lenni 5 ûrhajós férfi kolegával.
Ha otthon ülsz a tévé elõtt akkor sok kérdésre fogod tudni a választ a "Legyen ön is milliomos" mûsorában, de ha Vágó István elõtt ülsz akkor nagyon sok kérdést nem fogsz tudni.
Meg egyébként is, az elsõ körben infót gyûjtenek. Csak a bezártság miatt kinél hol jön el a holtpont, ki hogyan vezeti le a feszültséget stb. A második csapatnak már majd ezt tanítják és az így nyert tapasztalatokkal tovább finomítják a technikákat, míg nem egy speciálisan ilyen távra elkészített pszichológiai programmal tudják felkészíteni a ténylegesen induló asztronautákat.
Ez szerintem nagyon is fontos pszichológiai kísérlet. 500 napot összezárva eltölteni és megadott feladatokat precízen elvégezni nem kis pszichikai erõfeszítés. Nagyon is sok eredménnyel szolgál, attól függetlenül, hogy nincsenek közvetlen életveszélynek kitéve. Nõk mellõzése elsõ körben érthetõ. Az elsõ kísérletben minimalizálják a konfliktus lehetõségét. Úgy is megrittyentené valamelyik ûrcowboy az út során, aztán kerekedne a has erõsen. :)
Egyébként ha elvégzik ezt a kísérletet, akkor már van x darab asztronautájuk, akik tökéletesen tisztában vannak az 500 napos bezártság követelményeivel, hangulatával és nehézségeivel. Igy a közvetlen technikai malõröket majd az elsõ út során nem lehet kigyakorolni, de legalább az emberi tényezõbõl származó problémák kiküszöbölhetõk.
Elég vicces lenne, ha edios véleménye alapján, miszerint tök fölösleges, semmilyen pszichológiai kísérletet nem végeznének, aztán majd úgy 30-40 nap utazás után az egyik asztronauta kizárólag a bezártságtól bekattan és kivérezteti a társakat, vagy beint és angolosan távozik a légzsilipen át.
készülsz egy nagyon fontos vizsgára/megbeszélésre.
otthon szimulálod, megoldasz egy mintavizsgát/elmondod magadban az anyagot. utána elmész vizsgázni/prezentációra, és élesben elõadod a tudásodat.
ugyanaz a stressz? ugyanolyan feszült vagy otthon, mint a helyszínen?
ööö..
nem.
igaz nem vagyok képzett pszichomókus, de szerintem ezzel a kísérlettel maximum azt tudják felmérni, hogy egy szimulált ûrkísérletnél mennyire stresszesek az emberek.
Szerintem ez a biztonságérzet a kísérletek eredményét a biztonság javára befolyásolja. Az emberek sokkal fegyelmezettebbek ha tisztába vannak vele, hogy nem szabad hibázniuk, mert csak egyféle képen lehet biztonságban hazaérni: precízen végig kell csinálni.
Jah, valaki felcsempészik az 5-6 személyes ûrkabinba egy kolonizáló hajót. De végül is nincs rá szükség, vörös agyagból téglát égetnek, házakat építenek, bevetik a Marsot krumplival, és élvezik a napsütést és a jó levegõt. :)
Ez a kísérlet arra jó ahogy lentebb írták hogy kiderüljön a jelöltek lelkileg ki fogják e bírni egy nagyon fontos dologra viszont nem ad választ. Mi van ha a kedves felfedezõk (ha a körülmények adottak vagy megteremthetõk) nagy tisztelettel beintenek az anyabojgónak és megalapítják az "elsõ marsi királyásgot"? Egyrészt ez az emberi természettel eléggé egybevágó lenne másrészt nem megvalósíthatatlan és még akár elõnyökkel is járhat.
Egyetértek. Én is pont erre gondoltam. Elvégre ez egy pszichológiai kísérlet. Márpedig ezt pont agyonüti a tény, hogy a résztvevõk tudják, hogy ez csak egy kísérlet és nem éles küldetés. Ahogy írtad is bármikor kiszállhatnak, nem eshet bajuk, nem halhatnak meg nincsenek fizikálisan több százezer km-re az otthontól és így tovább... És ez a biztonságtudat szerintem nem kis tényezõ az egész kísérletet figyelembe véve. Szerintem itt és ezért bukik az egész. Nem mondom, hogy nem ér semmit, de lényegében nem releváns egy valódi ûrutazáshoz képest. Persze tapasztalatot gyûjteni jó, de a leglényegesebb kérdésekre ez nem ad valós választ.
