I. Fõiskolai vizsgafilmjét nem számítva mindössze 7 filmet hagyott maga után, amikor 54 éves egy párizsi klinikán tüdõrákban elhunyt.
1962 Iván gyermekkora
1966 Andrej Rubljov
1972 Solaris
1974 Tükör
1978 Stalker
1983 Nosztalgia
1986 Áldozathozatal
Az utóbbi kettõt külföldön - Olaszországban, ill. Svédországban forgatta. Hazájában, a Szovjetunióban nem hagyták eleget dolgozni, ezért csak 7. Közismert tervei közül semmi sem lett a híres irodalmi mûvek nyomán szándékoltakból, amilyen Dosztojevszkijtõl a Félkegyemû, Bulgakovtól A Mester és Margarita, Shakespeare-tõl a Hamlet. Hét mozimûvével vitathatatlanul a legnagyobb alkotók sorában áll. Ingmar Bergman svéd rendezõ írja: " Ha a film nem dokumentum, akkor álom. Ezért a legnagyobb Tarkovszkij mindenki közül. Magától értetõdõ természetességgel közlekedik az álmok világában, nem magyarázkodik, különben is mit magyarázna? Látó ember, aki formát tudott adni látomásainak a legsúlyosabb, de egyszersmind legképlékenyebb közegben."
Tarkovszkij a nagy formateremtõ mûvészek közül való. Spiritualista, vagyis a szellemi valóságban hívõ alkotó, a korproblémákat az egyén gondjának tekintõ mûvész, tehát elszántan individualista, aki az emberiség gondjaira figyel, ám közben eredeti módon merít az orosz szellemiség, azaz a múlt századi hagyományait folyamatosan õrzõ orosz értelmiség élet- és gondolkodásmódjának, kultúrájának örökségébõl.
*
II. Stalker - néhány szempont a mûelemzéshez
Mi a zóna?
1. A Zóna tiltott övezet. A kinti és a benti világ ellentétes viszonyban áll egymással, mégis a külsõ világból számosan különbözõ motívumoktól vezérelve felkerekedtek. Egykor állítólag meteor csapott itt be vagy ûrhajó szállt le, elpusztítva minden emberi települést és rejtélyes energiát hagyott maga után. A Zónában, mint mondják, teljesülnek az ember kívánságai. Az állami karhatalom tiltott övezetnek minõsítette. Lezárta, korábban turisták mentek be, de vissza már nem tértek - egy kiégett buszt látunk, benne holttesteket. Ezután tankok mentek, hogy elpusztítsák, de a filmben csak ezek roncsait látjuk.
2. A Zóna közepe a szoba. A Zóna a külsõ világ viszonylatában értelmezhetõ: körkörös misztérium, közepén a titkok szobája, ahol az ember kívánság teljesül, ha hittel lépi át a küszöböt.
3. Két határa van a Zónának! Az egyiket rendõrkordon védi, a másik a szobába vezetõ küszöb, amit nem lép át a két vándor. A kamera, azaz a nézõ a szobából látja a három vándort, miközben elered az esõ: végtelen békesség árad, a nagy civakodás, a kétségbeesett küzdelem utáni képsor ez.
4. Figyelemre méltó, hogy mi történik az emberekkel, a határátkelõkkel a Zónában:
- Zordon /Nagy Farkas?, az elõzõ Stalker miután átlépte a küszöböt, rá egy hétre itt a világban dúsgazdag lett, majd felkötötte magát.
- a Professzort Stalker szavai elgondolkodtatják, eltérítik céljától: nem pusztítja el a Zónát;
5. Katasztrófa sújtotta terület, posztindusztriális vidék. Roncsolt a természet, és "mutáns" a kislány! Idõben és térben kijelöli a cselekményt.
Az Író s mûvészi megismerés,
a Professzor alakja a tudós, ill. a tudományos megismerés metaforája.
0. "Nem tudsz megbocsátani önmagadnak"- mondja a titokzatos telefonáló a Professzornak.
Író vallomása a kocsmában: "Unalmas a világ. Semmirõl sem érdemes írni. -Az elveszett ihletet keresi."- mondja róla a Professzor.
1. El akarja pusztítani a Zónát, nehogy valaki is zsarnoki vágyaitól vezérelve lépje át a küszöböt, s elpusztítsa az egész világegyetemet. Hosszas birkózás, veszekedés után csodálatos módon a professzor mégsem pusztítja el! A professzor a titkok szobájának küszöbéig jutva ezt a belsõ utat tette meg. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy másként tért vissza városba, mint ahogy útra kelt.
2. Az író és a professzor nem meri átlépni a küszöböt: félelem ébred fel szívükben, s a gyávaság ebben a pillanatban erõsebb a hitnél. Nem tudjuk, hogy mi történt volna, ha mégis átlépi a két vándor a küszöböt. Annyi bizonyosan elmondható, hogy mindkettõ a csodát létezõnek feltételezi!
3. Csak úgy beesni nem lehet, tudatosan vállalt átlépés az egyetlen lehetõség, amin keresztül a szobába juthat az ember.
A Stalker a Zóna papja: alakja mélyen az orosz hagyományba gyökeredzik.
1. A szerzeteshagyományban Stalker alakjának a sztarec felel meg, võ.: Zosszima sztarec alakja a Karamazov testvérek c. Dosztojevszkij regényben! Az orosz hagyományban a sztarec lelki vezetõ, aki megkapta a megkülönböztetés karizmáját
2. Többször ült börtönben a tiltott útjai miatt, az életét is kockáztatja csakhogy másokat elvezessen a boldogság megtapasztalásáig. Felesége a nyitóképsor végén magára maradt: a padlón vonaglik, miközben a lendületes zenét hallunk.
