Hát így látatlanban, vagyis hallatlanban nehéz megmondani, kéne valami demó róla hogy még is hogy szól egy ilyen szerkezet, hogy mûködik a típusok között a váltás stb. Az elképzelés szerintem nem rossz egyébként.
De izé .. mondjatok már valami véleményt az erõsítõrõl amit írtam.
Egy kis piackutatást csinálok, és tudnom kell, hogy másoknak mi a véleménye.
Életképes lenne egy ilyen erõsítõ? Van rá igény?
Ilyen hibrid cuccot még nem láttam. Ez nem utánozza a hangzását az eredetinek, hanem egy az egyben ugyan az az áramkör, ugyan azok a tipusú alkatrészek.. pl vintage mustár kondik.
és 3 erõsítõ egyben.
Igen van.
Szedd le a IL Parametric EQ 2, ez egy VST. Ez egy nagyszerû eq program és könnyû megkeresni benne a azokat a frekvenciákat ahol a gitár a domináns. Nagyon éles vágásokra is képes.
Le kell hozzá szedni egy VST loader plugint ha winampban akarod használni. Reaperbe egybõl betölthetõ.
Kéne egy kis help, elkezdtem tanulni a Sabaton Unbreakable c. számát, viszont akár hogy EQ-zom Foobarba a gitár alig hallatszik így meg elég nehéz melléjátszani. Van erre valami megoldás? Vagy valami jó EQ beállítás?
Page az en #1 kedvencem, de lassuk be, mai mercevel nagyon alapszintu a technikaja, eloben meg ritkan huzott el hiba nelkul egy szolot...
1-2 ev rendszeres, legalabb napi 1-2 ora gyakorlassal szerintem elerheted azt a szintet, hogy eljatszd a dalait hiba nelkul.
mennyi idõ úgy megtanulni gitározni mint Jimmy Page ?
150 alatt nem tudnám adni. Kurva sok minden kell hozzá.. és kis szar dolgok is drágák hozzá. pl csõfoglalat.. sasszi
De egyben lenne 3 három erõsítõ..
Sõt négy, mert tudná az AFD hangzást is.. ebben a módban 4 gain stage + 1 katód követõ menne. Ez így elég jó kis hi gain cucc lenne. Még slayer féle metál is menne vele.
Jah.. és kapcsolható EQ lenne benne. A klasszikus marshall ami a super bassokban van. Ez elég jó metálra és jó mid scoop hangzást ad.
A másik meg amit jimmy hendrixel gondoltak ki, ami a JMP ben van. Ez meg egy közép magas domináns eq szabályozást biztosít.
Izé .. szerintetek könnyen el lehetne adni egy olyan erõsítõt ami kapcsolható olyan különbözõ üzemmódok között mint:
Eredeti Marshall JMP super LEAD áramkör és eredeti hang. Eredeti Marshall JMP super BASS áramkör és eredeti hang. Eredeti Marshall JCM 800 áramkör és eredeti hang.
Ezek az áramkörök nagyon hasonlóak egymáshoz, kis eltérések vannak, kis átalakítással vagy kapcsolókkal egymásba alakíthatóak. 3 db 3 körös kapcsolóval.
Hozzá még lábkapcsolóval +2 gain stage, boost funkciót látna el. Hi gain szintre lépne a dolog. Ez a 2 plusz gain stage kapcsolható lenne hogy tudja az eredeti Marshall #36 AFD mod hangzást, Ez volt Slash erõsítõjében, ez a tipikus guns n roses hangzás.
Ez egy hatalmas boostot jelent az 1khz tõl 4 khz ig terjedõ frekvenciákban több lépcsõn át, majd a végén levágja a magas tartomány nagy részét. Eredmény egy nagyon vastag középtartomány... low gain bass, és az ultra magas tartomány teljes hiánya.. viszont van középmagas tartomány ami extrém módon erõs.
vazz.. olyat álmodtam éjszaka.. az álomban a gitárt leraktam, neki támasztottam egy kanapénak, de eldölt.. gyorsan felvettem és látom elhajlott a nyaka vagy 20 fokkal. Gyorsan visszahajlítottam néztem hogy milyen hajlékony, és hajlogatni kezdtem. Csodálkoztam rajta, hogy milyen könnyen hajligatható a les paul nyaka mint a gyurma. Aztán játszottam rajta tovább.
