Ó azok a boldog idők ! Garázs-feeling, Amati szerkó ! Nem is volt az olyan rég. Ez bizony a csehszlovák hangszergyártás gyöngyszeme, de minek hozzá 5 db tam ?! El sem tudok számolni addig, nemhogy végigpörgetni őket !
------------M@niac
Kramert meg kell venni ennyiért !!! Nagyon tuti hangszerek általában. Mondjuk kicsit furcsa, hogy 750 dollár helyett 220-ért adják (???) Nem valami biztonságos így a neten keresztül vásárolgatni, mert pont a lényeg veszik el..... hogy kipróbálhasd előtte. Zsákbamacskának minek hangszert venni, még ha jó márka olcsón is. Ki tudja, hogy pont ez kell-e neked.
Mindenesetre a Kramerek melegen ajánlott gityók.
Hányszor kell még elmondani, hogy a kinézet NEM a legfontosabb... Kramer...hmmm...hallottam már róla, de nem emléxek...
Coine : Mennyi ideje növeszted? Her Valo : A gitárPro könyvtárban : La Boogie D'Igor Ezt legalább egyszer hallgasd meg végig. Ha kihívást akarsz, ez az. Én az introt és az első három seqvence-t tanultam meg eddig. Majdnem mindíg ezt nyomom.
PentaScale : Az összes C-s skálapozíció, és hozzá motívumok, rimusok. Na ezzel egy szólósnak elég sokáig el lehet szórakozni.
Wazeg, pedig már kezd elég nagy lenni a hajam, kéne lassan kendő...
Á, azért ne képzeld el úgy mint az eredetit ! Még sokat kell összejátszanunk. Külön-külön már megy, (a szóló is a másik gitárosnak!!) de együtt a basszal, elég nehéz.Meg ugye a dob, és az ének ! Az énekes nemigen tud angolul, úgyhogy a kiejtése nem túl jó. De én egyébként is maximalista vagyok, úgyhogy remélem sikerül!
Mindenesetre a mai próbáról úgy jöttünk el, na ez kurv@ jó lesz...
Ja, az más. Jó gyakorlást !
A Nothing else matterssel én is eltöltöttem pár hetet, hogy repül az idő, az már majdem másfél éve volt nálam napirenden. Most az együttesünkkel a Fade to Blacket próbáljuk. Elég állat lesz (remélem). Fellépünk vele a györi Kisfaludy-napokon.
Ma voltam gitárórán.
Akkordozást gyaktuk, végére már elég frankón beváltogattam jó különbőző akkordokat.
Szóval azt akartam írni, hogy a Laney a jobb választás.
---------Coine,
Tényleg más kissé a Randy Rhodes Jackson, de én az alap, legnépszerűbb testalakokat soroltam fel. Ez pedig nem alap, mert ha jobban megnézed, akkor a Gibson Flying-V agresszívebb továbbfejlesztése ez a gityó. Egyébként ismered Randy Rhodes-t, akiről elnevezték ezt a gitárt ? Ő (volt) a világ egyik legjobb metalgitárosa. Sajnos meghalt, úgy tudom repülőszerencsétlenségben. Ezt a gitárt kimondottan az ő igényei alapján készítette a Jackson cég, de azóta sok más gitáros is szivesen használja, főleg metal stílusban. Például Kirk is.
------- her Valo,
Yoghurtnak igaza van, az 50 wattos erőlködő 200 wattos ládával is 50 watt teljesítményt ad le, de abban biztos lehetsz, hogy a ládát nem fogja széthajtani, mert az jelentősen főlé lesz méretezve teljesítményileg.
A Marshall Valvestate és a Laney fej közül szerintem a Laney az utóbbi választás. Nem azért mintha a Marshall nem lenne jó (sőt!), de a Valvestate sorozat csak vélig csöves cucc (mosfet). Ez a Marshall legolcsóbb, belépő szériája. A Laneyből jó vétel a Clip 100W-os fej. Ez ilyen régi ótvar kinézetű fej , de nagyon jó a hangja és full csöves.
