Áll a faszom mint a pózna A pinádba belopózna Hoztam neked virágot Mutasd meg a pinádat! Hoztam neked vörös rózsát Mutasd meg az ánuszrózsád
Nõnap Az évek múlnak, a férfiak felejtenek, De tudják milyen napra ébrednek. Március elsõ vasárnapja eljött, Akkor naptárból a nõnap elõjött. A feledés, erre a napra nem vonatkozik, S ki az? Ki a nõkrõl elfeledkezik? De most a nõkre gondolunk, Kiknek az életünket köszönthetjük. Ki, mi mindent megtesz értünk. Szépséges nõknek kívánok, Boldog nõnapot, s virágot adok. Kató Tamás
Hát az elég sok nekem 3-4 hét alatt azért megjelentek
Már nem annyira lány, de mondjuk finoman megfogalmazva, hogy 18 múlt, egyébként kortalan.
Szúz
lány
Igenis! Kész.
nembaj
de szerintem a nemed állíatsd be :-)
Igen. Nekem tetszett. Bár nem vagyok úri hölgy.
hölgyként P
Ezt hülgyként mondod? :P
Szépek. Az idézet, hogy "A nõ azt akarja..." szintén tetszett.
Mivel idén nem volt nagy lelkesedés csak így mutatom meg az eredményt
A kész 24 saját készítésû nõnapi kártya
Antóni Sándor: Nõnapi Köszöntõ
Nõnap alkalmából szeretettel köszöntünk titeket, Kik az élet viharában is velünk vagytok szüntelen. Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni, De szívbõl tudunk mindezért szeretni, Köszönet és hála nektek mindenért, A jó Isten áldása szálljon rátok mindezért.
Életünkben göröngyös út is vezet, Velünk vagytok akkor is és nyújtotok kezet. Szeretettel és hálával tartozunk néktek, Kik az életünket, szebbé és boldogabbá tettétek. Mellettünk vagytok egy életen át, Hûségünket, szeretetünket, nyújtjuk cserébe érte át.
Életünkben a leghûségesebb társunk, Bár merre is jártok mindig hazavárunk. Nélkületek az élet semmit sem érne, Mint tenger vize, mi partot sose érne. Szeretünk titeket egy életen át, Kik szívet és életet adtatok cserébe át.
Mint napsugár az életünket ragyogja át, Veletek vagyunk az élet viharán. Köszöntünk hát titeket meleg szívvel, Az életben soha el nem múló szeretettel. Zsenge virágillat harmatozza lelketek, Hogy a sors viharában is boldogok legyetek.
Kívánunk sok erõt, egészséget, Minden évben szerencséket. Szemetekben könny sose legyen, Napjaitok vendége az öröm legyen. Nõnap alkalmából minden jót kívánunk, Mi férfiak szívünkbe örökre titeket zártunk.
Weöres Sándor: A nõ
A nõ: tetõtõl talpig élet. A férfi: nagyképû kísértet. A nõé: mind, mely élõ és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderrõl egy csomó A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga - a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az egy-örök áram, címkék között jár, mint egy patikában. Hiába száll be földet és eget, mindég semmiségen át üget, mert hol egység van, részeket teremt, és névvel illeti a végtelent. Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér, alkot s rombol, de igazán nem él s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik - ha nõk szemébõl rá élet sugárzik. A nõ: mindennel pajtás, elven csak az aprózó észnek idegen. A tétlen vizsgálótól összefagy; mozogj és mozgasd s már királya vagy: õ lágy sóvárgás, helyzeti erõ, oly férfit vár, kitõl mozgásba jõ. Alakja, bõre hívást énekel, minden hajlása életet lehel, mint menny a záport, bõven osztogatva; de hogyha bárki kétkedõen fogadja, tovább-libeg s a legény vérig-sértve letottyan címkéinek bûvkörébe. Valóság, eszme, álom és mese úgy fér hozzá, ha az õ köntöse; mindent, mit párja bölcsességbe ránt, õ úgy visel, mint cinkos pongyolát. A világot, mely észnek idegenség, bármeddig hántod: mind õnéki fátyla; és végsõ, királynõi díszruhája a meztelenség.
