(lehet, hogy elkap a hév, és átmegyek offba - bocs.)
Az egyik leírja, amit már régen tudunk: a kereskedelmi tévék "mindig-mindenütt-csak-a-baj-van" hozzáállását, a "ki készít elõbb és pontosabban riportot a katasdztrófák helyszínérõl?" versenyrõl, a "fantasztikus akciófilmekrõl" (szétlövünk mindenkit és visszük a csajt), a másik pedig jön azzasl, hogy minden szavát külön-külön megcáfolja. Jó dolog lehet ebbõl megélni...
"akaratán kívül megsértette" - egyáltalán lehet bármit is mondani egy országnak úgy, hogy senkit ne sértsek meg akaratomon kívül?
Ha azt mondom jobb, megsértõdik a bal.
Ha azt mondom fehér, megsértõdik, aki feketét mond.
Ha azt mondom, lent, megsértõdnek a fentiek.
Ha azt mondom, a lányokat szeretem, megsértõdnek a melegek.
Ha pedig azt mondom, munka , beperelnek az "esélyegyenlõk"...
Valahol állást kell foglalni, és nem szabad bocsánatot kérni, ha a szívbõl (nem dühbõl, vagy rosszindulatból), elhangzott véleményünk valakit rosszul talál el, mert saját lényünkért, saját magunkért kérnénk bocsánatot.
"bocsánat, hogy élek, és nem vagyok mindenki rabszolgája" :-)
Mindenesetre én inkább szeretek, mintsem háborúzzak.