A hálózatokról van egy szépen felépített közérthetõ elõadás. Nincs bennük semmi misztika. Szépen modellezhetõ mindegyik. Az hogy az univerzum a városok, vagy az idegrendszer miért épül fel úgy ahogy, egymáshoz hasonlóan, arról is szó esik benne. Egyszerûen azért, mert a szabályszerûségek és a célszerûség erre mutat. De arra semmi sem mutat, hogy ez akár lefelé, akár felfelé a végtelelenségig ismétlõdne, valamiféle misztikus módon, csak azért, hogy mi kicsiny emberek mindenképp a végtelenbe ütközzünk.
"Pl. amikor én ránézek az univerzum struktújára a képeken (hasonlít az agyra), aztán ugye az agyra, aztán meg mondjuk egy ISS-rõl készült felvételre pl. az USA-ról, és azt látom, hogy UGYAN OLYAN A STRUKTÚRA mindháromnál, akkor felteszem a következõ kérdést!
Ha a városokat az intelligencia alakította olyanra, akkor az evolúciónak nevezett akármi mitõl random, és az univerzumot formáló erõk hogy a francba lehetnek "élettelenek" "
Mindegyik struktúra fraktálszerû, és nem intelligensen tervezett, hanem egyszerû minta, szabályok mentén kialakult.
"Érdekes azért hogy milyen szakadékok vannak az emberek között. Ezek a tudósok több milliárd évnyi hátrányból képesek rekonstruálni a legnagyobb eseményt a világon mások meg azt képtelenek felfogni, hogy a föld forog a nap körül..."
Ez fizikai fájdalmat okozott...
A keringés meg a forgás keverése olyan, mintha azt mondtad volna, hogy Kolombó feltalálta Amerikát a Sánta Mária nevû vonaton, amikor eredetileg Kínába akart utazni, csak tévedésbõl a másik irányba indult.
Lehet, hogy a kozmológusok, csillagászok világképe, un standard modellje, akár az un. multiverzummal igaz, nem tagadom ennek lehetõségét.
De mennyire hiszünk egy etióp faluban élõ bölcsnek, aki soha nem mozdult ki a piactértõl számítva 10 km-re? Én hiszek az etióp varázslók bölcsességében és a tudósok okosságában, mint ahogy meghallgatom Anyámat, amikor bármirõl nyilatkozik és rácsodálkozom mondataira.
"Hubble elõtt senki sem gondolta volna, hogy galaxisok léteznek. Azóta már több univerzumról beszélünk, LOL"
Na ez a szezon meg a faszom tipikus esete. Hubble a megfigyeléseket értelmezte és állított fel rá elméletet, a multiverzum meg kötetlen matekozás, amire kéne megfigyelést találni. Éppen a két átellenes végén fogják meg a témát a két esetben.
Tudod az a helyzet, hogy az ilyen szabad gondolkodásnak sci-fi és fantasy a vége, ami csak lazán, vagy inkább egyáltalán nem kapcsolódik a valósághoz. Ha ez a cél, az irodalmi alkotás, akkor csak hajrá, de ha a valóságról akarunk információt szerezni, akkor a vizsgálat és a megfigyelés a módszer, nem a kötetlen képzelgés.
Csak hogy példát mondjak, a világítás síkbeli, tehát pont nem jó analógia az univerzum anyageloszlására, másrészt a világításnak és az idegrendszernek a kapcsolatai a lényeg, aminek meg az univerzumban nincs megfelelõje. Tehát a hasonlóság maximum formai, és az is csak nagy jóindulattal.
Egyébként meg ez a mi mire hasonlít leginkább a pszichológia területe meg az óvodai kiscsoporté, mint a csillagászaté vagy a fizikáé.
Ha már beleteszed a mondatba a "Nap körül"-t, akkor kell bele a kering is, mert forogni csak a saját tengelye körül tud, más körül nem, összeütköznek a helyhatározók.
"Nap körüli keringése közben forog", vagy "a Nap körüli keringõ pályáján forog", vagy valami hasonló nyakatekert hülyeség lenne a precíz.
"Ezek a tudósok több milliárd évnyi hátrányból képesek rekonstruálni a legnagyobb eseményt a világon"
Miközben egy egy utasszálító repülõgépet nem voltak képesek megtalálni pedig az nem néhány milliárd éve történt csak néhány hete és nem milliárd fényév távolságra csak néhány száz km-re :)
Amúgy ezekkel a modellekkel ugyanaz a baj mint a klimamodellekkel. Tudniillik a klimatológusok azt sem képesek megmondani hogy egy hét múlva milyen idõ lesz, de azért bõszen mondogatják a tutit hogy mi lesz ezer meg tizezer év múlva...
