jól be kell gombázni..akkor majd megtudod a választ az élet nagy kérdéseire, de nem fog tetszeni
ha megtudnám, hogy ennek az egésznek egyáltalán nincs semmi értelme, akkor akár fejbe is lõhetném magam nem? minek túráztassam magam a nagy büdös semmiért
A teremtõ elõbb eltervezte >>> elgondolta a teremtést, s megteremtette az anyagi világot. Elõbb volt hát a gondolat, s utána az anyag. A szív, melyrõl beszélsz anyag. A rezgések csak anyagban terjednek. A gondolat nem. A teremtés gondolatához nem szükséges az általunk ismert idõ, viszont teremtõ ereje van. A gondolatnak nem szükséges jónak, avagy rossznak lennie a teremtés szempontjából.
Hihi! Elméleted szerint mikor jött létre a sötét energia amibõl a legtöbb van? Az is a nagy bumm "mellékterméke"? Ha pedig így lenne, sokkal inkább feltételezhetõ, hogy OTT van a nagy élet [itt csak tompulnak az agyak. Ott meg élesek a pontosak (nem-kések), vagyis az elmék. Ott élnek az istenek? Egy más minõségben?]
Por és hamu, ez a hardver, ez tuti. De a szoftverrel mi van? A gondolataink azok? És a hardver hozza õket létre? Tehát a hardver hozza létre a szoftvert? :o
Megmarad, de enyhül. Aztán a következõ válasszal megint. És megint, és megint. És ha ez így van, akkor teljesen mindegy, hogy hova vezet ez az út, azon érdemes járni. Nem az a kérdés, hogy el lehet-e jutni a TELJES félelem nélküliséghez, hanem hogy itt és most tudsz-e tenni egyetlen lépést a jó irányba.
Arról, hogy végig lehet-e menni az úton, szerintem nem juthatsz sehonnan sem hiteles információhoz. Annyit tehetsz, hogy járod az utat magad is. Ezért nem hiszem, hogy egy ember kijelentheti azt, hogy "nem lehet végigmenni". Olyat inkább el tudok képzelni, hogy valakinek az legyen az érdeke (itt és most ), hogy az emberek elkönyveljék magukban, hogy ez az út nem járható, és ezért elforduljanak tõle.
És hogy jó-e az út, ez még nehezebb kérdés. Én úgy gondolom, hogy az ember érzékelheti a jó irányt, kicsiben és nagyban is. Érzékelheted, hogy mit kellene reggelizned, és érzékelheted azt is, hogy mi a te utad, aminek nem tudod mi van a végén, viszont járhatod, ha úgy döntesz. (És miért ne döntenél úgy? Mondjuk azért, mert rádijesztenek...)
Nem a végsõ válasz a lényeges, hanem az odáig vezetõ út. Az meg itt van és most, kézzelfogható, megszagolható... Ki vagyok én? Mit mond errõl az itt és most? Ez a lényeg. Elég az "itt és most"-ot "megválaszolni", és készen is vagy. Nem?
Pl. a félelemmel kapcsolatos kérdés is arra vonatkozik, hogy van-e értelme, van-e bármi oka annak, hogy itt és most féljek? Itt és most. Ez megválaszolható, nem?
Szeretetbõl fakad az érzés és a gondolkodás is. A gondolkodás egy folyamata az egésznek de nem a teljes. Elõször kigondolod, társítasz hozzá egy érzést és ha testileg cselekedsz akkor megvalósulhat az anyagban. Mindig elõször a szívbe jut minden információ és utána az agyba.
