Az a legdurvabb, hogy az emberek millioi, annyira hulyek, hogy meg csak kenyszeriteni sem kell oket, hanem onkent regisztralnak olyan oldalakra, mint fosbuk, es hasonlo faszsagokra.
A munkatársnak el kell mondania, hogy mi a baja. Abban a rózsaszín világban ahol vagy, akkor ezt megpróbálja a vezetés tolerálni. Az, hogy kémkedsz utána, az a legnagyobb marhaság.
Kevered a fogalmakat. A munkatársaid utáni kémkedés, hogy jön a velük történõ barátkozáshoz?
Senki magánéletéhez nincs senkinek sem köze. Ha engem megtisztel valaki azzal, hogy feltárja a gondjait és egyéb magánügyeit, az egy dolog. Azt is maga után vonja, hogy segítsek neki, ha tudok, ne pedig kihasználjam õt.
Az viszont, hogy élvezettel leskelõdsz valaki után, rólad állít ki egy nem túl hízelgõ bizonyítványt.
Tõlem csinálhatod, legfeljebb teszek róla, hogy utánam ne tudj kémkedni. De a véleményem az ilyen alakokról gondolhatod, hogy egyáltalán nem hízelgõ.
Errõl eszembe jutott a Zeitgeist:) Ez csak a kezdet. Egyre inkább megszûnik a magánélet és mind ezt, úgy h mi magunk még tapsolunk is hozzá mert ezek a dolgok kényelmesebbé teszik életünket. Jönnek majd a bõr alá beépített chipek, hogy ne kelljen bankkártyával bajlódni, na akkor aztán tényleg minden info rendelkezésre áll rólad a földrajzi helyedtõl a reggelire vett tejeskifliig. Már tényleg minden utca sarkon kamera van, ott van a telefonokban is egy komplett poloska:) Na de kit érdekel? Akárkirõl lehet érdekes infokat szerválni a multjából, nem rég volt egy cikk, hogy vmi politikus karrierje tönkrement mert elõkapartak egy ifjukori bulin készült képet amin bevolt baszva:D Ennyi. Haladunk a totális kontroll felé, amikor már senki sem lóghat ki a rendszerbõl ha meg mégis akkor kap egy deletét és annyi:D "1 leszel van nulla, vagy élõ vagy hulla":D
Az igazi probléma természetesen nem egy átlag embert érint, hisz a róla gyûjtött információ csak tömegesen ér valamit. Ami fontos, hogy a politika vagy az elit evvel az információ adattal visszaélhet, ami erõsíti a korrupciót.
Hogy egy kicsit érthetõbbé tegyem. Pl most voltak a diáktünetesések. Na most, nekik nincs annyi pénzük, hogy egy ilyen szolgáltatást elhárítsanak, vagy megvegyenek. A kormánynak viszont van. Így simán lejárathatja õket.
Ez nem egy politikai bejegyzés volt csak példa.
Igen, jó amit mondasz, kivéve hogy letörik a lencsevédõ, nézz meg egy SE K750 vagy 770-t 30filléres plusz költség lenne. Nekem volt, bírtam. Fõleg hogy komolyságot dobott a kinézetének, és amint írtam még akár rá is fizetnék ha a Galaxy-mra lenne, meg sztem nem csak én. A másik része a dolognak, hogy ahogy írtam nem az egyén a fontos, ha akarom leragasztom meg elnémítom a telefonom, de a környezetemben lévõk telója attól még mindig rögzít(het).
Ismétlem, nem rólam van szó, nekem aztán rögzíthetik mikor hova megyek, én is meg szoktam nézni a google-helymeghatározójában hogy: jéé, pénteken 6:45-kor mentem át a Petõfi hídon stb.
Gyakran olvasom a posztjaidat, és egyet is értek velük sokszor. Ebben nem egyezik a nézetünk. Én meló után néha meghívom sörözni a munkatársaimat, nyáron a hõgutában a lányoknak veszek egy jégkrémet. Tény, 2 napig nem tudnánk együtt dolgozni. Azt sajnálom, hogy úgy nézel egy emberre, hogy ért-e a munkájához, igen vagy nem. Lehet, hogy ért, csak épp szar napja van hete van...
