Jó példa, pont azért tudsz járni mert van lábad, ha levágnánk akkor nem tudnál, azért van "lelked", mert van agyad, ha kiütjük akkor onnantól kezdve nem lesz "lelked", viszont élni ugyanúgy fogsz.
Ekkor 2 dolog lehetséges, egy ember lélek nélkül él, ami ugye istenjézusraptortrextélapó szerint lehetetlen, a másik, hogy sikerült megnyomorítani a lelked, de ez szintén lehetetlen mivel a lélek sérthetetlen! Szóval mi is történik lobotómia hatására?
Gondoltál-e esetleg arra, hogy azért nem tartod "bûntetésnek" az életet, mert még "fiatal" vagy? Mi van akkor, ha valaki úgy 400-500 év után megunja, és már nem akar részt venni ebben a körben, egyszerûen csak meghalni és nem létezni többet? :P Bár én is szeretnék tovább élni, vagy újra születni és kipróbálni azt amire nem volt lehetõségem, mert ez az élet sajnos nagyon rövid (az optimistán is 100 év, ráadásul a lehetõségek is csökkennek az idõvel), azért örökké biztosan nem, az bûntetés lenne. (halálra unnám magam :-D ). Érdekes, hogy nekem a buddhizmus ezért volt számomra szimpatikusabb, mert ott tényleg azt mondja - legalábbis én úgy értelmeztem, hogy a szenvedéstõl (élettõl) szabadulsz meg a megvilágosodáskor. Persze már nem hiszek az ilyesmiben, elképzelhetetlennek is tartom, hogy legyen bármi is halál után.
"Egy agresszív vadember nem érezné jól magát egy békés fényevõ elmélkedõ bolygón, és viszont. "
Ha egyszer az ember egyénisége, agresszivitása és az összes tulajdonsága attól függ, hogy az agya születésétõl kezdve (illetve talán már elõtte is) hogyan fejlõdik (hogyan nevelik, milyen a környezete), és ez késõbb is megváltozhat valaminek következtében, akár betegség, fizikai beavatkozás, vagy valami hülyeség elhitetésével (pl. hogy elhitetik vele, hogy "ha nem viselkedsz jól, akkor halálod után valami rossz helyre fogsz kerülni", akkor tényleg mi értelme ennek az egész játéknak? Ha valaki kicsi korától kezdve a biblia vagy más, pl. buddhizmus útmutatása alapján él, akkor hogyan fog tapasztalatot szerezni? Hiszen akkor pontosan nem tudja meg milyen, ha bûnösként él, nem tudja meg, hogy az mennyivel rosszabb, mint szeretni, ajándékozni, stb..
Olvastam errõl, lehet hogy így van, hogy pontosan milyen tagozódás van az talán mindegy is. Számomra inkább az fontos, hogy itt mi a dolgunk, és miként kell helytállni. Ehhez nyújthat segítséget a Biblia, és az is ami kimaradt belõle.
Én nem errõl az életemrõl beszéltem, és nem, nem büntetésként élem meg.
Akkor nagyjából a karmában hiszel te is, hiszen pl a hindu vallásban úgy tanítják, hogy az adott életben elkövetett tettek alapján dõl el, hogy hova, milyen bolygóra/világra inkarnálódik a lélek következõ életében (a leggyakrabban használt 7-es tagozás szerint vannak sötét rendszerek (egyes, kettes szintû), sötétszürkék (hármas szintû), világosszürkék (négyes szintû), és fehér vagy fényrendszerek (ötös, hatos, hetes szintû). Míg a sötét rendszerekben a fizikai létezés kiemelkedõ fontosságú, a fényrendszerekben már nincs is „fizikai síknak” nevezhetõ létforma, minden szellembõl van).
Te büntetésként éled meg az életed? Az "én Istenem" nem büntet, és nem is jutalmaz, Te vagy az aki magadat büntetheted vagy jutalmazhatod, Õ esetleg csak tükröt tart eléd. Itt már írtam valahol, hogy nekem az a legszimpatikusabb verzió, hogy mindenki olyan helyre kerül innen, ami neki a fejlõdése szempontjából a legmegfelelõbb. Egy agresszív vadember nem érezné jól magát egy békés fényevõ elmélkedõ bolygón, és viszont. Hogy az ûrlényekkel ez hogy van, majd megkérdezem tõlük ha találkozunk.