Az első sort nem nehéz tappinggal lejátszni. Az az a technika, mikor a pengetővel (profik néha egyszerre több ujjal) ráütsz a mondjuk 20. bunra (mintha halapácsolnál) és lehúzod. Mint itt : 17h20p17 csak a 20-ra pengetűvel ütsz. Ilyen a Metallica : One gyorsszólója. Egyik ismerősöm elég jól tappel, és azt mondta, abban a szólóban a lassab részeket sokkal nehezebb lejátszani, mint a tappeset. Az alsóban is a 21 valószínű tapp. Persze ez nem azt jelenti így egyszerű, de így nem akkora gond, mert nem kell a kezet odébbvinni , ráállhatsz a négy ujjal.(14-15-16-17)
Láttam a TV-ben csákót, a flamenco-ból mutatott egypár etűd, hogy cvan ilyen, meg ilyen. Egyből elszált az önbizalmam. Egészen apróra zsugorodtam. 2x gyorsabban játszotta a felbontást, mint a Metallica One-jában a zúzás van egyhúron ! Ráadásul több újjal pengetett néha egy húr. És közben óraműpontosságal játszotta a basszust a hüvelykujjával. Eléggé kész volt.
Hö ?
Elektromos gitáron játszok, azon lehet szólózni, ritmusozni, riffelni stb. szal mindent
Jackson Randy Rhodes Custom ez az a gitár, nem találtam1enlőre képet.
Királyok a képek ! Kihagytál egy elég szp Jackson gitárt, hasonlít a 3 szöghöz, de kicsit csúcsos és fekete, Kirk is használja, majd keresek rólla képet.
Na bazz lehagytam a tag-eket az utolsó kép beszúrásához. Szóval itt a nagyszerú Jackson superstrat formája:
Jackson SL1
----------Yoghurt,
Na igen, szóval a testek alakja is érdekel ? Itt sem túl hosszú a mese. Ezernyi gyártó van, de érdekes módon kb. egy kézen meg lehet számolni, hogy kik voltak azok a gyártók, akik egyáltalán kitalálták azt, hogyan nézzen ki egy tömör testű elektromos gitár. Nagyon sok egyedi kinézetű próbálkozás van és volt, de a mai napig legnépszerűbb test alakokat a két gitáróriás cég a Fender és a Gibson alapozta meg. A legtöbb gyártó ezeket a formákat másolja az 50-es évek óta. Ezen felül van még egy két gyártó, akik olyan egyedi kinézetű gitárokat gyártanak, amelyekről az első ránézésre már messziről megmondod, hogy ki gyártja. Ilyen pl. a korábban említett Paul Reed Smiths, vagy a Rickenbacker. Aztán vannak még olyan gyártók, akik a régi formákat továbbfejlesztve, új, modernebb alakot hoztak létre, ami olyan sikeres lett, hogy azóta azt is koppintják. A legjobb példa erre a Jackson cég. Na itt van egy kis áttekintés az alapvető formákról: (a moderátor meg fog gyilkolni minket, emiatt a sok kép miatt)
Itt van a legismertebb elektromos gitár alak. Ezt koppintja a legtöbb gyártó. Ha egy kisgyerek kezébe ceruzát adsz, hogy rajzoljon elektromos gitárt, biztos, hogy valami hasonlóba fog bele. A híres, neves Fender Stratocaster (röviden Strat), ami 1953 óta változatlan formában hódít: Aztán itt van a bratyesz, ami 1951 óta rendkívül népszerű és gyakran lemásolt forma. A Fender Telecaster (röviden Tele): A Fender gyárt még egy-két egyedi kinézetű gityót, mint pl. a Jazzmaster, ami elég népszerű, de nem szokták gyakran másolgatni így annyira nem ismert forma (viszont jellegzetes, messziről felismerhető) Aztán itt vannak a másik nagyágyú a Gibson cég jellegzetes formái. Ezeket is milliószámra másolják a többi gyártók. A legismertebb talán a Gibson Les Paul. Ez is az 50-es évektől változatlan: Aztán kicsit később kihozták az SG sorozatot. Ez is Les Paul lett volna eredetileg, de a névadó fickónak Les Paulnak nem jött be a kinézete, így rajta maradt az SG név, az alakja miatt, mert olyan mint egy S meg egy (kis) G betű. Nekem bejön... Ki hinné, hogy a Gibson még az 50-es években hozta ki az Explorert. Akkor még híre sem volt semmilyen metal zenének. Kétségtelen, hogy főként a metalnak köszönhetően vált népszerűvé ez a forma és a gyártók már ugrottak is, hogy lekoppintsák, de ez az eredeti: Úgyszintén több, mint 40 éves ez a forma, amit itthon néha "fecskefarkúnak" is hívnak. Szintén a keményebb zenék hatására lett népszerű. Ez a híres "Repülő-V", azaz Flying-V forma: A Gibson is több egyedi kinézetű gityót gyárt ezeken kívül pl. Firebird, de ugyanaz a helyzet, mint a Fendernél, hogy nem annyira népszerű a többi modell, hogy tömegesen másolnák más gyártók.
