Tévhit, hogy a tengeralattjárók (vagy búvárnaszádok) megfordíthatták volna a háború menetét. Már csak azért is, mert sem megfelelően átgondolt stratégia, sem kellő mennyiségű eszköz nem állt rendelkezésre ehhez. Az újnak számító XXI-es típus megjelenése idején már megkapták a maguk szerepét, kiadták az utasítást a sorozatgyártásra, de ez már túl későn született, ugyanis addigra a szövetséges légitámadások akkora kárt okoztak a gyárakban, hogy a szükséges alkatrészekből hiány mutatkozott. Ennek volt köszönhető, a XXI-es osztály egyetlen példánya gyak. a háború végén került először nyílt vizekre, miközben több száz hajótest várt összeszerelésre.