Sporolas, meg a legtobb embert amugy sem zavarja, de a takaro sokszor letorik a zsebben. Sot jopar modernebb mobilon folyamatosan megy az elolapi kamera, mert arcrol is fel tudja ismerni a tulajt. (ha beallitja)
Egyebkent aki a maganelete miatt aggodik, akkor a kamerak leragaszthatoak, a mikrofon pedig egy kapcsolos fulessel vagy egy ures dugoval kiiktathato. Ha bedugjuk a fulhallgato nyilasba, akkor a legtobb telefonon mechanikusan atkapcsol a belso mikrofonrol a fulhalgatoba epitettre. Viszont ha a dugohoz nem tartozik semmi, akkor mechanikusan megnemul es suketul a telefon.
Internet használati tanfolyam, elsõ lecke: -mivel az nem egy kommunikációs eszköz, hanem a többi ember. Az összes többi.
Ha tömegekben gondolkodunk akkor önmagában egyik állam sem számít. Ez a mobilos felvetés jó ötlet... Vajon mi lehet? Ha a kamerát kilövöm attól még ott a hang...
Ne egyénekben gondolkodjatok, hanem tömegekben. Azok akiknek lehetõsége van az ilyen adatok összegyûjtésére és elemzésére, tökre nem foglalkoznak a számla befizetéseitekkel vagy a titkárnõvel folytatott hetyegésekkel. Caro hsz-ának második felével értek egyet. Valszeg mi itt Magyarországon az összes politikai bûnözõinkkel együtt csak egy széljegyzet vagyunk a listán. Ha kicsit eltérhetek a témától, az feltûnt valakinek, hogy a mobilok nagy többsége kamera védõ nélkül kerül forgalomba? Volt nekem is olyan telóm, de valamiért egy ilyen teljesen logikus dolog, amiért akár felárat is hajlandó volnék fizetni, nem opció a mobilok tengerében. Vajh mi lehet az oka...? Amikor az internet elérés hatékonysága napról napra fejlettebb ezeken az eszközökön külön kérés vagy ráfizetés nélkül.
Igen. Kevés dolog idegesít annyira mint amikor valami fontos dolgot (akár munka akár otthoni) félbehagyok, mert csöng a telefon és az egyik ilyen ostoba parazitacég akar rámsózni valamit.
Ehhez képest az internetes "megfigyelés" abszolút hidegen hagy, reklámra nem kattintok, nekem aztán mindegy mit hirdet, az esetek többségében észre sem veszem.
Szetm' a bácsi szimplán filozófiai mérgezést kapott. Ezen felül fel van szerelve egy jókora adag üldözési mániával.
Nézzünk mást: Az offline világban is nyomon vagyok követve. Lásd számlák, hivatalos papírok, elõfizetések, névjegykártyák, rendszámok, postaládák, telefonkönyvek, kaputelefonok stb. Ami az offline világban már rég megvan, az került csak át az online világba. Az mennyivel jobb, hogy a különbözõ újságok és kirakatok és üzletkötõk mondják meg, tudják jobban hogy mit szeretek stb...?
És megint más: Kit és miért érdekel az én magánéletem? Másnak az irreleváns. És unalmas. Hogy most ezt figyelje valaki ... Hátha ha tényleg nincs más és jobb dolga ... Hát akkor fürkésszen és csámcsogjon csak rajtam. Majd megunja, vagy talál izgalmasabb mást ...
Magánélet: Magánélet ott van ahol magán vagyok. Fent a hegytetõn, vagy bent barlangban egyedül csupaszon. Egyébként társadalomban élek, társadalmi életet. Nem magánt. Kivéve, ha felmegyek a hegytetõre.
Ezek volnának az épületes észrevételeim
A kérdés, hogy az adatgyûjtés mennyire centralizált, (amennyiben ez még csak egy decentralizált, cégecskék, kormányocskák által végzett tevékenység, akkor ez csak olyan szimpla emberi kaki) illetve, hogy ha már az, akkor mi a végcél? Oké megteremtik az orwelli, szép új világot és oszt? Hova tovább?
