Detto! Nekem is ez a véleményem...Be is tettem Greates Hits DVD-t...aztán jön 2.ik, aztán Wembley koncert...most, hogy így megnétem vagy 5 klippet azt kell mondanom, hogy szinte nem is lehet sorrendet állítani annyira jók...Under Pressure azért elég durva.
Íme az én szavazataim: 1. I'm going slightly mad (benne van az angol humor 1000 éve) 2. Scandal (egyszerû de mégis ütõs) 3. Breakthru (indoklás ld. scandal)
és a különdíjasok: Calling all girls Back Chat (mert annyira gagyik hogy az már jó)
Igen, ez olyan banális dolog, hogy a heavy metlt összeegyeztetik az ilyen marhaságokkal. Idézet a 2004-es (!!!) mûvészettörténet (!!!) könyvembõl:
"...elvetemült extravagancia (különcködés), szado-mazochista (mások és önmaga kínzásában és a kegyetlenkedésekben kielégülést találó magatartás), beteges magamutogatás, a nyers erõ és az izmok fitogtatása, bõrszerelés, náci jelvények és szegecsek, az õsgermán kellékek viselése, feketemágia és sátánista törekvések jellemzik a hardrockot (Heavy Metal, Led Zeppelin)...'
Szó szerint idéztem. A Heavy Metalt mint együttest említik :-)
1. Save Me (Pontosan azt adja a "rajzfilm" amit érzel miközben hallgatod 2. INNUENDO (egyéni látásmód, zseniális a "bábmúvi") 3. Miracle (Azthiszem nem kell ecsetelni a kis hasonmás srácok szereplését) 4. Princess Of The Universe (qwertrt már leírta amit éns gondolok a klipprõl) 5. Bohemian Rhapsody (Alapmûhöz alap videoklipp, egyedi technikával úttörõként a klippek világában)
A The Show Must Go On-ban jó, hogy össze van vágva sok régebbi klipbõl, de pont emiatt jut eszembe róla mindig, hogy akkor már Freddie nem lehetett benne a klibe :((((
1. I Wan't To Break Free 2. The Invisible Man 3. A Kind of Magic
(sajnos sok jó klip szorult le: Breakthru, I'm Going Slightly Mad, Innuendo, The Miracle, Scandal és a The Show Must Go On is, mert mix szerû és sok jó klipbõl tartalmaz jelenetet ...)
zenei stilus besorolasrol nem erdemes vitatkozni. egyik haverom azert nem halgat Deep Puprlet, mert szerinte tul kemeny, de viszont a rockot szereti
Wikipédia:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Led_Zeppelin
"A brit Led Zeppelin minden idõk egyik legnagyobb hatású zenekara a hard rock, blues rock mûfaján belül, s jelentõs befolyással volt a heavy metal kialakulására is"
Van egy olyan könyv, hogy: POPZSEBKÖNYV
Asszem '82-es. Ott különösen kitüntetõ figyelmet kap benne a Zeppelin is, mint a hard-rock egyik legnagyobb alapítója.
www.literatúra.hu:
Hard rock: Led Zeppelin Deep Purple Black Sabbath Uriah Heep Rainbow The Who
Heavy Metal: Judas Priest Iron Maiden Metallica Van Halen Guns 'N Roses Faith No More Kiss
Egyébként a Heavy-sek öltözködési stílusa is teljesen más mint a Zeppeliné
Akkor most melyik a harmadik? A Bicycle vagy a Break Free? :)
Azért sztem nem túlzás, a Purple és a Sabbath tényleg keményebb zenét játszik, ráadásul utóbbinál az okkultizmus is bejátszik... különben ez megint olyan dolog, amin órákon át lehetne vitatkozni...
