"A gyorsuló tágulást a tér-idõ energiájának tulajdonítják, ami megfoghatatlansága miatt a sötét energia nevet kapta. A természetét tekintve mind a mai napig homályba burkolózott sötét energia..."
Errõl a sötét energiáról mindig az iskolai képletek jutnak eszembe amit hibásan oldottam meg. Milyen jól jött volna akkor egy selytésen alapuló extra érték hogy az egyenlet eredménye az elvárt legyen. Valahogy sosem fogadták el az ilyet a tanárok... :S Ez most tényleg komoly hogy Nobel díj jár egy megoldatlan problémára felvázolt elmélet nyilvánossá tétele miatt?
http://www.physorg.com/
Itt szétnéztek van ma is rákkutatás. És manapság http://www.youtube.com/watch?v=gfabu3fwrtQ LHC-ben is kutatják.
Az egyik volt barátnõm például abban halt meg. Nagyon megkínlódott vele, mert az emlõrákja áttételessé vált, és háromszor is elküldték kemoterápiára+fél tucat különbözõ mûtét, elképzelheted. Majd öt évig tartott az elsõ tünetektõl, amíg végül meghalt szegény.
A másik esetben az egyik barátomról derült ki, hogy pajzsmirigy-rákja van. Egy kemoterápiával+néhány hónapos kezeléssel megúszta, köszöni szépen jól van, már 4 éve tünetmentes.
A tudományt nem szapulom mindössze úgy érzem hogy a legsúlyosabb betegségek esetében-amik évtizedek óta a legnagyobb mumusok-nem látható komoly elõrelépés.
Szerintem akkor inkább olvasgass, mert ez veretes baromság. Több olyan ráféle van, ami korai felismerés esetén szinte 100%-ban gógyítható. Pl. a pajzsmirigy rák.
Pláne annak tükrében nem hogy néhány éve rendszeresen beszámoltak mindenféle forradalmi módszerrõl amik révén már csak karnyújtásnyira van a rák megbízható gyógyítása.
Ez is baromság. Mert nincs olyan, hogy "rák". N+1 vállfaja, fajtája és elõfordulása van. Valamelyik mai napig teljese reménytelen, de több olyan is van, ahol félelmetesen jó aránnyal gyógyulnak az emberek.
A kemó 20-30 éve tényleg kegyetlen volt. Ma már kevésbé.
Mondom, OLVASS és ne elhamarkodottan, saját tapasztalatpból írj. Semmi értelme...
Ehez képest még azóta is csak a szike és a kemó van mint leghatékonyabb megoldás.Sehol nincsenek az emlegetett radikálisan új és biztos módszerek.Persze nem szakterületem a rákkutatás és nem tudom mik a legújabb fejlemények meg a legfrissebb statisztikák,de én ilyen szubjektíven véleményt formáló ember vagyok.
Mondom, nincs rákbeteg ismerõsöm. Egy sem. Tehát, ha a személyes tapasztalat számítana, akkor hülye módon mondhatnám, hogy a rák nem létezik, mert én nem láttam olyat...
Én csak a béke Nobel-díjról beszélek. Mióta megkapta egy olyan ország elnöke aki semmit nem tett a békéért, sõt az ország amit vezet agresszorként vesz részt több háborúban, azóta ez a díj inkább vicc. A tudományos díjak azért szerintem nagy horderejûek, amiknek a napi életben érezhetõ hatása, eredménye sokszor csak évekkel (évtizedekkel?) kerül az egyszerû ember "kezébe". Pl. "994-ben az Amerikában élõ Oláh György kapott kémiai Nobelt a karbokationok kimutatásáért és vizsgálatáért – kutatásai révén új típusú, magas oktánszámú üzemanyagokat, illetve gazdaságos ólommentes benzint lehet elõállítani."
"Pláne annak tükrében nem hogy néhány éve rendszeresen beszámoltak mindenféle forradalmi módszerrõl amik révén már csak karnyújtásnyira van a rák megbízható gyógyítása."