Szerk.: árra rosszul emlékeztem 100-140 körül mennek amiket láttam.
80-ért láttam párat hirdetve, ezért kezdtem el gondolkozni rajta, még ha a csöveket ki is kell cserélni benne, szerintem annyit akkor is ér. Újat semmikép se akarok venni, mert annyit nem ér, használtakat nézegetek, vagy 50/50 vagy valami hasonló Marshallt keresek.
Helyedben inkább vennék egy olcsóbb használt bármit amiben végcsövek vannak. Akár egy régi csöves erõsítõt. Múltkor volt egy 30 ért ment el a vaterán. Abban is ugyan úgy végcsövek vannak meg végfokozat. Ugyan úgy szól is.
kis segítséget szeretnék kérni.. gyakorláshoz keresek valami olyan eszközt, ami ezeket tudná alapvetõen: - sztereo bemenet (TRS 1/4" v 1/8" v RCA), ahová valamilyen zenelejátszó fülhallgató kimenetét tudom csatlakoztatni - mono bemenet (TS 1/4"), ahová a gitárt tudom csatlakoztatni közvetlenül
- sztereo fülhallgató kimenet (TRS 1/4" v 1/8"), ahol a bemenõ sztereo zenét és a gitárt összemixelve lehet hallani - mono kimenet (TS 1/4") ahol csak a gitár jel "jön ki"
az nem hátrány, ha a két bemenet hangerejét, illetve eltolását (pan) a fülhallgató kimeneten tudom változtatni..
relative kicsi, hordozható eszközt keresek és ha lehet ne elemmel mûködjön, akkor használnám ha nem vagyok számítógép közelben..
köszi elõre is minden javaslatot
külön köszönöm a részletes választ, ilyenkor azért megnyugszok belül hogy nem egyedül vagyok :)
más: segítségeteket szeretném kérni. sajnos elõjött megint a Jimi Hendrix szindróma csak most éppen led Zeppelinnél. Egyszerûen annyira a mennyekbe röpít a zene, mindennek a véglete hogy el is felejtem hogy szerény kis életem igencsak romokban áll, és bizony dolgozni kell. Tudnátok ajánlani olyan zenéket, amik visszahoznak a hétköznapokba, hogy újra azonosulni tudjak a napi 8+ óra rabszolga élettel ?
valami legutolsó beta driverrel már nincs fagyás, ami elvileg 4+magos procis gépekhez volt kitalálva meg egyéb BSOD problémákat orvosolt, azonban ennél meg az van, hogy összefossa valami szoftver ugyancsak magát és megáll a hang. Onnantól kezdve semmi hang nincs és el se lehet indítani a zenét (tehát az sincs, hogy megy, de nem hallod, el se indul a zeneprogramban a zenelejátszás sem). Én láttam hasonlót ASIO driverrel bizonyos programokban, hihetetlen, hogy mennyi gond van egy "professzionális" hangkártyával. Dugják fel a 100 ezres dolgaikat, nem értem... És hogy még support is megszûnt, pont amikor a legtöbb probléma felmerült a többmagos gépeknél. Kurvajó.
jó hát az semmit nem ér :D
amúgy meg neten nézelõdtem most, tele van problémázásokkal, kurva sok konfigon csak a baj van szegény kártyával, szóval lesz szopás, mire ez menni fog...
A végére ugyanúgy belezavarodtam amikor én akarom kigondolni az egészet. De a Led Zeppelin (Tribute Band) meg hasonszõrû társaik tényleg jók, szerintem nem vagyok egyedül mindenkiben benne van az energia hogy érezze az egészet, egy megfelelõ reklám kampánnyal (nomeg sok pénzzel) fellehetne hívni az emberek figyelmét.
nekem van emu 1616 win 7 en megy. Nincs vele semmi bajom, minden jól megy. Van egy kártya a gépben. Hozzá egy hosszú kábel, a végén meg maga az egység. Eddig nem volt semmi recsegés. A legjobb minõséget eddig ez adja.
