Barátnõmnek az agyára megyek, mert bármit mond, mindenre csak ezt reagálom : MIÉRT?
Õ el tudja fogadni a tényt, hogy csak úgy tesz valamit az ember, de nekem tudnom kell az okát is. Ha pl. ideges, és lehülyéz, részletes helyzetelemzést kérek tõle, hogy ugyan hogy lettem "kiscicám"-ból HÜLYE (vagy köcsög faszkalap, durvább esetekben :), amire persze nem tud választ adni
érdekes módon, és mindig külön tudom választani az aktuális, pillanatnyi indulatokat a hosszú távú érzelmektõl, ezért még 4 év alatt egy rossz szót nem szóltam rá
pedig lett volna rá okom, de elsõ az ész, utána az indulatok