Másfél ezer fõs elitalakulatot hozna létre az Európai Unió: az úgynevezett harci csoportokat alkotó egységek állandó riadókészültségben állnának terrorcselekmény elhárítására.
A német–francia–brit javaslatot az Európai Unió védelmi minisztereinek mai, brüsszeli tanácskozásán vitatják meg, s ha megegyeznek, akár júniusban döntés születhet az uniós csúcson. A védelmi miniszterek nem hivatalos kerek asztalánál (hivatalosan ilyen tanács nem létezik, hiszen az uniónak elvben nincs katonai dimenziója) kedden a magyar Juhász Ferenc is ott ül. Kérdés, hogy a különleges kommandót célzó sokadik tervre lesz-e elég pénz. Európa elemi gondokkal küszködik a mozgékony, korszerû hadfelszerelésben, például szállítógépeket is Ukrajnából kell bérelnie. A helyzeten csak évek múlva enyhítene az uniósan közös hadfejlesztési ügynökség, amirõl a miniszterek szintén ma egyezkednek.
Pedig sürgõs. Az iszlamista terror gyakorlatilag hadat üzent Európának – vélik brüsszeli szakértõk. Miután Amerikában a merénylõk esélyei erõsen csökkentek, és a brit szigeteken is kemény a védekezés, a kontinentális Európa másodlagosból fõ célponttá „lépett elõ”. Claude Moniquet, az európai stratégiai és biztonsági hírszerzõ központ (egy kis létszámú elemzõ csoport az EU kormányközi tanácsa, valamint Gijs de Vries uniós antiterrorista koordinátor alárendeltségében) újságíróknak elmondta: a terrorszervezetek célpontjának listáján jelenleg Spanyolország, Hollandia, Franciaország és Lengyelország állhat elõkelõ helyen. A jelek szerint tömegrendezvényeket, vasutakat és turistakedvenceket szemelnek ki. Az athéni olimpiát és a portugáliai labdarúgó Európa-bajnokságot a NATO is védi majd.
Brüsszeli szakértõk szerint a fõleg algériai, marokkói és szaúdi eredetû terroristák nem konkrét politikai vagy szociális célokat követnek, hanem általában a „Nyugatot” akarják megfélemlíteni. Hangzatos nyilatkozataik dacára valójában sem Irak, sem Afganisztán, sem Palesztina nem érdekli õket. Az egyes célpontokat tudatosan, kockázat- és haszonelemzés alapján választják ki: minél kisebb befektetéssel és lebukási veszéllyel minél több embert elpusztítani. Nincs központi vezérkaruk, az Oszama bin Laden vezette al-Kaida „csak” az általános harci irányelveket szabja meg. Öt-hat fõs, egymástól teljesen független csoportok vannak legalább hetven országban, valamint a „fontos” helyeken mintegy harminc-hetven alvó ügynök. Ezek a látszólag beilleszkedett, polgári életvitelû emberek biztosítják szükség esetén a logisztikát és a pénzt.
Magukat az akciókat beutazó merénylõk hatják végre – és ha tudnak, utána rögtön el is mennek az adott országból. A pénzmozgásnak csak egy kis része mozog átutalással. A többi az úgynevezett „mozlim kölcsön”: A. úr mondjuk Algériában pénzt ad a Spanyolországba utazó B.-nek, aki helyett C. törleszt Indonéziából, úgy, hogy pénzt juttat D.-nek Angliába. És így tovább, a végén valahol W. pénze kerül vissza A.-hoz. A tranzakciók között semmilyen kívülrõl látható összefüggés nincs, egyik résztvevõ sem ismeri az összes többit, nem is tudja, kik azok.
Az Európai Unió azért megpróbálja elvágni legalább a követhetõ pénzmozgást: újabb személyeket és szervezeteket vett föl arra a feketelistára, amelynek alapján számukra semmilyen pénzforrás és pénzmozgás nem engedélyezhetõ. A lista 95 százaléka iszlám. Az EU és az USA ezért is próbál ezúttal komoly, intézményes (védelmi és hírszerzési) kapcsolatokat alakítani a terrorizmust nem támogató mozlim országokkal. A terrorveszély a szakértõk szerint legalább hét-tíz évig még tart.
Az antiterrorista megelõzés nagyon nehéz, de nem reménytelen: az utóbbi tíz hónapban 17 nagyobb merénylettervet sikerült csírájában, vagy az utolsó pillanatban elfojtani. Az elhárítást nehezíti, hogy sok a tévesnek, vaklármának bizonyuló információ, ami túlterheli a titkosszolgálatokat. Akadozik ezek nemzetközi együttmûködése is.
Egyelõre nem merült föl, hogy az unión belüli határokat eltörlõ, úgynevezett schengeni rendszert szigorítsák a tagállamok, illetve a rendszerbe 2006 körül bekerülõ új tagországok részére. Az EU külsõ határainak védelme azonban szigorodik.
Magyarország „nagyon hátul” lehet a célpontok listáján, nem is biztos, hogy egyáltalán rajta van – vélik brüsszeli szakértõk. Természetesen nem árt az elõvigyázatosság, de konkrét fenyegetéssel egyelõre nem kell számolni.