Amit elõbb leírtál az a Cost Plus Contract Ami pl a Constellationt jellemezte és jellemzi az Orion és az SLS programot.
A COTS, a CRS és a tesztrepülések viszont fix összegû, mérföldkõ alapú szerzõdésekkel mentek. Azaz a programot felosztották lépésékre és teljesített lépések után utaltak részösszegeket. Ha a cég késõbb teljesített egy lépést, késõbb kapott pénzt. A CCDev is fix összegû.
Itt nem apróról van szó, a mostanában elterjedt módi szerint úgy fizetnek, hogy a szerzõdés garantál X összegû (a becsült költség hozzávetõleg 10-15%-át elérõ) haszonkulcsot, és aztán lesz amennyi lesz (az ARES / Orion esetén akár 4-5x annyi, mint eredetileg becsülték).
Namost egy olyan üzletnél, mint a COTS, ez 1,6 milliárddal számolva azért alsó hangon is 160 millió dolláros nyereség, és bukni nem tud az üzleten.
Talán csak az van, hogy nyilvánvaló lett számukra is, hogy az ûrhajózásban nincs pénz, mert az állam nem rak bele. Apróért meg nem hajolnak le az utcán, õk nem azok az úriemberek.
A Boeing és a Lockheed éves forgalma külön-külön valahol 70 milliárd dollár körül van, éves nyereségük egyenként 3-5 milliárd dollár. A SpaceX meg összesen ér talán 1 milliárd dollárt.
Voltaképp azon csodálkozom, hogy az ûripari pálya nagyjai hagyták maguk mellett így felnõni a versenytársat. Számomra kérdés, mikor kapnak egy visszautasíthatatlan vételi ajánlatot a tulajdonrész 51 %-ára valamelyik súlyponti szereplõtõl.
Egész jó cikk lett, kevésbé hurráoptimista mint inkább realista összefoglalás. Ez most tetszett. (Egyetértek, az ûrhajózás meg az ûrugrás - még mindig - drága mulatság, bár "olcsóbb" mint eddig gondoltuk.)
Az utalás lényege az volt, hogy az X-Prize-t is úgy vitték el, hogy 25 millió dollár befektetés után egy mindössze kétszer repült gépet hoztak össze belõle, nem pedig egy valóban használható, kereskedelmi ûrúgró jármûvet. Az SST/WKT pedig ~400 millióba fájt a Virgin Galacticnak... Szóval még egy ûrugrás képes rendszer is horribilis költségekkel jár...
Van elõnye a magassági indításnak, nem is kevés. Legjobb példa rá a Pegasus XL. 443 kg hasznos teher 23 t össztömeggel indul a levegõbõl. Ugyanezt egy földi indítóállásból egy kb. 28-30 t-ás rakéta lenne képes megtenni. Elõnyt jelent sebességben magasságban és légellenállásban. Önmagában mindegyik csekélynek tûnik, de a légi indítás a rakéta útjából éppen annak a szakasznak pótolja a legelejét, amikor a legnehezebb a rakéta.
Persze az is más lapra tartozik, hogy több tonnás teherhez szükséges rakétát nem egyszerû a levegõbõl indítani...
Ráadásul egy test orbitális pályára állítás nem elsõsorban a magasságról, hanem a sebességrõl szól.
Ha a sebesség zéró, akkor tök mindegy milyen magasan van, abban a pillanatban elindul a Föld középpontja felé és kész. A ballon max akkora sebességet tud adni, amennyit a Föld forgásából adódó kerületi sebesség jelent, kb 1670 Km/h-t. Persze ez sem kevés, de a rakéta önmagában eléri kb ezt, amíg arra a magasságra ér, és emellett persze a kilövõhelyeket is úgy választják, hogy ez a Föld forgását is kihasználják.
Akár 30 kilométerre is lehet ballonnal menni, csak ebben az esetben az a baj, hogy száz tonnás nagyságrendbe esne a teher súlya, ahhoz pedig gigantikus méretû ballonra lenne szükség.
A meteorológiai léggömbök milyen magasságig emelkednek? Arról egy kilõvés (akár a ballon roncsolása árán is) nem lehetséges???
Ha nem ezt az utat követnék, akkor az évtizednek ebben a felében nem biztos, hogy repült volna Dragon...
Ha egybõl a "fullextrás" személyszállító változatot kellene kivinni az indítóállásra egy "human rated" rakéte orrára, akkor valahol ott tartana készültségben és költségekben, mint az Orion... vagy a több évtizedes tapasztalat nélkül még ott sem... Aztán mondjuk akkor jönne elõ több súlyos, szimulációk során nem észlelt hiba...