Nem feltétlen. Ha valakinek olyan gondja van, akkor elmondja, de szerintem sem tartozik a munkatársakra, meg a fõnökre, hogy mit csinálsz a kapukon kívül. Õ arra az idõre vesz ki téged, amíg dolgozol, szerintem így is elég elmebeteg világ, amikor a munkatársaival az ember több idõt tölt, mint a családjával (ha az alvást nem számoljuk). Meg én is úgy gondolom, hogy van egy csomó olyan dolog a magánéletben, ami egyszerûen nem tartozik senki másra, és pont az adja meg ezeknek a jelentõségét, hogy nem teregeted ki ezeket mindnki elõtt. Harmadrészt pedig a hatalom azért tartja fenn a mindenki megfigyelésének jogát, mert õ a legnagyobb bûnözõ. Egy tisztességes országban (ahol demokrácia is van), az van amit az emberek akarnak, és ezért nem lázadozik senki, következésképp megfigyelésre sem lenne szükség. Ilyen persze a világon sehol nincs, jobb esetben a véleményünket elmondhatjuk, de itt megáll a dolog. Az államok nem szokták szeretni a rájuk veszélyes embereket (Assange pl., de lehetne mást is mondani bõven). Közveszélyes emberek meg mindig voltak és lesznek, a többségükrõl pedig már csak akkor derül ki, hogy be kellett volna õket zárni, amikor már megcsinálták a bajt. Ebben keveset segít a megfigyelés.
Na igen, Magyarországon a bíróságok nincsenek felkészítve még a digitális korra, ált igyazságügyi szakértõt vonnak be (akik lefizethetõek), ha egy bizonyitek nem egyértelmú pl. elektronikusan küldött válasz . Komolyan. Ezért kerülni kell az elektronikus bizonylatokat és ragaszkodni a papír alapúhoz. Persze ha kis összegekrõl van szó nyugodtan webbankolj, nem sokat veszthetsz ha meghibásodik a a rendszer vagy meghackelnek.
Az, hogy nem használok olyat, aki nem volt megbízható eddig, az nem jött le neked? A szakmai tudást meg hamar fel lehet mérni, ha értesz az adott szakmához. Erre találták ki a próbaidõt, meg a szakmai önéletrajzot. Ha nem tudod felmérni a beosztottad tudását a munkavégzése alapján, akkor a tiedé nem megfelelõ a beosztásodhoz. Téged kell kirúgni.
Mert, ha tudom kinek mi a baja, nyüglõdése, akkor úgy osztom szét a feladatokat. Az általad említett rendszer is mûködik, de x munkatársat kirúgod, helyére valakit be kell tanítani.
Miért is? Megmondod, hogy mit kell elvégezni, és gondoskodsz a hozzávalókról. Kap a figura annyi idõt, amennyi alatt el kell tudnia végezni, aztán ha nem teszi jön a fegyelmezés. Ha képtelen hozni a színvonalat, megy az utcára. Ennyi. Ehhez nem kell tudnom, hogy kivel kefél, hány autója van, meg a politikai nézetei sem fontosak. Ami fontos, hogy idõre legyen kész, és úgy ahogy elõ van írva neki.
A következõ korosztályt a "Való Világ" és a hasonló showmûsorok már arra idomítják, hogy megfigyelve lenni alapjában véve érdekes, izgalmas és irigyelt állapot.
"Ki lehet zárni a munkahelyrõl a magánéletet, csak a hatékonyság csökken elõbb utóbb. De ez csak az én véleményem!"
Ez tényleg csak a te véleményed. Ha a munkatársam segítséget kér, persze segítek. De nem pofátlankodom bele az életébe.
A suliba meg mindig volt jelenléti, legfeljebb az egyetemen nem volt olyan komolyan véve. Katalógust rendszeresen tartottak már apám idején is.
Amikor külföldön dolgoztam, detto ez a mentalitás volt. A kollégáim több éve együtt dolgoztak, de olyan szinten "védték" a magánéletüket, hogy egyik nem tudta, hogy a másiknak van-e gyereke. Próbáltam nekik elmagyarázni, ha lelép a munkahelyrõl, akkor bosszús vagyok rá, hogy az õ munkáját is nekem kell elvégeznem. De ha tudom, hogy beteg a gyereke, vagy szülõjét kell kórházba vinni, akkor azt mondja az ember: persze, megcsinálom, menj csak!
