SHAKESPEARE
X SZONETT
Szégyen! Mondd, hogy nincs nõ, akit szeretnél,
Te, ki magadhoz oly könnyelmû vagy;
Vagy valld be, sokak bálványa lehetnél:
Annyi szent, hogy a lelked csupa fagy.
Mert úgy megszállt a gyilkos gyûlölet,
Hogy folyton lázadsz magad ellen is,
Csak rombolod a szép épületet,
Bár fõ-tiszted az volna, hogy javítsd.
Óh, változz, s lelkem veled változik!
Szeretetnél szebben lakjék a düh?
Légy, mint a külsõd, szíves és szelíd,
Vagy legalább magadhoz jószívû:
Nemzz utódot, szívem is kér, -- hadd éljen
Szépséged tovább benned s a tiédben.