Imre Flóra: BALLADA AZ IDÕRÕL
Mint ama Villon hajdanában,
Kivégzésünkre várva itt
Énekelgetjük balladásan
Az idõt és foszló tagjait.
Egy jóformájú comb s a többi
Anatómiai lelet -
Nem sok kell fényét összetörni;
Szerelmeink ki érti meg.
Mert nincs ítélõszék, se törvény,
S fellebbezésnek nincs helye;
Instanciázunk az öröknél,
S reménykedünk. Pedig, mire?
Nem õrzi meg a rímes írás
Testem szikráztató kezed,
S hangod változását, ha Meglátsz -
Szerelmeink ki érti meg?
Fejed tétova köszöntését,
A felszivárványló mosolyt,
A fulladást az ölelésért,
Mikor erünkbe vágy osont;
A ritkán engedõ szorongást
- Holnap a végleg nem lehet -
Õrzõ szemmel igézzük egymást,
Szerelmeink ki érti meg?
AJÁNLÁS
Herceg, nevess, hisz másod úgysincs;
Testünkre föld hull és kövek,
Szavad se lesz, hogy újrahódíts;
Szerelmeink ki érti meg?