Érdekes azért hogy milyen szakadékok vannak az emberek között. Ezek a tudósok több milliárd évnyi hátrányból képesek rekonstruálni a legnagyobb eseményt a világon mások meg azt képtelenek felfogni, hogy a föld forog a nap körül...
Utóirat: Az Univerzumunk virtuális mivoltát akár bizonyítottnak is vélhetjük annak alapján, hogy a folyamatoknak a legnagyobb kapacitású modellben is kell, hogy határsebessége legyen, és a modellezett részecskék típusa, félesége is véges, akárcsak a mûködõ erõhatásoké. Ráadásul a részecskék túl egyformák, mintha csak sokszorosítva lennének. Ha tényleg ez a helyzet, akkor ez egy eléggé primitív modell. Ha az anyag véletlenszerûen jött volna létre (amit könnyû elképzelni, lásd: /x/), akkor sokkal változatosabb lenne ez az egész itt körülöttünk, nem gondoljátok?
/x/ Az anyagnak a semmibõl keletkezését semmilyen természeti törvény nem tiltotta addig, amíg az anyag nem jött létre, mert addig a rá vonatkozó, azaz az inflációs szakasz végéig az anyag által "kicsiszolódott" törvények sem léteztek, így a megmaradási törvények sem.
Azért nem baj, ha felkészülünk arra, hogy a részecskék egyre apróbb "alkatrészekké" bontása közben egyszer mégiscsak elérkezünk a tovább nem bontható, igazi elemi részecskékhez. Azok lesznek a bitek a Teremtõ számítógépében, amelyikkel éppen modellezi az Univerzumunkat.
Alapvetõ bajunk a túlzott elvonatkoztató hajlamunk és az ebbõl eredõ mechanikus szemléletmódunk. Az Univerzumunkat kívülrõl golyónak látszó formájúnak képzeljük, mint a "szomszédos" univerzumokat is, ezért el tudjuk képzelni azt is, hogy ha valamelyik épp koccan a miénkkel, akkor foltot vagy "horpadást" látunk abban az irányban a mikrohullámú háttésrugárzás egyenletessége helyett. Márpedig arra van nagyobb esély, hogy a többi unierzumban a mienkétõl eltérõ fizikai alapjelenségek alakultak ki, ezért ha a mienk gömbszimmetrikus, akkor a többi másmilyen külnézetû lehet, akár sokszög, sugaras, réteges, gyûrûs vagy szálas szerkezetû is. Abból azonban, hogy az univerzumunk nagyléptékû szerkezete, vagyis a galaxisok elhelyezkedésébõl adódó hálózat, emlékeztet az agyi ideghálózatra, vagy a közvilágítási hálózatokra, vagy a gombák földfelszín alatti tenyésztestének micélium-hálózatára, még nem következik, hogy más hasonlóság is akad közöttük, és hogy mindegyik gondolkodik. A feltételezéseink amelyekre hajlamosak vagyunk, és ugyanígy az elképzeléseink is, lehet, hogy nagyon távol esnek a valóságtól. Az anyag lehetõségei változatosabbak annál, mint hogy az Univerzum egyszerû fraktálmintát kövessen, csak mi vagyunk hajlamosak azzal magyarázni mindent, ami a kor éppen divatos témája.
d0gm4: A tananyag szándékosan rossz, a tanárok meg "véletlenül" nem túl okos emberek. Csak leadják az anyagot. (Volt olyan fizikatanárom, aki elmondta, hogy ezt az anyagot nem érti, de írunk belõle :)) )
Az evolúció nem random, olyan, hogy random nem is létezik.
"az életet is ledegradálja arra, amit õ ismer, meg az intelligenciát is beskatulyázza a maga szintjére... Senki sem tud, vagy mer szabadon gondolkodni" A számból vetted ki.
Egy részlet, valahonnan, forrás megjelölése nélkül: "A korszerû távcsövekkel észlelhetõvé vált ennek a Világegyetemnek a határa. Ezt a csillagászok nem tették közkinccsé egy általános pánik vagy világbotrány elkerülése végett, hanem kitalált részleteket, hamisított fotókat tártak az érdeklõdõ közönség elé. A Teremtõ viszont elleste ezeket az ötleteket, és felhasználta a Világegyetem bõvítésekor. Amikor a csillagászok észrevették a „bõvítményeket”, úgy gondolták, hogy elõzõleg csak a távcsövek teljesítõképességének határán erõltetett észlelések okozták azt a hamis képet, hogy látták a Világegyetem szélét, és elkezdték továbbfejleszteni a mûszereiket, mígnem ismét észlelni kezdték, hogy ez az Univerzum mégiscsak véges. Törni kezdték fejüket, milyen kitalációkkal lehetne újra elsumákolni a dolgot. A Teremtõ azonban megint odafigyelt az ötleteikre…"
Amúgy ez a józan paraszti észes dolog engem is idegesít... Az iskolában cél az, hogy ezt az emberekbõl kiöljék, vagy csak "véletlen" hozadéka? o.O
Pl. amikor én ránézek az univerzum struktújára a képeken (hasonlít az agyra), aztán ugye az agyra, aztán meg mondjuk egy ISS-rõl készült felvételre pl. az USA-ról, és azt látom, hogy UGYAN OLYAN A STRUKTÚRA mindháromnál, akkor felteszem a következõ kérdést!
