Látszik, hogy a cikkben szereplõ módszer csak akkor mond valamit, ha az a fontos tényezõ, hogy a csillag mennyivel forog, már ismert. Különben a felszíni jelenségek a csillagnak torzíthatják az eredményt. Innetõl kezdve a tudományos világ is ezt szem elõtt fogja tartani. Bakik mindig vannk. És természetesen meg lehet kérdõjelezni az eredményeket, de csak úgy, hogy azért nagyjából képben vagyunk a vizsgálati módszerek elvi hátterével. Nem pedig úgy, ahogy a 2-es Hsz-ben történt. Sértésnek meg miért venném? Ez a mûszerek határterülete jelenleg, eddigis voltak bakik ezután is lesznek.
"Hat te irtad, hogy egy napfolt evekig is fennmaradhat" A napunknál hónapokig fennmaradnak, a bomlásuk jelenleg a legjobb tipp szerint a mágneses erõvonalaknak köszönhetõ egy kisebb csillag esetében, lassabb forgásnál valószínûleg ez a mágneses erõ is kisebb, persze ez is csak tipp, de logikus tipp. Így ott egy napfolt tovább fennmaradhat. És mivel kiderült, hogy a spektrumváltozás a csillagfelszínrõl érkezik, mert megegyezik a forgási periódussal így nyilván napfolt lesz vagy kiseséllyel valami olyan dolog, amit nem ismerünk, bár a színkép lapján a csillag anyaga felmérhetõ és ha nagyon nem tér el a többitõl, túl nagy extrát várni tõle értelmetlen. Fõleg, hoyga napunk esetében a napfoltokat már rég ismerjük, logikus feltételezés, hogy más csillagoknál is van ilyen és pont rá is illik a jelenségre.
Hat te irtad, hogy egy napfolt evekig is fennmaradhat, legalabbis a cikk szerint. Ne vedd amugy sertesnek, en szeretek mindent megkerdojelezni, es mindennel vitatkozni, amig 100% be nem bizonyitjak nekem. Ez a cikk pl. elgondolkodtatott rola, hogy vajon mennyire megbizhato az exobolygok detektalasa ugy alapjaiban.
Hát ebben az esetben abból az irányból látjuk, mert a megmaradt 3 bolygó felfedezéséhez is az kellett korábban. Ha nem a keringési síkból látjuk, hanem valamennyire elfordulva, akkor is van valamekkora periodikusság, ha pedig pont tengelyirányból, akkor kb semmit sem látunk. Attól azért messze vagyunk, hogy egy csillagon lévõ napfolt kóválygását direktben lássuk. A napfoltok persze tûnhetnek el és keletkezhetnek. De napra pontosan 3-4x ugyanakkor és ugyanakkora? Ez eléggé hihetetlen :)
@gforce9 Nem csak a fényerõ változik áthaladáskor; ha a bolygónak van légköre, az ideiglenesen meglátszik a színképben.
Es ha nem a keringesi sikbol latjuk?
Attol meg egy napfolt lehetne periodikus, es azt hinnenk, hogy egy keringesi sikban levo exoplanetat latunk, vagy nem?
Ja még annyi, hogy ha esetleg nem lenne tiszta a közeledõ-távolodó színképváltozás: A közeledõ-távolodó mentõautóra kell gondolni. Közeledõnél magasabb távolodónál mélyebb hangot hallunk. A frekvencia más. Ugyanez történik a fénnyel is, csak nagyonpici mértékben, amit csak mûszerekkel lehet kimérni.
22 fényév az viszonylag közeli, szóval van róla elégé normális kép. Az alapelv ugyanaz, mint a bolygók detektálásánál. Ha kering körülötte egy bolygó és mi a keringésisíkból látjuk a csillagot, akkor a csillagot hol közeledni, hol távolodni látjuk. Mert ugye nem a bolygó kering a csillag körül, hanem a közös tömegközéppontjuk körül keringenek, ami valószínûleg a csillagon belül van, szóval messzirõl a csillag csak imbolyog kicsit, míg a bolygó kerülgeti. Ez az imbolygás viszont azzal jár, hogyha közelít felénk a csillag, akkor színképe a kék, ha távolodik, akkor a vörös felé tolódik. Ez kimérhetõ, több mint 10 éve erre már van technika. Mostanra már ez a mérési módszer odáig finomodott, hogy a forgó gömb két szélérõl érkezõ fényt is tudják analizálni. Az egyik széle közeledik a csillagnak a másik távolodik, mert ugye forog. Így meg lehet mérni a két széle közötti színképkülönbséget. A tömegét és átmérõjét ismerve ebbõl már kikalkulálható, hogy mekkora a forgási sebessége.
Gondolom van 3 pixelnyi kep a csillagrol, es az alapjan kell...
A megfigyelés alapját pont az adta, hogy hasonló színképhullámzást mutatott ahhoz képest, mintha egy bolygó rángatná ide oda. A hullámzás periódusa 130 nap volt. Hogy ezt meg lehessen figyelni, kellett pár ciklus. Legalább 3-4 ami kb 1 éves megfigyelési idõ :) Kellett odafigyelni ehhez eléggé. Csak kiderült pont annyival forog a csillag (130nap alatt), mint a hullámzás periódusa. Így szinte biztos, hogy felszíni képzõdmény a csillagon, mert ahhoz marhanagy véletlen kéne, hogy egy bolygó keringési ciklusa megegyezzen a központi csillag forgási ciklusával.
Viszont a napfolt szerencses esetben nem egy allando jelenseg, csak ideiglenesen eszlelheto.
Napfolt esetén a fény spektruma más, mert alacsonyabb a hõmérséklet ott. Bolyagóáthaladás esetén csak a fényerõ esik vissza. Nem ugyanazt okozza a kettõ. Jól megkülönböztethetõ messzirõl is, mert mindkét jelenség elég pontosan mérhetõ.
Csak szólok, hogy a látható fényt közvetlenül lecsökkentõ jelenség a napfolt is ugyanúgy mint amikor egy bolygó halad el a csillaga és a kepler távcsõ között. Csak ilyen távolságból nem tudják megmondani, hogy egy "aprócska" bolygó teljesen eltakar a fénybõl, vagy egy nagyobbacska napfolt részben...