Aztán egy jellegzetes márka, amit ezer közül is kilométerekről felismerni. Rickenbacker az egyik legrégibb és legegydibb gyártó. A Beatles énekese John Lennon egyik védjegye volt egy hasonló modell:
Megemlítek még egy gyártót, akik egy-két évtizeddel ezelőtt vették a fáradtságot és jócskán felfrissítették a népszerű Stratocaster alakot. Belenyomtak két brutális hangú dupla tekercses hangszedőt, egy fantasztikus új tremolórendszert, hegyesebb, hosszabb "szarvakat" és ergonómikusabb testet. Ha megnézitek, tisztára Fender Stratocaster, csak kicsit keményebb modernebb kinézettel. Ja, és a fejet se hagyjuk ki, ami szintén ezen forma egyik védjegye. A testet ezek után Superstrat néven csúfolták, a fej neve pedig Concorde: http://www.jacksonmusic.net/Merchant2/graphics/00000001/jsl1.jpg Rockzenében ezerrel nyomják a hasonló Superstrat gityókat. Például az itt kedvelt ESP leginkább a Les Paul, Superstrat, SG, Explorer alakokat másolgatja. Persze attól még minőségi gitárok.
Hát nagy vonalakban ennyi. Ezek a "nagyon" alap formák, amiket sok cég egy az egyben másol, némelyikek megpróbálnak egy kicsit átalakítani, de általában lazán felismerhető az "eredeti".
Nagyon királyok, csak az árak..... NEm untattál senkit sztem, fasza erősítők ezek !
KÖsz szépen, de vannak más típusok is a tömöreken belül nem? Megfigyeléseim szerint (saját elnevezések) - Fender Stratocaster Coppintásokból rengeteg van (külsőleg) - A "hokiütőfejűek" mint az ESP -k - Amik nekem tetszenek a nevét nem tom, de jellemző, hogy a fején kétsorban vannak a tekergetők (mint az sg-n, és les Paulon) de a teste sem LesPaul sem Sg. Elég sok ilyet láttam Gibsonban is. Nem ismersz rá? (csak vicc volt)
Coine: Tudok ide feltölteni egy midi-t, vagy gp3 -at is, amit le lehet szedni innen, ha nem a neten van, hanem a vinyómon?
Gondolom nem, akkor előbb fel kell tennem egy homelapra, nem ?
nah szóval az első X helyett ezt akartam volna :
< p > < img src="http://www.xy.hu/kep.jpg" > < /p >
csak a spacéket össze kell húzni a kacsacsőröknél mindenhol.
Így kell :
______________________________________________
Szóval a testek, hmmm...
Mint ahogy egy nőnél is, úgy a gitárnál is meglehetősen fontos a jó test. Ha az elektromos gitárokról van szó, akkor azokból tömör és féltömör (pontosabban szólva elektro-akusztikus) gitárok léteznek. Manapság a népszerűbbek a tömör testű elektromos gitárok és szerintem ezekből gyártják és adják el a legtöbbe, mivel sokkal könnyebb a gyártásuk és így olcsóbbak is. Csak tippelni tudok, de a rock és főleg a metal zenészek 99.99%-a tömör testű gitárokat használ. Szinte minden gitárgyártó cég nagyobb részt tömör testű elektromos gitárokat gyárt. Vannak azonban híres gyártók Gibson, Epiphone, Gretch, Guild, Rickenbacker, stb. akik igen nagy számban hoznak ki féltömör testű elektro-akusztikus gitárokat is. Ezeknek a hangja jobban hasonlít a hagyományos akusztikus gitárok meleg zengő hangjára, de kihasználják a hangszedős erősítés nyújtotta előnyöket is. Testük egy rész tömör fából van a további rész pedig üreges, az akusztikusoknál megszokott módon. Jobbára jazz és blues csapatokban használják, de mint minden más a gitározásban, ez sem szabály, úgyhogy sok más helyen is kedvelt hangszerek. Nem akartam képeket beszúrogatni, de most fogok. Mondjuk a Gibsonok közül, mert ők gyártanak mindkét féléből. Itt van egy pár tömör testű Gibson:
Les Paul Standard SG Standard Explorer Flying-V
Aztán itt van egy-két elektro akusztikus (féltömör) gityó:
ES-175 ES-335 ES-165 Herb Ellis modell ES-135
