Taktikusabb? Érdekes szó. Rommel legfõbb hibája az volt, hogy nem látta be a hadtáp helyzetét és általában csak az utolsó utáni pillanatban döntött úgy, hogy visszavonul. Észak-Afrikai hadjárata idején sose mondta azt, hogy ha nem kapok több utánpótlást és megfelelõ támogatást, akkor én itt beásom magam, és egy lépést sem teszek tovább elõre, amíg nem lesz a harcvonal mögött annyi tartalékom, hogy megindíthassak egy támadást. Rommel egységei folyamatosan lõszer, üzemanyag és pótalkatrész hiánytól szenvedtek, és õ mégis hajtotta õket. Szép sikereket ért el ezzel a taktikával, de aztán csúnyán ráfaragot...
Guderian ezzel szemben folyamatosan szembeszált Hitler ostoba "egy lépést sem hátrálunk" parancsaival, és ha úgy látta, hogy a támadáshoz nincs meg minden eszköze, simán visszavonult egy biztosabb pozicióba. Õ látta meg a fõtisztek közül elõször a szovjet harckocsik fölényét a Pz.III. és IV. harckocsikkal szemben, és nyiltan kimondta, hogy a T-34 az eszményi harckocsi. Szembeszált Porsche gigantomán ötleteivel, amelyeket Hitler megkajált, nem kedvelte a Tigriseket, mert látta, hogy mennyi problémát okoz a túlsúly és a korlátozott mozgékonyság, inkább a Párducokat és a rohamlövegeket pártolta, melyek jobban beleillettek a gyorsan mozgó hadmûvelettek operáló hadviselésbe, amelyben igazán otthon volt.
De moszkvánál õ is kudarcot vallott, emberei kimerültek voltak, a szovjetek védelmi vonalai pedig túlságosan is erõsek, ráadásként megjött "tél tábornok" is.
Hogy mennyire otthon volt a harckocsistratégiákban, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a II.VH elött készült "Achtung! Panzer!" könyve, de érdemes elolvasni a visszaemlékezéseit tartalmazó könyvét is.
Szóval hogy Rommel taktikusabb lenne? Én ezt kétségbe vonám...