HULLÁMFODOR-ÉNEK
Hajdan egy hab partra tért,
lágy aranyszín esti fénybe.
Szépleány kezéhez ért,
partról visszatérve.
Karcsú láb, nemes kebel -
lábalj át, békédre lelj !
A fodor szólt: "Leányka, állj,
mert én vagyok a halál."
"Szerelmesem hív, megyek -
hogy lennék hozzá kegyetlen?
Nincs veszély: egy hal lebeg,
fordul, messze lebben."
Karcsú láb és tiszta szív,
várj még: a rév kompja hív!
A fodor szólt: "Lányka, állj,
mert én vagyok a halál."
"Kedvesem hív, sietek -
gyávát nem kér feleségül!"
Törzse körül hab-övek,
víz örvénye mélyül:
Bolondos szív, hû kebel,
csöppnyi láb így süllyed el.
Hullámgyûrû fut-szalad,
vérpirosan ring a hab.
Informatika és tudomány