Krancz Béla: Köszöntõ
Végre újra tavaszodik, még, ha ez most nem is látszik. A Mecseken a hóvirág már újra kinyílik.
Az ibolya, és a tulipán, a párja, e három, a tavasz legelsõ virága.
S, mert olyan finom, nemes, és egyszerû, Talán ezért adjuk át, mint a nõnap virágát.
Hiszen e naphoz, ez illik igazán, mert, nem csak ma, kéne, hogy imádják.
A férfiak sorsát, és örök gondját, az életünk sóját, magát a csodát.
Ezért ma köszöntjük, ezzel megtiszteljük, és, mindig szeretjük, õket.
A titokzatosan egyszerû, terhesen is gyönyörû, anyákat és szeretõket, vagyis, a nõket!
Nõnapi köszöntõ
Lágy szellõk hangját hallgatom a nõnapon, a nõnapon. most néhány szót kell mondanom, ez alkalom, ez alkalom...
Mert nincs annál szebb álomkép, úgy gondolom, úgy gondolom. Ha kezünk fogja nõi kéz, ezt jól tudom, ezt jól tudom...
Õk a férfi örök társa, nagyon-nagyon, nagyon-nagyon. Testünk, lelkünk tükörmása, minden napon, minden napon...
Élet nélkülük nem lenne, semmi olyan, semmi olyan. Elhullnánk a végtelenbe otthontalan, otthontalan...
Nem ismernénk soha szépet, oly édesen, oly édesen. Szív szerelmet, boldog életet, mi sohasem, mi sohasem...
Nõinket sosem feledjük, bizony-bizony, bizony-bizony... S nem csak nõnapon szeretjük, nagyon-nagyon, nagyon-nagyon!
És büntetlen mennek tovább, ha elkapták tekintetünk, s mi - villogok s fakók, simák - szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk bontó sugaraik alatt, testünkbõl csak keret: a csont s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is gyilkos tekintetük ragyog, mely földre vont és sírba vitt és mindhalálig ringatott.
Kosztolányi Dezsõ: Nõk
Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva nõi karoktól vallok, nõk, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más s szeretlek is benneteket.
Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekbõl aranyat mostam, igazi aranyat. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de igazabbak a meddõ gondolatnál, a büszke hazugnál, a csontos, ijesztõ, gyilkos férfinál. Hová is futhatnék én, kócos fejemmel, költészetemmel, rettenetesen-cikázó tétovaságommal, ha nem lennétek ti, megértõk, megbocsátók, elvtelen szentek, jámbor pogányok, bizonytalan jók, valóság hû sáfárjai. Ha varrtok, vagy vajat mértek, kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel s hócipõben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok, fölkacagott az örömtõl, hogy vagytok s én is vagyok, mellettetek. Hozzátok kötözött engem a végzet, örökkévalóan, köldökzsinórral, azután a vágyak eleven kötelével, hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.
Nem egy, hanem mindegyik. Mindegyik leányom, mindegyik feleségem, mindegyik barátnõm, rejtélyes kedvesem. Mindegyik anyám.
Kéri János: Nõnapi köszöntõ
Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk, A nõkrõl, kiknek Életünk köszönhetjük.
Ki mindent Megtesz értünk, a nõ, Dajkál, ápol, És felnevel õ.
Hálánk szálljon Lányra, anyára, Ki a családot Összetartja.
Szépséges nõk, Jó asszonyok, Kívánunk boldog, Víg nõnapot.
Szalai Pál: Nõnapi köszöntõ
Mi a nõ nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás, Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az elsõ és végtelen önfeláldozás. Õ õrzi elsõ lépteink, törli le könnyeink, testébõl etet, szeretetébõl nevel, Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, õ a fény, a meleg és minden ami jó, semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.
Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, õ maga is átalakul, megváltozik. Elõbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költõk ihletõje, szerelem és õrület forrása, Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa, Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.
Mindez õ, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi õérte. Köszöntöm hát õket, a nõket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.
Nõnapra
„Könny szemedbõl Nem pereg, Ha a NÕ-tNem ismered. Se bánat, se öröm, Csak hûvös közöny? Ilyen élethezSemmi közöm.”