Szerintem nem érzékenyebbek, csak nagyobb gáz ha nekik károsodnak a szaporító szerveik, hogy szakszerûen fejezzem ki magam.
Épp hogy a férfiaknál veszélyesebb, hiszen a herék gyakorlatilag testen kívül védtelenül vannak. A férfiak teljes sterilizációjának szerintem összehasonlíthatatlanul magasabba veszélye. Azonban egyetlen férfi is képes bármennyi nõt megtermékenyíteni. Egy nõ viszont csak pár magzatot fog tudni a legjobb esetben is kihordani. Mondhatni, ha egyetlen férfi marad a világon akkor már biztos, hogy nem fog kihalni az emberiség. Ha csak egyetlen, vagy csak néhány nõ, akkor viszont már igencsak valószínû a dolog.
Az oroszok anno ugyan úgy kiválogattak egy csapat csajszit az elsõ repüléshez, mint ahogy egy csapat fószert. Azonban valahogy Tyereskova repülése nem sikerült valami jól és utána törölték a programot, meg vagy 2 évtizedig nõ nem ment az ûrbe.
A cikkben szó esik arról is hogy egyenlõre miért nincsenek nõk a Mars 500 programban.
Ha jól tudom, az oroszok ilyen stílusú kísérletet már végeztek, valamikor a hetvenes években.
Ami a nõk mellõzését illeti, az fõleg biológiai okokra vezethetõk vissza. A nõk ugyanis érzékenyebbek a sugárzásra, mint a férfiak. Ferihegyen is tilos a mikrohullámú tesztek közelében nõknek tartózkodni, nem véletlenül.
Ezen felül még ott van a nemek közötti pszichikai problémák is. Bár ilyen bevetésre nagyon fegyelmezett embereket kell kiválasztani, de hát mindenki tévedhet. És egy féltékenykedési rohamból eredõ veszekedés akár az egész expedíció kudarcát okozhatja, vagy esetleg az ûrutazók életét is veszélyeztetheti.
Ha a csajok száma != a pasik számával még nagyobb a baj, sõt még ekkor is mert lehet sergej nõje mindíg zöldebb(esetleg felzavarhatnak egy qrvát nah de ez még is csak egy ûrutazás)... jobb az ha tisztában vannak a lehetõségeikkel marok marcsával és társával btw egy fontos dolog miatt nem elsz egy yilen teszt se mérvadó mivel tudatosan és tudat alatt is tisztában van a csóka azzal, hogy ha besokal kiveszik a kiséreltbõl, max nem kap gázsit a marson ez az opció nem igen adott...
Ez nem egészen pótszer. Csak nem ártana kideríteni azt, hogy ha elküldünk 6 asztronautát a Mars-ra, akkor azok nem késelik meg egymást útközben. Ha ez eddig nem lett volna tiszta számodra. Alapvetõen egy pszichológiai kísérlet. De van olyan érzésem, hogy ha ez alapján lehet majd a kiválogatásnál teszteket felállítani, egy hosszútávú utazáshoz, a személyzet kiválogatására vonatkozóan, akkor ezzel a hsz.-szel gyak megbuktál.
Mellesleg ahogy tudom nincs közöttük csajszi. Az egész onnan eredhet, hogy a ruszkik meglehetõs fenntartásokkal kezelik a gyengébbik nemet az ûrutazásokkal kapcsolatban. Annak ellenére, hogy nem egy egészséges dolog másfél évig 6 kant összezárni szerintem az õ hozzáállásuk a helyes.
emp már leírta amit én is gondolok :) Annyit tennék hozzá a cikkhez, hogy a valódi Mars utazás egy lényeges pontban különbözni fog ettõl a szimulálttól.: Nincs, és várhatóan sokáig nem is lesz visszatérési lehetõség egy ilyen misszióról. Ezzel a majdani elsõ "telepeseknek" is tisztában kell majd lenniük.
Szerintem van az a pillanat, amikor okosabb csendben maradni. Véleményem szerint számodra eljött ez a pillanat és sajnos nem ragadtad meg. legközelebb ne szalaszd el a lehetõséget!
Drága játék, és valójában csak pótszer, a valódi utazást próbálja helyettesíteni, olcsó hülyeséggel. Ha ez így megy, lesz itt a Marina árok felderítése New-York külterületén, csillagközi utazás Berlin mellet, stb.....
Informatika és tudomány
