Nos ez a "beköltöztették" egy kicsit másképpen történt, és még a XIX.sz.-ban kezdõdött. A zsidók ekkor álmodták meg, hogy visszaköltöznek a szent földre (ez a Cionizmus alapja lényegében). A mihez tartás végett az elsõ idõkben ez eléggé békésen ment. Az ott élõ araboktól, törököktõl és mindenféle népektõl megvették a területet, ahova beköltöztek az általában európából érkezõ zsidók, és többek között elkezdtek növénytermesztéssel foglalkozni ott, ahol elötte ilyesmivel senki. Az elsõ világháború után kezdõdött a zsidók üldöztetése több országban is , de nem csak németországban, hanem például a szovjetunióban is (ott is üldözték õket, legfeljebb az nem kapott olyan visszhangot). A második világháború elött már a helyi arab lakosság is kezdte magát kényelmetlenül érezni, mivel a zsidók betelepülése etnikai feszültséget okozott (hangsúlyozni kell, hogy a zsidók ekkor még jobbára megvásárolták a földeket, és így települtek be, amin jópár arab meggazdagodott). A helyzet már a britek számára is kezdett kínos lenni, és ekkor megkezdték a betelepítés betiltását, ami után a cionisták kerülõutakon keresztül csempészték be a zsidókat a brit fennhatóságú szent földre. A zsidók és az arabok között több csúnya atrocitás is történt, és végül az angolok oda jutottak, hogy a szent földre igyekvõ zsidókat saját internáló táborokba zárták, például Ciprus szigetén. A második világháború után a nagyhatalmak úgy döntöttek (ebben persze némi hátszél is volt a cionista mozgalom), hogy a zsidók kapjanak egy saját államot a szent földön. Sajnos a kidolgozott terv, amely egy egymás mellett élõ zsidó és palesztin államot álmodott meg, az érintett feleknek nem felelt meg. Innentõl már valószinüleg ismertebb a történet...
Tényleg nincs baráti ölelkezés, de hozzá kell tenni, hogy olyan országok akarták/akarják a zsidó állam vesztét, amelyek szintén a második világháború után jöttek létre, illetve szabadultak fel brit fennhatóság alól.