XLVI
Gyilkos csatát vív szemem és szívem:
Hogy osszák meg látásod birtokát?
Szívemet képedtõl tiltja a szem
S ez vitatja amannak jogát:
Úgy tudja, hogy õ õrzi alakod
(Kristály-szem sose-járta rejtekén),
Míg a vádlott cáfol, s azt mondja, hogy
Te csak õbenne élsz, szép tünemény.
A pörben ítélni gondolatok
Esküdtszéke, a szív jobbágyai,
Ült össze, s az végre döntést hozott,
Hogy a szép szem s a hû szív jussa mi,
Eképp: szememé külsõd, azt szeresse,
S szívem joga szíved belsõ szerelme.