Nem hiszem el, hogy a kenyeret rögtön sütés után kell megvenni, és nem csak akkor, amikor már 2 napos... Fúj társadalom, mekkora pazarlás megy már, hogy nekem csak friss kenyér kell!
Vagy most álszentek leszünk, és azt mondjuk, hogy az egyik alapszükséglet, a másik meg egy hobbi? Az ember már a hobbijára sem költheti a pénzét, ahogy szeretné, mert nekünk nem telik ugyanannyi ugyanarra a hobbira?
Az idő pénz. Én türelemmel spórolok pénzt. Más meg pénzzel spórol időt.
Tulajdonképpen miért is fájjon nekem, hogy egy június elején megjelent terméket csak szeptember tájékán tudok megvenni? Hisz a mostani is megfelelt eddig, akkor meg tudok várni még pár hónapot, nemde? Miért fájjon nekem, hogy más már június elején megveszi? Miért érdekel engem a másik dolga tulajdonképpen? Valahogy nem áll össze a kép nálam, hogy miért kell mások dolgaiban vájkálni. (Persze értem én, hogy lehet frusztrációt kiírni magunkból egy fórumon, vagy kimenni tömegesen az utcára tüntetni az élet dolgai ellen... de valahogy az első az internetadót leszámítva mindig könnyebb volt. :))