Az első VH után túlzott elnyomó "béke" hatalmas hiba volt. A 20-ik századik háború nagyjából úgy mentek, hogy harcolgattak, majd mikor az egyik fél beismerte hogy vesztettek (vagy hogy a győzelem már nem lehetséges) akkor a békét kötöttek. Átadtak pár kikötőt - nyersanyagot - várost majd jött a béke.
Napóleon Franciaországa totálisan elvesztette háborút mégsem nyomorították meg és bár az új hódításait elvesztette de ugyanúgy nagyhatalom maradhatott a "vereség" után is.
Az I VH-ban már nem így volt. Egyrészt nem voltak pontosan meghatározott célok, másrészt talán történelemben először nagyon komoly hangulatkelés ment mindkét oldalon az ellenség ellene. A németekből akkor lettek "Nyomorult Hun vadállatok" akik korabeli propagandaképeken apácákat erőszakolnak meg a templomokban.
Olyan szinten ment a propaganda, hogy a németes hangzás miatt angol Királyi család is nevet változtatott, a NÉMET Juhász kutyát pedig évtizedekig Alstian vagy milyen néven futtatták Angliában. Angliában sokszor előfordult, hogy üzleteket dúltak fel, vagy embereket vertek meg a nyílt utcán mert túl németes nevük volt.
És persze az nyilvánvaló volt a feltüzelt népnek nem lehet holmi kis békécskével kiszúrni a szemét. Itt nagy "igazságos" BÜNTETŐ béke kell, ami a porba sújtja az ellent.
Churchill mondta még 1895-ben (azt hiszem akkor) hogy "A Népek háborúja ezerszer szörnyűbb lesz, mint a Királyok háborúja."
Ja és a végére... Az I VH végén egy német győzelemmel kialakuló Német központú -régimódi- Európa nem hiszem hogy olyan rossz dolog lett volna.
Az Angolok persze ezt nem hagyhatták szóval -bár komoly érdekük nem fűződött hozzá - "besegítettek" a franciáknak.
Aminek végül 4 év vérontás lett a vége, majd a győztesek sikeresen összezúzták a Európai monarchiákat, egy addig elképzelhetetlen politikai káoszt létrehozva, amiből kinőtt Adolf Hitler az Angolok pedig pénzügyileg összeomlottak (amúgy mindenki más is) elvesztették a gyarmatbirodalmukat és megindultak a közép-kis hatalommá való lesüllyedés útján.