Ha a városokat az intelligencia alakította olyanra, akkor az evolúciónak nevezett akármi mitõl random, és az univerzumot formáló erõk hogy a francba lehetnek "élettelenek"
Persze most majd jól betámadnak ezért, de szerintem mindenki elvész a szavak sûrüjében, az életet is ledegradálja arra, amit õ ismer, meg az intelligenciát is beskatulyázza a maga szintjére... Senki sem tud, vagy mer szabadon gondolkodni
d0gm4: Üdv a klubban, de nem végtelen, hanem zárt fraktál. Nekem amúgy itt kezdenek nem beférni a fejembe a dolgok. De az tuti, hogy zárt rendszer és az is hogy fraktális.
Az a fraktál téma márpedig helyes lesz szvsz
Nem tünt fel nektek, hogy akárhányszor találtunk vmi még kisebbet, késõbb az is kisebb lett? Ugyan úgy nagyban, nesztek... Hubble elõtt senki sem gondolta volna, hogy galaxisok léteznek. Azóta már több univerzumról beszélünk, LOL
Ki a fene mondaná ezek után azt, hogy nem találunk még kisebb részecskéket, meg még nagyobb "világegyetemet"?
Csatlakoznék resystance gondolkodásmódjához... Ha a tapasztalat azt mutatja, hogy folyamatosan találunk többet, mindenhol, minden irányban, mindenbõl, akkor valszeg az a helyzet srácok, hogy minden végtelen. Ahogy az emberi hülyeség, úgy a világegyetem is.
"Már ne is haragudj, de õ tudja, hogy hiányosak az ismeretei és kérdez. Te viszont kijelentesz olyan dolgokat, amire nem írsz elfogadható érvet, csak annyit, hogy márpedig úgy van ahogy te mondod." Ennél részletesebben már nem tudom kifejteni azt az érvet, hogy anyagból nem lesz anyag a nulladik idõpontban. :) Ha ezt valaki nem érti, akkor inkább rakodjon trágyát netezés helyett.
"(Lehet hogy lexikális ismereted több van bizonyos témákban, de ettõl még igazad nem lesz és) az univerzum nem fog aszerint mûködni ahogy te akarod." Pont ez a lényeg. Az Univerzum nem anyagból jött létre, és ezt nem én akarom így. :D Nem értem, hogy miért nem esik ez le bizonyos embereknek.
De az idõ relativitása magából a specrelbõl következik, valamint abból, hogy a különbözõ inerciarendszerekben máshogy múlik az idõ. Ugyanenz az elmélet mondja ki, hogy a c a határsebesség. Szóval azzal az elmélettel, ami kimondja, hogy van egy határsebesség, azzal nem lehet magyarázni, hogy mégsincs :) A tér tágulására meg egyelõre nincs egy épkézláb modell. Amit tudunk az, hogy tágul. Félre ne érts, nem mondom azt, hogy márpedig nem lehetséges túllépni az einsteini korlátokon, de ha mondjuk 5000 év múlva még mindig a c lenne a határsebesség, nem volnék tõle meglepve. :)
Már hogyne látnánk! Pl. idõutazás: az ûrhajósok számára lassabban telik az idõ. Ez ugye már az einsteini elmélet. Mi elõre utazunk, õk visszafelé (persze csak egy nagyon picit a jelenlegi sebességgel). De ugye ismert körülmények között ez elég nagy idõkülönbség is lehet (pl ikerparadoxon).
fénynél gyorsabb dolgok: pl. az univerzum tágulása (legalábbis az ösrobbanás után). De amúgy az alapprobléma az, hogy attól hogy valamit nem látsz még létezhet. Ultrahangot sem hallot még egy ember fia sem a fülével, de azért csak létezik :)
De mielõtt elkészült a repülõ, láttak madarakat :) A mi témánknál maradva, idõutazó, vagy fénynél gyorsabb dolgokat nem látunk. Azért ez csak különbség, nem?
Hát sajnos senkit sem tudok akinek lenne egy müködõ térhajtómüve :)
Az einsteini modell pedig szintén nagyon sokáig nem volt bizonyitva. De az emberiség történelme semmi másról nem szól, mint hogy nincs lehetetlen és nincsenek határok. Ahol van ott meg megkerüljük.