A VALLÁS EREDETE ΣΙΣΥΦΟΣ Hajdan rendezetlen volt az ember élete, a nyers erõ vezette, mint az állatét, midõn nem várhattak jutalmat még a jók, s a rosszakat nem érte semmi bûntetés. Az emberek csak aztán hoztak, úgy hiszem, büntetni törvényt, - így lett zsarnokká a jog, s rabszolgává a gõg s a bûn minden faja; mert bûntetés sujtotta azt, ki vétkezett. Aztán, mikor törvények tiltották a nyílt erõszakot, s titokba rejtezett a bûn, úgy vélem, egy bölcs, nagy tudásu férfiú akkor találta ki azt, hogy vannak istenek, az emberek számára, - hátha félnek így titokban vétket elkövetni, sõt: gonosz beszéddel is, vagy gondolattal ártani. Tehát így vette kezdetét az õsi hit, hogy van egy daimón, halhatatlan életû, ki hall és lát, gondolkodik s mindenre néz, természetére nézve szintén isteni, mindent meghall, mi emberek közt mondatik, s mi csak történik, õ meg tudja látni mind. Ha szótlanul, magadban rosszat tervezel, az istenek szemében rejtve nem marad; velõdbe néznek. Így beszélt a férfiú, hazugság köntösébe öltöztetve az igazságot, költötte õ e drága tant. S az istenek lakáról azt hitette el, - hogy ezzel is növelje még a rettegést, megismervén, hogy minden félelem s öröm keserves életünkben onnan származik, - hogy fönn az égnek hajlatán van, ott, ahol a villám kél, s a szörnyü mennydörgés kitör, az égiháború cikázó fénye száll; mert bölcs teremtõ mûve - szólt - a díszes ég, ahonnan ránk a csillagok tüzes vasa csillog, s a dús esõk a földre hullanak. Ilyen nyomasztó félelmekkel vette õ az emberfajt körül, s a messzi téreket benépesítve istenekkel szépszavún, a bûn uralmát félelemmel ölte ki. - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Úgy vélem, egykor egy bölcs így beszélte rá a halandókat, hogy istenekben higgyenek. Kerényi Grácia fordítása
A tudat egy nagy rakás szar. Aki veszi a fáradtságot, hogy megnézze mindazt amit ma agyunk, az idegrendszer mûködésérõl tudunk az erre rá fog jönni.
Kizárt dolog, hogy ez bármiféle épkézláb valóságot teremtsen.
A tudat csak annak fog (kvázi) valóságot teremteni, aki elveszti minden kapcsolatát az érzékeivel (ami a külvilágról értesít), azaz enyhébb esetben illúziónál, súlyosabb esetben hallucinál, delirál.
Egyébiránt a tudat legfeljebb úgy hathat valóságra, mint ahogy az olaj hathat a tûzre.
A felelõsségvállalást egyébként elkezdhetné az egyén is, csak nem meri.
Vagy pl. elõvehetne olyan kérdéseket, hogy "ki vagyok én?" (ha már ilyen topikban vagyunk). De általában ezzel se foglalkozunk, pedig szerintem a felelõsségvállalás, és a félelem levetése innen indul.
Bocsi, de pont errõl beszélek! Hogy nem mehetsz végig az utcán félelem nélkül! És hiába létezik ma kontroll, nem véd meg! Hisz ugyanúgy megtámadhatnak. Tehát ha az uralkodó-osztály létérõl vitatkozunk, vaktöltény felhasználni a bûntényeket, hisz nem függenek annak lététõl.
Ha nélkül menj végig Józsefen (pl), s ha nem érzessz egy csöpp félelmet sem, akkor tied a pálya. Vagy akár a párodat. De ez csak egy, a millárdnyi lehetõség közül, mert bizony mindet ki kellene próbálnod. De HA te egy lakatlan szigeten élsz, távol az áldott civilizációtól, akkor biza megértelek. De nehogy eltévedj pl Borsodba. Egy embernek sikerült: Robinson
Hiába élnek a közösségben 99 en, egymásra tekintettel, civilizáltan, ha akár csak 1 a 100 ból õrült kriminális pszihopata, már elegendõ ok arra, hogy ne engedd le este a lányodat egyedül, vagy hogy egyáltalán te ki lépj otthon éjszaka egyedül..de akár fényes nappal is megtámadhat..mivel nem normális. Pl bándi kata gyilkosa.. meg társai
Hm! Érdekes!!