3. A hit embere, aki másokat is hitre vezet.
4. Elviselhetetlen fájdalommal tölti el Stalkert a professzor és az író vonakodása, s hogy nincs kit bevezessen.
5. Milyen a viszonya feleségéhez, a professzorhoz, és miért küldi elõre következetesen egy idõ után az írót / a sorshúzás és annak számonkérése!?
6. Csavarokat, a köveket dobál elõre. Ezzel jelöli ki az utat. Többnyire nem az egyenes úton vezeti, hisz a Zónában a célhozvezetõ út nem a praktikus alternatíva! Tisztelettel viszonyul a Zónához, s ezt megköveteli a vándoroktól is.
Miért a kislány tekintete mozdítja meg a poharat!?
1. A gyermek nem született újjá, õ a Zóna áldozata s egyben Stalker kislánya. A kislány fejkendõje, bekötött feje az egyetlen karakterisztikus utalás Oroszországra, ill. a történet helyszínére. Minden más földrajzi utalást nélkülöz, talán így az egyetemes értelmezés lehetõségét teremti meg. Tehát nem politikai jelentést kell kutatni. Mikor a záróképsorban a kislány tekintete megmozdította poharat alatta az Beethoven Örömódája volt hallható. A gyõzelem, a hit megnyilatkozása, a parallel képsor Stalker vonaglását, fájdalmát mutatja: nincs aki átlépje a küszöböt, azaz nincs aki bízna szíve tiszta vágyaiban, nincs aki hinne!
2. Lány, életadó nõ, aki újjászüli a világot.
3.A csoda szükséglete a vallás és etika nélküli kor emberében tovább él - mondja Szilágyi Ákos. A csoda csak erkölcsi csoda lehet, csak erkölcsileg teljesülhet, erkölcsileg következhet be, egészen odáig, hogy minden technikai trükk nélkül - a puszta tekintet ereje elegendõ lesz ahhoz, hogy a holt tárgyakat megmozdítsa az asztalon.
A víz szimbolikája
1. A vízalatti tárgyak jegyzéke: van Eyck testvérek Keresztelõ János c. festménye;
2. A tárgyak metaforizálódása, pl. a serleg, a géppisztoly; az emberi testek; a szemét; az olajos vízben úszó hal
3. Ahol az égbõl, onnan föntrõl esik a víz
A külvilág helyszínei
1. a Stalker családjának otthona a kerettörténet, ill. a kerethelyszín 2. a kocsma a kerettörténet, ill. a kerethelyszín
3. a kocsma környéki ipari táj, a vízpart
Iniciációs történet / hárman indulnak a Zónába
A stációk
Az Író és a kíváncsi nõ - kinek az Író még a nevét sem ismeri, a Bermuda háromszögrõl társalkodnak - megérkezik a kocsihoz Stalker
Kocsma: Professzor, Író és Stalker itt találkoznak, indulnak
Az elsõ határon átkelnek: lõnek rájuk, majd autót váltva hajtányra szállnak át. Hosszú utazása lepusztult tájat szemléli az Író, a nézõ pedig az Író fejét perceken keresztül.
A ház közelébe értek: a hajtányt Stalker visszairányítja a határra. Magára hagyja õket, a távolból kutya vonítását halljuk.
A pihenés ideje alatt az irányjelzõ csavarokat kötözték ketten - gyalog haladnak tovább: kiégett turista busz
Az Író a házat meglátva közvetlenül a házhoz indul, majd elbizonytalanítja egy hang: megfordul.
"Száraz alagút" a folyosó elõtt a professzor eltûnik: visszament a csomagjáért. Stalkerék késõn vették észre, az un. Száraz folyosó végén ugyanott találjuk õket: a Professzor tízóraizik. Csapdát állított volna Zordon? - körbe járva , mégis elõre jut az ember!
Egy nagy hangárban találjuk õket: kút, por /sivatag-képzet, madarak röppenek fel/?
Megpihennek egy lápos vidéken, ahol a kutya Stalker mellé telepedik: vízalatti képsor: arany kehely és Genti oltárkép
"Húsdaráló": körkörös szerkezetû csõrendszer: az író megy elöl, az ajtó elõtt elõveszi a pisztolyát. Stalker lebeszéli a fegyverhasználatról.
víz alá merülve kelnek át az újabb termeken
megérkezetek a szobába
telefonbeszélgetés: túlzott senki nem lepõdik meg
dulakodás
elnyugvás: a nézõ a szobában, õk hárman kívül.
Keretben: Kocsma - vízpart - Stalker otthona
***
"Olyasmit értek a szemlélõdésen, ami megindítja a mûvészi képalkotás folyamatát, illetve az ahhoz vezetõ gondolkodást. Ez mindenkinél meglehelõsen egyéni dolog. Maga a mûvészi kép vagy annak értelme csak megfigyelés eredményeként jöhet létre. Ha nem a szemlélõdésbõl: indulunk ki, akkor a mûvészi kép helyébe tolakszik a jelkép, olyasmi, amit ésszel meg lehet magyarázni, s ami kizárja a mûvészi képalkotást, mert már nem az emberiséget, már nem a világot tükrözi. " - A. Tarkovszkij