A PZIV bizony már 1937-óta kint volt, mint a német hadsereg szabvány nehézharckocsija, gyalogsági támogató szerepkörrel, emiatt kapott rövidcsövû 75 mm-es ágyút, mert repeszgránáttal tudott tüzelni. A homlokpáncélzat jó német hagyományoknak megfelelõen tökéletesen függõleges volt. (A T34 30 fokos szögben döntött 45 mm-es homlokpáncélja vízszintesen 90 mm-es vastagságot ért el, ami a kezdeti 30 mm-es PZIV-hez képest teljesen más kategória volt. A ruszkik L/30.5-ös 76.2 mm-ese bármilyen német tankot kiütött. A Stugok eleinte csak 105 mm-es tarackkal voltak felszerelve, amik nem tankok elleni fegyverek voltak. Aztán kijött az elsõ hosszúcsövû (L/41???)-es löveggel felfegyverzett változat, de ekkorra már a PZIV-nél is kijött a F2-es széria ugyanezen ágyúval, aminek volt esélye a ruszkik új tankjai ellen. A PZIV nem darálta be enyhén szólva a T34-est, legfeljebb egyenrangú volt, míg a KV széria egyszerûen felülmúlta. Ezt csak a Tigrisek kihozásával sikerült überelni.
A franciáknál ajánlom figyelmedbe pl a Somua-32-eseket, és a mennyiségüket. Azt is vedd figyelembe, hogy a németek támadóerejét legnagyobbrészt cseh T-35, T-38-asok, és német PZII, PZIII-asok alkották, a maguk szerény 20 és 37 mm-es bõdületesen hatékony páncéltörõ lövegeikkel. A PZIV-csak mutatóban volt. Bevetettek még kb 10 darab Stugot Guderian parancsnoksága alatt kipróbálás céljából, de még a tarackokkal felszerelt változatokból (Ha jól tudom, 75 mm-es ágyúkkal).
Dünkirchennél (ahogy a németek mondják) az volt a gond, hogy Hitler bepánikolt a még fennálló, igen erõs francia seregektõl, akik képesek lettek volna beverni a németek orrát megfelelõ vezetés esetén. Az utánpótlási vonalak ezer kilométerekre nyúltak, nem volt megfelelõ az ellátás, egyszerûen minden sokkal simábban és gyorsabban ment, mint az eltervezték, hála a "dicsõséges" francia seregeknek. Hitler féltette a páncélosait, amiben a hadserege erejét látta. Németországnak kicsi volt ahhoz a pontenciálja, hogy nagy veszteségeket pótoljon. Göring amúgy is azzal hencegett, hogy a Luftwaffe elsöpri az égrõl és a földrõl a briteket. Hát nem. A britek átdobták a vadászgépeiket a legközelebbi angol repterekre, megszervezték a hajókkal való kimentést, és megcsinálták. A Luftwaffe folyamatosan nyomult, de az az igazság, hogy nem volt elég erõs, a hírneve nagyobb volt, mint amit megérdemelt. A Stukákat könnyedén elfogták az angol vadászok, a hagyományos bombázóik meg kevesen voltak. Nem alakult ki a német légifölény, sõt volt, ahol angol légifölény volt tartósan. Ennek ellenére rengeteg hajó elpusztult, és ott maradt a teljes nehézfegyverzet. De megmaradtak az emberek, akiket késõbb Németország ellen vetettek be.
Naszóval ne sztároljuk annyira a német tankokat, mert csakis 44-re lettek a legjobbak. Igaz ,ekkorra már kint volt az orosz JS-2-es, majd a JS-3-as is, amik méltó ellenfelei voltak a német PZ-VIB-knek, csak számolni kellett, hogy az adott helyen legalább 5-szörös német túlerõ van.