Én is hiszek a lélek halhatatlanságában, de mégis ha az Istened szereti a teremtményeit meg szabad akarat meg stb, akkor miért büntetné õket örökkévaló szenvedéssel? És az ûrlények is a pokolra jutnak, vagy õket más Isten teremtette?
Nem nekem szól a kérdés ugyan, de én abban 'hiszek' pontosabban az a meggyôzôdésem, hogy halál NINCS is ! Mivel a valóságos énem nem a testben belül lakozik, hanem az énemnek az egyik vetülete ebben a 3D illúzióban, így ennek a vetületnek a megszünése nem jelenti a valóságos önmagam, az az a 'vetítô' megszünését is... És még csak vallásos sem vagyok..
A lobotómia miért lenne bizonyíték a lélek elpusztíthatóságára? Azt is mondhatnád, hogy az ember tulajdonképpen nem is tud járni, hiszen csak le kell vágni a lábát, és mindenki megláthatja, hogy így van.
Túlzás lenne azt állítani, hogy ebben hiszek, de nem tartom egyáltalán elképzelhetetlennek. Na nem úgy, ahogy a menny és a pokol ábrázolva van, de hiszek a lélek halhatatlanságában.
Ahogyan Jézus Isten fia de egyben Isten maga, úgy a földi (embert) teremtõ sem választható külön a kozmikus (földet, csillagokat) teremtõtõl. A galaktikus teremtõ teremtette volna a földi teremtõt, aki Ádámot teremtette? A legfõbb teremtõ nem is emberszerû? Akkor ki teremtette az embert saját képmására? S ki teremtette az ember-teremtõt, vélhetõen ugyancsak saját hasonmására? De ha nem a szó fizikai értelmében kell érteni a "saját mása"-t, akkor feltételezem szellemi síkon értendõ és a forma nem számít. Ekkor viszont rá kell döbbennünk, a Legfõbb Teremtõ nem hibamentes, nem jóakaró, sem nem önzetlen, sem nem lojális. Ugyanakkor tõlünk teremtményeitõl mindezeket elvárja, mint képességet az önrendezõdésre. És joggal várhatná, ha ilyennek programozta volna az embert. Mégsem ezt tette. Az ember olyan mint az Isten. Ugyanazok a hibái, ugyanazok az erényei is. De míg az emberekben minden logikai rendszert nélkülözve van szétszórva, szétosztva a hiba és az erény, addig a teremtõben ezek esszenciaként sûrûsödve találhatók. A teremtõ csak teremt, nem is tud mást. Mérlegelni sem képes jó és rossz között, ezek különállása fel sem merülhet benne. Teremt tökéletesen jót, és tökéletesen rosszat. Az emberek pedig egyesével lehetnek a Teremtõ-Isten idegvégzõdései, megismerni, megtapasztalni, megízlelni a teremtést magát, mint jó háziasszony az ételt amit fõz. Avagy méregkeverõ, ki másokon próbálja ki új szerét.
Halhatatlan, vagyis idõn kívüli. Ha a [nem-tér - nem-idõ]-ben létezik, csak akkor halhatatlan, akkor teremthet olyat, ami még nem volt, olyanból, ami még nem volt. Ezért számunkra fizikailag nem létezõ létezõ (megismerhetetlen, felfoghatatlan), de mindenhol jelenlévõ, s minden számunkra létezõ tõle származtatott. Amíg nem volt rajta kívül tudatos lény, sem teremtett, sem teremtetlen, csak mint színes üveggolyókkal gurigázott a csillagokkal. Az Õ büntetése akkor kezdõdött, mikor az embernek valaki más szabad akaratot és tudást adott. Mivel isten a teremtésen kívüli, a teremtésben közvetlen hozzáféréssel nem rendelkezik. Bármit tenni csak meghatalmazottak, megbízottak, ideszületettek útján tudhat, A több lépcsõben megüzengetett információ pedig csak módosulva jut el a célszemélyekhez, akik nem is igen hajlanak ismeretlen valaki utasításait véghezvinni. Messzirõl jött ember azt mond, amit akar. A hírhozók is a rossz híreket, fenyegetéseket felerõsítik, színezik, a jó híreket pedig úgy közlik, mintha azoknak jelentõsége alig lenne. A dicséreteket pedig rendre elhallgatják, elfelejtik, azok nem annyira fontosak, mint az apokaliptikus víziók. Az emberlét eleve "A" büntetés. Ha isten jót akarna az embernek, eleve a menyországba teremtené. Isten önzõ, s attól fél, teremtmény-találmányai még rajta is túlnõnek, még halhatatlanabbak, még tudósabbak, még istenebbek, s jobb teremtõk lehetnek mint Õ maga. Ez volna a tökéletes teremtés netovábbja. Ezért a saját képére formált embert Kínában gyártatta, s mert nem volt megfelelõ a minõsége, kattogni, pampogni kezdett, társat akart, tudást szerzett az addig bûntelen, jól mûködõ (bio)robotember, kidobta a neki gyártott kertbõl, mert lejárt a szavatossága is. Aztán, hogy a meglévõ édenbe "csinált"-e másik ön-hasonmást, arról nem tudni...