A testükön az "f"-lyukak nem dísznek vannak, hanem a jobb hangvisszaadást segítik. A test alakja egyébként nincs hatással a gitár hangjára, ezért vannak akik mindenféle nap, mozdony, cápa, szív, stb. alakú gitárokkal merészelnek színpadra állni. Show-nak nem rossz, de inkább kabaré, mint komolyabb koncert jellege van. Nagyon sokat számít viszont a test faanyaga. Ezernyi féle fából gyártanak gitárokat. A Gibsonnál például kedvelt fa a mahagóni, a Fender gyakran használ juhart, kőrist, de rengeteg más egzotikus és drága faanyagot felhasználnak a hangszergyártásban. Ezért van az, hogy ezek a gitárok általában nehezebbek távol-keleti olcsóbb társaiknál (tisztelet a kivételnek). Mondjuk az relatív, hogy kinek mi a nehéz, de ha egyik kezeddel megemelsz mondjuk egy Gibsont, a másikkal pedig egy Apollo gitárt, akkor biztos érezni fogod, hogy a Gibson a nehezebb, ugyanis az tömör mahagóni, míg a másik préselt "farost". A hangszerek kidolgozása mellett sokszor ez a legnagyobb különbség, ami egy olcsóbb és egy drágább gitárt megkülönböztet. Nem olyan nehezek azonban ezek a hangszerek, hogy ne lehessen elbírni őket, vagy végigállni velük akár egy hosszabb koncertet. Sőt egyáltalán nem nehezek, csak nehezebbek ...
Én élek és megvagyok :) De hétfőn kórházba megyek, szal jövő héten nem nagyon leszek, de addig is pörögjön a topic :-)
Ha lehet árakról írjál, de ne a legrémisztőbeket ! Földi halandó révén, és munka híján van gitárra úgy 60-70 rugóm. (Ha várnék nyár utánig lenne 100, de addig nem bírok várni, és ha nagy leszek inkább veszek még egyet, valami faját).
Ezek a gitárok mind tömör testűek. A Paul Reed Smiths-ek általában tömör mahagóniból készülnek és az elülső borítás "tigriscsíkos" jávorfa lap (jó, mondjuk nem kimondottan tigriscsíkos azért, amint látjátok, de így hívják). Modernebb zenékhez (így rockhoz és metalhoz is) általában tömör testű gitárokat használnak. Az ESP tudtommal csak tömör testűeket gyárt, az SG, a Les Paul-ok a Gibsontól is azok. Van féltömör testű elektromos gitár is, ezek nagyobb testűek és jazzben elég kedveltek. Ezek is nagyrészt tömör fából vannak, de a teltebb hangzás miatt üregek vannak a testben. Sok ilyen gityót gyárt a Gibson pl., de létezik rengeteg más márkában is. Amúgy általában azok a gitárok a jobb minőségűek, amik a faanyaguk miatt nehezek, tehát "van bennük anyag". Ezek mind drága, nehéz, különleges fák, amiknek meg kell fizetni az árát, és nehezek is. Az olcsóbb modellekben sok esetben valami olcsó préselt faanyagot alkalmaznak, ezeket szokták elég gyakran "farostlemezgitárnak" csúfolni. A Mesa Boogie cuccok nagyon jó minőségűek. Rengeteg stílushoz jók és a metal csapatok is előszeretettel használják. Hivatalos forgalmazót nem tudok itthon. Néhány éve a Bajcsy-Zsilinszky-ről nyíló egyik utcában (nem jut eszembe a neve) volt egy hangszerbolt, ami hirdette magáról, hogy forgalmaz ilyen motyót. Bementem érdeklődni csak úgy kíváncsiságból, de jó magyar szokás szerint persze egy darab nem volt, csak hozatni tudtak volna valami kombót úgy 500 ezer körül. Az eladó fickó meg is jegyezte, hogy szerinte nem ér annyit, mint az ára. Jó kis üzletpolitika ! De tényleg jók amúgy a Mesa cuccok. Metalhoz leginkább a Rectifier sorozatot használják. Árát nem tudom, de nagyon sok százezer. Kimondottan metal-hoz egyébként nagyon tuti a Peavey 5150-es (ha hallgattok Machine Head lemezeket, ott ilyenek szólnak). Leszakítja mindenki fejét ! Tisztább, akusztikusabb átkötésekre viszont nem idális, legfeljebb egy jó equalizerrel. Ennek viszont kb. tudom, az új árát: itthon újonnan az 5150 II-es fejet lehet megrendelni és az 500 ezer, a láda hozzá olyan 300-350 ezer.