"A világegyetem a Big Bang elmélet szerint egy bõdületes (kvázi)fekete lyukként kezdte a pályafutását, majd ez a fekete lyuknak minõsíthetõ anyaghalmaz felrobbant. Hogy miért és hogyan, nem tudjuk, de most nem is ez a lényeges. A kezdeti tágulás során ugyan sûrüsége csökkent, de még egy ideig fekete lyukként mûködött. ("Külsõ szemlélõ" még elvileg sem létezett, miután a teljes Univerzum a létezõ térrel és idõvel együtt erre a fekete lyukként minõsíthetõ anyaghalmazra koncentrálódott.) Igenám, de a fekete lyuk belsejében, a szinguláris pontban az idõ megáll! Idõ nincs (pontosabban áll), ami egyben azt is jelenti, hogy nem is történhet semmi! A történések ugyanis idõrendiséget jelentenek... Ezért a kezdeti pillanatokban nem történhetett sem robbanás, sem tágulás, sem elemi részecskék létrejötte, sem a 4 alaperõhatás kialakulása. Idõ (múlása) nélkül semmi sem történhetett! Mégis történt, hiszen itt vagyunk! Ezért baj van talán az elmélettel, valahol... Legalábbis attól a ponttól kezdve, hogy létrejött a gravitációs hatás, ami elgörbíti a téridõt. Ez pedig az elsõ pillanattól (ha nem is a kezdeti 0 pillanatban) létrejött."
"13,82 milliárd évvel ezelõtt[2] az Univerzum az õsrobbanással („Big Bang”) megkezdõdik (a napjainkban leginkább elfogadott elmélet szerint).[3]" Leginkább elfogadot elmélet szerint.
Például ezért is volt, van szükség a vallásra is, hogy bizonyos emberkék legalább az elrejtõzhetetlentõl féljenek, ha már a valós kontroll számukra nem tétel.
Amiket te felsoroltál, azok mind bizonyos kontroll miatt nem következnek be. Baj akkor keletkezik, amikor emberek egyes csoportjai nem félve a kontrolltól, következményektõl, tesznek olyanokat melyeket felsoroltál. Mert bizonyára te is tudod, hogy megtörténnek. Sõt!!!
Ezzel nem értek egyet! Kontroll a hülye gyerekeknek kell, de most már itt az ideje, hogy az emberiség kinõjön a pelenkás korból és merjen felelõsséget vállalni! Nem beszélve arról, hogy a problémáink zöme a kontroll eredménye.
Ha volt "big bang", akkor lehet olyan elmélet is, hogy minden "anyag" egyszerre jött létre, a "legelsõ" pillanatban egy volt (és ebben az esetben lehet "információkapcsolat" köztük).
1. Még mindíg nem mindenki, hanem csak az emberek 1 része - hajlamos lennék azt hinni hogy egy zajos ám mennyiségileg kevesebb kisebbség (itt most nem átvitt értelemben a kisebbség, hanem csak mennyiségjelzõ). Sok ember felül tud és felül is emelkedik az alapvetõ szükségleteken, az önzetlenség, az hogy más javára lemondok az én részemrõl még ha nekem káros az kizárólag emberi tulajdonság.
2. Persze, de ne felejtsd el a kontrollt is emberek hozzák létre. Márpedig a kontrollt azok csinálják akik rendet akarnak, urambocsá fizikailag még gyengébbek is lennének, de mégis a törvényekkel és a rendszerrel meg tudják zabolázni az egyébként erõsebbeket. Pl nyüzüge rendõr letartóztatja a kigyúrt rendbontót... ha csak az erõn múlna nem lenne esélye, de ott van mögötte egy emberek által felépített rendszer és ez már az õ malmára hajtja a vizet. ez teljesen szembemegy azzal amit egyébként az állatvilágban látsz. Ott a - fizikailag - erõsebb kutya b***ik... mindig.