Ez a modern információs társadalom rákfenéje, hogy ide illõ legyek. A tömegnek vannak igényei, amit a hírforrások megpróbálnak kielégíteni. Ha a tömeg rák gyógymódot kíván akkor azt fog kapni. Dióhéjban valahogy így: Elõször megjelenik valamilyen kutatás eredménye valamilyen nagyon szûk területen, kellõen távol a valós problémáktól. Ennek a végén van egy jövõbe tekintõ: "milyen úton kell folytatni a kutatásokat" és "mire lehet majd használni" rész. Ez a tudományos publikáció találkozik az információéhes hozzá nem értõ tömeggel. Mivel az egész munkából ez utóbbi az ami a legérthetõbb, illetve ez mutatja meg valahol a kutatás jövõbeli hasznát, ez az ami kikerül valamilyen formában a médiákba. Korrekt helyen szigorúan jövõ idõben és feltételes módban, bulvár körökben jelen idõben és kijelentõ módban. Mivel az emberek alapvetõen bizakodóak és igénylik a reménykeltõ híreket, ez utóbbi az ami elterjed és azt a hamis látszatot kelti, hogy már mindjárt kész a megoldás.
Még a Nature magazin is hajlamos szenzációéhes módon tálalni a dolgokat. Szinte mindig a dolgok pozitív oldalát domborítják ki. Nem hazudnak, sõt szinte minden cikk végén vannak szakértõi megjegyzések, amelyek általában a kedélyek lehûtésérõl szólnak, de amikor az ember végigolvassa az az érzése támad, hogy ezek csak lényegtelen apróságok.
Mikor meghaltak az ismerõsök-rokonok a rákban akkor éppen nem érdekelt a statisztika,annak hiszek amit látok,amirõl meggyõzõdhettem.Az ember általában a személyes tapasztalatai alapján ítél és nekem sajnos ilyen tapasztalataim voltak.Neked bizonyára nagyon szerencsés rákbeteg ismerõseid lehetnek ha túlélték.(vagy csak az én beteg ismerõseim voltak rendkívül pechesek) A tudományt nem szapulom mindössze úgy érzem hogy a legsúlyosabb betegségek esetében-amik évtizedek óta a legnagyobb mumusok-nem látható komoly elõrelépés.Pláne annak tükrében nem hogy néhány éve rendszeresen beszámoltak mindenféle forradalmi módszerrõl amik révén már csak karnyújtásnyira van a rák megbízható gyógyítása.Ehez képest még azóta is csak a szike és a kemó van mint leghatékonyabb megoldás.Sehol nincsenek az emlegetett radikálisan új és biztos módszerek.Persze nem szakterületem a rákkutatás és nem tudom mik a legújabb fejlemények meg a legfrissebb statisztikák,de én ilyen szubjektíven véleményt formáló ember vagyok.
Megértem, hogy ezek után így vélekedsz, de sok ellenpélda van. Tágabb ismerõsi körömben a legtöbben meggyógyultak. (A szûkebb ismerõsi körömben viszont sajnos nem ilyen jó a helyzet.) Univerzális szûrés tudtommal nincs, a korai felismeréshez szerencse is kell, viszont az emberek halogatása ezt még csak tovább súlyosbítja. (A dinnyényi daganattal csak érzékeltetni akartam az emberek hozzáállását.) Ez természetesen semmi vigaszt nem jelent, úgyhogy nem is folytatom...
Ebbõl leginkább azt akartam kihozni hogy amíg nincs megfelelõ minõségû rendszeres szûrés az egész lakosság részére.(bélre,tüdõre és a leggyakoribb rákokra) addig nehéz lesz idõben észrevenni ezeket,még akkor is ha egyébként figyel magára az ember.
