Jep, én is láttam valahol, hogy még mindig akciósan cuppantják. :-) Szorgalmasan olvasom, jó tömény anyag, de nehéz letenni. ;-) Meg legszívesebben olvasnám egyszerre, és próbálnám ki a DVD-n, amit épp tárgyal Berr. (Mondjuk ez csak személyes, de néha szomorú vagyok, mikor egy számomra nagy játékról egy sort ír, máskor meg olyanról olvasok, ami szerintem nem is volt olyan nagy durr. De hát ember válogatja, nemde?) :-)
Holnap meg Pixelhõsök party. De aki kicsit is érdeklõdne a téma iránt, úgyis tud már róla, hogy milyen nagy Game arcok lesznek ott vendégek. Vagy nem? (Híres zeneszerzõk a múltból, régi nagy cikkírók (CoV, Martin, Zolee...)
Tegnap még mindig élõ volt a Klauzál 13-ban a 30%-os kedvezmény a Pixelhõsök könyvre. Ezért nekem is lett egy példányom. Picit dobott volna az egészen ha kemény borítós lenne (joystic-ot rá lehetne cuppantani ), de így is tetszetõs. Fûzött, nem ragasztott, a DVD melléklet mûanyag tasakos. A helyszínen bele is lehet lapozni a könyvbe, mert van egy bontott darab a kupac tetején.
helo itt a link-> Каталог игр (fent)->aztán mondjuk '007: Licence to Kill"-re klikk-> aztán a lemez ikonra-> aztán meg lelehet tölteni...de a válaszd a weboldal fordítását és akkor egyértelmû lesz))
Valaki tudna segíteni nekem abban, hogy hogyan lehet letölteni az OLD-GAMES.RU oldalról Elõre is köszi
Végre valami jó kis téma! Csak az a baj, hogy most találtam meg. 3 éve gyûjtöm a DOS és C64 játékokat. Remélem még sokan vagyunk akik szeretik a Retro Dos Játékokat.
Fate - Gates of Dawn a kedvencem, szintén fenn van planetemu-n, kár hogy nem lett remake belõle((
- hét város, 12 többszintû labirintus, erdõk, mezõk, óceán 100 szigettel, hegyek, hajózható folyók több mint 10 000 ezer helyszínnel. - 600 különféle ellenfél. 32 karakterosztály, 11 faj, 200 féle varázslat. - Akár 4 csapat 28 emberrel. - Esõ zuhogás, hóvihar, hallani az ellenfél közeledõ lépéseit, a kígyók surrogását, a természet különféle zörejeit, stb… - Számos lehetõség minden szituációban. ( kiadható parancsok például: csók, fecsegés, hízelgés, tréfálkozás, éneklés, alamizsna osztás, stb…)
Lehetõségek a kalandozás során: Ha nincs egy karakteren elég ruha megfagyhat. Ha sok békés járókelõt fektetünk ki az ellenfeleink barátkozni fognak velünk és a végén a csapatba is felvehetjük õket. Kirabolhatjuk a törp pénzszállítókat akik a bankokba viszik a pénzt hajnalonként. Vicceket mesélhetünk!, stb.
érdemes a gugliban a "Amiga Games for PC exe " mondatra rákeresni mert kiad egy halom olyan amiga játékot amihez nem kell emu, csak exe és indít)
Mozgás - Nyilak Fire - Alt vagy Ctrl Esc - Kilépés a játékból F12 - játék mentése és betöltése
Na a Menzoberranzannak meg a jó édes anyukáját. Eljutottam odáig, ahol anno megakadtam. A megoldás az volt, hogy a térkép sarkában volt kettõ darab titkos hely, ami kellett a továbbjutáshoz. Aztán továbbmentem, és a következõ pálya után sztori szerint elrabolják Drizzt-et. TÉNYLEG eltûnt a rohadék. Jók voltak a megérzéseim anno... :P Na most kezdhetném elõrõl, mert ha Drizzt lelép, akkor õt a legelején már ki kell hagyni a partiból... Ehh...
