Az anyag-antianyag "problémára" talán pofon egyszerû a válasz. Mi van akkor, ha a létrejövõ anyag-antianyag páros a létrejöttekor meg is semmisítette egymást, aztán a felszabaduló energia lassan szintén "anyaggá fagyott", de ekkor már csupán egyféle anyaggá, mert ez a "másodlagos" robbanás akkor már létezõ téridõben történt, szemben az Õsrobbanással. Az Õsrobbanást felfoghatjuk úgy is, mint az energiának a háromdimenziós térbe való kiömlését, a másodlagos robbanást pedig (amelyben a anyag-antianyag megsemmisült)ennek az energiának (és anyagnak) a mi téridõnkben történõ konszolidálódását.
Egyébként igencsak logikusnak tûnik, amit a cikkben állítanak, mert, ha az atomot a Naprendszer analógiájaként fogjuk fel, az atommag éppúgy nem lehet teljesen középen, ahogyan a Nap sincsen a Föld pályájának középpontjában. Amiképp hat a Föld is a Napra, úgy nem csak az atommag hat az elektronra, hanem az elektronnak is valamiképpen hatnia kell az atommagra, még akkor is, ha azt tételezzük fel, hogy az elektronnak nincsen tömege. Ha tömege nincs is, sebessége akkor is van, a töltésérõl már nem is beszélve...
Ez nagyon jó érvelés. Vegyünk például minket. A galaxis átellenes oldalán lévõ csillagok gravitációját nagyobb mennyiségben közvetíti felénk az a bármi ami közvetíti, mint amit azok sugároznak kifelé a galaxisból, mert maga a galaxis befelé görbíti a téridõt. Hé! Ez pont olyan mint az üvegházhatás, csak annál külsõ forrásból érkezõ sugárzás nem tud kilépni, itt viszont eleve a rendszerben ébredõ gravitációs erõt közvetítõ hullám-energia-részecske-(akármi) lép ki kisebb számban annál, mint ami benn marad! Ez Zseniális ötlet lehet!
Belegondolva teljesen logikus: egy görbült tér-idõben már miért is terjedne egyenes vonalban?
Ez a módosítás nem nagy, éppen hogy rendkívül kicsi, de egy galaxis méretben már jelentõs lehet. Ilyen módon a központi feketelyuk a mögötte lévõ csillagok gravitációját igen kis mértékben fókuszálja, ami a galaxis külsõ részén lévõ csillagokra emiatt erõsebben hat.
"Tehát a fény anyag, de a gravitációs hullám már nem, annak ellenére hogy szintén van energiája." Nos, én nem tudom, hogy anyagnak számít-e de sokat gondolkodtam a kérdésen, és arra jutottam, hogy a görbült tér valamilyen módon nem csak a fénynek, hanem a gravitációs hatás terjedésének irányát is módosítja (akár gravitonok, akár gravitációs hullám felelõs a terjedésért). Ha ez igaz, akkor nincs feltétlenül szükség sötét anyagra, a galaxisok geometriájából adódna az, hogy a belsejük gyorsabban forog, a külsõ részük pedig lassabban és még sem repül szét.
A sötét anyag létét kívánó, galaxison belüli keringési anonália nem az egész galaxisra áll fenn, csak az, egy bizonyos centripetális gyorsulásnál alacsonyabb területeken. A galaxis belseje tudja a fizikát, a külseje nem. Ez a Milgrom törvény, és nekem azt mondja, valami különös dolog zajlik ott.
" mert a sötét anyag eloszlása gravitációsan nagyon instabilnak tünik ... Ha ezek csak gravitációsan kölcsönható részecskék lennének, akkor a feltérképezett halók hamar szétszóródnának, vagy összeomlanának."
Egyrészt a gázok is részecskékbõl állnak és õket is csak a saját tömegük tartja egyben. Másrészt sokkal kisebb tömeggel (pl.: galaxis) nem lehet hatni a sötét anyagra, így nem lehet gravitációs kollapszust sem elõidézni, mint egy ûrben kavargó hidrogénfelhõben, vagy szétszórni sem, ahogy egy szupernóva szétrombolhat egy ködöt. Bár egyes elképzelések szerint (az úgynevezett) Hideg sötét anyag is képes csomósodni... de ez már egy másik történet. Egyébként a MOND már múlté, több kísérlet után, és még több ad-hoc módosítás után elhalálozott.