1. Bohemian Rhapsody (amennyire közhelyes, ugye, mert ez A VIDEOKLIP, annyira igaz is, hogy korszakalkotó. És az "I See A little Shilouett of a man"-be még most is beleborzongok, ha látom) 2. Princes f The Universe (van olyan ütõs, mint a zene, és jó ötlet Chrisopher Lambert szerepeltetése) 3. bicycle Race (tényleg bátor tett volt, díjazni kell)
+1. I Want To Break Free (vétek volna kihagyni, a Queen legnagyobb poénja, és ezért is imádom õket, hogy mint a világ egyik leghíresebb zenekra, 1984-ben be mertek vállalni egy ilyen poént. Mikor Freddie-t elõször megláttam a parókában, majdnem lefordultam a székrõl. Azért mennyi gógyi szorult ebbe a négy emberkébe, ha a mai zenekaok csak egy tizedét képviselnék ennek az eredetiségnek és tehetségnek, nem lenne okunk panaszra. Ehelyett nézzük azt a videoklipet, amelyben a Freddie imitátor Mercury sírján táncol (Electric Six: Radio Ga Ga) :-(, no comment).
Különben egy rakás színvonalas videót csináltak, az alábbiak lecsúsztak a listáról: Innuendo, I'm Going slightly Mad, We Will Rock You, We Are The Champions, Crazy Little Thing Called Love, Radio Ga Ga stb stb stb
a queenre pl. ezeket irja
Classic Rock Melodic Rock Hard Rock Pop Rock
persze mindenki mast ir itt http://www.rockdetector.com peldaul a Purple es Led Zep hardrock de a Sabbath Meavy metal, ami szerintem tulzas
eccerûen írd ba a magyar gugliba: zeppelin metal, vagy sabbath metal, vagy purple metal, és olvass...
Te B0B0! Ugye nem akarsz összeveszni velemi?
Sziklaszilárd tény, hopgy a Zep a metal egyik nagy úttöröõje, õk, a Sabbath és a Purple kíérleteztek elõsz9ör a gyorsabb, fémes, riffekkel telített zenével. És ez a 70-esek eleje! Olvass utána!
Hát, ahogy vesszük. Az álszent cenzorszervezetek tuti belekötnének a fedetlen mellekbe, a zenetévék meg nem szaroznának azzal, hogy csak megfelelõ idõben adják: inkább nem is vetítenék egyáltalán. Végül a kiadó inkább rávenné az együttest, hogy kikockázva jelenjenek meg a mellek és a popsik, amitõl persze az egész értelmét vesztené. Tudjátok, az nem gond, ha fõmûsoridõben agyonlövik egymást a bácsik, de egy cici látványa megrontja szegény gyermekek ártatlan lelkét...
1. These ara the days of our lives (legjobb klip amit valaha láttam!!) 2. Save me 3. Bicycle race (akkoriban még lehetett ilyet is, ma már nem hiszem, hogy le lehetne adni :))
en is igy tudom. Black Sabbathot es a Deep Purplet semmikent nem sorolnam heavy metal stilusba. szerintem az valahol a judas priest, acdc es a scorpions kornyeken kezdodik
Liar Keep Yourself Alive Killer Queen Bohemian Rhapsody You're My Best Friend Tie Your Mother Down Somebody To Love We Will Rock You We Are The Champions Spread Your Wings Fat Bottomed Girls Bicycle Race Don't Stop Me Now Play The game Another One Bites The Dust Crazy Little Thing Called Love Save Me Back Chat Body Language Calling All Girls Las Palabras De Amor Under Pressure Radio Ga Ga It's A Hard Life I Wan't To Break Free Hammer To Fall One Vision A Kind Of Magic Friends Will Be Friends Who Wants To Live Forever Princess Of The Universe The Miracle I Wan't It ll The Invisible Man Breakthru Scandal Innuendo I'm Going Slightly Mad Headlong These Are The Day Days Of Our Lives The Show Must Go On Let Me Live Heaven For Everyone (2 verzió) You Don't Fool Me
A szavazás módja: Mindenki jelöljön meg 3 klipet és állítson sorrendet. Az elsõ 3, a második 2, a harmadik 1 pontot kap. Mindenki szavazzon lehetõleg, hogy minnél több szavazat alapján dõljön el: melyik a topic kedvenc videóklipje.