Eheh, Fatty Bear... Az jó volt benne, hogy végig digi beszéd volt benne, akkoriban ez nem volt annyira elterjedt.
Meg a vége... -Csináld meg a tortát! -Oké. (rajzoltunk rá egy hatalmas faszt) -Óóó, de szép!
Ha már leírtad elolvastuk:D Hát igen... ahogy mondtam túl sok idõ... talán a Planescape Tormentet valamikor kipróbálom, de én se hiszem, hogy túl sokat fogok ezekkel a játékokkal játszani... elég volt az az 1 hétnyi BG2:D:D
Nem tudom, hogy hallottatok-e az Impossible Creatures nevû játékról. Végre sikerült beszereznem egy mûködõ verziót és el kell ismerni szerintem megérte. :D
Óó, IWD eszméletlenül jó lett, nem kell ahhoz partner, sõt felesleges.
Bele lehet fáradni... Én is bírom a Forgotten Realms-et, de a játékokból alig néhánnyal foglalkoztam annyit, hogy érdekeljen.
Talán az Eye of the Beholder 1 volt az egyik elsõ FR RPG, amivel találkoztam, de hosszú távon nem kötött le, mert valahogy sehová nem jutottam vele. Ja, meg nagyon bugos is volt, szétesett a grafika. Többi részét skippeltem, mert az elsõ rész kimaradt.
Menzoberranzan volt a következõ, azzal anno megakadtam valami bányában, és nem tudtam továbbjutni. Így utólag vicces, hogy fogalmam sem volt, hogy ki az a Drizzt Do'Urden, csak meglepõdtem, hogy egy 28-as szintû igentápos drow segít nekem... Nem is bíztam benne, azt hittem, hogy majd elárul, vagy valami. :) Amikor újra megszereztem, és elkezdtem játszani, akkor dobtam egy hátast a mentésrendszerétõl... Mintha a New Game a _már_meglévõ_ világba tenne be újra, amit az elõzõ parti csinált, az valahogy "átjött" az új játékba is, szétszórt tárgyak, kifosztott részek... fura volt, na. Abba is hagytam.
Aztán volt a Baldur's Gate, az nagyon tetszett. A legvégén az AD&D rendszer "apróbb" hiányosságaival lett bajom. A karakterem egy szimpla fighter volt, a legtáposabb cuccokkal, amit a játékban lehet szerezni (valami rovarokból készített full plate, Helm of Balduran, Cloak of Balduran, Drizzt Do'Urden +5-ös szablyája, mittudomén...), aztán amikor odaálltam a fõellenség elé, akkor az az elsõ ütésével lecsapta az életem 95%-át, a másodikkal apró cafatokká ütött szét. Loadgame után idéztem kb 40 patkányt meg ilyesmit, aztán amíg azokkal szórakozott a vezérgeci, addig lenyilaztam-varázsoltam. Nevetségesen egyszerû volt így, a fõ karakteremnek meg semmi szerep nem jutott. Akkor egy kicsit úgy éreztem, hogy AD&D rendszerû játékot soha többet, elbaszok 100 órát tápolásra, hogy aztán patkánnyal nyerjek, hát a jó édes anyukájukat... :P
Baldur's Gate 2 nem jutott el hozzám amikor új volt, aztán késõbb nem vettem a fáradtságot, hogy beszerezzem. Pont az az idõszak volt, amikor a rippelt játékok már nem voltak faszák, közben meg a legújabb játékokon kívül meg nem volt fenn semmi az ftp-ken...
Icewind Dale-rõl azt olvastam, hogy abban kicsit jobban megnyomták a koop játékot, a sztorit meg kicsit elhanyagolták, úgyhogy úgy gondoltam, azzal várok, amíg lesz partner... Hát azóta is, de már elég rég nem is érdekel.
