"Elvileg a kedvtelenség, a közöny, a zárkózottság, a halál gondolata jellemzik a depressziót, de ez nem jelenti azt, hogy ha ezeket tapasztalod magadon, akkor tuti depis vagy. Lehet, hogy csak rossz napod (-jaid) van (-nak)."
Tényleg hol van a depresszió és a frusztráltság közt a különbség?
Én nem tudom eldönteni, hogy az vagyok-é vagy sem.
Halálra én még soha nem gondoltam "komolyan" Nem próbálkoztam vele, bármilyen letört voltam, csak gondolati szinten volt meg az a "semmi értelme az életemnek, semmire nem vagyok jó érzés. Azt hiszem gyáva vagyok elmenni addig a pontig, ahonnan már nincs visszaút, mert még mindig szeretem magam. Bár saját magam korlátozom mindenben, nem használom ki a lehetõségeim. Sokszor nincs kedvem semmihez, és utána rosszúl érzem magam a semmittevés után. Vagy van lehetõségem megtenni valamit, és mégsem teszem meg, mert nem tudom miért, félek vagy ilyesmi... lehet gátlásból, és akkor jön a bûntudat. Igazából ez szerintem nem depi, bár közel áll hozzá, hanem frusztráltság, nem tudom mennyire lehet oldani, piára immunis vagyok, mélyen mindig ott marad a gátlás. Bár mostanában inkább megteszem a dolgokat, minthogy utána bûntudatom legyen, pl. van idõm akkor leülök olvasni, tanulni, gitározni, origamizni, legozni, vagy csak átmegyek nagyanyámékhoz beszélgetni, így nem hasznontalanúl megy el az idõ. Buliban faszán kiordítom magamból azt a sok feszültséget, és akkor is valamivel jobb. Szóval ilyenkor pótolom ami hiányzik, ezért nem tudom depresszió ettõl miben különbözik, de szerintem ott is csak errõl a pótlásról van szó. Másrészt gyógyszerellenes vagyok, az emberi testben dõl el, hogy az ember beteg vagy sem, depi fizikai tünetei is már az agyban elindított reakció végtermékei. Szóval az agyban és tesben kell rendbe rakni a dolgokat, hogy harmonikusan mûködjön az ember, és ehhez semmi köze a gyógy vagy pótszernek, mert akkor akár a drogokra is lehet mondani hogy gyógyszer, mert ugyanezt teszi, -csak eltûnteti a tüneteket. Persze lehet rossz a meglátásom, de nekem ez szimpatikus.