A szavazás eredményét folyamatosan fel fogom tenni a bannerbe.
Szerintem maradjunk annyiban, hogy a Zeppelin a hrad rock egyik megteremtõje. Olvass utána. A legjobb esetben is a 70-es évek második felére teszik a heavy-mûfajok létrejöttét :)
Nem kötekedek, de minden könnyûzenei könyv ezt írja ;)
Az album kiadása elõtt már tudni lehetett, hogy itt valami új készülõdik a Queen háza táján. Elég volt csak Freddie-re ránézni miután levágatta haját teljesen rövidre és bajuszt növesztett igame-váltás céljából. Azt mondta erre:"Ez már nem a 70-es évek! Nem fessük ki a körmünket nem hivalkodunk magunkkal. Mi már pusztán a zenénkkel akaunk feltûnést kelteni és hódítani." Mindenesetre a rajongók eleinte nem nagyon tudták hova tenni az új kinézetet, több helyen borotvákat dobáltak be a színpadra a késõbbi koncertek alkalmával. Az új alubról sejteni lehetett, hogy Queen-mércével mérve kissé pop-os lesz. Ez a jóslat be is vált, mindazonáltal a Queen-mércén nagy a hangsúly. Mégsem tudták eltitkolni igazi énjüket. Az album egy normál pop LP-hez képest nagyonis változatos. Található rajta funky-sláger, Elvis-utánérzet, feketezenei elemek, és persze rock és líra. Az album apropójából persze megint elkezdõdött a banda és a sajtó közötti csata. Ekkorról származik Roger elhíresült mondata, amit egy épp az õ zenéjüket kritizáló újságíróhoz intézett:"Az a lényeg, hogy a közönség, a rajongók mit mondanak, a többi kutyaszart sem számít. Ha sikeres a zenénk, leszarom ki mit ír rólunk!" A kissé nyers tálalásmód persze teljesen igaz volt, de csak olaj volt a tûzre. Ez az album volt az elsõ, mely 2 után jelent meg, érthetõen ezért nagyon várták már és az eredmény meg is lett. A Queen egyetlen olyan albuma lett, amely az amerikai listákon elsõ lett. Ez óriási tett, ha belegondolunk, hogy ekkor volt az amerikai "new-wave" stílusirányzat aranykora a Blodie-val, a Police-szal, stb. Az európai szereplés is természetesen sikeres lett bár eleinte nehezen barátkoztak az õsrajongók az újfajta hangzással. Még egy fontos dolog történt. A zenekar most már nem titkolva szerzett be egy új cuccot, egy Oberheim OBX szintetizátort. Többen is megvádolják õket, hogy nem tartották be az ígéretüket, hogy nem használnak ilyen "segítséget". Erre Brian szólalt meg:"A szintetizátor miatt nem változik a zenénk gyökeseren. Észre sem lehet benne venni szinte, viszont nekünk is muszály fejlõdnünk, nem szabad lemaradnunk". A sok kezdeti bírálás lassan elcsendesedett. Lássuk akkor az egyik legsikeresebb Queen album felhozatalát akkor: Az elsõ dal a Play The Game, a félig meddig címadó dal. Itt sarkosodik ki leginkább a szintetizátor az albumon. Akár valamelyik korabeli "new-wave" albumon is lehetne. És láss csodát! Ez a modern-sablonos zene (mely a Queen-féle irányzat egyik támadója volt pár évvel azelõtt) a Queen tálalásában ott van az angol listák elõkelõ helyein. Csípõsebb fricskát nem is adhatott volna a Queen az új hullám támadására: amit te el tudsz játszani, azt én is el tudom, sõt a slágerlistákon! Nem a legvadabb Queen-fanatikusok kedvence, nem is miattuk lett sláger. A következõ a Dragon Attack, megy