"Maga nincs tisztában azzal, hogy a mi cégünk ebbõl a puhapöcsbõl egy platinalemezes sztárt fog csinálni, akitõl eléveznek a tizenéves kiscsajok. Pedig maga igazán tudhatná, hogy a popszakmában sok minden más fontosabb, mint maga a zene. ...Azt a legjobb kikapcsolni. Ajánlom helyette Stravinskyt és Wagnert." -Ford Fairlane :D
Komolyra fordítva a szót: Nincs remény, de nincs is szükség megtéríteni senkit. Mindig lesznek, akiket kicsit jobban érdekel a zene a többieknél akármelyik stílusról legyen szó. Arra meg, hogy mihez kezd valaki a zenetudásával: Amire motivációja van. Azért még a rockzenében is megjelennek olyan bandák, akik megmutatják, h. nem kell feltétlen valami óriás természetfeletti dolgot csinálni ahhoz, hogy legyen rá vevõközönség.
Láttam, hogy valaki itt EMU 1616-al dolgozik és egy kérdésem lenne. Tesóm is vett egy ilyet zenélés miatt és igazából úgy néz ki, hogy win7 alatt instabil szar az egész. Fent van a legutolsó olyan driver nála, ami nem beta és volt, hogy beakadt a hang, vagy esetleg recsegett stb. Volt egy win xp-je egy géppel neki, ott kb minden ok volt, azonban most cserélt hardware-t (táp, proci, memóriák), upgrade-t akart win 7-re. És most ugye ez van.
Ti találkoztatok-e ilyennel és ha igen, akkor mit csináltatok. Vagy ha nem, akkor esetleg megtudnátok írni, hogy mi nálatok a szoftverkörnyezet?
Ez elég összetett kérdés, viszont nem muszáj "megrekedni" az általad vázolt szinten, rengeteg irányba el lehet indulni. Van aki csak önmaga szórakoztatására zenél, és nem érzi szükségesnek közönség elé vinni, a produktumát, van aki meg színpadi ember. Az elõadó mûvészet rész folyamatosan fejlõdik, mindig lehet új dolgokat tanulni, nem csak magadtól, hanem iskolák, kurzusok, workshop-ok révén, stb. De ha valakit az alkotás vezérel, nem az elõadás, tanulhat zeneszerzõnek (és itt most nem kizárólag a komolyzenei szimfonikus mûvekre kell gondolni; pl a filmezene, reklámzenék, számítógépes játékokhoz való zenék elkészítése mind-mind más kvalitásokat igényel), dalszövegírónak, esetleg kedvet kap más hangszereken való játékhoz is. Ha van benned tanári ambíció, lehetsz tanár is, gazdasági szempontból talán ez az egyetlen zenéhez/zeneiparhoz kapcsolódó "stabil jövedelmû" álláslehetõség. Itt viszont nagy a szórás, elég gyakori, hogy a zenészek a sikertelenség miatt - legtöbbször nem a tudásbeli hiányosságok miatt, hanem más tényezõk következtében - mind tanárnak mennek, pedig tanárként nem elég ha jó zenész vagy, a tanítás módjára is rá kell érezni. Aztán a zenélés révén rengeteg új dolog keltheti fel az ember érdeklõdését a zeneiparban, amiben elmerülhet pl.: koncertszervezés, zenei marketing, hangosítás, stúdiótechnika, zenetörténet, zenei újságírás, rendezvényszervezés, de mondjuk halottam már külön zeneipari ügyekkel foglalkozó ügyvédi irodáról is. Meg vannak ennél elvontabb dolgok, pl. vannak tudományos kutatások amik olyan kérdésekre keresik a választ, hogy adott összahngzat, harmóniasor, dallam, kadenciális sor, stb. milyen érzetet vált kia az emberekbõl és miért? Vagy ott van a klasszikus vizsgálat, ami arra az eredményre jutott, hogy a tehenek több tejet adnak, klasszikus zenét hallgatnak.
Zenei ízlésrõl vitatkozni, pedig mivel szubjektív, eleve nem érdemes, így kicsit körülményes is felvetni a helyzetet; egy jazz sztenderd például mondjuk jóval bonyolultabb zenei struktúrából építkezik, mint egy átlagos popszám, de ez nem feltétlenül determinálja majd, hogy jobban is fog tetszeni a hallgatónak. És ez bizonyos szinten természetes is, mivel a popzene célja eleve a minél szélesebb hallgatóság megtalálása, ezért nem is fog alkalmazni olyan stíluselemeket, amik csak egy adott rétegmûfajra jellemzõek, hanem próbálja minél jobban "lebutítani" a struktúrát, minél jellegtelenebbül elkészíteni a zenei terméket. És ez ugyan úgy mûködik a másik irányban is, minél inkább "réteg" egy egy adott zenei mûfaj, annál inkább valószínû, hogy a potenciális hallgatók kisebb része kap rá, talál valami közös pontot magában meg a zenében. Viszont az, hogy valamit kevesebben halgatnak, szintén nem determinálja a "mûvészeti értékét" (feltéve, hogy használhatunk e mérési skálát a mûvészet, mint érték kifejezésére és meghatározására), a gazdasági értékét azonban annál inkább.