Ki lehet zárni a munkahelyrõl a magánéletet, csak a hatékonyság csökken elõbb utóbb. De ez csak az én véleményem!
Léptem suliba. Az viszont engem is bosszant, hogy lefotóznak minden órán, hogy ott vagyunk/ok-e!!! :-((( (a visszaéléseket elkerülendõ)
A melóm olyan, amilyen. Viszont én nem igényelem, hogy a nyakamba lihegjenek. Szeretem, ha magam oldhatom meg a feladataimat, nem kell az állandó felügyelet. A magánügyeimbe is csak az szóljon bele, aki részese. A munkahelyi fõnökömnek ehhez semmi köze.
Ami a példáidat illeti mint mondtam, nem mindenki exhibicionista. Én meg nem vagyok internetes csaló, nem arra megy el minden energiám, hogy ne érhessenek utol. Éppen ez a baj, hogy a becsületes embereket nyomon tudja követni az is, akinek semmi köze sem szabadna lenni hozzá, és azokat meg nem tudják, akiket pedig muszáj lenne.
Teddy, a magyarok nyílait, vagy a fekete sereget mégis milyen nehezen kapták el, az internetes csalásokra szakosodott bünõzöket meg alig-alig... Szóval nem nagyon érzem ennek a hálónak a szorítását! Sõt olykor kifejezetten élvezem, hogy figyelnek rám! :-)
Ez a "nekem nincs rejtegetnivalóm" egy nagyon elterjedt tévedés, sokan jönnek ezzel, amikor azt próbálják bizonygatni, hogy a privacy az egy olyan dolog, amit nem kell védeni (és ezzel le is értékelik egyébként).
Mondok egy figyelmeztetõ példát. Ma már sûrûn lehet olyat olvasni a hírekben, hogy a bíróságokon bizonyítékként használják fel vádlottak vagy alperesek ellen az egykori - akár évekkel ezelõtti - internetes posztjaikat, kommentjeiket. Büntetõperekben, polgári perekben egyaránt. Persze a bíró nem mindig veszi ezeket figyelembe, de tény, hogy a vád felhasználja ezeket. Most erre mondhatná bárki, hogy én úgyse fogok bíróság elé kerülni, de ezt sosem tudhatod, akár ártatlanul is odakerülhetsz! Az az ember, aki büntetõperben ma a bíróság elõtt áll vádlottként, nem gondolta volna mondjuk 5 évvel ezelõtt, amikor kommentelt, hogy majd ott fog állni. És akkor még nem beszéltem pl. a válóperekrõl, amikor az ellenfél ügyvédje minden lehetõséget kihasznál, és azért aki házas, annak jó esélye van arra statisztikailag, hogy egyszer majd lesz egy válópere.
Szóval, ennyit arról, hogy "nekem nincs rejtegetnivalóm". Sajnos ezt nem mi döntjük el, hogy van-e rejtegetnivalónk, hanem az ügyész, meg az ügyvéd, meg a bíró.
Ebben igazad van.
Ami pedig a mobilt illeti, még rosszabb, mint az internet. Az interneten csak addig látnak, amíg fenn vagy. A mobilod meg rendszeresen kénytelen bejelentkezni a rendszerre, azaz körülbelül meghatározható, hogy merre jársz.
Nekem is rendszeresen próbáltak eladni mindenféle hülyeséget, aztán mérgembe elhajtottam õket, azzal hogy nincs erre pénzem, mert munkanélküli vagyok. Érdekes, azóta békén hagynak.
"Arról meg szó sem volt, hogy valaki minden magánügyét kifecsegte egy olyan oldalon, amit bárki elolvashatott. "
Épp arról van szó, hogy kifecsegte. Tehát õ osztotta meg a saját szabad akaratából az információt. Ha bemegyek a munkahelyemre üvöltözve, hogy a fõnököm hülye akkor jó eséllyel kirúgnak. A közösségi média ugyanez a kategória. Ha intim dolgokat teregetsz ki rajta akkor ne csodálkozz ha mások megtudják. Aki hülye, póruljár, ennyi.