A SpaceX megoldása több okból is érthetõ: a lehetõségekhez mérten minimalizált kockázattal, az "éles próbák" miatt alacsonyan tartott költségekkel, a többszörös bizonyítási lehetõséggel akarják a No1. helyet kibérelni a NASA-nál a Föld-ISS, ISS-Föld útvonalra.
Érdekes módon fejlesztik a rendszerüket. Gyak folyamatosan updatelik, a cél a földi leszálás ejtõernyõ nélkül, de azt csak majd késõbb épitik be. kb mintha szoftvert fejlesztenének.
Igaz, de a videón úgy tûnt, hogy a Földre visszatérésrõl van szó.
Nem egészen így van. A leszálláshoz jóval kevesebb üzemanyaghoz van szükség, mivel közben a legtöbbet elhasználják. A végére jóformán csak a rakétaszerkezet súlya marad.
Az Apolló-program holdkompjainak is csak kb. a hatoda volt a felszálló fokozatnak a súlya a teljes súlyhoz képest.
Gondolom itt is igaz az, hogy megfelelõ repülési pozíció felvétele esetén a légköri lassítás után a sûrûbb légkörbe beérve állandósul az esési sebesség pár száz km/h-án, és már csak ennyirõl kell lelassítani.
A landoláshoz jóval kevesebb kell, de az ernyõ tényleg praktikusabb.
Szóval a fékezéshez szükséges üzemanyagot is fel kell vinni fellövéskor, ez "felesleges" teher, azonkívül talán biztonságosabb is az ejtõernyõ (gondolom ezen is lenne ernyõ is szükség esetére). Gondolom a mérnökök elvégezték a számításokat, és lehetségesnek tartják így landolni, de ilyet még senki sem csinált, talán nem véletlenül.
A lefékezéshez és a leszálláshoz szükséges üzemanyagmennyiséget nem becsülték egy kicsit alul? Gondolok itt arra, hogy láthatólag a kabin 4 kis rakétával ejtõernyõ nélkül puhán leereszkedik... A farkukra leereszkedõ fokozatok dettó... A visszatéréshez nem kéne ugyanakkora energiát elhasználni a fékezésre, mint amennyi a pályára álláshoz kellett? Oké, a légkör fékezi, mint a videón is látható, de akkor is. Eddig ilyen szerkezetet nem építettek tudtommal, a DC-X lett volna ilyen, de az közelében sem járt az ûrnek.
Vannak mindenféle elképzelések (gázturbina elsõ fokozat, rakéta elsõ fokozat, stb.), de a fõ gond az, hogy:
-Kellene egy megbízható és mûködõ scramjet hajtómû. Kísérleteznek ilyesmikkel, de még úgy tûnik, messze az áttörés. -A jármûvet úgy kell megalkotni, hogy újrafelhasználható legyen lehetõleg. Ez nagyságrenddel több feladatot és munkát jelent.
Nem véletlen, hogy mindenki fázik attól, hogy a saját pénzét fektesse be. Az X-33 esetén a Lockheed megtette, mintegy 700 millió dollárral. Aztán kihúzták a dugót, a pénz meg elfolyott...
A rakétahajtómû addigra lehûlne (ne feledd, hogy azért az már igencsak tizenkilométeres magasságból jön vissza, ahol -50°C körül van a hõmérséklet), és elviekben eleve felkészültek a sós környezetre (Cape Canaverel mellett egy kis csendes óceáni szigeten, a Kwalajein-atollról indítják, ahol szintén ott van a sós pára).
Ha az ejtõernyõ nem jön be, akkor jön a VTVL, vagyis hogy a rakéta függõlegesen száll le a saját hajtómûvével.
Tök jó dolognak tûnik ez az ejtõernyõs viszahozás, csak tényleg gáz, ha eddig még mindíg gondjaik voltak vele.
Ahogy olvasom a wikin a 6. küldiig akarják letesztelni, hogy a visszatérés után mi használható marad a rakétából és asszerint alakítják ki az újrafelhasználás gyakorlatát, rendszerét. Az indítás után pár perccel a tûzforró rakétát hidegvízbe dobni, nem biztos hogy jó, meg a tenger sem egy barátságos környezet koorózió tekintetében, bár elvileg ugye már felkészítették valamilyen szinten a rakétákat erre.
Én úgy tudom a szilárd hajtóanyagoknak általánosan kisebb az energiasûrûsége, tolóerõ általában nagyobb érhetõ el vele, de hamar kifogy. A scramjet bizony hogy jó lenne, mert a nehezebb mindig az oxigén, nem az üzemanyag, és ha annak kis részét meg tudnánk spórolni, annak a helyére mindre mehetne hasznos teher.