Pl. az is bizonyitható matematikailag hogy az ember nem képes repülni mert a testtömeg vs izomzat vs felhajtóerõ stb nem biztositja ezt. Mégis évente több millió ember repül. Ugyanis senki nem mondta hogy a repülés csak izomerõvel saját szárnyakkal lehetséges :)
Egyszerüen fogtuk és megkerültük a saját fizikai korlátainkat.
Egyébként a rakéták kitalálása elõtt is láttak hangsebességnél gyorsabban mozgó testeket. Newton óta tudták, hogy létezhet, csak nem volt eszköz hozzá.
Igen, de akkor elõbb be kell bizonyítani, hogy ez lehetséges. Tudtommal a jelenlegi mondellek ott tartanak, hogy elviekben ez nem tiltott. Javíts ki ha tévedek. Viszont míg ezek a modellek kísérletileg nincsenek ellenõrízve, az einsteini speciális relativitásnak gyakorlati alkalmazásait is látjuk.
gforce9: pontosan ugyanaz a helyzet, egy bizonyos fordulatszám felett a légcsavar kvázi üresben fog forogni, aminek fizikai törvények az okai(tehát természeti korlát). És innentõl kezdve a sebességed nem fog nõni amig a fizikai törvények meg nem változnak.
Vagy készítesz egy másfajta meghajtást amire nem ezek a törvények vonatkoznak. És voalá lesz hangsebességnél gyorsabb rakétameghajtású repülõ anélkül hogy megszegted volna a fizikai törvényeket.
A fénysebesség átlépésével pont ugyanez a helyzet. Igen, nem átléphetõ úgy hogy majd 0-ról kezdve elkezdünk pl. egy rakétával gyorsítani valamit. De senki nem is mondta hogy igy kell átlépni! Csak az a baj, hogy jelenleg az emberek fejébe beleverik hogy a fénysebesség nem elérhetõ és punk-tum. Nem tudsz akkora rakétát gyártani mert végtelen lesz a tömege amihez végtelen mennyiségü üzemanyag kéne stb...
Miközben ez egy korlátolt gondolkodásmód, mert ez olyan hogy kijelenthetjük hogy a hangsebességet nem lehet átlépni mert a légcsavaros repülõ légcsavarja egy bizonyos fordulatszám felett már üresben forog és nem fejt ki további tolóerõt, tehát a hangsebességet nem lehet átlépni.
A valóságban meg mégis, csak épp el kellet hozzá felejteni a régi berögzült technikát. Ezért mondtam pl. a térhajlítást, de biztos van még ezer másik mód is csak épp azok még senkinek a fejében nem léteznek. De a térhajlítás egy kiváló példája annak hogy az ominózus törvény nem játszik egyszerüen egy teljesen más technológia amire teljesen más fizikai törvények vonatkoznak.
Pont mint a légcsavar vs rakéta esetén.
Már ne is haragudj, de õ tudja, hogy hiányosak az ismeretei és kérdez. Te viszont kijelentesz olyan dolgokat, amire nem írsz elfogadható érvet, csak annyit, hogy márpedig úgy van ahogy te mondod. Lehet hogy lexikális ismereted több van bizonyos témákban, de ettõl még igazad nem lesz és az univerzum nem fog aszerint mûködni ahogy te akarod.
"Válaszod nem kielégítõ, kár volt billentyût ragadnod a semmiért." Bocsásson meg kegyelmed, hogy nem feleltem meg az elvárásainak. Az ilyen szánalmas, faszkalap, pöffeszkedõ dumát vidd oda, ahol vevõk erre.
"Az, hogy Te hét évesen milyen tudományos mûveltséggel rendelkeztél, mit bizonyít és kit érdekel?" Ha nem jöttél volna rá, gyökér, a tiszta ész messze elkerüli a ti "tudományotokat". Azt bizonyítja, hogy amíg ti _anyagból akartok eredeztetni anyagot_, addig egy gyerek is többet ért a világból, mint ti. Hiába magyarázom, mert akkor se fogod megérteni, ha életed hátralevõ részét ezzel töltöd, mert kiölted magadból a józan észt. Különben értenéd.
Nobel-díjat nem azok kapnak, akik vágják a téridõt meg a kvantumfizikát, hanem akik a Nobel bizottság tulajdonosainak érdekeit szolgálják. Ezt se magyarázom el, mert nem éri meg bebillentyûznöm, igazad van.