De milyen végsõ büntetés, mit tudnak csinálni egy halhatatlan lélekkel?:O Amúgy szerintem az egyetlen büntetés amit elhozhat a vallás, az az ha valaki vallásosan tölti el az életét... Amúgy meg én semmiképp nem akarok a mennyországba kerülni, még ott is ezt a sok keresztényt kéne hallgatnom:S Meg hát a pokolban több az ismerõs:D
Ha az emberek igen kis százaléka él olyan életet, amit a vallása elvár és szigorú korlátok közé szorít, akkor mégis mi oka lehet a hitnek? Válaszom: Csakis a félelem.Félelem az ismeretlentõl, félelem a tudatlanságtól, és végül a végsõ büntetéstõl. Néhány imával nem lehet aljas bûnökre bocsánatot nyerni. Áldozatot kell hozni, kirívó bûnök esetén akár emberáldozatot (bár ezt már elvileg betiltották, mégis mennyi vallásalapú-gyilkosság van ma is). S milyen istennek tetszõ dolog az áldozat. Ki mondja meg mi a bûn, és mi nem? Talán isten helytartói, a papok? Mint a keresztes háborúk csapatainak megáldói? Vagy a maceszbe teendõ vér rituális megszerzése, majd megevése szintén isteni sugallatra történik? Csak a jó idõ, esetleg esõvárás címén hányan haltak kínok között? Akik pedig nem voltak hajlandóak "megtérni", akik az ember-szeretõ istenek mellõzésével akartak maguknak békés szép napokat, azok hányan haltak istenek akaratából?De hányat öltek olyat, aki hitt istenében, ám az nem segítette meg? A hit a mások feláldozásától remélt üdvözülés eszköze. Ha azonban e hívet viszik feláldozni, bizonyára megváltozik hozzáállása. S itt mindegy, hogy más istenekért, bõ termésért, vagy saját hívõtársai jobb életéért adhatja életét. Más dönt fölötte, az áldozatot nemigen kérdezik. Még az önkéntes merénylõt sem. Isten parancsára, az isteni tanítások szerint... így. Imádkozzunk! Mert hinni kell! - ki is mondta ezt? Mondta egyáltalán valaki? Vagy csak villámlott és berezeltek? A hitetlent (aki a fa alatt állt) az Úr megbüntette, ezt mindenki látta, azóta mindenki tudja. Isten példát mutatott, a büntetés jogát az emberre hagyta, s ezzel azóta is élnek (míg mások halnak).
Pozitív felfogás. Jó lenne tudni mik pontosan a kritériumok, és mi a ponthatár, de én jóval kevesebbet tippelnék. Kb. 5%, de ezzel is valószínûleg simán fölé lõttem.
Igen, elvileg oda kerül. De ahhoz az életedet úgy kell élni, hogy oda kerülhess. Az emberek hány százaléka él olyan életet, ami alapján oda kerül szerinted?
Na hát ha jó dolog a mennybe menni akkor a halál is jó dolog mivel egyenesen oda vezet nem? Ha valakivel jó dolog történik annak egy rendes hívõ örül nem?
