Kosztolányi Dezsõ : Áprilisi ezüst esõ
Szeles, fehérlõ délutánon,
mikor dalt hallasz messze, távol,
a tiszta, illatterhes égbõl
hull a napfényes, könnyü zápor.
Akáctömjén röpül a légben,
a lomb merengõ, szûz fehérség,
kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.
Nyílt arccal isszuk az esõt fel,
agyunkba rózsaszínû láz kap,
vékony, ezüst esõfonálon
fehér angyalkák citeráznak.