Biztosn láttál már olyan csillagászati fotókat, ami alá oda volt írva, hogy infravörösben, vagy röntgentartományban. Olyan fényképek ezek, amelyek a látható fény tartományában nem látszanának az emberi szemnek, de hogy mégis lássuk módosítják a képet és bizonyos színeket rendelnek hozzá. De ez pusztán azért van mert mi nem látjuk azt a tartományt. Az infravörös, a látható fény a röntgen és a gamma sugárzás is elektromágneses hullám, csak más más frekvenciákon, közvetítõ részecskéje ugyanúgy a foton. Jellemzõen az infravörös tartományt mi nem látjuk, de hõként érzékeljük, az UV-t sem látjuk, de attól meg leégünk a napon. A röntgentartományt sem látjuk, de kiváló felvételeket tudunk vele csinálni a testünk belsejérõl, de ha sok érkezik, akkor a sejtjeinkben csinálhat kalamajkát. Lényeg, hogy ezek mind mind elektromágneses hullámok és csak azért vannak névleg megkülönböztetve, mert az elején még azt hitték, csak az a tartomány van, amit látunk is. Késõbb felfedezték, hogy a spektrum sokkal szélesebb, mint amit a szemünk lát. Hullámként és részecskeként is leírhatóak. Közvetítõ részecskéjét fotonnak nevezzük, a hullámait pedig elektromágneses hullámnak, aminek nem kell a klasszikus értelemben vett közvetítõ közeg. A váltóáram az más téma. :)
Elektromágneses sugárzás... hmm. Akkor most foton, hullám, vagy elektromágneses sugárzás? Tehát pl. a váltóáram hullámhosszától az URH hullámon, az infravörös tartományon át au UV-n keresztül a gammasugárzásig mind mind fotonok sokaságán keresztül hat? Ez lenne a hordozóközeg? Mert vákuumban, üres térrészben hogyan is terjedhetne anyag nélküli hullám... kell valami, ami továbbítja. S ezek szerint ez a foton... :(
Érdekes dolog ez a multiverzum elmélet. A wikipédián például összefüggésbe hozzák az idõutazással. Pl.: http://hu.wikipedia.org/wiki/Id%C5%91utaz%C3%A1s#Multiverzum-elm.C3.A9let Engem az érdekelne, hogy ebben a cikkben mit értenek univerzum alatt? Galaxisokat? Esetleg idõsíkokat, amiket a téridõ meghajlításával lehetne látni?
Válaszod nem kielégítõ, kár volt billentyût ragadnod a semmiért. Az, hogy Te hét évesen milyen tudományos mûveltséggel rendelkeztél, mit bizonyít és kit érdekel? Ha ennyire vágtad/vágod a térelméletet, kvantumfizikát, stb, bizonyára egy Nobel-díj várományosával cseverészek itt...
"Ezt fejtsd már ki bõvebben, mindig lekötött nagyon okos emberek komoly érvei"
Anyagból nem lehet anyagot eredeztetni a 0. pillanatban. 7 évesen még nem volt ilyen választékos a fogalmazásom, de ehhez nem kell túl nagy logikai bukfenc. Persze ezt a legtöbben igyekeznek megcáfolni. :D Mindenki a felkínált kondíciók közül válogat, de belegondolni a mélyébe a kérdésnek senki se akar. Egy univerzumnyi anyag és energia nem lesz ott csak úgy, meg nem is fog felrobbanni. Ezt egy 7 éves tudja, csak utána felejtik el.
Közel sem az a helyzet, mint a légcsavar és a rakéta esetén. De ha meggyõzõdésed, hogy a fénysebesség emberi és em természeti korlát, akkor nem sok értelme van vitázni sem. Az elfogadott álláspont hogy az természeti korlát.
Egyébként a fénysebesség átléphetetlenségét nem kell túl komolyan venni csak mi vagyunk túl korlátoltak jelenleg.
Kb. az a helyzet mint amikor légcsavarral akarták átlépni a hangsebességet és ami szintén bizonyos fizikai törvényszerüségek miatt nem volt lehetséges. Aztán jött a rakétahajtómü és értelmét vesztette az egész mert ugye milyen légcsavar milyen kerületi sebesség értelmezhetetlen egy rakétahajtómünél.
Ha valaki pl. építene egy térhajlító hajtómüvet, akkor pillanatok alatt eljuthatna "a"-ból "b"-be a fénysebességnél jóval gyorsabban miközben az einsteini képlet értelmetlenné válna hisz az ûrhajó kvázi meg sem mozdulna.
És persze lehet azt mondani hogy igy tulajdonképpen mégsem lépte túl a fénysebességet, de gyakorlatilag igen.
A képlet, jogos. Nem mond olyat. Viszont a megfigyelt világról volt szó, nem képletekrõl. :)
Dehogynem, ezt semmi nem gátolja. Ha a hires képletre gondolsz az csak annyit mond hogy semmi nem érheti el. De lehet c-nél gyorsabban haladni, csak szükségszerüen az azzal jár hogy az viszont nem tud c alá lassulni
"A multiverzum inkább nem valami olyasmit jelent, ami pl. a Stargate-ben is volt? Quantum mirror (dimenziók közti átjáró), végtelen számú párhuzamos valóság (parallel univerzum) stb.?"