Nõnapra
“Az élet zenéjét a nõk adják, akik õszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbéalakítsák át azokat.”
"A nõ azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék:nem azért, mert szép vagy jó,vagy kedves, vagy mûvelt, vagy elmés,hanem azért, mert olyan, amilyen."
"Ha Isten a nõt a férfi urává akarta volna tenni, Ádám fejébõl vette volna. Ha rabszolgájává, a lábából. Ámde oldalából vette, mert élettársává, egyenlõ párjává akarta." (Szent Ágoston)
Szalai Pál: Nõnapi köszöntõ
Mi a nõ nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás, Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az elsõ és végtelen önfeláldozás. Õ õrzi elsõ lépteink, törli le könnyeink, testébõl etet, szeretetébõl nevel, Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, õ a fény, a meleg és minden ami jó, semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.
Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, õ maga is átalakul, megváltozik. Elõbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költõk ihletõje, szerelem és õrület forrása, Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa, Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.
Mindez õ, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi õérte. Köszöntöm hát õket, a nõket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.
egyáltalán nem:)..minek okoskodni?..mellébeszélni?..mindenki azt akarja..amenyiben "hölgy"lennél ,tõled is csak azt akarják..de mi ebben a meglepõ?nem tetszik a csomagolás?..a tartalom ugyanaz..szaftos töcskölés..kösz csá léc.
beszóltak..igaza van:P
Úgy látom itt is hoztad a formád.Nem gondolod hogy ízléstelen !
És büntelen mennek tovább, ha elkapták tekintetünk, s mi - villogok s fakók, simák - szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk bontó sugaraik alatt, testünkbõl csak keret: a csont s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is gyilkos tekintetük ragyog, mely földre vont és sírba vitt és mindhalálig ringatott.
Kosztolányi Dezsõ Nõk
Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva nõi karoktól vallok, nõk, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más, s szeretlek is benneteket.
Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekbõl aranyat mostam, igazi aranyat.
Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de igazabbak a meddõ gondolatnál, a büszke hazugnál, a csontos, ijesztõ, gyilkos férfinál. Hová is futhatnék én, kócos fejemmel, költészetemmel, rettenetesen cikázó tétovaságommal, ha nem volnátok ti, megértõk, megbocsátók, elvtelen szentek, jámbor pogányok, bizonytalan jók, valóság hû sáfárjai.
Ha varrtok, vagy vajat mértek, kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel, s hócipõben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok, fölkacagok az örömtõl, hogy vagytok, és én is vagyok mellettetek.
Hozzátok kötözött engem a végzet, örökkévalóan, köldökzsinórral, azután a vágyak eleven kötelével, hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé, s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.
Nem egy, hanem mindegyik. Mindegyik leányom, mindegyik feleségem, mindegyik barátnõm, rejtélyes kedvesem. Mindegyik anyám. _
Nõnapra
Minden évben eljön ez a nap Melyre a férfiak nagyon várnak Hogy elmondhassák a nõknek Mennyire szeretik õket!
Mire mennénk nélkülük Ha õk nem lennének nekünk? Valljuk be hát bátran, Nem sokat érne az életünk!
Õk a nõk
Mikor még kisebbek voltunk és nem érdekeltek õk nem tudtuk valójában mire valók a nõk.
De mostanára rájöttünk hogy kellenek õk sok érdemük van amik a következõk:
Boldogságot nekünk nem jelentenek csak õk bajok, bosszúságok velük könnyen elfeledhetõk.
Szemünkben s elménkben ti vagytok a fények gyönyörûek, szépek, csodálatos lények.
Szépségetek elbûvöl mint hentest a hurka szeretünk titeket mint Fenyõt a Gyurka.
Ezzel a verssel hát tiszteletet adunk és eme szép napon boldog nõnapot kívánunk!
Kéri János: Nõnapi köszöntõ
Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk, A nõkrõl, kiknek Életünk köszönhetjük.
Ki mindent Megtesz értünk, a nõ, Dajkál, ápol, És felnevel õ.
Hálánk szálljon Lányra, anyára, Ki a családot Összetartja.