Végezetül, ha igazán tömören, négy sorban akarnátok olvasni (miért is ne akarnátok:) gondolataimat, egy régebbi versem teszem le ide. Ha ott az Istent átkonvertáljuk az aktív sötét energiává, az ember megmarad a sötét energia inaktív részeként álmodónak:
A szeretetre gondoló és a gyilkolásra gondoló emberek is "élnek", egyikre sem mondhatjuk, hogy nincs értelme az életüknek. Ha egyiknek nincs, a másiknak sincs. Ez a mindenhol jelenlévõ és megfigyelhetõ kettõsség alapja. Ha az egyiket letörni készülsz, az annál inkább erõsödik az egyensúlyi állapot felé törekedve. Ha tehát szeretetre neveltek, gyûlölködõket kaptok ugyanannyit. Egy egészséges ember tud szeretni is és gyûlölni is. Aki pedig ezt nem tudja megérteni, az szemita (pedig saját maga is ezt csinálja).
Az élet értelme -a közhely szerint- a halál. Viszont az élet értelmérõl nem érdemes gondolkodni, az anyag valóságáról szintén. Az univerzum kis része csak az anyag, annak pedig még kisebb része a számunkra kézzelfogható ebbõl. Legtöbb az u.n. sötét energia. Abból induljunk ki, hogy háromnál több iránydimenzió van, s az idõ sem feltétlenül és kizárólag a jövõ felé tart. Most kialakuló elméletem szerint valódi énünk -függetlenül attól, hogy egyedi, vagy komplex tudat része- a sötét energia része. Annak éber állapotához tartózó a sötét anyag, alvó (inaktív) állapota pedig az általunk ismert világ. A kettõ összekötõje a gondolat-létrehozás képessége, nem pedig a tudat. Egy sokdimenziós rendszer álom-kikristályosodása lehet a kézzelfogható anyag, álmodó-alkotója a szellem mely maga is anyag. A szeretet ebben az értelemben lényegtelen, mint ahogyan az állatvilágban sincs rá igazán szükség. De magyarázza meg valaki, mi a szeretet. A szeretet rezgés? Az is hullámként terjed? Bennem akadályba ütközik, vagy áthatol rajtam nyom nélkül? (Érzéseim persze vannak, de a szeretetre fogni az élet értelmét...?) A gondolat azonban más. Az már a kvantumszinteket meghaladó valami, nem az általunk ismert világ része. Ez lehet az isteni kapcsolat ember és isten között? Ebben térünk el az állatoktól? A gondolat gyorsabb a fénynél, idõben is térben is oda-vissza képes haladni, nincs fizikai, sem másmilyen korlátja. A gyermeki gondolatot pedig a "beidegzõdések" lehetetlennek mondott korlátai sem gátolják. Végeredményben szerintem a gondolat az, mely az érzelmeket mint rezgéseket kiváltja és aktiválja, a "gondolás" az élet értelme >>> GONDOLJ, GONDOLJ! (Micimackó)
Nem tudunk felülkerekedni az ösztönökön?
Nos, azért mert vannak emberek akik nem tudnak, azért a döntõ többségünk igen. Pont ezen meditáltam reggel, hogy most pl a villamoson szó szerint több 100k HUF értékû cuccok lógnak az embereken, vannak a kezükben, és valahogy nem kell különösen félnünk attól hogy lemészárolnak érte, hiába fizikailag láthatóan nem lennének alkalmasak arra hogy megvédjék magukat ha az erõsebb el akarná venni.
De ugyanígy, tavasszal nem jön rá a férfinépre a kangörcs, hogy aztán úton-útfélen párosodjunk a tüzelõ "szukákkal".
Szóval az ember - ha akar - bõven felül tud kerekedni az ösztönein. Más kérdés hogy akar e, de az is egyéni döntés kérdése.
nincsenek komoly következményei ennek önmagában, mert továbbra is csak kvantumszinten érvényes. fontos elhatárolni a kettõt, az anyag a tömegével ellentétesen arányos mértékben mutat hullámtermészetet, egy bizonyos mérettartomány fölött ez pedig elhanyagolhatóvá válik. A megfigyelõ hatása például már a baktériumok mérettartományában sem érvényesül. van az esgén elvileg néhány figura, aki kicsit jobban benne van a kvantumfizikában, legalábbis láttam már 1-2 arcot, õk talán helyes irányba rázhatnák vissza ezt a beszélgetést.
az hogy kapcsolatba kerül a tudatunk egy fizikai kísérlettel, meghatározza annak a fizikai kísérletnek a végkimenetelét..