De, pontosan így van.
Ez nem multiverzum lenne, hanem a miénken belül bizonyos zónák.
"Én már 7 évesen tudtam, hogy ez az õsrobbanás mese nem stimmel"
Ezt fejtsd már ki bõvebben, mindig lekötött nagyon okos emberek komoly érvei
zhx
"Ha valami végtelenszer ismétlõdik, az nem jelenti azt, hogy ugyanúgy ismétlõdik, eltérések nélkül." Miért, a fraktál a te fejedben eltérések nélkül ismétlõdik? A fraktál önhasonló, nem önazonos.
A mérettartomány mindegy, mert egy fraktálban ugyanannyi hatvány van felfelé, mint lefelé, ETTÕL FRAKTÁL. :D Oktatjátok az embert, de fogalmatok sincs, micsoda egy fraktál.
"Ha az univerzumunk kialakulásánál valóban õsrobbanást feltételezünk" Én már 7 évesen tudtam, hogy ez az õsrobbanás mese nem stimmel. Úgyhogy nem feltételezünk, hanem te feltételezel. :D
Ugyanolyan elekromágneses sugárzás mint a többi. Úgy kell elképzelni, mint mikor egy vasdarabot hevítesz, minél melegebb annál "erõsebb" fényt ad. Minél hidegebb annál kevésbé. AZ univerzum hideg. Így az "alapfényessége" nagyon kicsi. Annyira kicsi, hogy a mi szemünk nem látja, de kimérni ki tudjuk. Viszont vannak nagyon fényes, nagyon meleg objektumok a csillagok. Ez csak a szemünkön múlik, hogy mire érzékeny.
Tehát azt mondod, hogy a háttérsugárzás is fotonok útján terjed?
Ha valamilyen közegbe kerül a fény szóródik benne. Valójában míg elér az egyik atomtól a másikig ugyanúgy fénysebességgel megy, viszont míg átér az anyagon, az több idõ lesz mint amikor nem anyagon halad keresztül, de tudtommal ezt nem lehet ilyen egyszerû módon leírni. Hátha jön valaki aki képben van ezzel és kifejti. Mindenesetre a fény nem gyorsul vissza és nem lassul le a szó klasszikus értelmében. A másik kérdésre pedig: az univerzum egésze fényes, nem csak a csillagok. Csak épp olyan tartományban, ahol nem látjuk. A háttérsugázás ez.
Ha már a fotonnál tartunk: Ha egy foton a számára optimális közegben max sebességgel haladva egy más közegbe lép, s ott lelassul, mi magyarázza azt, hogy onnan kilépve eredeti közegébe újra visszagyorsul saját terjedési sebességére? Honnan szerzett többletenergiát? Ha a fény fotonok által tejed, nyalábként, s nem gömbhullámként, mivel oldható fel a rejtély, hogy láthatjuk a millió fényévre lévõ csillagok mindegyikét? Az onnan fotonok (fénysugarak, mint a gyermekrajzokon a napsugarak) akár el is kerülhetnék a Földet, s így a távoli csillagok láthatatlanok maradnának számunkra. Mi magyarázza továbbá, hogy az univerzum egy része nem "nap"fényes, mások pedig "árnyékosak", ha a fény folyamatosan, a kialakulást követõen jelen van világunkban, s azt el nem hagyhatja? Vannak "fénnyelõk"?
A fénysebesség elnevezés az csak egy történelmi véletlen. Ez van a köztudatban. Valójában határsebességnek kellene hívni amely értéke c. A fény terjedhet ennél lassabban is. Gyorsabban semmi. Nyugalmi tömeggel nem rendelkezõ részecske sebessége vákumban a c. Mit ad isten, a foton pont ilyen. :)
Ha az univerzumunk kialakulásánál valóban õsrobbanást feltételezünk, akkor az egy gömbhullámként terjedõ tágulást feltételez a nulla dimenzió nulla idõpillanatától kezdõdõen. Akkor még nem létezett anyag, sem fény, sem semmi, tehát tágulhatott a fénysebesség többszörösével az a "valami". Mi robbant hát szét akkor, s az anyag, mi magunk csak melléktermékei lennénk e kataklizmának? Külsõ szemlélõ mit láthatna a mi térgömbünkbõl, melynek határát, gömbhéját semmi, a fény sem lépheti át? Talán egy gravitációs mezõ nélküli fekete lyukat? E számunkra táguló gömbhéj az idõ és a tér nulla pillanatát viszi gyorsuló ütemben a külsõ felületén, mint egy felfúvódó, szín és fény nélküli szappanbuborék, melynek belseje a számunkra ismert világ minden összetevõjét tartalmazza.