Szépséges nõk, Jó asszonyok, Kívánunk boldog, Víg nõnapot.
Nagyvenyim, 1995. március
PIROS TOJÁS,KÉK TOJÁS, NEKEM IS VAN KÉT TOJÁS FEL A SZOKNYÁT,LE A BUGYIT HAD LOCSOLJAM MEG A NYUSZIT
Hát, ez saját szerzemény, ma írtam, gondoltam megosztom a közzel:
Szalai Pál: Nõnapi köszöntõ
Mi a nõ nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás, Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az elsõ és végtelen önfeláldozás. Õ õrzi elsõ lépteink, törli le könnyeink, testébõl etet, szeretetébõl nevel, Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, õ a fény, a meleg és minden ami jó, semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.
Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, õ maga is átalakul, megváltozik. Elõbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költõk ihletõje, szerelem és õrület forrása, Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa, Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.
Mindez õ, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi õérte. Köszöntöm hát õket, a nõket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.
szülinap? névnap?
Miért nincsen férfinap?????? Én is akarok kapni a csajoktól ajándékot!!!!!
VAgy még 1! Mondjuk ez nem annyira Nõnapi, de izé....
Iszogatom egyedül a vodkát, Mártírként hallgatom a magány hangját, Álmodozom közben egy angyalról, De elérni úgyse fogom, ezt jól tudom, Lankadó tekintetem rád pilant, s Akkor látom, hogy az angyal itt van, Kínomban sikoltok, de rám senki nem figyel, már Tizenhét esztendeje hogy magányban létezem, Élesen rádnéztem és észrevetted, hogy Gúnyosan nézek mert nem kellettem, Eléd lépek és jól megnézem két szép szemed, De csak ennyi jöt ki a számon:
Gondolom a rímet megtaláltátok!:)
Angyal
Egy Angyal jött le hozzám, S a nap is belesárgult szemei láttán, A Rózsabokrok es szégyenkeztek mikor érezték illatát, Mosolyától még a virágok is kinyílnak, Melyek eddig a télben aludtak, Ez az angyal nemmás mint te kedvesem, S remélem végigkíséred életem!
Boldog Nõnapot minden SG-s nõnek/lánynak !
NÕK NE OLVASSÁK!
Jani vagyok a hegyrõl, beverem egybõl. Itt van barátom is Feri, ki faszát a szádba veri
nah jellemzõ
Ja és nem ilyeneket P
"Most küdök neked egy nõnapi SMSvirágot. Ha nem kaptad meg hívj fel! "
Nõnapra
Ó, NÕ! Miért van ez, Hogy se veled, se nélküled? Hol van a tövis, Melyet ha kihúzok Veled is, nélküled is?
Nõnapra
Ha nem lenne Nõ A férfi áporodna, Egymást élteti az Egy két oldala.
Nõnapra
A férfi gondja, s öröme a nõ, Mindkettõ egyre csak nõ. Míg rá nem jön, A kettõ egyre megy, Férfi és nõ, ugyanis egy.
Nõnapi felismerés
Tiltakoztam, miért vagy más, Távol éreztelek tõlem, Rájöttem, az vagy, Mi hiányzik belõlem.
Ilyesmikre gondolok pl
NÕNAPI PARADOX
Ha beköszönt a Nõnap, virágot minden nõ kap, de kívüled nincs egy sem, akit köszönt a versem, mert tollam ahhoz írja, Ki szerelmemet bírja, -- s mert Te vagy, én virágzó Angyalom, a „virágot” éppenhogy én kapom -- a ma lévõ illusztris névnapon...
Na ismét nõnap felé közeledve újra nõnapi verseket keresnék
Nyugodtan el is felejtheti mindenki.
én el is felejtettem , hogy nőnap volt , nem is köszöntöttem fel senkit , mert nemtudtam hogy van
És az, hogy:
Húsvét hétfõn csíp a bögöly meglocsollak, meg ne dögöj.
Zúg a traktor, szánta zeke, elvtársõ locsolha toke.
Az nem olyan udvarias.
nem,nem beleváglak téged is ,meg anyád is....
Kertünk végén csordogál a kanális, meglocsollak téged is, meg anyád is.