Én írtam, hogy ateista voltam (bár inkább úgy mondanám, hogy nem foglalkoztatott ez a téma), de mára hívõ lettem. Nem Római-katolikus, hanem Istenhívõ.
Bocsánat úgy emlékeztem, hogy te írtad nekem hogy ateista voltál, viszont már keresztény, de biztosan keverlek valakivel. Rossz dolog talán mennybe menni? Minden keresztény a mennybe megy, hiszen aki tudja, hogy pokolra jutna egy vallás szerint az nem fogja felvenni a vallást.
Vajon, ha valakinek a szerette hosszabb távra elmegy, miért hajlamos sírni? Ha meghal a szeretted, nem látod többé ebben az életedben (lehet hogy azon túl sem) az nem adhat okot a szomorúságra?
Ugye milyen nagyszerû a tudomány? Ha valamirõl kiderül hogy nem úgy van akkor változtatnak az elméleteken. Amúgy köszönöm, hogy belinkelted, mindig szeretek új dolgokat tanulni, a tévedésem pedig nézd el, nekem csillagászaton annak idején még máshogy tanították.
A kutatók 1998-ban távoli szupernóva-robbanások segítségével kimutatták, hogy az Univerzum a korábban feltételezett lassuló helyett jelenleg gyorsuló ütemben tágul. A kezdeti pillanatot jelentõ Nagy Bumm (Õsrobbanás) után hosszú ideig lassuló volt a tágulás, de késõbb (becslések alapján 5-6 milliárd évvel ezelõtt) gyorsulóba váltott, a feltételezések alapján a sötét vagy láthatatlan energia hatására.
Robbanás->tágulás->tágulás lassul, majd végül megáll->átmeneti állapot amikor nincs tágulás és összeomlás sem->visszaesés(gravitáció hatására, ami sosem lehet 0, csak nagyon kicsi, azaz mindig lassítja a tágulást)
Ugy nez ki, h a tagulas gyorsul(a galaxisok egymastol valo tavolodassal a gravitacio csokken), tehat ebbol mar nem lesz osszeomlo vilagegyetem..Mi lesz akkor..?
Két dolgot nem veszel figyelembe ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy többféleképpen lehet értelmezni az ott leírtakat, a másik, hogy mindezt úgy kellett megfogalmazni, hogy az akkor fejlettséggel, képzelõerõvel is befogadható legyen.
Megmondom miért zárom ki: ha a valaki felállít egy elméletet, és az késõbb hamisnak bizonyul, akkor az abban a formában már nem lehet igaz, azaz normális esetben elveti, újraírja/módosítja, az emberek már nagyon sok mindenre rájöttek ami nem történhetett úgy mint ahogy az a bibliában le van írva, ezért úgy ahogy van nem lehet helyes. És mivel ok-okozati viszony van isten és a már hamisnak bizonyult állítások között ezért úgy gondolom hogy isten sem létezhet. Te is elzárkózol attól, amit én mondok, és én is attól amit te, viszont én meg tudom magyarázni, neked viszont "csak" a hit van.
Az õsrobbanás nem a semmibõl lett, a világegyetem tágul, de a tágulás sebessége egyre csak csökken, aztán majd egyszer megáll, és visszaesik a tömegközéppontba, ekkora minden újra eggyé válik, és mivel nagyon nagy lesz a cucc tömege és a sûrûsége, ezért egyre inkább csak forrósodik, aztán ha elér egy bizonyos hõmérsékletet akkor lesz egy szép nagy robbanás amibõl megint "világok keletkeznek" majd. Legalábbis tudomásom szerint ezt most valahogy így képzelik el.(pontosabban nem elképzelik, hanem szétnéznek és a látottak alapján megfogalmazzák)
Én nem is mondtam soha hogy tényként kezelendõ, hogy Isten teremtette a világot, én hiszem hogy Õ teremtette. Nagy különbség. Tehát nem zárok ki egy lehetõséget sem, veled ellentétben, aki viszont kizárja, még ha nem is lehetséges bizonyítani.
Ennyi erõvel akkor bármit állítok és beírom hogy "De a bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka." akkor már az úgy rendben van és igaznak kell feltételezni? Nem érzed kicsit úgy, hogy másoktól sokkal többet vársz el mint magadtól?