Az újrafelhasználható rakétahajtómû nem is akkor grál, mint sokan azt hiszik, még a Space Shuttle fejlesztésének idejében állapították meg, hogy a(z akkor már) meglévõ rakétahajtómûvek is akár 5-10 indítást kibírhatnak (az SSME-tõl 100-at vártak). A gond az, hogy hozzák vissza.
Errõl lesz szó a második részben, de a lényeg röviden az, hogy a SpaceX eredetileg úgy tervezte, hogy ejtõernyõvel tér vissza az elsõ fokozat, mind a Falcon 1, mind a Falcon 9 esetében. Ám egyetlen alkalommal sem sikerült ezt megvalósítani.
Amirõl írsz az ugye a hibrid scramjet-rocket, viszont még e mellé is kell egy (vagy több) gázturbinás sugárhajtómû, ami eléggé felgyorsítja a jármûvet, hogy a scramjet mûködésbe léphessen. A Scramjet jó ötlet, csak éppen még mindig a technológiai kísérletezés korszakában van, pl. többször felhasználható scramjet hajtómû még nem született, egyszer használatos kísérleti jármûveink vannak.
Érdekes, hogy az aerospike hajtómû körül sokkal kisebb a mozgolódás, pedig abból már mûködõképes tesztváltozatot is gyártottak az X-33-hoz...
A Skylon project a hajtómû fejlesztésére kapott (egyelõre) annyit, mint amennyibõl a SpaceX a Falcon 9-est kifejlesztette. És még az optimista angolok is azt mondják, hogy pár milliárd font el fog kelleni, amíg a Skylon felszállhat.
Amíg nincs valaki, aki ilyen összeget hajlandó kockáztatni (mert hát még ha elõ is teremtik a pénzt, akkor sem garantált, hogy a hajtómûbõl sikerül mûködõképes verziót csinálni), addig a látványos fejlõdés nem fog bekövetkezni.
Egyébként érdekes lenne egy olyan hajtómû ami átalakul egyikbõl a másikba. Kezdetben turbojet aztán ramjet majd scramjet legvégül rakétahajtómûként funkcionál. Van olyan turbojet ami nagy sebességeknél ramjet-ként mûködik. Van olyan ramjet ami nagyon nagy sebességeknél scramjet. De valahogy ezek se terjedtek el igazán. Valószínûleg túl bonyolultak voltak.
Kimaradt az ige :) Megfejtetted Elon Musk hajritkulásának a titkát.
"A Falcon 1e immár 1010 kg-ot lenne képes alacsony Föld körüli pályájára felvinni, ám itt a feltételes mód jogos, ugyanis mindezért mintegy 10,9 millió amerikai dollárt kér a SpaceX - vagyis több, mint tízezer dollár per kilogammos ár minden, csak nem a beígért alacsony ár. Így aztán a cég a tervezett Falcon 1e indításokat felfüggesztette, és helyette a már leszerzõdött hasznos terheket a Falcon 9-en juttatja fel."
Ebben az ucsó mondatban van a lényeg. Ha a SpaceX nem tud 3-4 technikai innovációt megvalósítani, pl többször felhasználható rakétahajtómûveket, akkor bukja az egészet és beállhat a kicsi, nem túl sikeres, de még elvegetáló ûrvállalkozások sorába.
A katonai rakéták alatt mit értesz? Profilozással két fokozatú tolóerõt vagy irányított karakterisztikát elértek légiharc rakétánál. Folyékony üzamyagúhóz hasonló vezérlésrõl én nem tudok.
úgy látszik nem csak az államot lehet átverni hanem magánbefektetõket is azzal hogy az ûr az emberiség jövõje :)
"Esetleg scramjet?"
Ûrugráshoz, esetleg. Az a gond, hogy abban a magasságban és sebességnél, ahol a scramjet hatékonyan mûködik, még "sok van hátra" a LEO eléréséig, itt a hangsúly leginkább a sebességen van. A sebesség további növeléshez ritkább légkörre van szükség (azaz növelni kell a magasságot), annak eléréséhez vissza kell térni a rakéta elvre, ahhoz viszont sok kakaót kell cipelni.
Valami olyat esetleg el tudnék képzelni, hogy scramjet elven mûködõ boosterek. Egy 9 boosterrel szerelt Delta-2 rakétához hasonló konfigurációban talán meg is oldható: a levegõben, nagy sebességnél gyújtott boosterek mûködnének scramjet elven...
