Gyönyörû nyári délután, zöldbe borulva a Duna-völgy, madárricsaj, mi vidáman feltekerünk a völgy oldalában, aztán amikor beléptünk a kapun és elkezdtük megnézni a tábort...
BRRRRRRRRR......... Iszonyúan nyomasztó érzés volt mászkálni a napsütésben a táborban, a barakkokban tudva, mi történt itt anno; állni a belsõ kapunál a várfalon és lenézni a fogadótérre majd a múzeumban látni egy fényképet, amelyet szinte ugyanonnan készítettek, mint ahol álltam, csak az fekete-fehér volt, több, mint félévszázados, és az udvar zsúfolva volt deportáltakkal. Vagy olvasni, hogy februárban a legnagyobb hidegben szovjet foglyokat úgy öltek meg, hogy lemeztelenítették és a szabad ég alatt vízzel locsolták õket. A mélypont az volt, amikor beléptem az alacsony, kicsempézett, csövektõl zsúfolt plafonú "fertõtlenítõbe".
U.i.: A matthauseni tábor kb. 78 ezer áldozatából - ha jól emléxem - 13 ezer magyar volt...