Valamilyen további (ismert vagy ismeretlen) kölcsönhatásnak a sötét anyag esetében is szerepet kell játszania, mert a sötét anyag eloszlása gravitációsan nagyon instabilnak tünik. Ha ezek csak gravitációsan kölcsönható részecskék lennének, akkor a feltérképezett halók hamar szétszóródnának, vagy összeomlanának. Pont ezért népszerüek még mindig azok az ötletek, amik a gravitációs kölcsönhatáson variálnak, akár az ált. rel.-el, akár a MOND-val vagy valami hasonlóval operálnak.
A sötét energiánál felmerült, hogy egy eddig nem ismert kölcsönhatásról van szó. A sötét anyag viszont, valami nem látható dolog, aminek tömege van, itt gravitációsan kölcsönhatásról van eleve szó.
" míg mások csak marha módjára hülyeségeket bõgnek."
Hát ez egy jó kérdés, kismillió hipotézis van a sötét anyagra és a sötét energiára, van köztük mindenféle ismeretlen új részecske (amik gondolom új kölcsönhatásokat közvetítenek), de én ezeket nem tudom követni. Az én tudásom kevés hozzá...
Akik azon morfondíroznak hogy mi az anyag, elöször is ez nem egy egzakt fogalom a modern fizikában. Az lehet hogy a 19. században még volt értelme, és akkor egy elborult ideológiát is építettek rá (a materializmust), de ma már mindkettö idejétmúlt.
Az egyes elméletekben mást és mást jelölnek az "anyag" szóval. Az általános relativitáselméletben minden anyag ami nem a téridö. Tehát a fény anyag, de a gravitációs hullám már nem, annak ellenére hogy szintén van energiája. A részecskefizikai Standard Modellben vannak anyagot alkotó részecskék, és vannak a kölcsönhatás közvetítö részecskék, ez utóbbiakat nem szokás anyagnak hívni. Itt pl. a fényt már nem nevezik anyagnak, mivel a fotonok az elektromágneses kölcsönhatás közvetítörészecskéi.
Szóval hogy mi számít anyagnak és mi nem az inkább megszokás kérdése. A helyzet az, hogy ez az elavult fogalom a mai fizikában már csak informálisan használatos.
Ezért furcsállottam én is az új kölcsönhatás kifejezést.
Az általános, lehetõ legegyszerûbb magyarázatra törekvõ megközelítésen túl, a sötét energia és a sötét anyag magyarázatakor szerinted miért nem merült fel valamilyen újabb, ötödik vagy akár hatodik kölcsönhatás felbukkanása? A kölcsönhatások ugye - konyhanyelven - a hõmérséklet csökkenésekor hasadoznak a most ismert négyre, ebbõl kiindulva logikusnak látszik feltenni, az univerzum hûlése és tágulása újabb kölcsönhatásokat hozott felszínre.
Sok galaxis ütközést látunk, de ezek nem robbannak fel, így valószínûtlen a feltételezésed. Továbbá a galaxisok sem fogynak a határaiknál, illetve a galaxisközi tér nem produkál anyag/antianyag határvonali anomáliákat.
Az anyag nem azt jelenti, hogy megtudod fogni. Anyag a neutrínó is, meg az elektron is. A kérdésem meg nem arra vonatkozott, amiben itt ponygyolasági okoskodást mûvelsz, ráadásul eltévelyedve. Az antianyag sem csak annyi, hogy antiproton meg pozitron, hanem mondjuk a protont alkotó kvarkok is antikvarkok. Mondjuk nem hiszem, hogy bármi fogalmad lenne arról, hogy mirõl beszélek, úgyhogy vedd úgy, hogy nem is szóltam hozzád.
Különben is arról beszéltem, hogy az anyag-antianyag egyensúly felborulása még a kvarklevesben megtörtént, amikor az atomokat alkotó hadronok még létre sem jöhettek.