De a scramjethez eléggé föl kell gyorsulni. Tehát elõtte is utána is csak hagyományos hajtómûvet kell használnod, a köztes idõre pedig nem biztos, hogy túl szerencsés egy alternatív hajtómûvet használni. Az energiasûrûség pedig nem minden. A szilárd hajtóanyag sokkal veszélyesebb, mert az nem tudod szállítani (mivel szilárd), hanem a tárolás helyén kell elégetned, ami viszont leredukálja a folyamat szabályozhatóságát. Energiasûrûségben (mármint fajlagos energiasûrûségben, mert ugye itt az számít) pedig a hidrogén a legjobb, mégsem igazán szeretik.
"A legnagyobb tolóerõt a kémiailag tárolt energiából pedig az ilyen "elavult" rakéta technológiával lehet létrehozni, tehát marad ennek a toldozgatása foltozgatása."
Esetleg scramjet? Amig a legkor also retegeiben jar a jarmu, addig boven van eleg oxigen a jarmu korul is. Utanna at lehet valtani a hagyomanyos raketara. Egyebkent meg a szilard hajtoanyagu raketak jobbak lennenek, mert egyszerubbek es nagyobb az energiasuruseguk, csak a vezerlesuk problemas, viszont a katonai raketak alapjan ugy nez ki, hogy megoldhato lenne.
Elsõ és második kép, a projektben kissé megritkult Mr. Musk haja, nem? :D
"Tehát marad a lökhajtás. Mivel a szükséges energiát nem tudjuk még távolról biztosítani, ezért tárolva magunkkal kell vinnünk. "
Itt jön szóba az ún. "rakétaegyenlet"... Egészen addig, amíg a jelenlegi fizika lehetõségeit kihasználva kell az ûrbe (min. LEO) eljutni, addig marad a rakéta...
"Az ûrlift fölhúzós koncepciójához pedig még nincs megfelelõ szerkezeti anyagunk a gyakorlatban."
Tényleg milyen hülyék is ezek. Már rég ki van fejlesztve az "Általános relativitás elmélet" meg a "Kvantum fizika". Már csak le kellene gördíteni a "Research" menüt, kiválasztani az "Antigravitációs hajtómû" meg a "Subtérhajtómû" opciókat. Ráállítani 10000 tudóst, aztán holnapra kész is lenne.
Komolyan milyen technológiára vársz? A följutásra nincs túl sok opció. Van a grativációs vonzóerõ, ezzel szembe kell állítani egy másik erõt, lehetõleg minél nagyobbat, mert az úgy gazdaságos. Namost, merõlegesen fölfelé nem sok választásunk van ilyen erõk tekintetében. Az egyszerû kilövést el lehet felejteni, mert azt nem élné túl az ember. Az ûrlift fölhúzós koncepciójához pedig még nincs megfelelõ szerkezeti anyagunk a gyakorlatban. Tehát marad a lökhajtás. Mivel a szükséges energiát nem tudjuk még távolról biztosítani, ezért tárolva magunkkal kell vinnünk. Energiát pedig leghatékonyabban kémiailag tárolva tudunk magunkkal vinni. (Az nukleáris alternatívát szerintem ne firtassuk.) A legnagyobb tolóerõt a kémiailag tárolt energiából pedig az ilyen "elavult" rakéta technológiával lehet létrehozni, tehát marad ennek a toldozgatása foltozgatása. De ha tudsz jobbat szólj nyugodtan.
A jelenlegi koncepció arrol szól hogy a magáncégek alkalmazzák a bevált technológiákat, miközben a NASA az új kutatásokra koncentrál. Egy magáncég nem fog neked 20 évig fejlesztgetni dollár milliárdokból, ami aztán meg vagy megtérül vagy nem...
Épp ehhez kéne valami forradalmi megoldás. Persze ez is szép teljesítmény tõlük magáncégként, elismerés érte, a többiek eddig sem jutottak. Remélem jól megy majd nekik az üzlet, és akkor talán késõbb egy picit merészebb megoldást is bevállalnak.
"20 éve valaki azt mondja, hogy egy civil cég ûrhajót küld fel az ISS ûrállomáshoz, és mindezt a NASA pénzeli, valószínûleg körberöhögi mindenki."
20 ( na jó 40) évvel ezelõtt még inkább holdkolóniáról meg repülõ autókról volt szó mostanra.
"Lényegében csak annyit csináltak, hogy költséghatékonyabban alkalmazzák a megszokott technológiát." Lényegében ez a kulcsa az ûrhajózásnak. Minél olcsóbban följutni.
Mondhatnám, hogy csinálj jobbat, de tény, hogy egy egyfokozatú, teljesen újrafelhasználható megoldás jobban tetszene, amilyen pl. a Skylon. Lényegében csak annyit csináltak, hogy költséghatékonyabban alkalmazzák a megszokott technológiát.
Informatika és tudomány