IWD2 nem mozgatott meg úgy, hogy az elsõt nem játszottam végig, kicsit EoB szindróma...
Neverwinter Nights úgy járt, mint az IWD, az NWN2 meg úgy, mint az IWD2... Kb NWN idõszakában olvastam pár FR könyvet, kattantam rá úgy igazán a világra, meg szedtem elõ újra a Menzoberranzant...
Pool of Radiance remake-et megnéztem, de az meg elég primitívnek tûnt, úgyhogy inkább nem öltem bele sok idõt.
Többi FR játékkal nem találkoztam, tudom, van még pár.
Aztán ennyi, valahogy azóta elfogyott a lendület, sok más RPG és új világ kiszorította a Forgotten Realms-et.
(Na, ez asszem hosszú is lett, meg kutyát nem érdekel, de ha már leírtam, elküldöm. :D )
Én egyszer végigvittem egy beteg hetemen a Baldurs gate 2-t... aztán rájöttem, hogy nekem ez nagyon bejön és végigviszem az összes Forgotten Realms játékot:D De aztán elkezdtem a BG2 kiegészítõjét... eljutottam valameddig és félbehagytam... azóta egyik FR játékkal sem játszottam... túl sok idõt igényelnek... én ennél casualabb vagyok:D
Megvettem tegnap a Pixelhõsök könyvet. Aki kicsit is szereti a retrót, meg a játékokat... megéri, de tényleg. (gondolom itt épphogy 1-2 látogató csak az...) :-)
A könyv amúgy tegnap 30% kedvezménnyel volt vehetõ (nem tudom meddig van ez a kedvezmény a Klauzál téri könyvesboltban (Klauzál13).
Na most ez elég reklámszagú, de semmi közöm a kiadóhoz, sem az íróhoz. Berr -t, amúgy is sokan ismeritek szerintem!? Meg aztán aki idejár, az többségben nagy retrós, így gondoltam jobb ha megosztom tapasztalatom: Jó a cucc. Közel 500 oldal részletes retróbomba, DVD mellékelve, benne Spectrum, Commodore, Amiga, Dos játékok, emulátorral beépítve... tehát semmi pöcsölés a telepítéssel, meg emulátor beállítás. Indít és kész. :-) Sokan emlékeztek biztos a Pc-s Játékok sorozatra, vagy a CoV évkönyvekre. Na ez részletesebb, kifejtõsebb, érdekesebb annál. A kiadás is szép lett, szép design, felépítés, képek. Szép magyarosan, modern szlengesen: lájkolom a könyvet. ;-)
Na igen, de azért azt érezni lehet félbehagyáskor, hogy be lesz-e fejezve egyszer. Legalábbis én tudni szoktam, hogy úgy hagyom félbe, hogy "na jó, elég volt egyelõre, de azért még érdekel a vége", vagy úgy, hogy "na hagyjuk már ezt a szart". És a Wizardry az elsõ kategória volt, folytatni akartam, de nem tudom. Vagy kezdem elõrõl az egészet, vagy hagyom a francba...
