Rommel manõverezõ taktikát alkalmazta, miért ásta volna be magát azzal idõt nyer a ellenség és addig kiépíti a védelmi vonalat, amit késõbb sokkal nagyobb véráldozattal lehetett volna csak megsemmisíteni. Ez a modern hadviselés.
Rommel így is nekiment a jól beásott 8. Brit expediciós hadseregnek...
Amit szvsz Rommel megtehetett volna, hogy fogja magát, kiépít egy erõs védelmi állást mondjuk még Tobruk környékén, és nemes egyszerûséggel kijelenti, hogy amíg nem tudja biztosítani a csapatainak a megfelelõ utánpótlást, addig nem vonul tovább. Rommel valóban jobban szerette a mozgó harcot, ott volt az elemében, talán ezért sem volt hajlandó ilyesmit tenni. Kiváncsi lennék, vajon mondjuk ha Rommel helyett Guderian kapja meg a lehetõséget Észak-Afrikában, akkor is ez lett volna a végeredmény...
csakhogy Hitlert és a német hadvezetést nem érdekelte Afrika ha csak egy kicsit is komolyan vették volna akkor az angoloknak annyi.
Hát ez az. Nem értették meg a Szuezi-csatorna fontosságát. Képzeljük csak el, mi történt volna, ha anno a német és olasz csapatok le tudták vona zárni....
Angliát viszont biztos, hogy nem tudta volna elfoglalni hiszen akkor már az USA is segítette az angol terveket persze nem önzetlenül hanem a majdani Világ uralom reményében, amit késõbb sikerült is megvalósítaniuk.
Itt jön a képbe egy másik érdekes kérdés: miért nem fordítottak figyelmet a német politikusok az USA-ra? Az 1940-es években az általános amerikai szemlélet még az volt, hogy az elsõ világháborúba is az Angolok rángatták bele az Egyesült Államokat, és cseppett sem gondolta senki úgy, hogy nekik bármilyen okból is közük van ahhoz, ami az Atlanti-óceán túlpartján történik. Ha a németek is lobbyztak volna, talán másképpen alakul a dolog.
Angliának az USA a hadbalépés elõtt nem sok szivességet tett, az általa szállított hadianyagnak busásan megkérte az árát, erre talán a legjobb és legismertebb példa az, hogy az Amerikaiak Angol tulajdonban lévõ szigeteket és katonai bázisokat kértek cserébe egy pár elavult I.VH-s rombolóért, mikor az angoloknak égetõ problémát okozott, hogy nem tudtak kellõ számú kisérõhajót biztosítani a konvojoknak...
Viszont kelet meghódítását élet céljának tekintette, ezért volt olyan nyugodt, amikor elindította a Barbarossa hadmûveletet.
És nem értette meg az elsõ világháború egyik legfontosabb tanulságát: egyszerre ne harcoljon két fronton!
Kicsit visszás, hogy Berlin utolsó védõi az önkéntes FRANCIA 33.Charlemagne SS hadosztály megmaradt katonái voltak. Akik német bajtársaikkal együtt életüket áldozták a bolsevizmus elleni véres küzdelemben...
Érdekelte is õket a bolsevizmus...
Miután csatlakoztak a németekhez, kollaboránsoknak minõsültek honfitársaik szemében, megadhatták volna magukat - de akkor valószinüleg hazaárulás vádjával kerülnek bitófára egytõl-egyig...