Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet.
(?)
„Lényed által...Nemcsak azért szeretlek ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed éltal mûvelted ezt. S talán épp ez a barátság jele...”
„Az igazság fénye lehet jótékony vagy káros hatású aszerint, hogy utadra vetõdik-e, vagy az arcodba villan. Ez utóbbi bántó és vakit. A helyesen irányitott fény segit felismerni: merre menj és hogyan haladj elõre...”
Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.
(Walter Trobisch levelezéseibõl)
„Az embert azért áldotta Isten képzelõerövel hogy lássa, milyen lehetne, és azért áldotta meg humorérzékkel, hogy el tudja viselni, amilyen.”
„Ne féljünk nagyot lépni, ha ez tünik szükségesnek. Két kis ugrással nem jutunk át a szakadékon.”
„Az emberi sziv csak úgy tágulhat magánál nagyobbra, ha közben meghasad.”
„A bizalom olyan mint a lélek – ha egyszer elszáll, nem tér vissza többé.”
„Semmi sem kér több tapintatot, mint az igazság. Elmondásához ugyanannyi hozzáértés kell, mint az elhallgaásához.”
„Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sirásra késztetni.”
„Csak mert valaki ne ugy szeret, ahogy te szeretnéd, az még ne jelenti hogy nem szeret téged szive minden szeretetével.”
„Lehet hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.”
„Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.”
„A sors talán azt akarja hogy sok nem megfelelõ emberrel találkozz mielõtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.”
„Mindig lesznek akik megfognak bántani, tehát ne szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!”
„Légy jobb ember és tudd hogy ki vagy mielõtt valaki újjal találkozol, akitõl azt reméled hogy ismer téged.”
„Ne küzdj túl erõsen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.”
„Ne vesztegesd idõdet arra aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.”
„Mondd el és elfelejtem. Mutasd meg és megjegyzem. Engedd hogy csináljam és megértem.”
„Sose magyarázkodj! A barátodnak nem kell, az ellenséged nem fogja elhinni.”
„Csapás elõtt mindig vidám az ember, de a szerencsét gond elõzi meg.”
"...a boldogság és élvezet olyan, mint a délibáb, mely csak messzirõl látható, s mihelyt közeledünk feléje, eltûnik; mig a fájdalom és szenvedés reális, közvetlenül magamagát képviseli, és nem illúzióra, sem reménységre nem szorul."
"Nagyon igaz hogy az embereket nem cselekedeteikbõl kell megitélni, mert azok a körülményektõl függenek, hanem...sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint."
"Vannak bûneink vagy (...) rossz emlékeink, melyeket szivünk legsötétebb mélyén rejtegetünk, de azok csak alkalomra várnak. Az ember hagyhatja, hogy emlékünk ködbe vesszen, mintha valójában sohasem lettek volna, és ámithatja magát, hogy nem is voltak, vagy másképpen voltak, ha voltak. De egy véletlen szó hirtelen életre kelti õket, és feltámadnak, és szemünkbe néznek a legkülömbozõbb körülmények között, látomás vagy álom formájában..."
" Az embernek két fõbûne van, amelyre az összes többi visszavethetõ: a türelmetlenség és a tunyaság; a türelmetlenség miatt ûzték ki a Paradicsomból, s a tunyaság miatt nem kerül vissza."
"Az élet kanyargós útvesztõin
a szülõi kéz vezetett.
S mikor én ezt elengedtem
Megfogtam a tiedet.
Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg,
Ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek.
Ezért soha ne hagyj el,
Mindig a szíveddel vezess.
És ehhez a legfontosabb, Hogy mindig nagyon szeress."
/Szalai Evelina/
"Arra születtem, hogy megszeressenek,
S megszeressem én is azt, akit lehet.
Arra születtem, hogy boldog is legyek,
S tovább adjam egyszer az életemet."
(Adamis Anna)
" - Elkapom az arcod és a pillanat
szeszélyét, minden mozdulatodat,
mint mély eget a mély tenger szíve,
befogadlak, mint senki sohase,
hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint,
és szeretlek a parancsod szerint,
sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
Néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz s imád,
és nem akar lenni, csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy."
(Szabó Lorinc)
"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira eros, hogy fölemel bennünket s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk öreá."
(Paul Géraldy)
"Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit,
beérni a jelenlétével.
