kicsit távolabb tekintve azt gondolom át kellene ugrani egy lépést és nem "e"sítani kellene a tankönyvet, hanem helyette valódi e-oktatást bevezetni, interaktív, multimédiás tartalommal, tesztekkel, stb. Ezzel elérnénk, hogy ne csak a táska legyen könnyebb, de a diákokat le is kösse a tananyag.
Aki lopott árut vesz azt szó nélkül le kell lõni, és akkor ezt is megoldottuk.
Nem tudom ti milyen villogásról beszéltek, a régi CRT -k villogtak, az LCD/TFT kijelzõk egyáltalán nem villognak. Az LCD -nek az a hátránya, hogy csak ilyen kicsit sötétebb szobai világosság (lámpafény) mellett olvasható kényelmesen, napsütés mellett (még árnyékban sem) már lószart sem látni - szemben az einkel, ami bárhol (kivéve sötétben, de sötétben semmin se jó olvasni hosszabb szövegeket). Nameg persze a fogyasztás.
A szemet pedig az rontja, hogy sokáig egy távolságba és irányba fókuszálunk (mivel a szemben is izmok vannak, amik ugyanúgy mint más izmaink, szeretnek használva lenni ^^). Teljesen mind1, hogy CRT, LCD vagy Eink kijelzõt használsz, ugyanúgy romlik a szemed. A CRT vibrálása, illetve az LCD nem megfelelõ fényereje esetleg fejfájást, idegességet okozhat, de ez más kérdés.
Szerintem meg ha minden kissrác ebook olvasóval járna suliba akkor a norvégok az elsõ kajaszünetben begyûjtenék tõlük, hogy eladják kilóra...
Pedig ennek igazán nincs szüksége nagy fenntartásra, kéne egy webshop, ahol az általános iskola elsõ évétõl egészen az egyetemig lennének tankönyvek, figyelembe véve azt a tényt is, hogy nem minden iskolában tanítanak ugyanazokból a könyvekbõl. A tanév elején mindenki befizetné az iskolának a tankönyvekre szánt pénzt és az iskola pedig megvenné azokat a webshopról. A könyveket a diákoknak az iskola fölmásolná az e-olvasóra és akkor nem lenne az, hogy Kiss Béla nem tudta letölteni ezt meg azt a tankönyvet.
Látom, nem igazán tudod, mik mennek ma egy iskolában. Minimum military minõsítésû cuccokra lenne szükség, ha hosszabb távon gondolkodunk. Azt meg én sem vitatom, hogy milyen jó lenne, ha nem kellene erdõket kiirtani papírgyártáshoz. Csupán csak annak a véleményemnek adtam hangot, hogy az e-tankönyvnek nem látom létjogosultságát addig, amíg - hogy úgy mondjam - a "felhasználói szokások" meg nem változnak. Arra meg még várhatunk egy ideig. A másik probléma már a jó magyar közéletben rejlik. Lehet, bevezetik nagy csinnadrattával, uniós pályázatokból szerzett pénzbõl, lesz majd nagy füstje meg lángja, tûzközeli cégek jól megszedik magukat, de van ám egy bökkenõ. A fenntartásra, üzemeltetésre megint csak jó magyar szokás szerint már nem fog jutni pénz.
"Ha randalíroznak az osztályban és "véletlenül" elszakad egy tankönyv, hát Istenem, ott a cellux. E-olvasónál meg ott a kuka, lehet másikat beszerezni."
Spórolni nem úgy kell hogy megvesszük a legolcsóbb szart. Fõleg ha az nem is olcsó. Ha minden évben új e-book olvasót kell venni minden gyereknek az is kevesebbe kerül mint a tankönyvek. És ennél már csak olcsóbb lesz. Egyébként szerintem nem olyan könnyû ezeket tönkretenni. Ha egy 500 oldalas matekkönyvet leöntesz teával azt lehet is kidobni. Ellenben az elektronikus dolgok néha ennél jóval extrémebb löttyel való leöntést is túlélnek. Arról nem is beszélve hogy nem kell egész erdõket kiirtani olyan könyvekért amik legkésõbb tanévzáráskor a kukában végzik. Egy e-book olvasó meg jó eséllyel soha.