Eh, eszembe juttattátok most a Wizardry 8-at... Szerettem azt a játékot, de nem akartam végigjátszani, mert van benne parti importálás az elõzõ részbõl. Na, akkor kitaláltam, hogy megcsinálom trilógiaként a 6-7-8-at. Végigküzdöttem magam a 6.-on, és ugye fejenként egy tárgyat lehet átvinni a következõ részbe. Nagyon kellemes volt úgy kezdeni a játékot, hogy mindenkinél a kasztjához tartozó "világ legerõsebb fegyvere" lehetett a kezében... Aztán megakadtam egy résznél, a pókok bázisára bementem, és a vezérgenyót nem tudtam megölni, visszamenni meg nem lehetett. Jött volna egy nagy adag grind a termelõdõ ellenfeleken, hogy megerõsödjek. Akkor félreraktam a játékot, akkor így zsinórban egy kicsit sok lett a Wizardryból. Aztán mikor legközelebb kedvet kaptam hozzá, akkor rá kellett jönnöm, hogy valahogyan elvesztek a mentéseim. Volt közben gépcsere, meg ilyesmi, de közben próbáltam vigyázni az adataimra, meg két különbözõ gépen is játszottam a játékkal, de valahogy a mentéseim összes példányát buktam. Nem tudom, lesz-e türelmem még egyszer nekiállni... :(
Az is. :D Esetleg, The Temple of Elemental Evil ? :D
Én csak azért nem szakadtam el eddig is tõle, mert róla volt szó, és emiatt csalódtam benne. Ez a keret pedig a játék nélkül nehezen értelmezhetõ :)
Egyébként egyetértek (a 2000 utáni játékok újnak számításával is), már amennyire módomban áll, mert például a BG-vel eddig csak futólag találkoztam, az õ játékaikat éppen az NWN-tõl kezdve ismerem (a Jade Empire maradt még ki egylõre), és van bennük sok finomság, még a Mass Effectekben is, ha egy Fallouttal nyilvánvalóan nem egy ligában szerepelnek.
A Planescape világ nekem kifejezetten tetszik az elmebetegségével, ellenben a steampunkot mindig is egy kicsit erõltetettnek tartottam... Azért szép lassan enyhül ez az tartózkodó hozzáállásom az IRL épített steampunk cuccok láttán... :)
Oké, szakadjunk el egy kicsit ettõl az egy konkrét játéktól, én kb azt sem tudom, mirõl van szó... :P
"Én éppen olyan RPG-t tudnék nehezen mondani, mely kevesebbet nyújtott volna."
Szerintem pont az van, hogy a nagy klasszikusok sem nyújtanak ennél sokkal többet, van az alapsztori, aminek a történéseibe annyi beleszólásod van, hogy csinálod-e vagy nem, meg vannak a mellékküldetések, amik szintén max kihagyhatóak. Következmények általában nincsenek, a "hozz három hódfarkat a vadásznak" küldetés után nyugodtan megcsinálhatod az "öld meg a papot" küldetést, nem vagy sem jó, sem gonosz, és a világ nem reagál a dolgaidra.
Baldur's Gate az egyik legjobb példa, vagy jófiúként, lawful good mentalitással viszonyulsz a világhoz, vagy a játék kinyír a picsába záros határidõn belül. Ha lawful good karaktert akarsz szerepjátszani, akkor persze nincs probléma... :P Persze nem azt mondom, hogy a Baldur's Gate szar lenne, hanem hogy nagyon nem szerepjáték, hanem egy karakterfejlõdõs kaland. (Oké, persze, elsõ nagy játékuk, és azóta már rengeteget fejlõdtek ezen a téren.)
Egy Fallout2-ben ezzel szemben egy halom küldetésnek van jó és gonosz megoldása is, sõt, felkészültek a készítõk a nem hagyományos befejezésekre is (pl ha kinyírod a megbízót). Aztán ezek a tettek kihatással vannak késõbb az NPC-kkel való viszonyra is, meg a végkimenetelére is a játéknak... És ezt a Fallout2 féle szabadság érzést nem túl sok játék adja vissza...
Meg mondjuk az is kérdés, hogy mit tekintünk "régi klasszikus"-nak, részemrõl ami 2000 után jött ki, az már "új". :P
Én arra gondoltam, hogy a döntési lehetõségeink kimerülnek abban, hogy felvesszük-e a küldetést vagy sem, megöljük-e az NPC-ket vagy sem.. Én éppen olyan RPG-t tudnék nehezen mondani, mely kevesebbet nyújtott volna.