Ami viszont sokkal inkább gyomorforgató, az az, hogy lassan már minden szolgáltató cég kötelez arra, hogy oszd meg az adataidat, amiket aztán azonnal elad mindenkinek aki eleget perkál, téged meg másnap már hívnak telefonon, hogy vegyél timeshare üdülést. És még csak internet sem kell hozzá...
Az internetet meg nem mindenki használja, de azok sem menekülnek a totális megfigyelés elõl. Kádár alatt ugye nem volt mobil se, ha valakit nyomon akartak követni, embereket kellett utána küldeni.
Arról meg szó sem volt, hogy valaki minden magánügyét kifecsegte egy olyan oldalon, amit bárki elolvashatott. És ezt tekintik ma diktatúrának...
Ami azt illeti, nem örülnék, ha részletesen kiteregetnék az amit eddig csináltam életemben. És mielõtt elkezdesz élcelõdni, még nem sértettem meg a törvényt, vagyis semmilyen bûncselekményem sem volt. Egyszerûen van pár melléfogásom, amire nem szívesen emlékszem. Azt sem szeretném, ha pl. a gyerekkori gyümölcslopásaimat dörgölnék az orrom alá.
Már kétszer fordult elõ, hogy raktam be a bankba pénzt, az ügyintézõ kedvesen az arcomba mosolygott, elém toltaa befizetési bizonylatot, hogy firkantsam alá. Csak nem az az összeg volt rajta, amit befizettem... Persze elnézést kért és javította... Meg túl vannak terhelve...
Hiába gyüjtenek annyi információt rólam, ha nem tudnak vele mit kezdeni. A célzott reklámok szánalmasan elhibázottak. Hacsak nem talál valami nagyon egyedi, egyértelmü szót valamelyik e-mailemben, a gmail-ben a reklámok 90%-a oda nem illö sületlenség. Tudják ezt azok a cégek, akik a Google-nak perkálnak, hogy a reklámaik el sem jutnak a célközönséghez? Ablakon kidobott pénz.
Én ezért nem végzek kockázatosabb banki mûveleteket a neten keresztül, minden megbízást az ügyintézõ végezze, amirõl kapok bizonylatot. A papir ami a kezemben van nem könnyen hamisítható. Az interneten bármilyen adat könnyen manipulálható és a cégek gyakran törölgetnek, adatokat tûntetnek el.
Továbbá már ki is szúrtam egy bankszámlakivonaton, hogy át akart a bank vágni, a kezemben lévõ papírral könnyebben bírósághoz fordulhatok, ellenben egy emailes kivonattal, amit utána még hitelesíteni is kéne a bankkal és az idõkiesés.
Mindenkit lebeszélnék az elektronukus kivonatokról.. mert probléma esetén az a banknak elõny és próbálja az ügyfeleleket lefárasztani.
Kérem cáfoljon meg valaki! Azt leszámítva, hogy a papir nem környezetkíméló és nem olcsó..
Egyáltalán nem zavar, ha figyelnek! :-))
A cikk azt próbálja bizonygatni, hogy semmilyen esélyed nincs arra, hogy megõrizd az inkognitódat. Pedig megfelelõ módszerekkel nagyon is lehet. Ehhez viszont bizony le kell mondani pár elterjedt szolgáltatás használatáról.
1 - Szerintem többnyire igaza van. Lassan már nincs személyes tere az embernek. 2 - Ez nem az internet jellemzõje csupán. Már jóformán a való életben nem tudok úgy 5 percet élni, hogy ne legyenek más emberek a közelemben. Nincs hova elzárkózni, egyedül lenni úgy hogy senki sem zavar. Tehát itt se sok magánélet van már. Szinte mindenrõl amit csinálok tud legalább 1-2 ember. 3 - Minél jobban félti valaki a magánéletét valószínûleg annál több a rejtegetnivalója. Én annyira nem féltem. Nem örülnék neki, ha egy beszélgetésem ki lenne plakátolva az utcán. Nagyon fel lennék háborodva és keresném ki tett ilyet. De különösebb "titokra" nem tenne szert senki ha lehallgatna.
Informatika és tudomány