És valahol itt jöhet képbe a média/popzene kapcsolata és párhuzama. Alapjaiban egy mûvész, még ha elõadó is, attól függetlenül, hogy extroveltált, nem "érdekes" a mindennapi élete. A média viszont felismerte, hogy mivel a popzene sok emberhez eljut, ezért nagyon jó reklámfelület. A média pedig az elmúlt évtizedekben sikeresen kinevelt egy több olyan generációt, aminek igénye van az olyan témájú hírekre, hogy pl.: "XY sztárelõadó pirosra festette a lábkörmeit", szóval az olyan információkra, amik nem zenei témájúak, csak a zeneipar szereplõihez, "bálványaihoz" kapcsolódnak. És mivel a média-popzene vonalban rengeteg pénz van valamint a zenehallgatók is igényt tartanak már az elõbb említett kategóriájú hírekre, nem hiszem hogy ez a közeli vagy távoli jövõben ez nagyon meg fog változni. Ahhoz valami nagyon drasztikus paradigmaváltásra lenne szükség globális szinten a zeneiparban, ilyet meg maximum egy diktatórikus rendszer tudna létrehozni (pl gondoljunk a Kínai kormány szigorú médiabeli és zeneipari szabályozására és felügyeletére).
A gazdasági és fogyasztói oldal is eléggé fontos faktor ebben a kérdésben. Elõbbi szempontból ott van pl, hogy sokkal olcsóbb egy szórakozóhelynek meghívni egy DJ-t és megvenni a hozzá szükséges színpadtechnikát, mint mondjuk ugyanezt egy zenekar esetében. Aztán a pop-faktor is ott van, minél speciálisabb rétegzenébõl jön az elõadó, annál kevesebb embert érdekelhet. De ezek nem új keletû dolgok, így "haltak ki" a múlt század folyamán a bárzongoristák az éttermekbõl, mulatókból, ahogy megjelent a rádió. Annak ellenére, hogy nem szólhattak bele a mûsor szerkezetébe, jóval olcsóbb volt, nem igényelt fizikai helyet, nem kellett hangszert fenntartani hozzá, nem kellett fizetni a zongoristát, sb. És akkor mért artisjust sem volt...
Fogyasztói oldatról pedig ott van a zenehallgatói "rezignáltság" is. Én nem gondolom, hogy a fejlett nyugati társadalmakban, a mai elérhetõ információáradat és az internet segítségével a zenehallgatók "mûveletlensége" miatt kizárólag a média és a popzenei piac hibáztatható. Ha fizikai korlátokba ütközik az mûvelõdés, az szerintem nem az egyén hibája, pl nagymamám világ életében falun élt, ahol csak a bartók rádiót lehet fogni és mindenki "klasszikus" magyar mulatós, lakodalmas zenét játszik. De amikor karnyújtásnyira van a youtube, kvázi "ingyen", akkor nem vagyok rákötelezve hogy kizárólag azt hallgassam, amit a rádióban adnak, vagy ami a discoban szól. És eez viszont már saját felelõsség, hogy mennyire leszek mûvelt. Valószínûleg belefut így az ember rengeted olyan zenébe, ami nem nyeri el a tetszését ez természetes jelenég. De ha valaki mondjuk átrágta magát ezeken a zenéken, és annak ellenére mondja azt, hogy neki mégis a popzene a fav., az szerintem még mindig jobb, mintha valaki elvbõl nem hallgat ilyen vagy olyan zenét, vagy csupán annak okán, hogy adott zenét sokan/kevesen hallgatják, akkor az biztos rossz.