ritka csemegével ajándékozza meg a zenekedvelõket. Amellett, hogy remek dinamikával szól benne John hangszere, a dalt egy dobszóló teszi igazán különlegessé. A következõ dal annyira jelentõs volt, maga is megér egy kicsit nagyobb figyelmet. Az Another One Bites The Dust John szerzeménye, igazi funky-dal, melynek különlegessége, hogy az akkori fekete-zenészek felvételeinél sokkalta jobb minõségû, a domináns mélyhangok élvezetesebbek, mint mondjuk a Kool and the Gang esetén, az énekteljesítményrõl pedig ugye nem is kell beszélnünk. A Queen megint nagyon aratott! Ismét meghódított egy zenei mûfajt! A dal Angliában "csak" második lett, de az USÁ-ban ez lett az elsõ number one-juk. A dal egyedülálló tettet vitt véghez azzal, hogy egyszerre szerepelt több slíusirányzat slágerlistájának élvonalában. Külön érdekesség, hogy jópár effektet Brian csinál meg a Red Special-ön. A következõ dal a Need Your Loving Tonight egy vérbeli pop-dal, amolyan If You Can't Beat Them folytatás. Nem lett különösebben sláger, pedig nagyon összeállt kis dal. Az album másik jelentõs dala a Crazy Little Thing Called Love lett, mely egyántalán nem lódott volna ki Elvis Presley késõi repertoárjából sem. És láss csodát: a Queennek ez is jól áll! A dal lemásolta az Another One Bites The Dust sikerét (USA: 1.; Anglia:2.) és pletykák keringtek arról, hogy állítólag John Lennon a dal hatására határozott úgy, hogy újra alkotni kezd. Ez különösen doppingolta a srácokat, hisz mindannyian nagyon szerették az egykori Beatles frontemberét. Remek táncdal. A videoklip egy kisebbfajta sajtócsatát is eredményezett. A klipben a tagok bõrszerkóban vannak és Freddie harisnyakötõs lányok között énekel és egy classic-american motor is feltûnik. A klipet látva Rob Halford, a Judas Priest énekese, azzal vádolta a zenekart, hogy ellopták az image-üket. Felszólította Freddiet, hogy bizonyítsa be, hogy van annyira "tökös" fickó mint õ és álljon ki ellene egy bõrcuccos motorversenyre. Freddie bólintott, ababn az esetben kiáll, ha Halford kiáll ellene egy balettversenyen. Természetesen az egészbõl nem lett semmi. Az LP második oldala a Rock It (prime jive) dallal nyit. Roger talán addigi legjobb dala egy rendkívül dinamikus rockzene, melyet õ maga is énekel, folytatva ezzel a tradíciót.Valószínû, hogy pár évvel korábban sláger lett volna, amikor még az új hullám támadott. A Don't Try Suicide amolyan modern music-hall, kissé legyszerûsítve a lá new wave. Csípõs pikantéria a kor üresfejû cicababáinak. Nem hiányozhat persze errõl az albumról sem a líra. A Sail Away Sweet Sister szintét hordozza magában az új Queent, de ezt úgy, hogy semmivel sem élvezhetetlenebb. A Coming Soon kissé kilóg a sorból, nem annyira eltalált próbálkozás. Túlságosan egyszerû mind a szöveg, mind a zene a Queennek. A végére hagytak egy másik nagy sikert, a Save Me-t. Ez a dal is inkább a régi Queen idézi a szép lírikus betéteivel és a klasszikusnak ható zongora- és gitárkísérettel. Így utólag belegondolva kissé kockázatos volt ez a stílust akkoriban mégegyszer elõadni, mégis sláger lett és az egyik legszebb Queen-dalként marad fenn.
