Magyarország Kormánya üzent hadat az USA-nak. Senki nem kért rá. Mondhatni házhoz mentünk a pofonért. Nagyon. Azt is mondhatnám, hogy talpnyalásban feketeöves volt a kormány. Realitás érzék meg semmi. Még vicc is van erről. Úgy látszik, még ha volt térképünk is, a mi vezetőink sem néztek rá se semmi másra. - írod a HTKA-n
Nos, ez nem egészen így volt, az pedig hogy "senki nem kért rá" egy elég nagy hazugság. Na de álljon itt a "vétkes" vallomása, ami azért autentikusabb forrás, mint molnibalage a huszonegyedik századból:
c.)
Az Amerikai Egyesült Államok elleni hadiállapot
deklarálására vonatkozóan:
Vádlott előadja:
Úgy történt, hogy az Egyesült Államok és a Németbirodalom között beállott hadiállapotról hivatalos értesítést kaptunk. Ennek az értesítésnek vételekor látni lehetett, hogy ennek konzekvenciáit viselni kell. A háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunknak magyarázata az elé a kötelezettség elé állított bennünket, hogy katonai, politikai és gazdasági támogatással szolgáljunk. Arra is utalás történt, hogy egyidejűleg ugyanilyen kérést intéztek a németek Bulgáriához is. A rádió útján tudomásunkra jutott, hogy mi volt a bulgár válasz. Magyarország tehát az elé a helyzet elé került, hogy vajjon hadat üzenjen-e, vagy sem? Hosszú, de intenzív gondolkozás után arra a formulára jutottam, -ez rendkívül komplikált és nem tetszetős formula, beismerem, de ilyen a diplomácia világa és élete, -arra gondoltunk, hogy azt mondjuk, hogyha szolidaritásunkat nyilvánítjuk, akkor talán ennek nyilvánításával túlmegyünk a diplomáciai viszony megszakításán, tehát a középúton megállhatunk és meg tudjuk értetni a tengelyhatalmakkal, hogy ezen túl nem kívánunk menni. Tudatában voltunk annak, hogy a két állam ezzel a legnagyobb valószínűség szerint nem fog megelégedni, de még akkor is előnyt láttam ebben a formulában, hogy akkor nem mi spontán és quasi első kézből üzenünk háborút, hanem egy korábbi formula értelmezése útján jutunk ahhoz, hogy a két ország között a hadiállapot bekövetkezett. Ennek elgondolásával terjesztettem ezt a formulát a minisztertanács elé. Ha tehát a diplomáciai viszony megszakításáról lett volna szó, akkor a szolidaritási formula elfogadtatására egyáltalán nem lett volna szükség, annak semminemű értelme nem lett volna. Meggyőződésem szerint, -ez volt a hitem, lehet, hogy tévedek, -megértették ezt és ilyen értelemben adtak felhatalmazást.
Így került ki a szolidaritási nyilatkozat. Ennek a kiadása után azonnal két hosszú távirat ment Rómába és Berlinbe, lényegileg a következő tartalommal:
Ottani követeinket felhívtam, hogy fejtsék ki az olasz és német kormányok előtt a magyar kormánynak azt az álláspontját, hogy mi nem akarunk hadat üzenni. bár a háromhatalmi szerződés értelmében erre kötelezve vagyunk, minthogy a tengelyhatalmak önmagukat megtámadottaknak tekintették és állították oda, tehát a forma szerint a mi kötelezettségünk beállott volna. Mi ezt nem kívánjuk vita tárgyává tenni, azonban utalunk a következő hat momentumra:
1.) Az Egyesült Államokkal nekünk vitánk és ellentétünk nincs, ilyent teremteni a két ország között nem akarunk.
2.) Fenn akarjuk tartani a háború után is a korábban fennálló gazdasági és kulturális kapcsolatokat, lehetőleg zavartalanul.
3.) Tekintetbe véve azt a roppant különbséget, amely a két állam erőviszonyai között fennáll, nem akarjuk magunkat abba a nevetséges helyzetbe hozni, hogy hadat üzenünk.