"Többnyire csak a vonzó külalakra mennek a kiadók" Ez minden kiadványra érvényes, én pl. alig láttam az elmúlt 20 évben igényes ismeretterjesztõ kiadványt. Persze külalakra azok, de a tartalom... Persze akad kivétel, pl. Dancsó Béla: Holdséta c. könyve.
Ami az e-tankönyvet illeti: elméletben gyönyörû, gyakorlatilag tovább silányítja az amúgy is csapnivaló oktatást. Olvastam pár tanulmányt a jövõ oktatási rendszereirõl, egyvalamirõl feledkeznek meg: az emberrõl, aki használja. Sokszor nem rendeltetésszerûen. Ha randalíroznak az osztályban és "véletlenül" elszakad egy tankönyv, hát Istenem, ott a cellux. E-olvasónál meg ott a kuka, lehet másikat beszerezni. Akik ezeket kitalálják, el sem tudják képzelni, micsoda állapotok uralkodnak ma egy iskolában. Elõször itt kellene rendet teremteni, ami nagyon nehéz és összetett probléma, ha a gyökereknél akarjuk megfogni. Két iskolás fiam van, egy átlagosnak mondható iskolába járnak, illetve a nagyobbik idén ballagott, nem a levegõbe beszélek. Nem gyp-s, elkolompárosított suli, nem elit magániskola, átlagos. Elképesztõ dolgokat mesélt, szerencsére túlnyomó többségükbõl kimaradt. Elõször itt kellene változtatni, de hát ez nem csak az oktatás gondja.
"mindenhol már egy villogó képernyõt kell nézegetni ?"
Az E-book-nál pont az a poén, hogy az E-ink technológia nem villog (igaz, ez csak 16 féle szürkeárnyalatod tud, a szines az villog. Egyébként a 16 szürke manapság már nagyon kevésnek hangzik, de meglepõen jó lásd pl ezt).
Az összes könyvbuzi pont emiatt van rákattanva az Einkes olvasókra, mert egy az egyben ugyanazt a vizuális élményt adja mint egy könyv, plusz extra featurek (pl: értelmezõ v magyar-angol szótár).
Ha belegondolok, hogy nekünk max a biológiai album meg az atlaszok voltak színesek, én el tudnék képzelni E-inkes ebookokat a legtöbb tankönyv kiváltására.
A képmegjelenítése sztem elég jó, és ha ezzel évente meg lehetne spórolni mondjuk egy általános iskolásnál 10k HUF-t, én már szaladnék is venni.
Az viszont tény, másolásvédelem nélkül a tankönyvkiadók NAGYON rosszul járnának, ami nyilván hatással lenne a tankönyvek minõségére.
e-tankönyv vagy egy sima ebook, vagy valami olyan digitális formátum lesz, amit meg tud jeleníteni egy ebook olvasó. A szemet nem fogja jobban rontani, hacsak nem két centirõl olvassa. Sõt, ha lesz benne nagyítási lehetõség, akkor meg kellõen távol tarthatja magától az olvasót. Ami meg a játékot és netezést illeti. Ez szerintem azon is fog múlni, hogy az iskola veszi meg az eolvasókat vagy mindenkinek egyénileg kell beszereznie. Ha az iskola, akkor olyan modellt vesznek, ami csak arra jó, hogy tanulásra használják. Ha meg a diákok hozzák a saját kis kütyüjüket, akkor ugye játszhatnak is akár. Bár ez már most is megoldható, lásd okos telefonok. Aki nem akar figyelni az órára, az úgy se fog, mindegy, hogy az eolvasón vagy a telefonján játszik.
