Fogalmazzunk úgy, hogy globális sirámaival nem értek egyet.
Régen is léteztek pl. TV sorozatok, de az erősen B és C kategória volt az komoly színészek számára. Mára meg ott tartunk, hogy a sorozatok sok embernél kb. lecserélték a mozit nagy átlagban, mert a hosszuk lehetővé teszi olyan történet és narratíva felépítését, ami mozifilmeknél lehetetlen. Tehát eléggé megfordult az, hogy milyen a filmipar. Igen, most is van hollywoodi blockuster és társai, de teljesen mások az arányok.
Nincs művészeti inniováció? Hülye ez az ember? A valóban minőségi AAA játékok olyan szintre emelték a történetmesélés és interkativitás kapcsolódását, hogy beszarsz. Lásd Witcher III, Last of Us stb. Én előbb néztem meg a Last of Us-ból összevágott "mozifilmet", mint sok magasra értékelt filmet nem hogy a mai képregény és fast and furious zskat szarokat.
A zenénél ezt hogyan értelmezed, amikor az ízlés kérdése? Az embereknél már régóta tudni, hogy zenei ízlésüket alapvetően befolyásolja azt, amit 20-25 éves korukig megismernek. Magamon is látom. De ez nem jelenti azt, hogy mai zene ugyanaz lenne, mint 10, 20, 30 vagy bárhány éve és a régi és úgy irányzatok is lazán megférnek egymás mellet. Hovatovább és simán kijelentem azt, hogy számomra sokak által ikonkét tisztelt zenészek művei a '60-as és '70-es évekből számomra nem értékek. Nem azért, mert szarok, csak nem az én világom.
(Pl. hogy Jimmy Hendrix vagy egy rakás ikonként tisztelt ember zenéje mitől jó én nem tudom. Nálam kínzásra alkalmasak, nem élvezere. De ez ízlés.
Kultúra lelassult? Hát, ha azt értjük, hogy pl. ismeretterjesztés terén 30 éve olyan minőségi dokufilmek voltak, hogy pislogok, ma a YT-n hobbiból (vagy főállásban) tartalom készítők olyan videókat raknak össze, hogy annak segget csókolhat tartalom szerint 15+ éve lassan miden szarrá butított dokufilm, akkor megint csak röhögök.
Az ilyen kikiáltott nagy kritikusokon mindig értetlenül csóválom a fejem. Roger Ebert nevét sem ismertem és ő is valami ikon. Ahhoz képest néhány nyilatkozata akkora baromság, hogy azóta is tenyerembe temetem az arcom. Pl. szerinte a számítógépes játékok soha nem lehetnek művészeti alkotások. Anyám... És ilyen emberek szavára adnak egyesek. Na, ez a Fischer is ilyen.
Az, hogy a pénzéhes vállalatok lelaknak egyes brandeket, az nem jelenti azt, hogy itt a világvége. Csak azt, hogy ma korlátozott forrásból fan made dolgok jobbak, mert ott belefér a kockázat, mert nem cél az anyagi siker.
Ez lenne az innováció hiánya? Ja, hogy inkább a tömegek ízléstelenségével van a baj? Mert komolya, ahol a fast and furiousból egynél több rész készülhet és sikerszéria, ott azért valami látszik, hogy milyen kultúrára van igény.
Félreértés ne essék, nem vagyok sznob, időnként jópofa megnézni egy ilyet, de az, hogy ebből lefelé ívelő paródia jellegű fos lesz és erre még mindig van igény és siker... LOL.
Vagy az, hogy ma kickstarteren és máshol könyvre és társasjátékra lehet pénzt szerezni és telibeszarni a kiadókat? Így született a The Martian könyv, ami világsiker lett és a belőle készült AAA mozifilm is.
LOL megint.
A linkelt kritikus is picit gondolkodhatott volna...
Az megint más kérdés, hogy mi az arány az egyes dolgok között. Régen is volt ponyva... Ilyet olvasott az átlag GI a lövészárokban.