4.) Utaltunk arra a nagyszámú magyarra, aki Amerikában él, és akiket a hadüzenet kínos és nehéz helyzet elé állított volna.
5.) Katonai segítség tőlünk úgysem várható, tehát az egész merő formalitás, aminek semmi értelme nincs.
6.) A tengelyhatalmak bizonyos rizikót vállalnak, ezzel szemben előnyökre is számítanak, mi azonban csak rizikót vállalnánk a hadüzenettel, tehát mentsenek fel minket. Igen nyomatékosan kérjük tehát, hogy elégedjenek meg a szolidaritási deklarációval és ne kívánják, hogy ezen túlmenjünk.
Ezt a nyilatkozatot a két kormány, sót a japán kormány budapesti követével is közöltük. Az eredmény az volt, hogy megjelent nálam a német, olasz és japán követ és azt mondták, hogy bár ők a maguk részéról is előterjesztették a magyar kormánynak ezeket a kívánságait, de kormányaik változatlanul ragaszkodnak ahhoz, hogy a háromhatalmi egyezmény értelmében mi igenis üzenjünk hadat. Tegyük ezt annál is inkább, mert a velünk azonos helyzetben levő Bulgária és Románia is megtették, tehát most már mi sem tehetünk egyebet. Erre nem lehetett egyebet tenni, mint azt, amire az egész formula kitalálódott. Nem győzöm eléggé ismételni, hogy csak ezért találódott ki, hogy találjunk visszavonulót és menekvést. A végén tehát ők határozottan ragaszkodtak ehhez. A kérdés körül ellentét volt, mert hiszen az egész politika, - amelyért most is vállalom a felelősséget, az volt, - hogy ne adjunk alkalmat arra, hogy a németség ebbe az országba behelyezkedjék és ennek az országnak emlékeit lerombolva, ezt az országot a maga képére és hasonlatosságára alakítsa át.
Az volt a meggyőződésem, hogy a minisztertanács megértette azt, amit a szolidaritási formulával akartam. Elvégre értelmes emberekből állott, akik tudták azt, hogyha a diplomáciai viszonyt meg akarjuk szakítani, akkor a szolidaritási formulára egyáltalán semmi szükség sem lett volna. Hiszen amikor megszakítottuk a diplomáciai viszonyt a Szovjettel, akkor sem alkalmaztunk szolidaritási formulát. Itt a szolidaritási formula kizárólag azért volt, hogyha netalán ez a presszió reánk gyakoroltatnék, legyen majd valami mögé bújni. Mi nem agresszív módon üzentünk háborút, hanem a szolidaritási formula értelmezésével juttattuk kifejezésre, hogy velünk szemben, -méltóztassanak megnézni minden szövegben az van, -Magyarországgal szemben is fennáll a háborús helyzet, tehát nem Magyarország részéről „on tbe side of Hungary", hanem Magyarországgal szemben: ,,against Hungary" áll fenn ez a háborús helyzet. Itt a hadüzenet tényét akartuk és sikerült is elkerülnünk. Tehát amit vádként hoznak fel a magyar kormány ellen, az nem a való állapotot mutatja, mert a tény az, hogy szemben Bulgáriával és Rom??niával, amelyek egyenesen és leplezetlenül háborút üzentek az Egyesült Allamoknak, Magyarország szolidaritási nyilatkozatot adott és bizonyos kényszer hatása alatt utóbb ezt a szolidaritási nyilatkozatot olymódon értelmezte, hogy a háborús helyzet velünk szemben áll fenn.
A parlament előtt tett nyilatkozatban is hangoztattam ezt és éppen az a tény, hogy hangsúlyoztam, azt mutatja, hogy arra gondoltunk, hogy a szolidaritási formula csak így állt fenn. December 13-i táviratomban is jeleztem, -amint ez az iratokból kitűnik, -hogy ez még nem jelenti hadiállapot deklarálását.