Epilógusként érdemes felmérni az album sikerességét azzal, hogy 4 dal is felkerül a nemsokára kijövõ Greatest Hits albumra.
pont ezt akartam irni... a heavy metal sokkal kesob keletkezt
Csak annyit tennék hozzá, hogy az It'd Late az kemény-rock nem pedig líra
Valamint nem írtad le (biztos elfáradt az ujjad :)) a késõbb is meghódított stílusokat, mint a funky (Another One Bites The Dust), vagy heavy rock (Gimme The Prize), disco (You Don't Fool Me), szimfonikus rock (Who Whants To Live Forever?).
És még csak annyit tennék hozzá: Csak egy picit gondolkozzon el mindenki miközben hallgatja pl. a Radio Ga Ga-t. A dal ugye 1984-es, de annyira profi a hangskála kitöltése, a telített (akkor rendkívül) modern hangzás, hogy ebben a mai borzasztóan gyenge zenei mezõnyben is simán megállná a helyét!!!!!!! És a szám 22 éves!!!!!!!!!!!!
Egyszóval a Led Zeppelin is tudott természetesen a hard rockon kívül mást is, jó is lett, de vajmi kevés a Queen repertoárja mellett
heavy metal bandának indultak, aztán a zene lágyult, eljátszották a saját kis himnuszaikat, majd a 80-asok elején diszkóra és funkyra váltottak (180 fok!) aztán újabb kirándulás a keményebb zene felé (The Works) végül szép lassú enyhülés az elmúlás felé vezetõ úton, úgy, hogy 1991-ben egy értelmiségi, igényes-pop banda távozik a porondról. Egyedülálló. Igazából sosem értettem, miért szapulják oly aokan a bandát, hogy "a bevált zene mellett maradtak, meg nem kockáztattak". Azért a The Game, de méginkább a Hot Space igen nagy változás volt, és nagy kockázat is (ez is lett a legsikertelenebb lemezük), vagy az 1990 fele lágyuló zenéjük, olyan számokkal, mint a The Invisible Man, az I'm Going Slightly Mad és a The Show Must Go On, afféle õskövület Dephece Mode voltak (persze nagyon eltúlozva). Tény és való, hogy innovatív zenekar volt. Még ha nem is a korszakaitm hanem az egyes lemezeket nézzük: A Night At The Opera: hard rock - Sweet Lady, Death On Two Legs, I'm In Love With My Car líra - Love Of My Life progresszív - BohRhap, The Prophet's Song music hall - Lazing On A Sunday Afternon, Seaside Randezvous pop - You're My Best Friend dixieland - Good Company country - '39
A Day At The Races: hard rock - Tie Your Mother Down, White Man líra - You Take My Breath Away, Long Away music hall - Good Old Fashioned Lover Boy, The Millionaire Waltz gospel - Somebody To Love pop - You And I
News Of The World: hard rcok - We Will Rock You, We Are The Champions blues - Sleeping On The Sidewalk, My Melancholic Blues líra - Spread Your Wings, It's Late pop - Who Needs You punk - Sheer Heart Attack
stb...stb...
Huhh, ez kikívánkozott belõlem...
igen, a May-íz elég leutánozhatatlan a gitárosok körében, aztán ott van még a brilliáns technika és a kreativitása, nagyon jó :)
Ami Freddie-t illeti, egyértelmû, hogy jobb énekes, mint Plant, a May-Page összehasonlításban már nem lennék ilyen merész...