Ennek nem szabadna így lennie Ha mi csak biológiai szerves gépek vagyunk.. Csak kis porszemek a világban..akkor miért történik az, hogy a tudatunk olyan kiemelt fontosságú a fizikai világ mûködésében?
A legújabb fizikai kísérletek mind azt mutatják meg hogy kapcsolat áll fenn a fizikai világunk, és a tudatunk között.
De ez önmagában is elképesztõ megállapítás...nem így gondoljátok? Szerintem ennek komoly következményei vannak.
"Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok annak a hegynek: menj innen amoda, és elmenne, és semmi sem volna lehetetlen néktek"
Adtál egy ötletet: És lehet, hogy azért nem lehetséges, mert ha lehetséges lenne, akkor "beszarnék"??
Már ha érted hogy mire célzok ezzel... Tehát hogy tudatosan fel sem ismert ("kvantum-szintû") gátlások, ragaszkodások, elhatározások determinálják számomra, hogy mit vagyok képes megálmodni, és így mit vagyok képes materializálni. Gátlások, félelmek, kötöttségek nélkül szárnyaim lennének? "Házhoz jönne az alma?" (Nem, az nem jönne, mert gátlások és félelmek nélkül már nem is érdekelne az alma - szerintem.)
Agyalhatok még? Lehet hülyeség lesz belõle, de sebaj.
Az embert is körülveszi egy keretrendszer, amit nem ismerhet meg addig, míg ragaszkodik emberi mivoltához. Amint a ragaszkodás elmúlik, megismerhetõ az "emberfeletti" is, bár ehhez az "emberit" (amilyennek azt megismertük, amilyennek azt definiáljuk) lehet magunk mögött kell hagyni.
Amíg ragaszkodsz ahhoz, hogy figyelmeddel egy adott dologra összpontosíts, addig más dolgokat nem is fogsz megismerni. Amíg ragaszkodsz ahhoz, hogy ez lehetséges míg az lehetetlen, addig ez lehetséges is lesz számodra, míg az lehetetlen. És ez nem a "hétköznapi" gondolatokra vonatkozik (amikre az itt hozzászólók példái általában vonatkoznak): a széken át fogsz esni, mert ragaszkodásod a földihez, a megszokotthoz oly erõs, az "kvantum-szintekre" vonatkozó, azon megvalósuló elhatározásod oly determinisztikus, hogy a széken csak akkor nem esnél át, ha el tudnál vonatkoztatni földi mivoltodtól. De az azért nem piskóta dolog.
Csak agyalok: Ha a kvantum szinten igazak a kísérletek, nem a hétköznapok szintjén, akkor bizonyára "kvantum szintû gondolatokkal" lehet világot teremteni - jelentsen ez akármit is -, és nem hétköznapi gondolatokkal: legyen itt egy kiló alma mert nincs kedvem lemenni a tesco-ba, ez nem így mûködik.
Ezt mondtad, nem? Te mondtad, hogy a vákuum a semmi.
Ha tudsz csinálni energiamentes vákuumot (ami tényleg semmi), szerintem megkapod érte a Nobel-díjat. Úgyhogy addig ne csodálkozz a részecskék keletkezésén.
Arra gondoltam, hogy kéne készíteni egy újabb kísérletet..
itt van ez a kétréses kísérlet.. most úgy áll a helyzet, hogy a tudatunk össze tudja omlasztani a hullámfüggvényt egy adott részecskébe..
Arra kéne kísérletsorozatot készíteni, hogy hogyan lehetne összomlasztani a hullámfüggvényt, emberi tudat kiiktatásával..
abszolút kizárni a kísérletbõl minden tudatos megfigyelést.. Nem tudnánk meg mi játszódik a kísérleti berendezésben..a gép csak a végeredményt közölné.. hogy sikerült összeomlasztani a hullámfüggvényt, vagy sem..
Tudjuk, hogy nem a mérés okozza a valószínûségi hullám összeomlását, hanem az ha a mérés eredménye, mint maga az információ kapcsolatba kerül egy tudattal rendelkezõ egyeddel.