Ehhez az kellene, hogy a galaxisok halóin ne tudjon áthaladni semmi, fõleg nem anyag és az antianyag. Nos, galaxisok ütközése vagy elszabadult csillagok szerint nincs ilyen fal, átjárható... ;)
A Standard Modell a részecskefizikában használatos kvantumtérelméleti modellek gyüjtöneve. Ezek három kölcsönhatást írnak le, a kvantum-elektrodinamika az elektromágnesességet, a kvantum-színdinamika az erös kölcsönhatást, a gyenge kölcsönhatást pedig az egyesített elektrogyenge elmélet keretein belül tárgyalják. A gravitáció ma elfogadott legjobb elmélete az általános relativitás elmélete, mely egy nem-kvantumos, klasszikus elmélet, és nem része a Standard Modellnek, mivel csak makroszkopikus jelenségeket ír le, ezért nincs jelentösége a részecskefizikában.
Az "új kölcsönhatás" tuti hogy csak a szokásos magerök valamilyen új hatását jelenti, mert ha valóban egy ötödik kölcsönhatást fedeztek volna fel, akkor nem csak ilyen picike hír szólna róla. A cikk ugyan nem tisztázza hogy ennek mi köze az anti-anyag problémához, de az alapján valószínüleg a gyenge kölcsönhatásról van szó, ugyanis elemi részecskék radioaktív bomlási soraiban találtak eddig anyag-antianyag aszimmetriát.
Tuti hogy nincs nagy mennyiségü anti-anyag a belátható univerzumban, mert sehol sem látjuk kölcsönhatni a normál anyaggal. Az általunk látott galaxisok mind normál anyagból vannak.
Vajon mi a bizonyíték arra, hogy az anyag antianyag aránya annyira eltér? És ha nem? Ha Pl a galaxisokat körülvevõ sötét anyag szerepe mondjuk az, hogy valójában egy semleges burkot képez, és az anyag/antianyag galaxisok véletlenszerûen váltogatják egymást?
Cikkbõl idézek:"A sugarakat felgyorsítva nikkel, kadmium és cin célpontokkal ütköztették" Milyen anyag az a cin ??? Forrasztani cinnel szoktak, bár aki így használja, azt is kijavítom mert az se cin, hanem forrasztó-ón. Kérem javítani az elírást(ha tényleg elírás,cink létezõ anyag) Kiborg
Benne van a neveben, hogy "anyag". Az anyag meg atomokbal all. Akkor reszecske es antireszecske lenne. "..Az antianyagban az atomot a proton, neutron és elektron helyett azok antirészecskéi, az antiproton, antineutron és pozitron építik fel..."
Itt valóban új kölcsönhatást gyanítanak, vagy az erõs kölcsönhatás eddig fel nem tárt sajátosságát? A fordítás alapjául szolgáló cikk is új kölcsönhatásról ír, de ugye ez csak egy ismeretterjesztõ cikk.
Amúgy az anyag-antianyag egyensúly felborulása nem az atomok megjelenése elõtt zajlott le?
Emlékeztek arra a gyerekjátékra, amiben fekete és fehér golyókat lehetett pálcikákkal egymáshoz kötni? Szerintem azok az izotópok stabilak, amelyek szimmetrikusak és hogy egy atom milyen atomokra hasad az is attól függ, hogy milyen részekre lehet úgy metszeni, hogy azok szintén szimmetrikusak legyenek.
Pontozd 1-10-es skálán, hogy mennyire kapcsolódik a cikkhez a hozzászólásod. Nálam listán kívüli nulla.
I beg you to begin the beg-inn the bag in! I have no clou what am i talking about!
beginn
Ha maga a kísérlet változtatta meg a mag alakját, akkor már megint nem tudjuk, hogy milyen alakja volt elõtte. Hozzáteszem én nem hiszem, hogy az változatlan volna, mint ahogy semmi sem az.
A materialista vallás szerint az emberi hülyeség a legnagyobb titok! Hogyan lehetséges, hogy alapvetõen ugyanolyan felépítésû humanoidok közül egyesek képesek a környezetüket olyan mélységekben megérteni, hogy szinte tetszõleges módosításokat végre tudnak hajtani rajta, míg mások csak marha módjára hülyeségeket bõgnek.
Informatika és tudomány