Az univerzumon kívül talán fel sem tûnik, hogy itt valami történt...
A végtelent felfoghatjuk egy körnek, melyen bármely pontjából elindulva elõbb-utóbb ugyanoda térhetünk vissza? Ha e körnek több kiterjedése van, akkor ez a kör már lehet möbius-szalag, vagy akár egy tórusz, melyek láncszerûen egymásba kapcsolódhatnak,egyik független a másiktól, vagy egybeolvadók, lehetnek eltérõk méretben, korban, anyagban, lehet kezdõ pillanatuk, s elenyészhetnek egykoron. De hatással vannak egymásra, vagyis fejlõdhetnek, visszafejlõdhetnek. A végtelen jelentése éppen abban áll, hogy nem érheti el még egyszer a kezdõ állapotot, még akkor sem, ha önmagába visszatér. Csak egy hasonlat: A nulla és a végtelen között éppen annyi egység található, mint nulla és egy között. S negatív irányban éppen így. Mégsem neveznénk fraktálnak.
Ha végtelenszer ismétlõdik, akkor szerintem nem ismétlõdhet változásokkal, tehát tudjuk, hogy mi ismétlõdik. Az önhasonló részt annak tekintjük, mikor már minden lehetséges változás bekövetkezett az ismétlõdésen, elfogy a lehetséges struktúrák száma, és ismét az ismétlõdik, ahonnan indultunk. Vagy még azt tudom elképzelni, hogy minél gyorsabban nagyítunk a részletekbe, annál kisebb a változás, de ez távolodáskor is igaz kell, hogy legyen, tehát ez nem fraktál, hanem valami elég érdekes szimmetrikus alakzat. Ha mi vagyunk a szimmetria pontban, akkor nem ismétlõdünk meg más méretben, ha kicsit távolabb vagyunk attól, akkor szinte majdnem pontosan, számunkra észrevétlen módon megismétlõdünk. Ez a gondolatmenet az idõre is igaz szerintem. Tehát én úgy gondolom, sem térben, sem idõben nem tudunk változásokkal ismétlõdni. Vagy van egy abszolút határ, vagy mi vagyunk mindenhol.
Amit nem tudhatunk, az hogy a fraktál milyen méretbeli tartományában élünk. Ezért lehet, hogy "valami fraktál" de nem tudjuk hogy milyen.
Ha valami végtelenszer ismétlõdik, az nem jelenti azt, hogy ugyanúgy ismétlõdik, eltérések nélkül. Ebben különbözik a matematikai fraktáloktól, ugyanakkor ebben hasonlít az önhasonló rendszerekhez. Nem tudhatjuk, e rendszer mely mérettartományában élünk, s így elképzelhetõ, hogy univerzumunk egy élõ, nemrég keletkezett sejt, melynek sejtburkán nem látunk keresztül.
Számtalan bizonyíték van rá, de az ember mindig más választ keres, mint amit talál. Ha valóban fraktális, akkor az csak fraktális lehet, nem pedig olyan, amit nem tudunk biztosan, HA FRAKTÁLIS. Nemde? Olyan nincs, hogy valami gömb, de nem biztos, hogy az gömb...
resystance, tudjuk már? Ha valóban fraktális, akkor sem tudhatjuk biztosan. Egy méreten felül nyilván mi magunk ismétlõdünk, de honnan is tudnánk hogy így van?
Tudjuk már, mi van az univerzum falán túl, de azt az sg-n soha nem fogják leírni. Aki érti, mit beszél, amikor azt mondja, hogy fraktális univerzum, akkor rögtön tudnia kell, mi van a falon túl. Ha nem tudja, akkor nem tudja azt se, mit jelent a fraktális.
Hihy, miért is ne lenne tudományos kérdés. Elvégre a fizikusokat is az mozgatja, mint a vallások megteremtõit. Kíváncsiak, hogy mi ez az egész itt körülöttünk.