Meg kéne állapítani, hogy feltétlenül szükséges ehhez egy tudatos megfigyelõ..vagy nélküle is megy. Ha nem megy..akkor hol van a határ??? Milyen élõlények képesek befolyásolni a kísérletet pusztán azzal hogy van tudatuk?
Fõemlõsök? Kutya, macska? Vagy netalán elég hozzá egy egysejtû élõlény is? Esetleg növények?
Mennyire kell hogy tudatos legyen egy élõlény?
Egy csomó nyitott kérdés van, amit a mai teknológiai szintünkön már megválaszolni, ellenõrizni lehetne.
az energia az nem semmi.. az anyag is az energia egy másik formája..
A cikk mondta, amit belinkeltél. Ha logikai hibák vannak egy fejtegetésben, akkor miért hiszed el egyetlen szavát is?
"...persze nem kizárt, hogy minden mindennel kapcsolatban van egymással, sõt több mint valószínû"
Látod most is mondtad.
A "több, mint valószínû"-t mire alapozod? Arra, hogy egy párkeltés eredményeként született két részecske kapcsolatban van egymással? Errõl már kifejtettem neked, hogy mekkora túlzás két részecske kapcsolatából arra a következtetésre jutni, hogy minden részecske kapcsolatban van egymással.
"A semmibõl hogy lehet valami?"
Állítólag az igaz, hogy E=mc^2, anyagból lehet energia, ezt tudjuk. Miért furcsállod, hogy energiából anyag keletkezik?
Nem mondtam ilyet.. persze nem kizárt, hogy minden mindennel kapcsolatban van egymással, sõt több mint valószínû
Az is lehet, hogy csak egyetlen egy részecske energiakvantum van, csak ez folyton átalakul, és össze vissza utazgat az idõben és azt a benyomást kelti, hogy annyi van belõle, hogy kitölt egy egész univerzumot
ha belegondolsz, a vákuumból folyton feltûnnek és eltûnnek részecskék, fotonok.. honnan jönnek ezek?, és hova tûnnek el? A semmibõl hogy lehet valami? Ezt magyarázza meg nekem valaki.
Akkor lásd be, hogy nem minden részecske van kapcsolatba minden részecskével, ez csak az egyidõben keltett részecskepárokra igaz.
egy sejt azért pár milliárdszor több elembõl áll mint egy szénalapú molekula
Azt tudom, hogy az elsõ sejtek olyanok voltak, mint a szappanbuborékok.. és még ma is, a sejtfal ugyan azon az alapon mûködik mint egy szappanbuborék.
Meg állítólag az RNS molekulák elõbb jöttek létre mint a DNS..sokáig nem is volt DNS a sejtekben, anélkül szaporodtak.
Meg ott van a mitokondrium is, az üzemanyag gyára a sejtnek.. na az egy véletlenül a sej belsejébe bekeveredett másik egysejtû szimbiótából jött létre. Gyakorlatilag minden sejtünk több más egysejtû élõlényt is tartalmaz, amik szimbiózisban élnek velünk..ezek a mitokondriumok, amik saját egyéni DNS el rendelkeznek.
"Egy teória szerint egyszer két szén részecske rosszul kapcsolódott egymáshoz és létrejött az elsõ sejt... vagy mi"
Lipótmezõn ez teljesen hiteles teória, fõleg, hogy a szén qrvára nem részecske, hanem elem.
AZ ember is csak egy szaporodó létforma... aminek a saját tudása nem terjed tovább mint a képességei és a látótere. Minden érzelem, gondolat, tudomány, csak melléktermék. Az élet értelme nem más mint ami egy egyszerû baktérium célja is. "Fejlõdni és szaporodni."
Ezt továbbra is lehet vitatni... de tudtok jobbat?
(az sincs kizárva hogy egy felsõbb életforma alkotott minket egy terráriumba""".... de õk hogyan lettek?)
Egy teória szerint egyszer két szén részecske rosszul kapcsolódott egymáshoz és létrejött az elsõ sejt... vagy mi.