Amúgy jó ötletnek tartom, hiszen sokkal több lehetõség van benne vizuális megjelenítés tekintetében. Alsóbb osztályokban biztos tetszene a diákoknak, de szerintem még az idõsebbeknek is :) Na meg sokkal könnyebb egy ilyen eolvasóval a suliba járni, mint néhány kg tankönyvvel az iskolatáskában.
A helyzet az, hogy le kell kötni a gyerekek figyelmét. Eddig csak max. leveleztek, egymással beszélgettek tanulás helyett, de most már ott van a kezükben a mobiltelefon (sokaknál okostelefon), tele érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal, hazamenve pedig a számítógép és a fantasztikus minõségû tévémûsorok mind õket célozzák. Ezek mellett kell õket rávenni a tanulásra, amit poros könyvek csak utálatos módon, kötelezõvé téve tudnak megtenni. A tanulás nyûg.
Egy ilyen interaktív könyv, egy ebook ezen változtathat, hiszen ugyanúgy egy kütyüt cseszegethet, "izgalmasabbá", de mindenképpen érdekesebbé teszi az információk megismerésének folyamatát. Régen még szükségtelen volt mindez, ott volt a nádpálca, de ma már ez (szerencsére!) nyilvánvalóan nem megy :) Szerintem az oktatásba mindenképp megéri pénzt fektetni, és ha ez sikeres, hát csinálják.
mindenhol már egy villogó képernyõt kell nézegetni ? Csak ezt az egyet rühellem ezekben. Nem tudom milyen egy e-tankönyv de van egy olyan érzésem ha az elsõ generációs ekönyv diákokéka még nincs wifi meg játékfuttatás és más lehetõség. akkor a következõbe már biztosan lenne. és akkor mit csinál a gyerek, fõleg középiskolába egész nap a netet nézné óra alatt is.
Egy E-book-t el tudok képzelni a gyerekeimnél. Nem kellene cipelniük a tonnányi könyvet. Egyszeri beruházás és évekig használható. Elméletileg a tankönyvek is olcsóbbak lehetnek hiszen nincs nyomda költség. Nyilvánvaló, hogy egy e-inkes olvasóban nem lenne látványos egy csili-vili képekkel telepakolt könyv, de kit érdekel. Olvassanak és tanuljanak!
Gyermekeim tankönyveit elnézegetve sokszor a fejemet fogom. Többnyire csak a vonzó külalakra mennek a kiadók, a belbecs valahol elsikkad. Kinek írhatják a tankönyveket az is rejtély, hiszen van, amikor 8 felnõtt nem tud értelmezni feladatokat. Ezért a legtöbbször kénytelenek voltunk (vagyunk) saját kézbe venni az oktatást.
Velem ez (külalak, belbecs) középiskolában történt meg, amikor állandóan új könyveket vetett az angoltanárunk (meg a német is). Holott csak egy szótár kell, nyelvtankönyv, lelkesedés + "egy jó fenék" :). Kaptak jutalékot a könyvek után, cserébe viszont a 32 fõs osztályból hárman tanultunk meg beszélni, írni és olvasni angolul/németül. A többség csak nyelvvizsgával bír.
Egyetemen pedig sikerült olyan évfolyamba kerülnöm, amelyik még a "régi", vastag könyveket kapta; a tanárok elmondása szerint minek oktassanak feleslegesen matekot, kémiát, fizikát stb. részletesen, mikor senki sem veszi hasznát. Szerencsére én még vettem, s többekkel beszélgetve is azt szûrtem le, hogy szívesebben vennének (vettek volna) részt "mélységig" hatoló oktatásban. (Értsd: keményen nyomni az alapozótárgyakat, nem ellinkeskedni, elsunnyogni, plusz legyenek használhatók a szakosodás tárgyai is, a megfelelõ gyakorlatról nem is beszélve. Megfelelõ gyakorlat: 9-12 hónap. 6 hónap alatt nem sokra megy az ember.)
Informatika és tudomány