Az olyan kellemes gondolat, hogy majd a mennyekben kapálgatjuk a kertecskénket a saját testünkhöz hasonló valamiben, és körülvesznek minket a szeretteink. Az már nyugtalanítóbb, hogy megszûnik a tudatunk, de ez még felfogható. De mi van, ha valami meredekebb dolog a valóság? Ha van a testünkön túlmutató részünk, akkor az az univerzum teljes élettartamán képviselteti magát ebben a világban? Vagy milliárd évekig nem, 60 évig igen, aztán soha többé, nem hinném. Ha valami céllal létezik ez a világ, akkor ugyan olyan fontos eleme egy bolygó az ûrben, mint mi emberek. Tehát ha a tudatunk, lelkünk, valamink túl mutat rajtunk, az valami kibaszott félelmetes dologhoz vezet. Mi ez ha nem tudományos kérdés. Az Isten mint fogalom léte ugyan ahhoz a kérdéskörhöz tartozik, mint az õsrobbanás. Arra vagyunk kíváncsiak, mi ez itt körülöttünk. Ahogy én látom, a tudomány nem cáfolta meg Isten létét, csak a keresztény értelmezést veti el. Arra sincs bizonyíték, hogy létezik több univerzum, akkor honnan tudjuk, hogy nincs egy felsõbbrendû erõ, ami mozgatja ezeket az univerzumokat. Egy korszerû, nem világuralmi és pénzügyi célokkal megalakult hitnek követni kéne a tudományt, és az alapján keresni a válaszokat.
Én a fraktális univerzumra szavaznék, így megoldódna a kérdés, hogy mi van az univerzumon kívül, de nem vitatkozom a matematikusokkal és fizikusokkal, ha aszongyák hogy nem. Én csak eccccerû paraszti ésszel próbálom elképzelni...
Nagyszerû, hogy az Isten is lehet tudományos kérdés. Az is lehet, hogy már Õ is belegolyózott.:))
Yagami
Neki ne is, de légyszi nekem igen. Köszi szépen.
culas25hc: A sok kérdésed között ott is volt a válasz, persze még véletlenül sem árulom el melyik volt az. És nem kell megõrülni, felfogni úgyis csak késõbb fogjuk ;)
Az a baj, hogy akárhányszor felröppen egy ilyen hír, nekem mindig az jut eszembe, hogy akkor mi van a mi univerzum buborékunkon kívül? Kvázi végtelen másik univerzum, amik szintén alkotnak egy buborékot, amibõl szintén rengeteg van, stb..stb.. Ez meg már a fraktálszerû univerzum elmélete lenne. De ha nem így van, akkor van egy abszolút méretbeli határ, amin felül nincs szervezõdés, illetve van -e távolság beli határ, amin kívül tényleg nincs semmi? Ugyan így vagyok az idõvel is, az izgat igazán, hogy mi lehetett az õsrobbanás elõtt? Ha egy másik világ, akkor vajon végtelen világ volt elõttünk, van -e egy abszolút 0 idõpont? A jelenlegi elég gyenge matematikai tudásom azt mondja, hogy nem, mert akkor a rendszer kezdeti és peremfeltételei végtelen ideig álltak volna fenn a 0 elõtt, de akkor mégis mi indította el az egészet? Ha nincs 0 idõpont, akkor vagy egy pulzáló rendszerben élünk, ami biztató, mert akkor egy idõ után a jelenlegi világunk is megismétlõdik, velünk együtt, végtelenszer... Vagy olyan a világunk, mint az arc tg függvény, ami kicsit ijesztõbb számomra. Vagy a faszom tudja...
Egyszerûbb dolog lenne templomba járni. Bár akkor az izgatna, hogy ha Isten végtelen éve létezik, akkor miért pont most teremtett meg minket, vagy talán már végtelenszer megtette.. Illetve egy végtelen idõben létezõ Isten rendelkezik -e önálló akarattal, hiszen minden gondolata és tette már végtelenszer megtörtént.
Komolyan megõrülök, ha ilyeneken kezdek el gondolkozni.
Hogy mi van ott, azt valszeg sosem fogjuk tudni meghatározni, mert egy ilyen tér-idõ buborék (vagy micsoda) részei vagyunk. Számunkra a "nincs tér-idõ" egyenlõ a semmivel.
De az már haladás, ha egy "2D-s" rajzfilmfigura tudja magáról, hogy csak egy 2D-s rajzfilmfigura a 3 térbeli és 1 idõbeli dimenziós TV képernyõjén, és az azon kívüli létezésérõl nincs értelme beszélnie... :D
De akkor mi van az univerzum buborék falán túl? Nekem speciel a fraktál univerzum elmélete tûnik a legelegánsabbnak, még ha állítólag nem is igaz. De akkor is belegondolni, hogy az univerzumban végtelenségig lehet(ne) "fel és le" menni, és a mi univerzumunk csak a "fölöttünk" lévõ univerzum egyik atomja, eléggé elképesztõ...
Elvileg, minden döntéseddel átkerülsz egy alternativ univerzumba. Szal a kérdés nem az, hanem, hogy hogyan találj vissza! XD
A multiverzum inkább nem valami olyasmit jelent, ami pl. a Stargate-ben is volt? Quantum mirror (dimenziók közti átjáró), végtelen számú párhuzamos valóság (parallel univerzum) stb.?
Amúgy érdekes elképzelés. Már csak valami technológia kellene, amivel át tudunk menni egyikbõl a másikba.
Informatika és tudomány
