"Énok égi útja
17. 1. És megfogtak és egy olyan helyre vittek engem, ahol az ott levõk olyanok voltak, mint a lángoló tûz, és amikor úgy akarták, emberként jelentek meg.
2. És egy olyan helyre vittek engem, ahol sötétség volt, és egy hegyhez, amelynek csúcsai az egekbe értek.
3. És láttam az égi fények lakhelyét, és a csillagok és a mennydörgés tárhelyeit, egészen a legmélyebb mélységig elláttam, ahol tüzes íj volt, nyilak, azoknak tegezük, és egy tüzes kard, és minden villámlás.
4. És az élõ vizekhez vezettek engem, és a nyugati tüzekhez, ahol a nap mindig nyugovóra tér.
5. És egy tüzes folyóhoz értem, ahol a tûz vízként folyik, és beleömlik a nyugat felõl álló nagy tengerbe.
6. Láttam a nagy folyókat, és a nagy folyóhoz értem, nagy sötétséghez, és egy olyan helyre mentem, ahol nem bolyong hús[test].
7. Láttam a téli sötétség hegyeit, és egy helyet, ahol a mélységek vizei fakadnak.
8. Láttam a föld minden folyójának száját, és a mélységnek száját.
18. 1. Láttam a szelek tárhelyét: Láttam, hogyan látta Õ el azokkal az egész teremtést és a föld szilárd alapjait.
2. És láttam a föld szegletkövét: Láttam a négy szelet, amely [a földet és a] menny boltozatát tartja.
3. És láttam, ahogy a szelek feszítik az égboltot, és megállapodnak a föld és menny között: ezek az egek oszlopai.
4. Láttam a mennyek szeleit, amelyek körbeforgatják a napot és a csillagokat a pályáikon.
5. Láttam a földi szeleket, amint a felhõket viszik; Láttam az angyalok ösvényét: Láttam a föld végénél, honnan kezdõdik az ég boltozata."
(...)
Utazás a föld széleihez
33. 1. És onnan továbbmentem a föld végei felé, és hatalmas vadállatokat láttam, mindegyik különbözött a másiktól; és (láttam) madarakat, melyek úgyszintén különböztek megjelenésükben és szépségükben és hangjukban. És az állatoktól keletre láttam a földnek végeit, melyen a mennyek nyugodtak, és a mennyek ajtaját nyitva.
2. És láttam, ahogy a mennynek csillagai elõsorjáztak, és 3. megszámláltam a kapukat, amelyeken keresztülhaladtak, és leírtam minden kijáratot az egyes csillagok szerint, számukat és neveiket, feladatukat és pozícióikat, az 4. idejüket és hónapjaikat, ahogy Uriel, a szent angyal, aki velem volt, megmutatta nekem. Mindent megmutatott nekem és mindent leírt nekem: neveiket is felírta nekem, és törvényüket és rendjeiket.
A föld északi széle
34. 1. Onnan továbbmentem észak felé, a földnek végei felé, és láttam ott egy hatalmas és pompás eszközt az egész föld végeinél.
2. És láttam itt három nyitott ajtót a mennyben: mindegyiken keresztül északi szelek áramlottak: amikor ezek fújnak, hideget, jeget, fagyot, havat, párát és esõt hoznak.
3. És amikor az egyik bejáraton keresztül fújtak, áldást hoztak, de ha a másik két kapun keresztül fújva jönnek, akkor tépik és kínozzák a földet, s hevesen fújnak.
A föld nyugati széle
35. 1. És onnan nyugati irányba mentem, a föld végeire, és ott a mennyek három kapuját láttam, olyanokat, amelyeket keleten is láttam, ugyanannyi számban, ugyanannyi kijárattal.
A föld déli széle
36. 1. És onnan délre mentem a földnek végeire, és láttam ott három nyitott kapuját a mennynek: s onnan jött a harmat, az esõ és a szél.
Visszatérés keletre
2. És onnan kelet felé mentem az égbolt keleti széléig, és láttam itt a mennynek három keleti kapuját nyitva, és kicsiny kapukat felettük.
3. Ezeken a kicsiny kapukon át a menny csillagai jöttek, és futották útjukat nyugat felé azon az ösvényen, melyet mutattak nekik.
4. Amikor mindezt láttam, dicsõítettem - s örökké dicsérni fogom - a Dicsõség Urát, aki azért alkotta e nagy és dicsõ dolgokat, hogy feltárja mûvének nagyszerûségét angyalai és az emberi lelkek elõtt, hogy azok dicsõítsék mûvét; s azért, hogy minden teremtménye lássa erejének alkotásait, dicsérje kezének nagy mûveit és áldja Õt mindörökre.
Énok Könyve