Igen gyakran mondják hogy "Hát ha idõben jött volna" és hasonlók.A rokonságomban 12 éven belül 2 olyan fiatalt vitt el a rák akik nem hanyagolták el magukat,a családjukban nem volt különösebben betegeskedõ ember(mindkettõnek egészségben élnek ma is a szülei),aktív életet éltek,egyikük sem dohányzott és nem voltak túlsúlyosak.Egyik 19 volt a másik 30.(nem egy vérvonalba valók voltak) Egyiküknek 19 évesen fájni kezdett a feje és agydaganat derült ki nála-semmi panasza nem volt a végstádiumig.A 30 éves rokonomban bél vagy májdaganatot találtak-szintén nem volt semmi jele sokáig,csak fáradtnak és gyengének érezte magát de mivel szoptatott meg minden-azt hitték csak kimerült.Vele is egy éven belül végzett a daganat.A legtöbb ember ahogy látom nem hanyagolja el magát,az elsõ gyanúsabb jelekre elmegy orvoshoz mégis hullanak az emberek.Tulajdonképpen egyetlen(!)embert ismerek aki felgyógyult a rákból,a többi mind pár éven vagy inkább hónapon belül belehalt.A dinnye nagyságú daganatok általában jóindulatúak amúgy azok szoktak állítólag olyan nagyra nõni.
A penicilin meg mindenféle gombákról szól... Ezek nem egyszerûen "mindenféle muslica immunkísérletek" voltak, hanem az emberi immunrendszer mûködésének a megértésérõl szóltak.
"korunk pestisét pl még mindíg a jó öreg kemóval "kezelgetik" ami ugyebár általában annyit ér mint halottnak a csók." Meglepõdnél mennyien gyógyulnak meg kemótól. Persze nem azok akik dinnyényi daganattal mennek el az orvoshoz. Rendszeres szûrõvizsgálat + kemo + sugárterápia a daganatos elhalálozást drasztikusan csökkenti. A leggyengébb láncszem itt is a beteg...
Így van.Pár évtizede mindíg volt valami komoly biológiai kutatási eredmény,penicilin antibiotikumok feltalálása stb ami a mindennapi kisemberek orvoslásában is mérföldkõnek számított.Ilyesmikért kapták mindíg az orvosi Nobel díjat,tehát valami nagy horderejû dologért.Most mindenféle muslica immunkísérleteket meg elvont vacakolásokat kiáltanak ki nagy eredménynek miközben egyre többen döglünk meg rákban és izomsorvadásban.Az õssejtterápiát emlegették mint nagy csodamódszert aztán az ilyen jellegû kezelések sem alkalmazhatók olyan széles körben,korunk pestisét pl még mindíg a jó öreg kemóval "kezelgetik" ami ugyebár általában annyit ér mint halottnak a csók. Annyira vesztette értékét a Nobel díj amennyire az Oscar díj kb.
Csatlakozom az elõttem szólóhoz, annyival kiegészítve, hogy az univerzumban mindenhol ugyanazok a fizikai törvények uralkodnak, ezt megfigyelték. Az is igaz, hogy amit nem figyeltek meg, oda mindig azt képzelsz amit akarsz... Akár teljesen alaptalanul is. Hiszen miért gondolod, hogy nem így van?
Nem. A Nobel-díjat ugyanis egy kiemelkedõ tudományos teljesítményért, vagy életmûért adják kizárólag élõ személyeknek. Van még az irodalmi Nobel-díj is, ezt kiemelkedõ irodalmi teljesítményért adják. Illetve van még a béke Nobel-díj is, amit a világ békéjéért legtöbbet fáradozó személy, vagy szervezet kaphat meg, ez az egyetlen amit nem csak élõ magánszemély kaphat meg.
A Nobel-díjat csak az utólag érdemtelennek bizonyult személytõl vonják vissza, de azért mert egy elmélet késõbb túlhaladottá vált, még nem vontak vissza díjat.
arról nem is beszélve, hogy minden mérés csak a mi szemszögünkbõl történik több millió éves laggal, teljesen viszonylagosan, még rá sem látunk az univerzum nagy részére, lehet h a "túloldalon" más állandókkal mûködik a fizika... persze javítsatok ki ha tévedek
és ha kiderül, hogy a sötét energia egy téves elmélet, mert más okok miatt tágul az univerzum, akkor visszaveszik a nobel-díjat mondjuk 10 év múlva?
Elsõ háromnak tipikus fizikus kinézete van. A másik háromnak tipikus orvos.
Informatika és tudomány