Az internet és a rengeteg elérhetõ infó viszont kétélû fegyver, mert akinek nincs kilátása a zenetörténetr, meg hogy mi, hogyan, miért, mibõl keletkezett vagy fejlõdött, az nagyon el tud veszni benne. A zenetöri tanárommal rengeteget filóztunk errõl, hogy hogy az átlag zenehallgató, aki nem zenész maga is, mennyivel másként szemléli, hallgatja a zenét, és hogy a zenész zenetörténeti tudása mennyivel specifikusabb akár egy-egy mûfajon beül, akár az egész zenei palettára nézve. Egyfelõl ott van az, hogy pl egy rockzenésznek illik tudni pl a led zeppelinrõl vagy a pink floydról, egy klasszikus zenésznek a köztudatban lévõ Mozarton, Beethovenen, Kodályon és Bartókon kívül mondjuk Stravinskijról vagy Schubertrõl, a jaaznnél Miles Davis, vagy Coltrane, stb. a végtelenségig lehetne folytatni. De ma, ha megkérdezel egy átlag huszonévest, jó ha felismer egy-két nagy nevet azokból a zenékbõl, amik kamaszkora elõtt voltak híresek, de azokról is nagyrészt annyi infóval rendelkezik, hogy ahan, már halottam a nevüket egyszer, véletlenül egy-két számukat (ha felismerte egyáltalán), meg hogy "léteznek/léteztek". És kb ennyi. Ezen mindig meglepõdök, bár nem tudom, hogy csak azért érzékelem-e ennyire drasztikusnak, mert nekem a fél életem az ilyen témák körül forog, vagy csak szimplán sajnálom az embereket, hogy mennyi mûvészeti produktumtól és ezáltal esetleges általuk okozott örömtõl vagy boldogságtól fosztják meg magukat... Viszont az internettel együtt jött a rengeteg infó is, és minél jobban elmerülsz egy témában, annál jobban elönt az egész, és aki nem tud rendesen szelektálni, szûrni és csoportosítani, az nagyon könnyel elveszik benne. Régen be lehetett határolni, amíg fizikai korlátjai voltak a zenének adott mûfajokat egy egy példával, pl "a Queen a rocknezekar, a Hobo a blues, a sátánmetál meg az, amit a szomszéd gyereke nyom a haverjaival a pincében szombat reggelenként". Ma viszont már annyira bele tudja ásni magát az ember akár a wikipedia cikkeken keresztül, egyre részletesebben, hogy adott mûfajokban kik voltak a nagy újítók, meg melyek a "klasszikus" számok, csak amikor az ember talál mondjuk egy hetvenes évekbeli zenekart, akikrõl még sosem halott, és letölti a 18 nagylemezes diszkográfiát, hogy akkor átrágja magát mindenen, az már célzott zenehallgatás, és így figyelve a zenét nem biztos hogy felfedezem benne azt a tetszési értéket, ami más körülmények között rögtön elõjönne, emiatt pedig nem ugyanaz az élmény fog érni. Szóval ha az ember maga nem is tud, akkor erõsen ajánlatos keresni egy olyan embert, aki nagyon ért hozzá, és példákkal illusztrálva elvezeti az egyént az információrengetegben, hogy átlátható struktúrával rendelkezve már kiépíthetõ legyen a zenei tudás és ízlés.
És akkor megint ott van az a rész, hogy a régi "klasszikusok" tudása, tehát az elmúlt cirka 100 év könnyûzenei, és az azelõtti komolyzenei mûvek mellett elég komoly nyomást helyez az "igényes" emberre, hogy a napi szinten megjelenõ "kortárs" zenébõl is minél több mûfajra kiterjedve naprakész legyen...
Nekem van ismerõsöm aki megtért és a darálós gépzene mellett elkezdett normális zenéket hallgatni. Van aki elektronikusról tér most át könnyebb rock és blues mûfajok felé, mondjuk neki van ízlése, elektronikusból normális dolgokat hallgat. De nagyobb közönséget szerintem nem igazán lehet a normális zene irányába terelni, hiába vannak nagyon jó és tehetséges magyar zenészek sose lehet a tvbe hallani róluk semmit, mindig csak az xtraktor, meg a megaszar megy, meg az ezekbõl kikerült celebhulladék...
van egy elég pofás gitárkábelem, majd megszereljük azt ha megtalálom azt a segít :D
közben meg lenne egy enyhén filozófikus kérdésem: tegyük fel hogy a nagy érdemû mondjuk 21 éves korában neki kezd a nulláról gitárleckéket venni neten stb. 25-26 éves korára ha elég kitartó már elmondhatja magáról hogy tudok gitározni. na és itt a kérdés ? önmagad és barátaid szórakoztatásán kívül mihez kezd az ember a gitártudásával a mai világban ? ti hogy látjátok, vajon van esély hogy az elbutult média zenén nevelkedett csemetéket megtérítsük valahogy ? elég csak a Nirvanára gondolni, nem volt az olyan rég..
