Rosevelt azért nagyságrendekkel nagyobb koponya volt Trumpnál, de őt is meg lehetett győzni dolgokról. Mindíg voltak emberek, akik vészmadárkodtak, ami vagy bejött vagy nem. Voltak harcos antikommunisták, voltak mérsékeltek, voltak baloldalibb figurák. Egy kormányzat változik elmennek emberek, kinevezik más pozícióba, megy vele a slepp. Az új egy kicsit sarkosabban fogalmaz valami elemzésben, ez meggyőz egy tanácsadót, az elkezd az elnök fülébe suttogni etc.
Trumannal azért elég sok ilyen változás történt, de a legharcosabb antikommunisták, mint Hoover meg Donovan azért még Roosvelt emberei voltak. Szóval a vélemény ott volt, csak nem jött ki annyira a nyilvánosságra.
Egy rendes demokráciában azért nem úgy van, hogy a főnök a legokosabb, ő meg nem változtat a véleményén, mert az arcvesztés volna. Inkább mindenféle véleménycsoportok kavarognak, aztán mikor melyik kerül felülre. Egy normális elnök ezt kordában tudja tartani, meg ugye adott párt adott programjával indul és a sleppjébe is az lép be, aki egyetért vele. Ha ez hiányzik, akkor jön ki olyan, hogy Trump hol nagy haver micimackóval, hol meg háborúzni akar vele.