Örülhetsz mert elegem van belõled, nem jövök többet vissza, hiába írok bármit is a logika teljes hiánya úgyis felülkerekedik és beírsz rá valamit ami adott helyzetben megvédheti a varázsgázodat=/
Nem hazudtam, mindegy hogy milyen szám van ott, ez csak egy becslés, az amerikaiak nagy része buta ÉS keresztény, ezt nem lehet pontosan lemérni, naponta változik az ott lévõ emberek mennyisége és vallása...
Fajok eredetét olvastad? Fizika órán figyeltél? Tudod amikor még egészen pici gyerek voltam rám is rám volt erõltetve ez a keresztény dolog, de ahogy saját öntudatra ébredtem rögtön a józan ész gyõzött, szóval túlzás lenne kijelenteni, hogy nem volt részem benne és nem tudok róla semmit.
Csodálkoznék rajta, ha az életedben egyszer is beleolvastál volna a Bibliába, nem hogy az egészet elolvastad volna. Amit meg nem ismersz, arról nem szabad így nyilatkozni, fõleg ha tényként nyilatkoztatsz ki valamit. De látszik az is, hogy arról sincs fogalmad, mirõl beszéltem eddig - Az Ó és Újtestamentum közti különbségrõl, és erõltetett egybemosásukról, ehelyett raptorjézusozol mint egy debil...
Leírtam, hogy azt olvastam, hogy az amerikaiak nagy része keresztény, nem értem ebben mi a nagy szám. Miért ne olvashattam volna?:O Tények alatt pedig a tudomány által meghatározott tételekre/definíciókra gondoltam, amik kapásból lehetetlenné teszik egy ilyen varázsgáz létezését. Azt hiszem nagyon túlbecsültelek amikor úgy döntöttem hogy írok ide és vitába szállok veled.
Állítottam hogy nem lehet valós? Nem, csak azt mondtam, hogy nekem az nem hihetõ abban a formában. De nem jelentettem ki, hogy nem igaz. Azért van elegem a veled való társalgásból, mert a számba adsz olyan dolgokat, amiket nem állítottam. De ha úgy látod hogy bejött, akkor biztos..
Milyen részeket ragadok ki? Én utánakerestem, mert kíváncsi voltam a tényekre. Te meg olvastál valamit, amit nem olvashattál, de tényként idedobod. Ez nem egy korrekt viselkedés, ha a másikat azzal vádolod, hogy nem érdeklik a tények.
" hogy nem megy." Itt a bibi. Ez a tüske. De, hogy a másik topic-ban történtekre én is hivatkozzak, nem mondtam ki azt a szót, hogy hülyeség. Te linkeltél egy írást, amirõl te azt vélted, hogy akár logikus is lehet. Erre én egy másikat linkeltem be, s kíváncsi voltam a reakciódra. És bazz bejött. Pont úgy, ahogy "vártam".
Pedig, hát amirõl te még nem tudsz, miért ne lehetne akár valós is.
Nem várom el senkitõl, hogy hirtelen 2000 évet fejlõdjön a gondolkodásmódja, nem akarok senkit megtéríteni, agresszívnek pedig nem tartom magam, érveket pedig nagyon sokat felsoroltam már, csak nem fogadod el, mert félsz, félsz az "isten" nélküli világtól. Azt meg hogy egy keresztény lebutázzon kikérem magamnak:D
Volt itt pár olyan ember, aki ugyanúgy ateista (gondolom) mint te, de mindegyikük el tudja fogadni, hogy nem vagyunk egyformák, én hiszek, Õk nem. Erre te képtelen vagy, és sokadjára is jössz a hülyeségeiddel. Ez igazi érvek nélküli trollkodás, nem több.
Elmondtad hogy nem hiszel, rendben. De mit gondolsz, mivel vagy jobb mint egy térítõ vallásos? Semmivel, te egy térítõ ateista vagy, ráadásul a buta agresszív fajtából...
Egyébként alapvetõ különbség köztünk, hogy én nem a véleményemet és a hitemet próbálom elfogadtatni másokkal, hanem tényeket közlök, olyan tényeket amik eddig mindig igaznak bizonyultak. Ezért nem is értem a vita okát.