Ahogy emel írta, az idők végezetéig. Sorvezetőnek pár gondolat...
Az USA vezetőjének nem azon kell morfondíroznia, hogy hány japán életet lehet megkímélni, hanem hogy hány amerikait. Trumannak fogalma sem volt alelnökként sem arról, hogy atomprogramjuk van. Ő úgy került elnöki székbe, hogy rá várt egy olyan hadművelet eredményének majd a kommunikálása, ahol több százezer halottal számoltak. Ehhez képest közölték vele beosztottjai, hogy itt van egy aduász. Rohadt drága volt, sokáig dolgoztak rajta és kecsegtet azzal, hogy talán mégsem kéne partaszállni Japában.
Ezek után egy olyan háborúban, ahol már könyékig jártak a vérben és perzselték fel sorban a városokat atom nélkül is igen álszent az, aki faarccal röhögés nélkül képes kimondani azt, hogy "én nem használtam volna".
És persze a legironikusabb az, hogy tényleg megölt 300k civilt a két bomba és a hosszútávú hatásától még tízezrek szenvedtek, csak éppen megmentette az a tízmilliós nagságrendű civilt, akiket az elvakult japán baromarc "vezetők" nekihajtottak volna lándzsákkal és magukra szerelt bombákkal a jenkiknek.
Vagy, ha skippelik a partaszállást és blokádot, akkor is milliók haltak volna éhen. Persze azon emberek rokonait és magukat a hallottakat nem vigasztalja a haláluk, de pusztán a számokat nézve nincs racionális érv amellett, hogy nem volt jó ötlet bevetni a bombákat. Az már csak mellékhatása az egésznek, hogy annyira borzalmas tapasztalat volt, hogy azóta se merte senki használni még olyan esetekben sem, ahol az ellenfél direkben nem tudott volna visszaütni. Semmi sem akadályozva volna meg, hogy Vietnámban leatomozzák Haonit és Haiphonog és a határon levő összes hidat. Game over, ennyi. Vagy pl. Koreában. A lehetséges politikai következmények miatt mégsem merték bevetni és amikor a nagyhangú - de egyesek szerint kevés értelemmel megáldott - McArthur pattogni kezdett, hogy atomozni, akkor villámgyorsan nyugdíjazták "érdemei elismerése mellett". Lefordítva a polkorrekt szöveget, páros lábbal rúgták ki az öreget...