Próbatermeb a terem nagyságától és akusztikától függõen kell egy stabil 70-100 watt tranzisztoros erõsítõbõl basszusgitárhoz hogy érthetõ legyen a dobos mellett (feltéve hogy nem a "búgás" a cél, hannem pl hangszín szabályozni is akarsz). Szóval ha nem tetszik jobban az orange hangja/kezelhetõsége, szerintem maradj a marshallnál (igen 15W-al már baszogathatóak a szomszédok, panelban/társasházban fõleg, kertvárosban meg "felejtsd" nyitva az ablakot gyakorlás idejére az éjszaka folyamán).
Hát egy 50W-os kombónak már van súlya, de azért kocsiba könnyen be lehet hajítani. Ilyen célra akkor inkább az 50-es azzal le lehet szedni a szomszéd fejét rendesen :D De akkor jobban jársz ha nézel használtan valamit mert sokat spórolhatsz rajta, meg 60e pénzbõl lehet hogy kapsz használtan 100W-os cuccot is. DE bárhogy is döntesz próbáld ki a cuccot nehogy aztán meglepetés érjen a hangjával vagy a hangerejével kapcsolatban.
Hova akarod venni? Ha otthonra gyakorolni akkor oda elég 15W, próbaterembe elég lehet az 50W feltéve hogy a többiek nem 100W-ról vannak, mert akkor õk szépen elnyomnak. Klubkoncertezésre ugyanez vonatkozik. Szabadtéri koncertezésre meg el kell felejteni, oda édeskevés.
faszba mán.. mé nem lehet nekem egy fasza kis bariton gitárom. jó kis zsiráf gitár. olyan gitár nyaka legyen mint mama 2 nek.
apám =( valaki megvette elõlem azt amit a gitárshopon szemeltem ki magamnak. ez lenne az élet?
Alapból iszonyú alapzaja volt. Ha mûködött, mert csak fogta magát és eldobta az USB-t idõnként. A végén pedig eltûnt az inputja, és hibát jelzett rá az ASIO és az ASIO4All is. Állítólag a másolatok között is van külömbség, én úgy látszik a silányabbat fogtam ki. Azóta lett egy Behringer, de már az új U-phoria szériából egy UMC202-es... Ezzel nincs gond :)
hátulra valahogy oldd meg, hogy legyen szellõzés. Mondjuk fúrjál lyukakat oda ahol a csöves végfok van. Csavarozz oda egy halk ventit.
A csövek akár több száz fokosak is lehetnek. Nagyon melegek tudnak lenni. A hálózati meg kimenõtrafó akár egy kellemesebb 100 fokos állapotban is meg tudnak fõni, sok függ a minõségtõl, szigetelés, impregnálás stb
A jegesmedve dühös lesz. De hát, akkor minek üldöztem eddig? Döntse el végre, mit akar! - Hogyhogy mit akarok, te üldözöl engem!
Sziasztok!
Gitár rack-et építek. Mielõtt elkezdeném a beszerelést illetve a kábelezést, kérdeznék tõletek valamit!
Egy 12u magas ládáról van szó. A hátsó ajtót zsanérosra szereltem, így lesz rajta egy csatlakozótálca a ki és bemeneteknek. Ezeknek a helyét most fogom CNC-vel kivágni, és ekkor jutott eszembe a hûtés lehetõsége/szükségessége. Egy Marshall EL34 50/50 végfok fog benne dolgozni, aminek ugye van saját hûtése, de nem hiszem hogy olyan sokat ér, ha a levegõ egy szivacsozott falemezzel találja magát szembe.
Mennyire fog melegedni ez a motyó szerintetek? Ugye a lényeg az lenne, hogy zárt hátsó rack ajtóval üzemeljen a dolog.
Ahol a legtöbbet használnám elég meleg van nyáron.
Szükséges a hûtés hátulra? Ha igen, termosztáttal oldanám meg. Milyen hõfok az, ami már sok lehet a rendszernek? Kifelé vagy befelé mozgassa a levegõt?