Sorosnál dõltek el a dolgok
Antall, a késõbbi miniszterelnök megbízottai már 1990 februárjában
megkötötték az alkut Londonban Magyarország legnagyobb
hitelezõivel: a Rothschild és Warburg bankházakkal a
Kádár-rendszer által hátrahagyott államadósság pontos ütemezésû
és maradéktalan visszafizetésére. Az adósság elengedése, átütemezése
szóba sem kerülhetett. Antall 1990 februárjában szólt bizalmasan
Rabárnak, hogy lesz egy fontos tárgyalás Londonban,
melyet Soros György szervez a magyar adóssághiány lehetséges
kezelésérõl. Tardos Márton, az SZDSZ késõbbi frakcióvezetõje
koordinálta az utazási ügyeket, tõle kapta Rabár az elõkészítõ
anyagot. A Londonba kiutazott csapat: Tardos Márton, Surányi
György, Csillag István és az MNB korábbi elnökhelyettese,
Szalkai István. Rabár Ferenchez kint csatlakoztak Antall külföldi
szakértõi: Tar Pál és O’sváth György. (Hármójuk közül egyik
sem volt az MDF-tagja, csak Antall barátai, ismerõsei.) Mi volt a
gyakorlat célja? Az, hogy a legnagyobb bankárok elõre biztosítsák
magukat az MDF választási gyõzelme esetére, idõben meggyúrják
a leendõ Antall-kormány gazdaságpolitikájának vezéregyéniségeit,
s írásba foglalják azokat a diktátumokat, melyektõl
aztán eltérni nem lehet.
Természetesen nemcsak az adósság kezelésérõl, hanem az
oly fontos privatizációs stratégiáról is folytak a tárgyalások. Rabár
visszaemlékezésébõl világosan kitûnik, hogy a bankárokat a
magyar nemzeti vagyon megkaparintása érdekelte. Ezért volt a
megbeszélés fõ témaköre az államadósság állami tulajdonnal,
nemzeti vagyontárgyakkal való megváltása, majd mikor ez gya-
korlatilag kivihetetlennek bizonyult – aláírásra nem volt felhatalmazása
a delegációnak –, a bankárok hunyorítottak egyet: „Sebaj,
fiúk, majd megszerezzük más úton, de az adósságot pontosan
fizessétek!”, s ezzel az intéssel útjára bocsátották az Antallcsapatot.

link

- A magyar hírszerzés mit tapasztalt a külföldi szolgálatok részérõl?
I: - Rendkívüli aktivitást. Úgy 1987 közepétõl soha nem észlelt
merészséggel közelítették meg a nyugati hírszerzõ szolgálatok a ma-
gyar állampolgárokat. Magyar szakembereknek, diplomatáknak, sõt
még hírszerzõ tiszteknek is tettek beszervezési ajánlatot. Nem köntör-
falaztak, egyszerûen megkeresték a kiszemelt személyeket azzal,
hogy amennyiben" túl akarják élni" a hamarosan bekövetkezõ politi-
kai változást, akkor mûködjenek együtt velük. Elsõsorban az amerikai
és az akkori nyugatnémet hírszerzõk tettek ilyen ajánlatokat. Egyben
"garantálták", hogy a rendszerváltozás után õk majd gondoskodnak
róluk.
- Sikerültek a beszervezési kísérletek?
I.: - Tudomásom szerint nem. Ettõl függetlenül elöfordulhatott sike-
res beszervezés, de arról nyilván nem beszéltek.
- Készült vagy egyáltalán készülhetett-e valamiféle forgatókönyv a magyar-
országi rendszerváltozás meggyorsítására s annak a kezelésére?
B.: - A szó szoros értelmében forgatókönyv nem készült, a kelet-eu-
rópai országok felszabadítása azonban a CIA alapvetõ feladata volt. Az
teljesen mindegy, hogy melyik doktrína szabta meg a változások kiala-
kításának a fõ irányát, de ez volt az alapcélkitûzés.
- Az amerikai titkosszolgálatot megbízták azzal, hogya rendszer megdönté-
sét akár fegyveres úton is elõidézheti?
B.: - Fegyveres összetûzésrõl szó sem volt. A változást úgy kellett
segíteni, hogy közben ne alakuljon ki konfrontáció az akkor még erõs
katonai hatalmat képviselõ Szovjetunióval.
- Milyen eszközökkel gyorsíthatta a CIA a magyarországi átalakulást?
B.: - Talán emlékeznek Palmer akkori amerikai nagyköVet tevé-
kenységére. Amerikából rendkívül finom eszközökkel igyekeztek
gyorsítani a rendszerváltozást. Ezért is kaptak különbözõ nyugati orszá-
gokba szóló meghívásokat az ellenzék képviselõi; igyekeztek bátorítani
õket, de minden egyebet is bedobtak. Nem volt nehéz látni, hogy Ma-
gyarország leggyengébb pontja a gazdaság s az eladósodás. Erre csak
"rá kellett dolgozni".
- Mi volt az oka annak, hogy a nyugati világgal szemben álló társadalmi be-
rendezkedésû Magyarországot szinte korlátlan hitelekkel segítették az ellenfelek?
B.: - A taktikai cél szerint Magyarországot olyan helyzetbe kellett
hozni, hogy az óriási hitelek hatására gazdaságilag összeroppanjon.
- A Magyarországnak adott hitelek folyósítását a CIA elõsegítette?
B.: - Minden eszközzel, és amint a tények mutatják, nem is ered-
ménytelenül. Ez a tevékenység a doktrína része volt. Mert azt senki nem
gondolhatja komolyan, hogya nyugati banktõke éppen a legnagyobb el-
ségei kõzé tartozókat pénzeli azért, hogy esetleg megerõsödjenek.
- Magyarország a hitelek többségét kereskedelmi bankoktól kapta. Õket ho-
gyan befolyásolhatta a CIA?

B.: - A jelentõsebb magánbankokban is vannak olyan döntéshozó
pozícióban lévõ szakemberek, akik a CIA emberei... Elegendõ, ha két-
három ilyen tekintélyes pénzintézet hitelt folyósít, s ez már garancia a
többinek is.