Szóval, ha testes, kicsit orrhangú, meleg, vastag hangzás a cél akkor Mesa, ha arcbamászó, harapós, akkor 5150.
Hát kb. nekem is :-))
MÉG nincs bandám, de lesz....2 gitáros már van (1ik én...)
Nekem is vastag kemény húrok vannak fent, TOVÁBBá ez egy laposbundos Gibson SG, tehát jól le kell nyomni...szép kis bőrkeményedés már az egész kezem, de nem érdekel :-))
ŐŐŐ, hát nem úgy hibás, hanem neki, olyan speckós Ouija gityója van, ami más, mint a több. Asszem még Jeff Hannemannak van olyanja (Slayer) de nem tuti
Érték már kritikák a topicot, hogy csak álmodozás megy, de szerintem erre is szükség van. Lehet, hogy egyszer ezek az álmok fognak valóra válni. Itt van her Valo, aki serényen gyűjtöget álmai egyik gitárjára és ez jó dolog. Most én is álmodozom egy kicsit. Itt vannak a világ (szerintem és sokak szerint) legjobb és legszebb elektromos gityói:
Itt mindegyik modell fantasztikus, de ajánlom figyelmetekbe mondjuk a Dragon III-at. Amellett, hogy összesen (!!!) csak 100 db készült belőle és természetesen a legjobb faanyagokból, a nyakon egy eszméletlenül szépen kidolgozott sárkányberakás is végigfut, ami 438 darab 24 karátos arany, különleges kagyló, gyöngyház, és mammut-agyar (?!) mütyűrökből áll össze. Nem vagyok valami nagy híve ezeknek a sárkányosra, meg halálfejesre pingált hangszereknek, de ez szerintem nagyon szép és ízléses. Sajnos személyesen még nem volt szerencsém egy ilyen hangszerhez, de az első pillanattól, ahogy egy Paul Reed Smiths-t megláttam szerelmese vagyok ezeknek a gitároknak és eddig bárkitől csak ódákat hallottam róluk. Sajna az áruk nagyon a felhőkben van, de ez érthető ilyen minőségnél.
Amúgy a dobogón (nem tudom, hogy a második vagy harmadik helyen) ott van a Gibson SG Custom (vagy Reissue). Nem kimondottan rockzenére találták ki, mert 1961-ben hol volt még rockzene, de valami irrrrrrgalmatlan brutális hangszer. Az azért kissé enyhe megfogalmazás her Valotól, hogy nem rosszak, mert a legjobbak között vannak.
Na, ha már ennyire belejöttem elárulom, hogy a harmadik "szerelem" (osztozva az SG-vel a képzeletbeli dobogó 2-3 helyén) a Fender Telecaster és abból is a U.S. Vintage '52-es, ami annyira ronda gitár, hogy már szép, és a hangja... Ebből a szempontból az a szerencsém, hogy egy ilyen itt kacsingat rám a sarokban.
Ouija rulz, aranyos kis dolgok vannak rajta, de Kirké a sötétben elvileg világít is :-))
Hmm, hogy nekem mikor lesz ESP-m, jó kérdés... Most jó ideig itt van nekem ez a "kis" Gibsi SG '61, eredeti amerikai import, szal most ez nekem bőven jó, nem vagyok még, olyan szinten, hogy KH-2 Vintage gitárral, vagy akármelyik Signature gitárral itt rohangáljak, azt tok' pár riffet, de szólozni azt nem.
1ébként tök ász, már majdnem tom' a Seek&Destroy teljes ritmusát ! (szóló még nem :-) )
Továbbá úgy megtanlni, hogy már ne legyek amatőr kezdő, hanem mondjuk középhaladó, ha van ilyen :-) Szal már tudjak jól gitározni, akkor lesz SAJÁT gitárom...
Az Ulrichnak nem az ütőjén van ilyen bevonat, hanem a pergőjének az oldalán. Te olvashattál el valamit !
Amúgy meg nem gondolok minden olyan komolyan, csak kötekszem, de nem kell mindent komolyan venni tőlem.
Újabb (nem olyan komoly) kérdés: Szerinted van olyan gitáros a földön, aki MEGtanult már gitározni ? Mert aszontad addig lesz nálad az SG, amíg megtanulsz.
woow ilyen szép x-eket még nem láttam. De ezzel dolgoztál olyan sokat? :)
Nah srácok linkelek kicsit, hogy mindenki tisztán lásson, előre szólok RENGETEK munkám volt vele, vágólap, megvágni, feltölteni, belinkelni....brr, de itt van készen, élvezzétek :-)