At 1.: A személyeskedést most fejezd be! Elsõ figyelmeztetés!
At 2.: Olvastam Rommel könyvét, többek között, de Rommel pontosan látta, hogy mi hátráltatja az elõrenyomulását, mégsem vette a maga kezébe a megoldást, semmi pénzért nem állt volna meg, noha tökéletesen tisztába volt vele, hogy mik a lehetõségei. Megállhatott volna, beáshatta volna magát, és biztosíthatta volna a hátterét, mielõtt nagyobb baj lett volna. De nem, menni akart, elragadta a gyõzni akarás minden áron. Akkor már hiába sopánkodott, amikor az elõrenyomuló harckocsikból sorra fogyott ki a benzin...
At 3.: Olyan sokan azért nem ellenezték a Szovjetek lerohanását, de akik igen, azok többsége is a helyükön maradt, és nekiláttak a terv végrehajtásának. Innentõl kezdve hiába mutogatnak Hitlerre, és hiába védekeznek azzal, hogy parancsot teljesítenek, tisztába voltak a kockázattal, és beválalták. Rajta vesztettek, noha boritékolhatóak voltak az események.
At 4.: A Szovjetek még évekre voltak attól 1941-ben, hogy megtámadhassák a németeket, ez a Finnország elleni háborúban bebizonyosodott, ha 1942-43-ban meg is teszik, nyilvánvalóan rajtavesztettek volna.
Katonai szempontból az akkori kor legnagyobb katonai hatalmát, a Brit birodalmat úgy "otthagyni" 1941-ben, ahogy otthagyták a németek, gigászi hiba volt, talán a legnagyobb, amit a II.VH-ban elkövettek. Térdre kellett volna kényszeríteniük, fokozni a tengeralattjáró-háborút, átvenni az uralmat a Mediterrán-térségben és Észak-Afrikában. Anglia nélkül az USA valószinüleg 'kiszált' volna az Európai hadszintérrõl, és a németek minden erejüket a szovjetekre öszpontosíthatták volna. Cirka 1943-ra ez a cél szerintem elérhetõ lett volna számukra. Ha nem nyitják meg a keleti frontott 1941-ben....