ez sem vers, hanem dal szôveg, de végülis ugyan ott vagyunk:
A nézôtéren látlak végre
S nem a képen, mellém érve
Hozzám szóltál, megkísértve
Lassan múló bánatom
Onnan indultál, én innen jöttem
Azt hittem, némán el nem érsz
Mellém áltál megpillantva
Törött ablakon
Veled már nem beszélek, úgy mint mással
Egy vallomással tartozom neked
Mosolyod meg nem szûnhet
Megszerettelek
Nem félek, s kérdem többé
Hol leszek veled
Minden órám minden perce
Megmarad neked
Légkönnyekkel átölelve
Átölelve, szótlan nevetve
Réges-régen elfeledve
Megbukott napom
Nem félek, s kérdem többé...
Zanzibár