azért ne becsüld le Page-t, bár nekem is jobban bejön a May-féle játék, Page is nagyon ottvan :) Én azt szeretem a Queenben, hogy többféle stílust is hallgathatok, a Zeppnek egyfajta stílusa volt, azt játszották mesterien, a Queen pedig sok mûfajban alkotott maradandót, ezért szeretem jobban :)
nekem neha ugy tunik, hogy a Ledzepbol hianyzik az elet vagy a harmonia vag az a valami amire oda lehet figyelni zenehalgatas kozben. Ledzepre nem tudok nagyon odafigyelni, inkabb hatterzenenek jo. Persze azert meghalgatom oket. Stairway to heaven persze nalam is elokelo helyet foglal
Hasonlítsd össze a Queen és Led Zeppelin összes eladott lemezét. A Queen kb. 3-szor annyit adott el
Én nagyon szeretem a Zeppelin, mert azt a zenét játszották, amit a Queen az elején, csakhogy a Queen sokkalta jobban csinálta, sokkal jobb felvételeket készített, Brian jobb gitáros, mint Page, Freddienek pedig jóval jobb a hangja mint Plantnek. De emellett a Stairway To Heaven, a Whole Lotta Love, a Kashmir vagy a Dazed And Confused örök bestek nálam
Nem vagyok ott túlzottan a Led Zeppelin zenéjét, sikerét illetõen, de most suedem össze a diszkográfiájukat, és olvasom, hogy az a lemezük, amely amerikában 23x platina lett, azaz 23 milló fogyott (konkrétan a Led Zeppelin IV), nos ez a lemez angliában 5x platina lett. Ha hozzávesszük azt, hogy a Zep a világ öt legsikeresebb zenekara közt van, akkor elmondhatjuk, hogy a Queen Made In Heaven-je kimagaslóan sikeres volt Angliában, hiszen az is 5x platina lett.
Nagyjából egyet értek. A Miracle-ben nekem a fotó az ami még naon tetszik. Olyanok rajta mint valami maffiózók
MADE IN HEAVEN:
Szerintem szintén az egyik legjobb, nagyszerûen oldották meg, hogy Freddie (sajnos) már nem élt. A montroux-i szobor a tóparton és a maradék 3 tag.
INNUENDO:
Barokkos rajz, egy korabeli grafika alkalmazása, a banán nem volt rajta az eredetin, az Freddie ötlete volt. Kissé kényszermegoldás volt, készült is egy kép a bandáról, de Freddie annyira rosszul nézett ki rajta, hogy nem vetették be. Nem rossz, nem rossz, de...
THE MIRACLE:
Bravúros computer-trükkel megvalósított fantáziakép. Szerintem az egyik legjobb
A KIND OF MAGIC:
A videoklipben szereplõkhöz hasonló, a tagokat idézõ karikatúrák, véleményem szerint meglehetõsen gyenge tálalásban
THE WORKS:
Kissé ugyanaz az érzet, mint a Game-nél
HOT SPACE:
Ez egy igazán jó borító szerintem. A négy fõszínbe olvaszott portré
FLASH GORDON:
A film címfelirata. Nem tartozott rájuk (kivételesen)
THE GAME:
Nem csak a zene, a borító kissé egyszerûbb lett. Csak ez gyenge is
JAZZ:
Sajtáságos hanglemez-ábrázolás. Ha figyelembe veszzük Freddie válaszát a Jazz fogalmára (lsd: #839) akkor nem rossz
NEWS OF THE WORLD:
Egy akkor igen népszerû grafikus (nem tudom a nevét, de asszem õ csinálta a Led zeppelin Houses Of The Holy borítóját is) szerintem igen gyenge rajza
A DAY AT THE RACES:
Az elõzõ album megismétlése..
A NIGHT AT THE OPERA:
A híres Queen címer, Freddie rendkívül precíz grafikájára lefordítva. Nagyon jó szerintem, de egyszerû
SHEER HEART ATTACK:
Egy akkoriban divatos recept alapján készült borító. Egymás hegyén hátán. Én inkább a viccesebb (elröhögött) verziót tettem volna fel, de amellett ez a borító egy kicsit "lapos"
QUEEN II:
A késõbb emblémává vált kép róluk, ami a BoRhapban is benne van. A sziluettot Freddie állította be. Szerintem eléggé eredeti
QUEEN:
Egy egyszerû grafika Freddie-rõl amin egy mikrofonállványt tart a kezében (Tim Staffel munkája)