Az említetteken kívül fel lehetne hozni a BioWare, az Obsidian vagy a Troika bármely játékát vagy a Witchert is. De még szerepjátékosabb interakciókat lehet elõcsalni az NPC-kkel a Gothic/Risen szériában is, pedig az nem éppen erre van kihegyezve. Ahogy bár más jelelgû, de a Wizardry 8 sem, viszont szintén alázza a tárgyalt játékot. Vagy akár az RPG-elemekkel megtûzdelt TBS-bõl, a Jagged Alliance 2-bõl.
Sajnos a Might & Magicek, az Ultimák, a Realms of Arkania trilógia és a Betrayal at Krondor is teljes egészében kimaradt nagy klasszikusok közül, de az olvasottak alapján ezek pótlásával is jobban járnék.
Szóval nem a valódi szerepjátszást kerestem benne, hanem valamit, ami több egy oldschhol RPG-köntösbe bújtatott Diablónál. Nos,a Book One demó 8 óra alatt alig-alig mutatkozott többnek. Még egyszer: tetszik, mitn játék, de ne ezt tekintsük már a HC RPG-nek, amikor egy mainstream cím nagyobb teret enged szerepjátszást illetõen.
Azt nem tudom, hogy az AoD végül megjelenik-e valaha, vagy végül milyen elsza végtermék összességében, de én inkább ilyesmit címkéznék HC indie RPG-nek az Eschalon helyett.
nem tudod mit hagytál/hagysz ki, eszméletlen módon hangulatos játék és a steampunk környezetet is nagyon jól eltalálták szerintem mindenképpen próbáld ki,hidd el nem fogod megbánni
egyébként PS:T-nek is elég rendhagyó játékvilága van, mégis az egyik, ha nem a legjobb játék roleplay téren
Na látod, az nekem kimaradt az életembõl. Sokat hallottam már róla, lassan meggyõzöm magam, hogy bepótoljam. Nem vagyok oda a steampunkért, azért tartózkodtam tõle eddig...
Azért ne várjunk túl sokat, még a nagy klasszikus cRPG-k közt is egy kezemen meg tudom számolni, hogy mennyiben van lehetõség _valódi_ szerepjátszásra... Meg is próbálom: Planescape: Torment Fallout 1-2 Még ide sorolnám a Deus Ex-et, ami meg már ugye FPS-RPG hibrid. ööö, izé, szerintem ennyi. Vagy ha van még tipped, akkor ne tartsd magadban! :)
Nagyon ritkásan egy-egy játékban még volt lehetõség arra, hogy a döntéseid valami lényeges dologra hatással legyenek, de ez is kb kimerült annyiban legtöbbször, hogy választhattál (választanod KELLETT), hogy a két lehetõség közül kit ölsz meg, ami aztán pont nulla hatással volt a végkimenetelre.
Gyakorlatban meg annyit jelent az RPG kifejezés, hogy van karakterlap, amin növelgetheted a számokat.
Azért hardcore roleplaying game valami, mert nem lehet benne szerepet játszani? Érdekes megközelítés, nálam a hardcore RPG fogalom a játékmenetre utal, nem a látványvilágra.
A Book One demója nálam éppen RPG-ként végzett el, körülbelül annyira lehetett benne szerepet játszani, mint a Fable-ben... Persze jópofa játék, oldschool RPG-hangulattal, de a játékmenet nekem kevés volt.
A demó viszont ajánlott, jó hosszú, korrekt betekintést kínál a játékba.
1, masfel eve jatszottam vele. Normalisan rajzolt flash grafikaja volt. A jatek negyzetekre volt osztva, es ha pl a terkepeszet skillt valasztottuk az emberunk reszletesebb terkepeket rajzolt a jatekban.
Akkoriban jelent meg a jatek, egy tobb reszt terveztek neki. Talan vmi book volt a neveben de nem biztos :D
de én a képen látható játékot nem találom, ezt nem lehet megtalálni "tank wars"-ként, de ez volt ahol lecsapott a mérges felhõ ha sokszor eltaláltad a fát