Szeretni õt a saját világában,
a megváltoztatás szándéka nélkül."
(Kundera: A lét elviselhetetlen könnyûsége)
"Valakit szeretni annyit jelent, mint egyedül gyönyörködni olyan csodában, amely mindenki számára láthatatlan/érthetetlen."
(Mauriac)
"A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet. ...
A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát."
Kahlil Gibran: Próféta
"Kötelességed minden életben egy van csupán: Légy hu magadhoz. Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra. Azért létezem, hogy úgy éljem az életemet, ahogyan nekem örömet okoz. Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi."
(Richard Bach: Illúziók)
"Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat. Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielott felorsóznád azokat az álmokat... tartsd feszesen ... ... és orsózz .... ne add föl .... kapaszkodj bele a hálóba ... , s ha a már benne lévo álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is.... de ne engedd oket elszökni... " (Justin Daniels)
"- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek.
Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg - mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák...
- Minden bizonnyal - feleltem.
- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni."
(Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg)
"- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszeru: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az az ido, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az az ido, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az
emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelos lettél azért, amit megszelídítettél. Felelos vagy a rózsádért...
- Felelos vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse."
(Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg)
"Te rendelkezel azokkal az ismeretekkel, hogy elkezdheted most, és ne felejtsd el, MOST!
Az erõ, a siker ott marad azokban a dolgokban, amiket nem csináltunk meg, azokban a barátságokban, amiket sosem kötöttünk, azokban a szerelmekben, amelyeket elmulasztottunk, azokban az ötletekben, amiket sosem aknáztunk ki, amelyek megvalósítására semmit sem tettünk.
Ha csináltuk volna ezeket a dolgokat, lenne hatalmunk, erõnk.
Cselekvés! Cselekvés! Cselekvés!
Meg kell tennem, ezért meg is tudom tenni!"
"Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszõrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejû. A dolog önmûködõ: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktõl nekünk is van tanulnivalónk."
(Richard Bach: Illúziók)
"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekrõl, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, gyõzhetünk es lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..."
(Dale Carnegie: Sikerkalauz II.)
"A Teremtés Könyve szerint a Teremtõ az egész világ urává tette az embert. Hatalmas ajándék. De én nem ilyen királyi elõjogokra vágyom. Csak annyit szeretnék, ha önmagam ura lehetnék - godolataim, félelmeim, tudatom és lelkem ura. És csodálatos tudni azt, hogy hihetetlen mértékben ura is lehetek mindezeknek, amikor csak akarom, ha irányitani tudom a cselekedeteimet - amelyek reakcióimat irányítják."
(Dale Carnegie: Sikerkalauz II.)
"Két dologra kell törekednünk életünkben: elõször arra, hogy megszerezzük, amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat."
(Dale Carnegie: Sikerkalauz II.)
"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál."
(Prisrin)
"A szavak soha nem jelentenek sokat, csak ha magad is megtapasztalod az igazságukat."
"... az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem."
"Jobb, ha léted teljes erejét felhasználva hibát követsz el, mit hogyha reszketõ lélekkel gondosan elkerülöd a hibákat."
"Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél."
(József Attila:Kopogtatás nélkül)
“Senki sem figyelmezteti a fiatalokat, hogy kövessék Ádám példáját. Õ addig várt, míg Isten meg nem látta mire van szüksége. Utána elaltatta Ádámot, elkészítette társát, és odavitte hozzá. Nekünk is jobb lenne így aludni Isten akaratában. Csak ilyen módon tudjuk elfogadni azt, akit Õ vezet hozzánk az általa alkalmasnak tartott idõben, ha az a terve, hogy élettársat adjon nekünk. Sajnos ehelyett görcsösen keressük élettársunkat, mint mohó vérebek mindent és mindenkit mérlegre teszünk, akit csak meglátunk. A probléma úgy betölti egész gondolkodásunkat, hogy már nem is tudunk másról beszélni, ha egymás között vagyunk. Igaz, egy fiú nem törölheti ki tudatából a nõket, de úgy kellene gondolnia rájuk, ahogy Isten akarja: mint testvérre, és nem mint edzõtársra.”
(Jim Elliot) (Forrás:Elisabeth Elliot: Gyõztesen a gyöngykapun át)